Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        Ahán!~ ~– Egy bolondos vén öreg ember, akiről ezerféle ostobaságot
 2    I,      I|       kiálta fel összerendülve az öreg, s arca egyszerre elhalaványult. –
 3    I,      I|      ordíta felugorva helyéből az öreg Kárpáthy, s arcán e percben
 4    I,      I|              Abellino kacagott az öreg tehetlen haragján:~ ~– No,
 5    I,      I|           megüti a guta. Nono, jó öreg, nem kell úgy mérgelődni,
 6    I,      I|            ahogy van! – kiálta az öreg. – Nem kell semmihez nyúlni,
 7    I,      I|           már egészen berekedt az öreg, hogy alig lehete a szavait
 8    I,     II|     Például?~ ~– Elmondom; míg az öreg Kárpáthy János él, nem szabad
 9    I,    VII|      megtudták, hogy itt vagy, az öreg asszony nagyon szeretne
10    I,   VIII|         el szoktak terjedni, s az öreg Kárpáthynak furcsa rohamai
11    I,      X|          Élt azonban Mayernek egy öreg nénje Pozsonyban, egy világtól
12    I,      X|     eperhez hasonlító ajkaikat az öreg, összetöpörödött kezekkel
13    I,    XII|         sem beszélt felőle. A két öreg sokat tanácskozott egymással,
14    I,   XIII|      találtak Petike lelkében. Az öreg Kárpáthyt nagyban mulattatá
15    I,   XIII|  kocogtatott, míg a sarkában jövő öreg Pál hajdú, ki az aktákat
16    I,   XIII|   nagyságos úr átnéz – dörmögé az öreg szolga.~ ~– Fogja be kend
17    I,   XIII|       Édes öcsémuram!” – kezde az öreg Kárpáthy diktálni.~ ~„Miután
18    I,   XIII|          atyafiak maradunk.”~ ~Az öreg szemei megnedvesedtek e
19    I,   XIII|               Tán vesztit érzi az öreg, hogy oly kegyes indulatokra
20    I,   XIII|        itt vagy! – monda a jámbor öreg, önkénytelen könnyet törölve
21    I,   XIII|       öcsém! – szólt egyszerre az öreg.~ ~– Ördögöd van! – monda
22    I,   XIII|          az iszonyúan meg bántott öreg, amint a koporsót meglátta,
23    I,   XIII|         ahogy beletekintett.~ ~Az öreg Kárpáthy János saját kézírása
24   II,    XIV|          leszállani a hajdú.~ ~Az öreg úr nyájasan közelít Boltay
25   II,    XIV|           szelíden csókolá meg az öreg kezét, melyet az fejére
26   II,    XIV|         hozzája menni? – kérdé az öreg elszomorodva.~ ~– Ha önnek
27   II,    XIV|        Úgy ne menj hozzá.~ ~A két öreg szemeiben önkénytelen könny
28   II,    XIV|           végig a szobában; a két öreg örömtől ragyogó szemeit
29   II,    XIV|           csintalanul odaült a jó öreg ölébe.~ ~– Lássa Boltay
30   II,    XIV|     különös meglepetés várt a két öreg gyámra. Fanny megkéré Boltayt,
31   II,     XV|       elküldé Boltayhoz Palkót az öreg Kárpáthy (ámbár ezentúl
32   II,     XV|           a gyertyát eloltják, az öreg asszonyságok akkor legerősebbek
33   II,     XV|      nyugodtan ellehetsz, amíg az öreg Boltay él; bár az isten
34   II,     XV|          Csitt, Boltay jön!…~ ~Az öreg úr belépett, jó reggelt
35   II,     XV|      levelet.~ ~– Hm – dörmöge az öreg úr, csakugyan azt gondolva,
36   II,     XV|          a János úr, hová lett az öreg nábob? Ismeri őt valaki?
37   II,     XV|           itt hagytunk – monda az öreg szolga.~ ~– Mit hagytunk
38   II,     XV|           bankárfiúkat s a galant öreg mágnásokat, hogy maguknak
39   II,     XV|      szabadelvű delnők, a jókedvű öreg dámák, a kegyelt divatszépségek,
40   II,   XVII|     lóháton, hogy őt láthassa, az öreg copfos jószágigazgatót,
41   II,  XVIII|      Fanny különösen vonzódott ez öreg emberhez. Némely embert
42   II,  XVIII|              Fanny észrevevé a jó öreg zavarát, s buzdító nyájassággal
43   II,  XVIII|      megerősödve érzé szívét a jó öreg, s még egyet bátran és elhatározottan
44   II,  XVIII|      érzek.~ ~– Térjünk ügyünkre, öreg barátom – szólt Fanny, attól
45   II,  XVIII|      Fanny, attól tartva, hogy az öreg elárasztandja hála- és magasztalással.~ ~–
46   II,    XIX|       Fanny nem hallgathatá el az öreg tisztviselő magasztalására,
47   II,    XIX|         Tartottunk volna, de a jó öreg abban alkudott meg velem,
48   II,    XXI|          mosollyal köszöné meg az öreg hivatalnok készségét, ki
49   II,    XXI|           engedje nyúlni, mire az öreg lehajolt, kérve úrnőjét,
50   II,    XXI|     hangon a delnő megszorítva az öreg kezét, míg Kiss Miskának
51   II,    XXI|         volna őt hátba ütni.~ ~Az öreg ismét eltűnt észrevétlenül,
52   II,    XXI|        észrevehetné, miszerint az öreg nem dől a bal felére. Ball
53   II,    XXI|     lovászaihoz, s ott találva az öreg Pált, aggodalommal mondja
54   II,    XXI|        elragadta a mén. Flóra, az öreg Palkó, Kiss Miska és Gergely
55   II,   XXII|          nap!”~ ~Hát a férj, a jó öreg?~ ~Kárpáthy csak most érzé,
56   II,  XXIII|    Miskával sző viszonyt, hogy az öreg Jancsi úr maga csődíti a
57   II,  XXIII|  megeshetik, hogy kijátszanak. Az öreg úr képes elnézni neje hűtlenségét,
58   II,   XXIV|           azt az ötletet súgja az öreg Jankónak, hogy kérje nőül
59   II,    XXV|    magában, hogy győznie kell. Az öreg Kárpáthy nem törődik az
60   II,    XXV|     kastélyukban tartózkodtak, az öreg Kárpáthy neje kívánságának
61   II,    XXV|    barátnéd elé – sürgetőzék a jó öreg.~ ~Fanny ijedten, tétova
62   II,  XXVII| elmondhassa: „Ezeknek neveit a jó öreg Kárpáthy Jánostól hallottam
63   II,  XXVII|      Teréz, a másik Flóra.~ ~A jó öreg nagynéne összekulcsolt kezekkel
64   II,  XXVII|    bánatos tekintettel.~ ~És a jó öreg nábob térdre hull az ágy
65   II, XXVIII|       akárkinek a földön.~ ~A két öreg nem iparkodott őt visszatartani;
66   II,   XXIX|       döbbenve rendült össze.~ ~– Öreg, nem jó helyen járunk. Eltévedtél
67   II,   XXIX|          ünnepelt hőse volt, hogy öreg barátja legszomorúbb napjait
68   II,   XXIX|        Milyen bolondos volt ez az öreg utolsó napjaiban is – fogják
69   II,   XXIX|       megesküvém, hű cselédem, az öreg Pál ismerni fogja azt. Koporsóm,
70   II,   XXIX|         Szentirmay Rudolf.~ ~A jó öreg szívesen nyújtá e szavaknál
71   II,   XXIX|    hagyunk neki örökségül!~ ~A jó öreg sokáig nem bírt szóhoz jönni,
72   II,   XXIX|             akará hebegni a másik öreg, de nyelve nem akart mozogni.~ ~– …
73   II,   XXIX|         mozogni.~ ~– …Neki hagyom öreg szolgámat Pált és öreg Vidra
74   II,   XXIX|     hagyom öreg szolgámat Pált és öreg Vidra bohócomat és a lapáji
75   II,   XXIX|         látszott rá ügyelni, s az öreg érzékeny csókja után mindig
76   II,   XXIX|           falatot nem érintett az öreg.~ ~ ~ ~
77   II,    XXX|   tornácra. Szemben találkozék az öreg Pállal.~ ~– Mi baj? – kérdezé
78   II,    XXX|         baj? – kérdezé tőle.~ ~Az öreg szolga szólni akart, de
79   II,    XXX|      anyát nyer helyettök.~ ~A jó öreg nábobot elbúcsúztatá ugyanazon
80   II,   XXXI|          elég tárgyat nyújtott az öreg nábob halála, s ha e sok
81   II,   XXXI|          élceivel.~ ~Kacagnak. Az öreg Kárpáthy temetését beszélik.~ ~
82   II,   XXXI|       utolsó óráiban megtért-e az öreg az ellenzék zászlói alá?~ ~–
83   II,   XXXI|           mondani.~ ~– Megtért az öreg vénségére – mond Horhi Miska
84   II,   XXXI|        mit enni.~ ~– Félt szegény öreg a haláltól nagyon, azért
85   II,    Veg|        Bandira ismert volna.~ ~Az öreg nábob jellemében osztálya