Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        mikor a durcás gyermek nem tudja, hogy sírjon-e vagy nevessen,
 2    I,      I|           est une plaisanterie. * Tudja?~ ~– Nem mondhatnám, hanem
 3    I,      I|            aki minden társaságban tudja magának prendre son air. *
 4    I,     II|          évig, azt tán ő maga sem tudja. A hírrel, dicsőséggel nem
 5    I,     II|         Például?~ ~– Például – ön tudja, hogy én bizonyos örökséget
 6    I,     II|      adósság miatt.~ ~– Ön jobban tudja. Adjon be hitelezőimnek
 7    I,     II| szegénynek az egészségét. Vannak, tudja ön, olyan jó nehéz pástétomok,
 8    I,     IV|            annyi könnyűséget; úgy tudja kezeivel, arcával gonoszul
 9    I,     IV|           nevetett a márki –, jól tudja, hogy száz arany nem szokott
10    I,     IV|            amit a jobb kéz ad, ne tudja a bal – szólt feddőleg a
11    I,      V|       jámbor tengerészkapitány ki tudja melyik világrész tengerén
12    I,      V|          színpadi betegséget.~ ~– Tudja, Jeanette, hogy nekem az
13    I,      V|          madame, ön talán még nem tudja, hogy Catalani is ma fog
14    I,      V|                Óh, madame, ön nem tudja, mi van ön ellen készülőben.
15    I,      V|          a közönség elé, mint aki tudja, hogy őt szeretik. Megbocsásson
16    I,     VI|       mond sokszor nagyot, amiről tudja, hogy úgysincs kéz alatt,
17    I,    VII|         műszerein, míg e nevet ki tudja mondani:~ ~„Chataquéla.”~ ~
18    I,    VII|  sajátságai elragadók.~ ~Az ember tudja, mily végtelen szerelem
19    I,   VIII|     koszorút nyerje el aztán, aki tudja!~ ~– No Márton – szól hozzá
20    I,   VIII|   szalagot kötni.~ ~– Ejnye, hogy tudja az öcsém a módját!~ ~– A
21    I,   VIII|          hátha ő lesz nyertes! Ki tudja, hátha tavaly óta meghosszabbodtak
22    I,   VIII|        hosszú árvaleányhajjal úgy tudja viselni, mint akármi gavallér.~ ~
23    I,   VIII|      főurat hozzon barátságba; ki tudja, még tán egy grófkisasszony
24    I,   VIII|          piros pünkösd napja?~ ~– Tudja a pap, meg a kalendáriomcsináló;
25    I,     IX|       szemelyesen ismerős; azt is tudja, melyik kávéházba szokott
26    I,      X|           midőn bürójából vagy ki tudja honnan megtért, zajos éneklés
27    I,      X|         egy bamba. Az egész világ tudja, hogy az ön leánya egy gazdag
28    I,      X| legegyszerűbb aequatio * útján ki tudja számítani, vajon lehet-e
29    I,     XI|           Pedig hisz azt mindenki tudja, hogy aki a magasból leszédül,
30    I,     XI|        érzelemgazdag – azonban ki tudja, mi van felőlök megírva
31    I,     XI|         derék leány végett kérem. Tudja, a világ mindjárt rosszat
32    I,    XII|     ismeri őt, még csak nevét sem tudja, de szeretni fogja holtig;
33    I,    XII|      egyszerű polgári kiállítást, tudja ön, polgári ízlésben. Megmondom,
34    I,    XII|        volna; de távol volt ő, ki tudja hol, ki tudja merre, s az
35    I,    XII|          volt ő, ki tudja hol, ki tudja merre, s az imádó és az
36    I,    XII|      pillanatban történt, azt nem tudja megmagyarázni senki.~ ~Egy
37    I,   XIII|    jövedelmet, s a nábob igen jól tudja, hogy midőn e számadásokat
38    I,   XIII|           a nábob, s mint aki jól tudja, hogy várakozik rá valaki,
39    I,   XIII|          Csitt! Micsoda pipa? Nem tudja, hogy elébb templomba kell
40    I,   XIII|       valaki, aki könyv nélkül be tudja tanulni, s ki-ki told, fold
41   II,    XIV|        beszédeket tart; senki sem tudja elképzelni, mi lelhette
42   II,    XIV|          kifordult a szobából. Ki tudja, mi baja lehetett?~ ~Boltay
43   II,     XV|            utolsó leányához, és – tudja a többit.~ ~Hatvanezer pengőben
44   II,     XV|         is az neki. Egyébiránt ki tudja, nem jobban történt-e ez
45   II,     XV|         olyan merész kíváncsiság; tudja, hogy félni, rettegni fog
46   II,     XV|   zörejjel. – Az ember igazán nem tudja, hogy nevessen-e rajta,
47   II,     XV|           egy pamlagom van ottan, tudja mama, magam hímeztem, azzal
48   II,     XV|           érkezőket; minden ember tudja, hogy az estély nem az ő
49   II,     XV|          nem az ő pénze ára, ő is tudja jól, hogy erről mindenki
50   II,     XV|           múlva az egész társaság tudja, hogy az estély hőse János
51   II,   XVII|      előtt, az egészen más. Arról tudja az ember, hogy nem valami
52   II,  XVIII|     előkelő név?~ ~Az egész világ tudja, mint jutott ő e névhez.
53   II,  XVIII|         szerelmében, csak azt nem tudja, hogy mi fán terem az az
54   II,  XVIII|        neki, ha elérti, és el nem tudja titkolni. Jaj neki, ha vissza
55   II,  XVIII|           Jaj neki, ha vissza nem tudja adni, és jaj neki, ha visszaadja. –
56   II,  XVIII|           találnak, ki azt is fel tudja keresni, mi baja van a szenvedőnek
57   II,  XVIII|  felékesítve, s miután kezeit nem tudja megmozdítani anélkül, hogy
58   II,  XVIII|         tekintve rá, vajon hogyan tudja ő e bókot viszonozni; biz
59   II,  XVIII|         miszerint ő sokkal jobban tudja, hova kell ülnie, mint hogy
60   II,  XVIII|      valóságos kis bohó, hogy meg tudja az embert nevettetni! Egyet
61   II,  XVIII|    nevezetes személyt megbántani. Tudja ön már, hogy ama nagy agarászgyűlésen
62   II,     XX|            ő már mindenkit ismer, tudja jól hibáit, erényeit, gyönge
63   II,     XX|          minden tiszta, s aki már tudja, hogy miért kell elpirulni,
64   II,    XXI| asszonyság is elmegy, pedig előre tudja, hogy igen sokszor el fog
65   II,    XXI|          E pillanatban, senki sem tudja honnan termett oda, Varga
66   II,   XXII|         hogy a szíveket senki sem tudja gyógyítani.~ ~Sokáig magánkívül
67   II,   XXII|       egészen veszélyen kívül nem tudja, s néhány napig még ott
68   II,   XXII|           az orvosok mondák.~ ~Ki tudja, melyik nagyobb kín? Azon
69   II,   XXII|      megosztandja. Egyébiránt nem tudja, hogy én most megyek, nem
70   II,   XXIV|       mikor felébredt!~ ~Pedig ki tudja, nem az ábrándozó nő téveteg
71   II,    XXV|          sitteg-suttog, senki sem tudja, mit.~ ~– No jer hát barátnéd
72   II,    XXV|      használ neki, hogy senki sem tudja, ha ő maga érzi, hogy e
73   II,    XXV|           az, ki meglopatott, nem tudja annak értékét, de az ő szívét
74   II,    XXV|           sem talál senkit. Isten tudja, hova lettek valamennyien.
75   II,   XXVI|   átadással. És ez a vén gazember tudja, és eltűri, csakhogy rajtam
76   II,  XXVII|       orvos lecsüggeszti fejét, ő tudja, hogy ez a halál jele.~ ~
77   II, XXVIII|         félrefordítá arcát. Isten tudja, miért nem akarta, hogy
78   II,   XXIX|           elől minden gyertyát. Ő tudja, hogy miért.~ ~– Édes barátim,
79   II,   XXIX|        legyen nyugodt, ezt jobban tudja már ő.~ ~– Addig semmi gyászfátyolt
80   II,   XXIX|            mikor jókedvök van. Ki tudja, miért? Rudolf megcsókolta
81   II,    XXX|        állítá, hogy oly gyöngéden tudja e gyermeket ölelni, takargatni,
82   II,   XXXI|    Sándortól, mint aki bizonyosan tudja, hogy ott fog maradni, ahova
83   II,   XXXI|          után, hogy azokat érezni tudja; hogy komoly, hogy szomorú
84   II,    Meg|         azt kikölteni, s maga sem tudja, hogy mi lesz belőle, ha