Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   egyszerre lenyelni; de a másik kezét egyszerre nyújtotta a nagy
 2    I,      I|    Abellino szétmeredt e szókra, kezét lábát elejté ijedtében,
 3    I,      I|    sietett megragadni nagybátyja kezét. – De hisz énelőttem a rossz
 4    I,      I|          érteni. A bohóc megfogá kezét, hogy el ne essék, a poéta
 5    I,     II|       lábhegyére, egyszersmind a kezét ujjaival a szája felé fordítva,
 6    I,     II|         A bankár mosolyogva tevé kezét a dandy vállára, s biztató
 7    I,    III| Istvánnak neveztek, karjába ölté kezét, és odavonta maguk közé.~ ~–
 8    I,    III|    érzékenyen megszorítva társai kezét, s anélkül, hogy neveik
 9    I,    III|  Ismeretlen nevek – szólt Rudolf kezét feje alá téve s egy leszakított
10    I,    III|      Miklós – szólt István társa kezét megszorítva –, egyébiránt
11    I,      V|     hangok által, hogy a leányka kezét mindenki láttára megszorítaná,
12    I,      V|       felnyitá szemeit, s száraz kezét kinyújtva, megfogá Jozefine
13    I,      V|      megfogá Jozefine sima fehér kezét, s odavoná őt magához, halk
14    I,     VI|    visszhangzott, s ha ő letette kezét, elhallgattak ismét, hogy
15    I,    VII|       félrevetni az útból. Azzal kezét nyújtja az utána jövő hölgynek,
16    I,    VII|        Az ifjú nem tarthatja elé kezét, nem léphet előle félre,
17    I,    VII|         szól hideg arccal Rudolf kezét nyújtva elé.~ ~– Mit hinni?~ ~–
18    I,    VII|      róla? Oly közel állt hozzá, kezét szorítá kezében, éltét odaveté
19    I,    VII|       csendesen a csodás asszony kezét.~ ~– Chataquéla, légy te
20    I,    VII|        Eszékiné, megfogva a gróf kezét. – Ön méltatlanságot követ
21    I,      X|   rábírta, hogy elmenjenek hozzá kezét csókolni, mely eléggé mutatja
22    I,      X|        ellene; a leány megragadá kezét, odaszorítá kebléhez, csókjaival
23    I,      X|            Azzal megfogá a leány kezét, másik kezével felkapta
24    I,      X|            Azzal megfogá a leány kezét, s anélkül, hogy valakitől
25    I,     XI|      viseltetett Teréz iránt, és kezét megkérte. De Teréz szülői
26    I,    XII|     háttal volt felé fordulva, s kezét bal fülére tapasztá. A sebészek
27    I,    XII|          semmi! – inte, az egyik kezét folyvást fülén tartva. –
28    I,    XII|   légütésre önkénytelen felkapta kezét, s az e percben elsült pisztoly
29    I,   XIII|       előbbre ült karszékében, s kezét nyújtá felé; Péter úr azonban
30    I,   XIII|       lehetett volna venni, hogy kezét odanyújtsa Jancsi úrnak,
31    I,   XIII|      példás elszántsággal nyújtá kezét a legfelyül fekvő csomag
32    I,   XIII|         hogy majd kitörte vele a kezét.~ ~– Az akarom megtudni –
33    I,   XIII|   haladni; most félretolta Palkó kezét, könnyedén lépdelt le a
34    I,   XIII|         vér, kezével megtámadója kezét iparkodott letépni melléről,
35   II,    XIV|     nyájasan fogá meg a kézműves kezét.~ ~– Üljön vissza helyére,
36   II,    XIV|       megszorítván Boltay mester kezét, otthagyá őt összevissza
37   II,    XIV|     szelíden csókolá meg az öreg kezét, melyet az fejére tett,
38   II,    XIV|         megszorítá Boltay mester kezét, azután kifordult a szobából.
39   II,    XIV|      Tehát elébb meg fogja Fanny kezét Sándor számára kérni, hátha
40   II,    XIV|    lehajolva megcsókolá a mester kezét, s trallázva, szökdelve
41   II,    XIV|      vált. Megfogá a leányka két kezét, s odavoná őt maga elé.~ ~–
42   II,    XIV|   ragyogványát akkor, midőn csak kezét kellene kinyújtani, hogy
43   II,    XIV|        ha ő Kárpáthynak nyújtaná kezét. Egy lépéssel az elérhetlennek
44   II,    XIV|        szeretett aggnak nyújtaná kezét. Pénzért, nagyravágyásért.~ ~
45   II,     XV|    bizalmasan fogá meg Fanny két kezét, s nyájasan tekintve szemébe,
46   II,     XV|      kezdé a lyán megfogva anyja kezét; nem irtózott tőle –, hogy
47   II,     XV|    szokatlan beszédet ne ejtsen, kezét ünnepélyesen mellére téve:~ ~–
48   II,     XV|   érzelemmel szorítja meg Boltay kezét, azután Terézét, most Fannyra
49   II,     XV|     kegyes volt iránta, hogy sem kezét, sem lábát nem törte az
50   II,     XV|        úr – megszorítva a háziúr kezét, mint régi ismerősét, neje
51   II,     XV|        mint régi ismerősét, neje kezét karja alá fűzé.~ ~– Kívánjon
52   II,     XV|     őhelyette nagybátyjának adta kezét.~ ~Szinte jólesett Abellinónak,
53   II,   XVII|       megrázva az érdemes férfiú kezét –, remélem, látjuk egymást.
54   II,   XVII|          mely idő alatt arcát és kezét tisztességesen megmosni
55   II,  XVIII|           és eléje ment, megfogá kezét, s dacára az öregúr azon
56   II,  XVIII|        szorítá meg az ifjú hölgy kezét, s mintha ugyanazt a beszédet
57   II,  XVIII|  egyszerre mindkét kezével Flóra kezét, s mielőtt annak ideje lett
58   II,  XVIII|          szorítva szívéhez Flóra kezét, melyet egy percig sem bocsátott
59   II,    XIX|         szorítá meg Szentirmayné kezét. Nélküle mennyit kellett
60   II,     XX|       meggátolhatná, megcsókolja kezét, amivel azt nyeri, hogy
61   II,    XXI|        delnő megszorítva az öreg kezét, míg Kiss Miskának kedve
62   II,    XXI|       elérzékenyülve nyújtá neki kezét.~ ~– Ugye, ön nem haragszik
63   II,   XXII|           ki legelső nyújtá neki kezét, hogy vezesse, hogy pártolja
64   II,   XXII|      megcsókolá kitett verítékes kezét, és sírt, mint a gyermek.~ ~
65   II,   XXII|     ágyához, fejét megsimogatta, kezét kezébe vette, és kérdezé:
66   II,   XXII|        nem szólt rá semmit. Csak kezét húzá végig homlokán, mintha
67   II,   XXII|       neje ágya mellett, s annak kezét csókjaival, könnyeivel halmozá
68   II,   XXII|      sokáig nem bocsátá el férje kezét kezéből. Kárpáthy a nap
69   II,  XXIII|      eléje nyújtva hosszú száraz kezét.~ ~– Ah, Abellino! Te vagy
70   II,   XXIV|        hozzá hajolva nyújtá neki kezét.~ ~Szegény nő, alig bírta
71   II,   XXIV|      tudom, hogy amíg én e nőnek kezét kezemben tartom, addig őt
72   II,    XXV|        Flóra férje – szólt Fanny kezét kivonva férje karjaiból.~ ~
73   II,    XXV|         már messziről nyújtá elé kezét, melyet Rudolf barátságosan
74   II,    XXV|       meleg kéz szorítása érinté kezét, önkénytelenül férje vállára
75   II,    XXV|           néha szédülök, s azzal kezét minden tétovázás nélkül
76   II,    XXV|       szólt hozzá, megfogta szép kezét gyöngéden.~ ~– Miért sír
77   II,    XXV|    Tehetett-e egyebet, mint hogy kezét nyújtá neki, s engedé, hogy
78   II,  XXVII|         tanulja viselni az Isten kezét.~ ~– Ne kínozzon ön, mondja,
79   II,  XXVII|         kinyújtja reszkető forró kezét, s megfogja vele férjeét,
80   II,  XXVII|          két kezében tartja neje kezét, mintha azt hinné, hogy
81   II,  XXVII|   keblére, s megszorítja a delnő kezét, és suttogva rebegi:~ ~– „
82   II, XXVIII|           Megfogá a szegény ifjú kezét, s megszorította azt.~ ~–
83   II, XXVIII|        meg, hogy meg ne szorítsa kezét forrón, és meg ne ölelje.~ ~
84   II,   XXIX|        megrázta forrón az érkező kezét.~ ~– Köszönöm, Rudolf, köszönöm,