Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         állat, én meg nem foghatom, miért irtóznak tőle. Csak olyan,
 2    I,      I|           Jancsi úrnak hívják; hogy miért hívják annak, majd az is
 3    I,     II|           embernek hínak, nem tudom miért; ezeknek a prókátoroknak
 4    I,     II|         Kétszer ád, aki rögtön ád.” Miért ne kívánhatná tehát kétszeresen
 5    I,     II|             magtól tíz magot várni, miért ne az elvetett pénztől?
 6    I,    III|            azokat én rajzoltam.~ ~– Miért nem iparkodik ön saját établissement-hoz *
 7    I,     IV|         odavoná közéjük.~ ~– Szólj, miért e harag Mainvielle-né ellen?
 8    I,      V|          oldalról megrohanják, hogy miért nem lépteti föl Mainvielle-nét?
 9    I,      V|            rosszul bír rejteni.~ ~– Miért jött, Jeanette? – kérdé
10    I,      V|            bajom nem szokott lenni, miért óhajtaná most?~ ~– Ah madame,
11    I,     VI|            csak azt nem értem, hogy miért kell azoknak gazdagoknak
12    I,     VI|       botrány, legyen az csattanós! Miért nem hozattam előre hagymakoszorúkat!~ ~
13    I,    VII|       dicsekszik vele? Ha közember, miért nem siet jutalmát elvenni
14    I,    VII|         Calacci * (olvasd Kalácsi). Miért éppen ez az egy ily különc?
15    I,    VII|            együtt a tűz között.~ ~– Miért nem tevé azt? – kérdé a
16    I,    VII|            Flóra ámultan kérdé:~ ~– Miért?~ ~– Hogy egy derék férfit
17    I,   VIII|       sietett felvilágosítani, hogy miért tudott az idegen legény
18    I,      X|         kikre azért haragszik, hogy miért járnak cifrán, miért élnek
19    I,      X|           hogy miért járnak cifrán, miért élnek jól, mit báloznak
20    I,      X|        titeket mi lelt? Mi bajotok? Miért nem esztek? Minek sírtok
21    I,      X|             szenved többet.~ ~– Hát miért nem hívatnak neki doktort?~ ~–
22    I,      X|        hangzott mindenfelől.~ ~– És miért? Szeretném tudni, miért?
23    I,      X|             miért? Szeretném tudni, miért? Hát nem nevelem-e én őt
24    I,      X|            hangon ráordíta:~ ~– Hát miért mondja el az úr nekem mindezeket?~ ~
25    I,      X|       mondva van, elébb megkérdik: „Miért?”~ ~– Jössz velem.~ ~– Hová
26    I,     XI|            testvéreire gondolt.~ ~– Miért sóhajtál? – kérdé tőle.~ ~–
27    I,     XI| hajtóvadászatot indítunk ellenők. – Miért nem vigyáznak magukra?~ ~
28    I,    XII|           ízlésben. Megmondom, hogy miért. Mert nősülni fogok, s egy
29    I,    XII|          valóságos, törvényes nőül. Miért teszem pedig azt? Arra nekem
30    I,    XII|            jutott neki eszébe, hogy miért nem ütötte ő pofon azt az
31    I,    XII|             Mit, hát a csontfűrészt miért nem hozta el ön? Ön gondatlan
32    I,   XIII|         háta mögött álló Palkóra. – Miért nem megy a fiskálisért,
33    I,   XIII|            ki nem állhatom.~ ~– Hát miért nem állhatod ki, te vén
34    I,   XIII|           görögtűz mellett.~ ~– Hát miért az előszobámban és nem a
35    I,   XIII|            Úgy! Biz igazad van. Hát miért nem harangoznak még?~ ~–
36    I,   XIII|          szidjon, Abellinót-e, hogy miért nem örökölt valóban, vagy
37    I,   XIII|             ha már meg akart halni, miért nem halt meg igazán. Most
38   II,    XIV|                  Ah uram, ez tréfa. Miért adná ön azt át nekem?~ ~–
39   II,    XIV|                sóhajta a leány.~ ~– Miért sajnálkozol rajta?~ ~– Azért,
40   II,    XIV|           Azért, hogy engem szeret. Miért nem inkább egy nálamnál
41   II,    XIV|            hoz a sírkövi oltárra.~ ~Miért nem juthat ő ily közel hozzá
42   II,     XV|            szeret. Ezt nem volna ok miért tagadni. Szeresd te is.
43   II,     XV|            értette, tudta, az anyja miért beszél, hová céloz, mit
44   II,     XV|       voltál, mikor tőlem elvettek. Miért is nem maradnak a leányok
45   II,     XV|            róla. Mondtam neki, hogy miért nem sietett, ha komoly szándéka
46   II,     XV|         ostoba magyar nyelv az oka, miért nincs benne két különböző
47   II,     XV|         asztalhoz, s közéjök ült.~ ~Miért nem nevetnek? Miért nem
48   II,     XV|          ült.~ ~Miért nem nevetnek? Miért nem folytatják a beszédet?
49   II,   XVII|           az ifjú sohase tudná meg, miért halt meg. Őt látta itt és
50   II,  XVIII|          lelke szentélyében őrzi!~ ~Miért nincs legalább egy nő, egy
51   II,  XVIII|             tekintem, mint atyámat. Miért volt ön hozzám olyan jó,
52   II,  XVIII|         mondhatja el senkinek, hogy miért örül. Ott van ugyan a fiskális,
53   II,    XIX|             és nem mondja meg, hogy miért; egy levélboríték, melyen
54   II,     XX|  közbirtokos orrolni kezdé * , hogy miért tartassék gyűlés és iskola
55   II,     XX|           iskola Kárpáthy jószágán, miért nem az övén. Nagy ellenszenvre
56   II,     XX|       tiszta, s aki már tudja, hogy miért kell elpirulni, azon úgysincs
57   II,    XXI|             akar? Ne tegye azt!~ ~– Miért ne? Nem tartasz engem jó
58   II,  XXIII|       barátom. Én meg nem foghatom, miért mondod ezeket nekem? Úgy
59   II,   XXIV|        tenni reám nézve.~ ~– De hát miért megy el éppen az ünnepély
60   II,   XXIV|       pamlagon, és okoskodott.~ ~(– Miért volt oly nehéz lélegzete,
61   II,   XXIV|            éppen nem látom át, hogy miért ne próbálhatna nála egyikünk-másikunk
62   II,   XXIV|          gondolat felháborította.~ ~Miért is engedte meg neki, hogy
63   II,   XXIV|                 Felelned kell, hogy miért volt ma rossz kedved?~ ~–
64   II,   XXIV|        magadviseletéről számot adj. Miért voltál rosszkedvű?~ ~– Az
65   II,   XXIV|            beszéljünk ma erről.~ ~– Miért ne?~ ~– Hosszú volna.~ ~–
66   II,   XXIV|                  Rudolf. jó Rudolf. Miért bántod ezt a szegény nőt;
67   II,    XXV|         tetszik, ha önkényt teheti, miért ne hajtaná meg előtte nyakát,
68   II,    XXV|          hajtaná meg előtte nyakát, miért ne hódolna a legkedvesebb,
69   II,    XXV|           szép kezét gyöngéden.~ ~– Miért sír ön?~ ~Pedig tudta jól,
70   II,    XXV|               Pedig tudta jól, hogy miért sír.~ ~– Miért jött ön ide? –
71   II,    XXV|            jól, hogy miért sír.~ ~– Miért jött ön ide? – kérdé szenvedélytől
72   II,    XXV|           ahol önnel találkozhatom, miért kellett önnek keresni fel
73   II,    XXV|             el volt az temetve jól. Miért kellett azt újra felidézni?
74   II,    XXV|            szenvedtem ön miatt. Óh, miért kellett önnek ide jőni,
75   II,  XXVII|            át vele más szobába.~ ~– Miért? Én szeretek itt lenni.
76   II, XXVIII|    félrefordítá arcát. Isten tudja, miért nem akarta, hogy most ez
77   II, XXVIII|          Sándor gondolni sem tudta, miért oly nyájas, oly jó őhozzá
78   II,   XXIX|             gyertyát. Ő tudja, hogy miért.~ ~– Édes barátim, jó feleim! –
79   II,   XXIX|             jókedvök van. Ki tudja, miért? Rudolf megcsókolta a gyermek
80   II,   XXXI|         lehet azt tudni, hogy ő mit miért tett? Ez is mutatja, hogy
81   II,    Meg|       galamb vallási szent jelvény, miért ne lehetne éppen olyan szent