Kötet, Fezejet

 1    I,      I|              el négy ló szekerestül a hosszú gáton. A nehéz kasornya *
 2    I,      I|       körülvéve, maga a nagyságos úr, hosszú, térdig érő nagy aranygombos
 3    I,      I|             csizmákra pedig irtóztató hosszú sarkantyúk vannak ütve,
 4    I,     II| calicot-szezonnak; vége van; jelenleg hosszú, térdig érő kaputot visel
 5    I,      V|               oly halvány, miként az. Hosszú éjszakákon át ott ült a
 6    I,     VI|                Öltözete a legigézőbb. Hosszú, fekete haja félig lebontva
 7    I,    VII|          vélheted ragyogni. Haja négy hosszú tekercsbe fonva, színére
 8    I,    VII|              bakján térdére fektetett hosszú látcsővel vizsgálva az égés
 9    I,    VII|               nemsokára társaival egy hosszú lábtót és kötelet hozott
10    I,    VII|          öblös üvegedény, felül szűk, hosszú nyakkal, tele valamely sűrű,
11    I,    VII|           fehér szalag tartá hátra, a hosszú halványsárga selyemöltözet
12    I,    VII|          Hyurmala, s míg szobalyányai hosszú hajfürteit csodás fonadékokba
13    I,    VII|              ruhát rövid ujjaival s a hosszú, pávafark nagyságú festett
14    I,   VIII|        tisztes községi teremben ülnek hosszú sorral a falakra függesztve
15    I,   VIII|            könyökölnek szép rendben a hosszú asztal körül, elnököl a
16    I,   VIII|               előre görbülő sasorral, hosszú bajusza háromszor is meg
17    I,   VIII|              viaszos kenőccsel; nyaka hosszú és előre görbült, feketére
18    I,   VIII|            csizmákba húzva, melyekről hosszú bojtok fityegnek alá, széles
19    I,   VIII|               a legény vállaira, mint hosszú leányhaj, csak arcát hagyva
20    I,   VIII|          elbődül bele.~ ~Utána jönnek hosszú sorral a pályázó legények,
21    I,   VIII|              mászva közeledik feléjök hosszú póznára szúrt égő taplóval,
22    I,   VIII|            egy pecsétet, s kalapját a hosszú árvaleányhajjal úgy tudja
23    I,   VIII|            nyugtalan erdélyi telivér, hosszú, földig érő sörénnyel és
24    I,   VIII|            pünkösdi király, fejéről a hosszú virágfüzér repülve vonul
25    I,   VIII|       lebontakozik a legény fejéről a hosszú virágfüzéres korona, s lehull
26    I,   VIII|             első lábára emelkedett, s hosszú, ismételt vad bőgését hallatá.~ ~
27    I,     IX|          ismert szónok, s belefog egy hosszú latin előadásba, melynek
28    I,     IX|             ördög elvinné előle azt a hosszú sihedert.~ ~– Nini – szólt
29    I,      X|         nadrágocskát viselt, s tömött hosszú hajzata két tekercsben fonva
30    I,      X|           tréfálva: – „Mikor fog ő is hosszú öltönyt kapni, mint nénjei?”~ ~
31    I,   XIII|           aranyrácsozatú erkély, benn hosszú folyosók, boltozatos termek,
32    I,   XIII|        helyibe. Építtetett is egy sor hosszú házat a füzek aljába, s
33    I,   XIII|              van rakva egybekötözött, hosszú iratcsomagokkal, miket Péter
34    I,   XIII|           számadások múmiáival, miket hosszú évek során át egynehány
35    I,   XIII|             megfogni, körülhátrálta a hosszú tölgyfa asztalt, nehogy
36    I,   XIII|              frissen lőtt vadakkal, a hosszú szekerek oldalán kilógott
37    I,   XIII|           kell neki megizenni, hogy: „Hosszú kolbász, rövid prédikáció!”~ ~–
38    I,   XIII|            nem az volt a fő baj, hogy hosszú prédikációkat tartott, mint
39    I,   XIII|              terem végig volt terítve hosszú asztalokkal, miken rendesen
40    I,   XIII|               dolgot adott felhozni a hosszú ládát, melybe a születésnapi
41    I,   XIII|               mondani, de az csak egy hosszú, kínos hörgés vala; azzal
42    I,     Sz|            készült, feketére festett, hosszú szőrű sál, mely nagyon hasonlít
43   II,    XIV|          kerítőjévé szegődött, mintha hosszú pofát ölt, hogy morált prédikáljon,
44   II,    XIV|          menjen be vele a házba, mert hosszú beszédök leend egymással.~ ~
45   II,    XIV|        Törvényes hitestársamul. Engem hosszú éveken át „jó bolond” címmel
46   II,    XIV|       szeméről.~ ~Boltay mester olyan hosszú beszédeket gondolt ki, miket
47   II,     XV|            napja, hogy megsokalltam a hosszú tűrést, és kifakadtam, és
48   II,     XV|        Mayerné által elmondatni azt a hosszú históriát, ami az ő életének
49   II,     XV|           kivonva hajából lebocsátá a hosszú tömött kettős tekercset,
50   II,     XV|          fonja nagy gondatlanul azt a hosszú selyemhajat, még csak a
51   II,     XV|               nem fázik. És azután jó hosszú ideig elhallgatott. Fanny
52   II,   XVII|          alakult apró cellák, mik egy hosszú folyosórul nyíltak, áttörettek,
53   II,   XVII|              s lett valamennyiből egy hosszú terem nőcselédek számára.
54   II,   XVII|               hánykódó méneken, miket hosszú karikás ostorral űztek kurjongató
55   II,   XVII|              Első nap lesz az ülés; a hosszú teremben fog nak ülni a
56   II,  XVIII|              tart a közvélemény, mert hosszú szakálla van. Van-e egyéb
57   II,  XVIII|              keringőt, ahogy ő.~ ~Egy hosszú, öles gróf, aki maga is
58   II,  XVIII|            neveit feljegyeztetvén egy hosszú lajstromra, azt beküldé
59   II,  XVIII|               ha most egyszerre olyan hosszú keze lenne, hogy onnan az
60   II,  XVIII|           mondani.~ ~Azután vevé is a hosszú lajstromot, és elkezde rajta
61   II,  XVIII|       kisasszony pedig elbámulva állt hosszú nyelű parazoljával * hosszú
62   II,  XVIII|           hosszú nyelű parazoljával * hosszú kezében, mint Diána, * mikor
63   II,  XVIII|             az udvar közepén, a hölgy hosszú napernyőjével int vissza,
64   II,    XIX|            ragadta fel az asztalról a hosszú iratot, s a pamlagvánkosra
65   II,     XX|             volt felnyitva e célra, a hosszú karzatos terem, mely az
66   II,     XX|           Gróf Szépkiesdy tartott egy hosszú beszédet, melybe igen szépen
67   II,    XXI|              e testhez simuló viselet hosszú uszályával, melyet kézbe
68   II,    XXI|             kalap födé, mely alul két hosszú tömött rendben omlottak
69   II,    XXI|             az egész vidám társaság a hosszú olaszjegenye sétányon végigvonul,
70   II,    XXI|              az a baj, a kengyel igen hosszú, a bal lábacska alig ér
71   II,  XXIII|               kiált fel eléje nyújtva hosszú száraz kezét.~ ~– Ah, Abellino!
72   II,   XXIV|          ellepett, és a díszes hintók hosszú sorai, mikben ragyogó főurak
73   II,   XXIV|              erről.~ ~– Miért ne?~ ~– Hosszú volna.~ ~– Ah, Rudolf álmos!
74   II,    XXV|        szenvedés nemcsak nehéz, hanem hosszú is lesz.~ ~A délelőtti órákat
75   II,    XXV|         karöltve sétált Rudolffal egy hosszú óráig; s azalatt beszéltek
76   II,    XXV|        függött.~ ~Már most akármilyen hosszú lehet az élet.~ ~Rudolf
77   II,   XXVI|              éles orrhangon Kecskerey hosszú kezeit Abellino felé lobogtatva.~ ~–
78   II,  XXVII|             olykor lecsukta azokat, a hosszú szempillák gömbölyű orcáira
79   II, XXVIII|              Egyikén e fakó utaknak a hosszú téli est beálltával csengőtlen
80   II,   XXXI|            szól Mr. Griffard, leoldva hosszú téli sálját nyakáról.~ ~–
81   II,     Sz|               Karmel-hegy – kb. 20 km hosszú mészkőhegy Palesztinában;