Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           Vidra, a bohóc, ott álltak előtte, távolabb a hajdúk, ágy
 2    I,      I|          bohócát, mint amely öltözet előtte igen különösnek tetszett,
 3    I,      I|      parasztlyánnak táncolni kellett előtte a két hajdúval.~ ~A bohó
 4    I,      I|            egyik lábát elnyújtva egy előtte álló széken, a másikkal
 5    I,      I|          lovászok reszketve állottak előtte, maga Bús Péter uram is
 6    I,     II|          nevet, mely ismeretlen volt előtte.~ ~De nem soká maradt ismeretlen.
 7    I,    III|                szólt közbe Miklós –, előtte a diplomáciai tér, s azt
 8    I,     IV|             a székét, átlépett három előtte ülő térdein, kezeit hátradugta
 9    I,     IV|            máskor respektusod legyen előtte, hát íme, nézz ide! Azzal
10    I,      V|              szeszélyes sors kinyitá előtte keblét, hogy válogasson
11    I,     VI|      hangolnak; nagyon jól tudva van előtte az ifjú gentlemanek ez esti
12    I,     VI|          buzdítja arra imádóit, hogy előtte a többi énekesnőket megszólják,
13    I,    VII|          kell, tud szolgálója lenni; előtte szeretetre méltónak kell
14    I,    VII|             kígyók a légben vonulnak előtte, utána. Áldás és rágalom.
15    I,    VII|           ahogy sehol sem szokták az előtte ismeretes világban. Hisz
16    I,    VII|         rútnak és ostobának tetszett előtte. Mars kisasszony sohasem
17    I,    VII|             páholy ajtaját nyitá meg előtte.~ ~A kérdéses család egyike
18    I,    VII|     valamiféle szeretetről beszélnek előtte, illessen az jó barátot,
19    I,    VII|          játékszerrel, melynek nincs előtte nagyobb becse, mint egy
20    I,    VII|       azelőtt, s midőn pillanatai az előtte ülő Flóra arcára visszatértek,
21    I,    VII|          van-e, megdöbbenve állt meg előtte, a kép nem Chataquélához
22    I,    VII|             át erein, új színt nyert előtte a világ.~ ~Nyugodtan és
23    I,   VIII|        valamennyit, csak egy van még előtte, az idegen legény.~ ~Márton
24    I,   VIII|       kísérlet miatt, s feldöntve az előtte álló székeket kinyújtott
25    I,     IX|              Elég szomorú példa volt előtte éhen holt poéták és vándor
26    I,     IX|             hallgatósággal, mert már előtte való nap híre futamodott,
27    I,     IX|           mint aki fél; szemeivel az előtte állók vállain keresztül
28    I,     IX|            hórihorgas kamasztól, aki előtte áll. Most ismét előtűnik;
29    I,     IX|          principálisom mindig dicsér előtte. Ejnye, de néz rám. Talán
30    I,      X|           eltávolíthatja, s nyitotta előtte az ajtót, keresztülvezetve
31    I,      X| hercegprímásig felmenni és elmondani előtte azon okokat, melyek engemet
32    I,      X|       harmadik ismerőshez.~ ~Ez volt előtte a legderekabb ember. Magyar
33    I,     XI|           volt törve, s bebizonyítva előtte, hogy a jót tettetni, színlelni,
34    I,     XI|           Testvéreiről sohasem szólt előtte Teréz; sőt még arra is figyelt,
35    I,     XI|             midőn Krammné ki találta előtte fecsegni a levél tartalmát;
36    I,     XI|              el nem fogadná. Nevezze előtte megholt arámat, Darvai Máriát,
37    I,     XI|            előtt. Efelől alig mertek előtte példálózni.~ ~Pedig Teréz
38    I,     XI|      miszerint az egyszer ki találta előtte mondani, hogy titkos jóltevője
39    I,    XII|           együgyű mese hitelre talál előtte, s elkábítja fiatal lelkét.
40    I,    XII|        parancsolá, hogy hajítson fel előtte hársfaleveleket a levegőbe,
41    I,    XII|                Sándor tanúi elmondák előtte a feltételeket.~ ~Mindjárt
42    I,   XIII|            falvak lelkipásztorai már előtte egy hónappal megrendelék
43    I,   XIII|          melyek akár voltak becsukva előtte, akár nem, mindegyiknél
44    I,   XIII|            lépésnyi távolban megállt előtte, s mély tisztelettel meghajtá
45    I,   XIII|            nehéz aranyserleget, mely előtte állt, s midőn az elősiető
46   II,    XIV|             téged meg sem lát, midőn előtte térdelsz, midőn az idvességet
47   II,    XIV|             a leány szívét, előhozta előtte véletlenül az ifjú nevét;
48   II,    XIV|             gyámleányával példálózva előtte tréfás célzatokkal, mikre
49   II,    XIV|      legbüszkébb küszöbei megnyissák előtte ajtaikat, s ő egy rangban,
50   II,    XIV|           pillantásaival találkozni, előtte elpirulni, őt tekintettel
51   II,     XV|      leültetni, s megfoghatóvá tenni előtte, hogy itt fog a szobában
52   II,     XV|            De egyre kérlek: ne szólj előtte semmit leendő férjhezmeneteledről.
53   II,     XV|           sőt amint a gömbölyű tükör előtte áll, s egyszerre véletlenül
54   II,     XV|         elvégre tárcájába seperve az előtte halmozott bankjegyeket –
55   II,   XVII|              ló, s leesnék, meghalna előtte, és az ifjú sohase tudná
56   II,   XVII|             névtelen kép állt mindig előtte, és követte azon gondolat,
57   II,  XVIII|                Szegény asszony!~ ~Az előtte álló nevek során végig-végig
58   II,  XVIII|          egész hosszában kiterjeszté előtte.~ ~– Lássa, kedves barátom –
59   II,  XVIII|              hogy megholt leánya áll előtte a nagyságos asszony képében.~ ~
60   II,    XIX|       miszerint ő volt az, ki Flórát előtte oly lelkesülten magasztalá,
61   II,    XIX|        mindig nagy tetteit emlegetik előtte, mindig országgyűlési beszédeit
62   II,    XIX|            izzó parázsra tennék, aki előtte áll, mert bizonyos lehet
63   II,    XIX|              mert az rettenetes szín előtte, görcsöket kap, ha látja;
64   II,    XIX|       iparkodjál semmit sem beszélni előtte, mert őt a legcsekélyebb
65   II,    XXI|           mindig előre, míg leomlana előtte, és meghalna ott, és senki
66   II,    XXI|          Azok meghökkenve állnak meg előtte, mérges nyifogással vetve
67   II,   XXIV|            találni, s többé nem volt előtte oly képtelenség szívviszonyainak
68   II,   XXIV|             tartana, hogy még mindig előtte áll… Végre sokára föltekinte,
69   II,    XXV|        ajtajáig. Az ismét bezáródott előtte.~ ~Ez az elképzelhető legkegyetlenebb
70   II,    XXV|         teheti, miért ne hajtaná meg előtte nyakát, miért ne hódolna
71   II,    XXV|              tigris jelent volna meg előtte, az nem rettentené úgy meg.~ ~
72   II,    XXV|             midőn az lázasan remegve előtte állt.~ ~Mind a ketten visszadöbbentek
73   II,  XXVII|        vezetni a haldokló szobájába. Előtte összefolyt a világ; nem
74   II, XXVIII|         széttekinget a síkságon. Már előtte sötétlenek a kárpátfalvi
75   II, XXVIII|         jázminlugas alatt, s beszélt előtte gyermeteg örömmel, minő
76   II, XXVIII|           alant is róla gondolkozik. Előtte állt arca, midőn utánanézett
77   II, XXVIII|               oly csábítón ragyogott előtte ez öt betű „Fanny”.~ ~Sokáig
78   II,   XXIX|         legkisebb félelmet sem érzek előtte. Azért küldtem hozzád, hogy
79   II,    XXX|             kezeit összetéve mellén, előtte nejének arcképe, hogy utolsó
80   II,   XXXI|             csak koporsót emlegettek előtte, odalett, s mikor érezte
81   II,   XXXI|             élt e nő, meg nem mertek előtte állani, s nem tudtak egy