Kötet, Fezejet

 1    I,     II|               nekem mondani, tudok én önnek mondani különbet, de rosszat.~ ~–
 2    I,     II|          csendesen.~ ~– Képzelni kell önnek – folytatá Abellino mellét
 3    I,     II|            megtudni.~ ~– Ah, meg kell önnek mindezt hallani, ha meg
 4    I,     II|          furcsa mosolygással –, tehát önnek, monseigneur Kárpáthy, gazdag
 5    I,     II|               bitorló, aki nem akarja önnek igaz jussát kiszolgáltatni,
 6    I,     II|             hogy e gonosz bitorló, ki önnek örökségével visszaél, senki
 7    I,     II|         visszaél, senki sem más, mint önnek nagybátyja maga, ki elég
 8    I,     II|           annyira magához jönni, hogy önnek birtokait újra elfoglalja,
 9    I,     II|              se lelhessen benne, mely önnek jogot adjon élő nagybátyját
10    I,     II|                s azért, hogy én tudom önnek érzékeny körülményeit, ön
11    I,     II|               a kórjeleket. Tehát van önnek egy kis indigestiója, *
12    I,     II|    kényszeríté őt egyenesen ülni.~ ~– Önnek háromszázezer frankra volna
13    I,     II|                Azt is tekintetbe kell önnek venni, miszerint ez a legerősebben
14    I,     II|             Jó. Én azt is kész vagyok önnek előlegezni.~ ~Kárpáthy érdekelten
15    I,     II|            nekem egy milliót, én adok önnek adóslevelet két millióról,
16    I,     II|             egy más pontra nézve kell önnek biztosítékot nyújtania számomra.~ ~–
17    I,     II|              tehát nemcsak pénzt adok önnek, hanem egyúttal arra is
18    I,     II|         Kárpáthy János él, nem szabad önnek párbajt víni, nem szabad
19    I,     II|      megpróbálom, hogy tudom kiállani önnek elém szabott tilalmait.
20    I,     II|              pénzt költök el, az csak önnek használ, mert kétszeresen
21    I,     IV|             hogy légvonat van! „Pedig önnek könnyű beszélni – mondta
22    I,      V|               istenem, minő gondolat; önnek mellette Italianában lépni
23    I,      V|               én bizonyosan mondhatom önnek, hogy a közönségnek azon
24    I,     VI|          Oignon, ön gyáva fickó, s ez önnek jól áll; hanem gentlemaneket
25    I,    VII|              meghalt.~ ~– De meg kell önnek gondolni, hogy a delnő azoktól
26    I,    VII|             két gyermek megszabadult, önnek valami őrszellem azt tanácslá,
27    I,      X|         színpadra vivé. Én nem akarom önnek elmondani, hogy mi nézeteim
28    I,      X|              mert ha azt hinném, hogy önnek csak sejtelme is volt e
29    I,      X|               önt is a szobából, s ha önnek lelkét megvehetik mások
30    I,      X|               nem nagy búsulására fog önnek szolgálni, s azért volt
31    I,      X|               Most még egy leánya van önnek, az is tizenkét éves már,
32    I,      X|            elő ön házánál; nem akarok önnek leckéket tartani erkölcsről,
33    I,      X|         annyit emlegetnek; nem akarok önnek atyai szívére hatni könyörögve,
34    I,      X|             jól, hogyha erre volna is önnek akarata, de nincsen ereje,
35    I,      X|          mentül kevesebb ideig legyek önnek alkalmatlanságára, röviden
36    I,      X|            nem kívánok, mint hogy sem önnek, sem családja bármely tagjának
37    I,      X|                Jónak látom egyébiránt önnek megjegyezni, miszerint nem
38    I,      X|               holnap reggelig engedek önnek időt, hogy elhatározza magát.
39    I,      X|               adja oda isten hírével, önnek marad még azért elég; úgyis
40    I,      X|          tagadnám meg a kívánatát, ha önnek volnék.~ ~Mayer úr egy szót
41    I,    XII|          akarom önt bántani; csak van önnek valami neve?~ ~– Igen. Barna
42    I,    XII|              fel a szót – Kik lesznek önnek tanúi? Nevezzen meg két
43    I,    XII|              igen helyesen cselekvék. Önnek helyzetében bármelyikűnk
44    I,    XII| ismeretségűnknél fogva készek vagyunk önnek e lovagi szolgálatot felajánlani.”~ ~
45    I,    XII|         bennünket arra indított, hogy önnek e találkozásnál szolgálatunkat
46    I,    XII|       kötelességet látunk abban, hogy önnek segélyünket felajánlva,
47    I,    XII|             sebészhez:~ ~– Itt vannak önnek műszerei? Tárja ki, tartsa
48   II,    XIV|           Abellinónak keresztelte el. Önnek méltó oka van őt szidalmazni,
49   II,    XIV|             szerencsétlenséget hozott önnek házába.~ ~– Még nem hozott,
50   II,    XIV|          embert, mint ön. Nem szükség önnek tagadólag rázni fejét, mert
51   II,    XIV|         viszony kapcsolatba nem hozza önnek viszonyait Abellinóéval,
52   II,    XIV|                egy tervem van, melyet önnek meg kell ismerni. Jobb lesz,
53   II,    XIV|              sejtés keletkeztére.~ ~– Önnek fiatal gyámleánya van, kit
54   II,    XIV|     alkalmatlankodni. Ennyit megtenni önnek gyámapai kötelessége. A
55   II,    XIV|             öreg elszomorodva.~ ~– Ha önnek örömet szerezhetek általa –
56   II,    XIV|           Lássa Boltay papa, az elébb önnek mondám, hogy vegyen el,
57   II,     XV|               ez estély legfőbb öröme önnek szirénénekében gyönyörködhetni
58   II,   XVII|       jószágán odakinn, most már majd önnek is meg kell látogatni engem
59   II,   XVII|                  Eh patvart, hisz van önnek derék legénye, beszéltem
60   II,  XVIII|             De nagyon őszintének kell önnek irántam lenni; úgy vegye
61   II,  XVIII|           szolgálatot kérek öntől, de önnek ismerni kell mindezeket;
62   II,  XVIII|               többiekről hallgat. Ah, önnek jól kell ismerni a világot.
63   II,  XVIII|               kópé, Kárpáthy, valóban önnek semmi panasza sem lehet
64   II,  XVIII|                 Óh, abban igazat adok önnek, kedves Flóra! Kivált olyan
65   II,  XVIII|            sorsunk. S ebben igaza van önnek, kedves Flóra.~ ~És ezt
66   II,  XVIII|     beszélnivalója van egy mással. Ha önnek úgy tetszik, mi értekezhetünk
67   II,  XVIII|               agarakra nézve. Ajánlom önnek figyelmes pártolásába. Vajon
68   II,     XX|             helytelen fogalmai vannak önnek az asszonyok haragtartása
69   II,    XXI|          lovagló Kárpáthyhoz –, ha én önnek volnék, nem tartanék olyan
70   II,    XXI|              hahaha!~ ~– Akkor meg ha önnek volnék, nem jönnék parforce
71   II,   XXII|             Ugyebár, elkészült Pesten önnek új kastélya?~ ~– Kívánsz
72   II,    XXV|          találkozhatom, miért kellett önnek keresni fel engem? El vagyok
73   II,    XXV|              miatt. Óh, miért kellett önnek ide jőni, hogy lásson kétségbeesve,
74   II,    XXV|           szólt:~ ~– Most mit használ önnek tudni, hogy egy esztelen
75   II,    XXV|          mondta:~ ~– Én most esküszöm Önnek azon istenre, aki ítélni
76   II,  XXVII|            meg háziorvosa a nábobot: „Önnek neje fiat szült!”~ ~Ki merne
77   II,  XXVII|               kötelességem megmondani önnek, hogy számára csak órák,
78   II, XXVIII|            felállva Rudolfhoz –, hisz önnek nemes szíve van, ki engem
79   II,   XXXI|              ezelőtt húsz esztendővel önnek papájára hallgattam volna,
80   II,   XXXI|              a fiút. Milyen kár, hogy önnek magának nincs gyermeke.~ ~(