Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        fiáért sem koplalok.~ ~Végre mégis kitekinte az ablakon, letörölve
 2    I,      I|           látszik elfoglalva lenni, mégis az első ülésbe helyezkedék
 3    I,      I|        embernevet adott.)~ ~A tréfa mégis jól ütvén ki, s megszabadulván
 4    I,     II|        csodákat megbámulá, valahára mégis okkal-móddal ráakadt a tusculanumhoz
 5    I,     II|              De nem, a törvénykezés mégis rosszabb. Az országutak,
 6    I,     II|        okait az arc színéből. Hátha mégis meg tudnám önt gyógyítani?~ ~
 7    I,     II|              S mit fog ön tenni, ha mégis kérni fogják?~ ~– Az rövid. –
 8    I,    III|         várnak egyebet; de én azért mégis hazamegyek.~ ~– Tán rokonai
 9    I,    III|            istenen kívül.~ ~– Akkor mégis megfoghatatlan, hogy a jólétből
10    I,    III|           azóta sok idő lefolyt, de mégis, ha eszembe jut, hogy az
11    I,     IV|              tehát mit gondoljon ki mégis a szegény Saint-Michel,
12    I,     IV|      mindjárt elrontja.~ ~– Azonban mégis akadt egy igazgató, a Luxembourg
13    I,     IV|            rá nézve vagy sem. Végre mégis elhatározta magát, vevé
14    I,     IV|            nyomott argumentum végre mégis meglágyít; majd meglátja,
15    I,    VII|            e szívben, és azt elérni mégis milyen nehéz.~ ~Nem elég
16    I,    VII|      grófnak címezé az ifjat.~ ~Így mégis kell vele találkoznia valahol,
17    I,    VII|     senkinek.~ ~Ah, megálljunk! Itt mégis most az egyszer kivétel
18    I,    VII|            egymás mellé, s az egész mégis oly összhangzó. Keblén hármas
19    I,    VII|  elutasított emberek. De ah, egy új mégis van közöttök.~ ~Egy név,
20    I,    VII|         hogy követte volna.~ ~Tehát mégis van isteni hatalom, mely
21    I,    VII|            hazahajtatni.~ ~Útközben mégis szemrehányásokat akart magának
22    I,   VIII|          Pozsonyban is megtalálják, mégis az akkori időknek volt már
23    I,     IX|           alvó nemzedék közül, ámde mégis e nehány elég volt arra,
24    I,      X|           dühe elől elszöktetni, de mégis azon elégtételt vevé magának,
25    I,      X|          között felkeresni, mert ez mégis kompromittálhatja; hanem,
26    I,     XI|        lehet, de fölfelé soha. – És mégis annyian elesnek!~ ~ ~ ~Három
27    I,     XI|             átall kérdezni. De csak mégis erőt vett magán.~ ~– Bocsánat
28    I,    XII|            de az általános hangulat mégis adott aggodalomra okot,
29    I,   XIII|           oktalanságnak, év végével mégis kétszáz és nehány ezer forint
30    I,   XIII|             volna, de mintha valami mégis azt mondaná belül, hogy
31    I,   XIII|        volna okát adni e hitnek, de mégis várt, számított reá, s ha
32    I,   XIII|       válaszolá:~ ~– Már akkor csak mégis inkább a Marcihoz állok.~ ~
33    I,   XIII|            Kutyfalvit küldte előre; mégis szép tőle, hogy úgy tisztel.
34    I,   XIII|    megdicséré:~ ~– Látja kend, hogy mégis jó szíve van kendnek.~ ~–
35   II,    XIV|            gavallér istene, Jupiter mégis meglopta az őrizőket, s
36   II,    XIV|             hogy igazat mondott, de mégis tagadom. Való! Úgy van az
37   II,    XIV|          reménytelenül szeret.~ ~És mégis ezt tartá mentő gondolat
38   II,    XIV|        hallgathatja Fanny előtt, de mégis, ha egy megelőző kérő ajánlatára
39   II,    XIV|        számára kérni, hátha a leány mégis érez iránta valamit. Ha
40   II,    XIV| parasztemberek beszéde, a rendes és mégis változatos foglalkozás enyhébb,
41   II,    XIV|            én önöket elhagyjam.~ ~– Mégis, mégis, jó leányom. Ez gyámapai
42   II,    XIV|        önöket elhagyjam.~ ~– Mégis, mégis, jó leányom. Ez gyámapai
43   II,    XIV|      Pénzért, nagyravágyásért.~ ~De mégis. Vannak másfelől rokonai,
44   II,     XV|             ha el kell mondanom; de mégis elmondom. Meg kell tudni
45   II,     XV|          ami sok, végtére csakugyan mégis sok. Ha én el akarnám azt
46   II,     XV|          ezáltal leányának.~ ~Tehát mégis – az a bűnös, aki vesz.~ ~
47   II,     XV|   megjavított asszonyságot, de csak mégis szégyellt mellette ülni
48   II,     XV|          lásson, hogy ne halljon.~ ~Mégis látott, mégis hallott.~ ~–
49   II,     XV|            halljon.~ ~Mégis látott, mégis hallott.~ ~– Hja – jah! –
50   II,     XV|           ha egyszer-másszor valaki mégis pletykázik róluk, akkor
51   II,     XV|          fog attól, amit megtud, és mégis meg akarja azt tudni.~ ~–
52   II,     XV|   anekdotának, amiben Fannyra nézve mégis annyi vigasztaló volt, hogy
53   II,     XV|            vigasztaló volt, hogy ez mégis nem az ő megrontására hozatott
54   II,     XV|             felelt Fanny. (Ez talán mégis ártatlan tárgy fog lenni.)~ ~–
55   II,     XV|        Mindegy, mindegy, azért csak mégis az ő érdeme, az ő fáradsága,
56   II,     XV|      demonstrációkra használjon. De mégis jobbnak látta felállni és
57   II,    XVI|             se nem helyeselhető, de mégis használt és bevett intézvény.
58   II,    XVI|            szokásokhoz!~ ~Feünnimor mégis azt gondolá, hogy az sokáig
59   II,   XVII|             megcsapassa, hanem csak mégis okosabbat gondolt később.
60   II,  XVIII|            látott magánál, de azért mégis tagadja, hogy ha valaha
61   II,  XVIII|        nevei itt előttem állnak, de mégis a nagyságod iránti szeretet –
62   II,    XIX|          hozzá szerencsém. De egyet mégis megjegyeztem róla: azt,
63   II,    XIX|          megtetszett ez asszonyság. Mégis milyen jó ez a kis emberszólás,
64   II,    XXI|           társaságban: „Ah valahára mégis eljött!”~ ~Ki jött el? Hát
65   II,    XXI|        legjámborabb. Talán jó volna mégis, ha utána mennék.~ ~– Igazán
66   II,    XXI|           eltűnt onnan.~ ~De annyit mégis láttak, hogy gyönyörű állat
67   II,   XXIV|          Kárpáthyné remegve néz rá. Mégis jobb lett volna őt így nem
68   II,   XXIV|                  Énrólam?~ ~– Ahhoz mégis nagyon eleven képzelődés
69   II,   XXIV|              könnyelmű asszony – de mégis visszatartá a férfiúi önérzet.~ ~
70   II,    XXV|            kettőt a kulcs.~ ~Ez már mégis több volt, mint elég arra,
71   II,   XXVI|             széledeztek körüle. Azt mégis borzasztó elgondolni, hogy
72   II,   XXIX|         soha, hogy be ne lépjek. Ma mégis utoljára látom azt, mert
73   II,   XXXI|        emeli a szépséget. De már ha mégis valaki elég kíváncsi volt
74   II,   XXXI|          semmit – a fukar, azért mi mégis meggyászoljuk.~ ~Egy napon
75   II,   XXXI|            No de az illúzió megvan. Mégis van gyermeke. Mégpedig szép
76   II,   XXXI|    mindegyikhez egyiránt szigorú.~ ~Mégis midőn egyszer Flóra azzal
77   II,   XXXI|           érez, nem gondolkozik, és mégis óhajt élni.~ ~