Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     porcogójából főzött kocsonya; sohasem élek egyébbel.~ ~– Kár az
 2    I,     II|                Nem tudom, mert én sohasem csináltam olyanokat – szóla
 3    I,    III|         épület félben van hagyva, sohasem volt kész, tán azért nevezték
 4    I,    III|         emberének sírját, a virág sohasem szárad el rajta, s körös-körül
 5    I,     VI|     országokat hódító királyné…~ ~Sohasem hallották őt így énekelni!
 6    I,    VII|    világhoz kellett tartozniok, ő sohasem találkozott velök; de azok
 7    I,    VII|       közöttök.~ ~Egy név, melyet sohasem hallott még említeni. Egy
 8    I,    VII|    színházba, és tapasztalá, hogy sohasem unta magát oly mértékben,
 9    I,    VII|           előtte. Mars kisasszony sohasem szavalt oly helytelenül,
10    I,    VII|       helytelenül, a claqueurök * sohasem impertinenskedtek oly ügyetlenül,
11    I,    VII|         ügyetlenül, a páholyokban sohasem viselte magát oly kacérul
12    I,    VII|          nőnem, s az ifjú óriások sohasem mondtak annyi ízetlenséget,
13    I,   VIII|           úgy megszabdalják, hogy sohasem látott olyat. Szerencséjére
14    I,   VIII|            mint egy nílusi ló, és sohasem látta őt senki holtrészegnek.~ ~
15    I,   VIII|           Egy szikra sincs nekem. Sohasem láttam egyiket is.~ ~– Hát
16    I,   VIII|      megvetése a pénznek, mert az sohasem szokta visszafizetni.~ ~
17    I,     IX|           semmi nyilvános helyre, sohasem jár sem színházba, sem sétányra,
18    I,      X|         hisz a tisztes kisasszony sohasem szokott színházba járni,
19    I,      X|        olyan boldog emberek, akik sohasem akarják azt hinni, ami nekik
20    I,      X|      reászorulva, mert a próbákon sohasem jelenik meg, fizetésének
21    I,      X|           a vénkisasszonyok, akik sohasem élvezték a világ legfőbb
22    I,      X|           úr azalatt míg beszélt, sohasem szokott annak a szeme közé
23    I,      X|           nehány szót, hogy ő ezt sohasem cselekvé.~ ~– Most még egy
24    I,      X|         be is telt, mert Mayer úr sohasem tért többé vissza. Ez órától
25    I,      X| Pozsonyból. Hová lett, mivé lett, sohasem tudta meg senki. Némelyek
26    I,     XI|     fordítanak rá.~ ~Testvéreiről sohasem szólt előtte Teréz; sőt
27    I,     XI|           ő is és Teréz is. Teréz sohasem ment nőül senkihez. Negyven
28    I,     XI|    fogadta el csupán. És amellett sohasem beszéltek egymással. – Maga
29    I,    XII|      látszott ismételni fülébe. Ő sohasem gondolkozott azon, hogy
30    I,    XII|           miszerint őt megsérteni sohasem volt szándéka; 2. ha Boltay
31    I,   XIII|   Boldizsár iszonyú fösvény volt, sohasem költött sem magára, sem
32    I,   XIII|     cukorgyárat, de a kotyvadékot sohasem vitte odább a szörpnél,
33    I,   XIII|          ha azt megígéri is, hogy sohasem hazudik többet, még azt
34    I,   XIII|           könnyülten sóhajta fel. Sohasem érzé magát boldogabb embernek,
35    I,   XIII|          a *-i szuplikáns; ez még sohasem volt itt.~ ~– Ejnye Pál,
36    I,   XIII|      amióta a kollégiumba zárták, sohasem látott ennyi urat egy rakáson;
37   II,    XIV|          esküdött, mindig néz, és sohasem lát; óh, ezek a legmulatságosabb
38   II,    XIV|        házi boldogságban, amilyen sohasem volt.~ ~Sándor felsóhajtott.~ ~–
39   II,    XIV|          csillag a másik után, és sohasem éri el egymást.~ ~Hol lehet
40   II,    XIV|            hogy az imádó vonzalom sohasem lehet egyébbé halandó néma
41   II,     XV|          mi nem illik? Hát ti már sohasem fogjátok magatokat becsületesen
42   II,     XV|          viselni, hát már énnekem sohasem lehet az utcára kimennem,
43   II,     XV|      megnyugtatva, asszonyom. Önt sohasem rágalmazta leánya előtt
44   II,     XV|         térdepeljen! Magyar ember sohasem szokott térdepelni, magyar
45   II,     XV|  házőrzőnek.~ ~Fanny ez ideig még sohasem hált egyedül szobájában,
46   II,     XV|         szép, gyönyörű ifjú volt, sohasem láttam nálánál szebb férfit
47   II,     XV|    fáradjon érte.~ ~Boltay mester sohasem szokott ezzel az idegen
48   II,   XVII|       embert a faképnél.~ ~És így sohasem bizonyos róla az ember,
49   II,  XVIII|            hogy amit ő beszél, az sohasem üres fecsegés, mendemonda,
50   II,  XVIII|         öné, oly kincs, aminőt ön sohasem érdemelt meg. (Bizd el magadat
51   II,  XVIII|       sokat lehete nevetni. Fanny sohasem hallott ilyen mulatságos
52   II,    XIX|     ismerek és olyanok is, akiket sohasem láttam. A többi az asszony
53   II,    XIX|       valóságos kísértet, melyről sohasem tudhatod, hogy mivel bántod
54   II,    XIX|  társadalomnak; a tekintetes urak sohasem szokták azon törni fejeiket,
55   II,    XIX|      széles, vastag szemöldökkel; sohasem beszél alantabb hangon,
56   II,     XX|        két szobalyánt, de az neki sohasem elég. Gróf Kereszthyné megérkeztére
57   II,    XXI|     levegőben. Egy percnél tovább sohasem tartotta szájában a veszedelmes
58   II,    XXI|          találkozott már vele, ha sohasem vette észre. A paripa tajtékot
59   II,   XXII|           Szentirmayék laknak, és sohasem jönni többé vissza.~ ~–
60   II,   XXII|         és együtt volna velem, és sohasem hagyna el.~ ~Ah, ez több
61   II,   XXII|          együtt kocsikázott vele, sohasem hagyta el. Nem vágyott semmi
62   II,  XXIII|         Úgy elfelejtettek, mintha sohasem lettél volna. Fennimort
63   II,   XXIV|    jött-ment Rudolf nyakára, hogy sohasem lehetett őt másként látni
64   II,   XXIV|    fájdalom nélkül múlt el, ahogy sohasem remélte volna.~ ~Szentirmayné
65   II,   XXIV|      legfőbb tisztviselőjéül. Aki sohasem látta is, rá kellett ismernie
66   II,   XXIV|      rosszat valakiről beszél, az sohasem hazudság, ő álhíreket nem
67   II,    XXV|      férje, úgy nézesz rá, mintha sohasem láttad volna.~ ~Fanny azt
68   II,  XXVII|          még egyszer megkaphassa, sohasem teszi őt le kezéből!~ ~Dél
69   II, XXVIII|         nőt, szeretem most is, és sohasem fogok mást szeretni.~ ~–
70   II, XXVIII|          volna, ha ez ifjún kívül sohasem ismer senkit; még most is
71   II,   XXIX|          vagyok iránta, mint akit sohasem láttam. Isten csapásának
72   II,   XXIX|         megrontani nem törekszik, sohasem lettem volna én e derék
73   II,   XXIX|        nem tud, semmihez sem ért, sohasem tanult semmit, nincs testének,
74   II,   XXXI|              Úgy is lett.~ ~Flóra sohasem bocsátá őt többé vissza,
75   II,   XXXI|        vissza, s a jó polgárnőnek sohasem volt alkalma arra gondolhatni,
76   II,   XXXI|     Kárpátfalvára, hogy Marionnak sohasem volt alkalma a békességes