Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            testőreitől körülvéve, maga a nagyságos úr, hosszú, térdig érő nagy
 2    I,      I|              viszonza:~ ~– Isten hozta a nagyságos urat nálunk; mindennel szolgálok,
 3    I,      I|         vitatkozást.~ ~– Mindent biz én, nagyságos uram; csakhogy amim volt,
 4    I,      I|               ezt a csárdát nekem adná a nagyságos úr, kocsmárostól, hozzányúlnék-e?~ ~
 5    I,      I|                 sor.~ ~– Pardon, grácia, nagyságos uram! Majd én csak verset
 6    I,      I|                   Kapd be ízibe!~ ~– Én, nagyságos uram? – szólt az, mintha
 7    I,      I|                 bora megdühödött volna a nagyságos úrnak, azt is megittuk volna.
 8    I,      I|                  meg ne hűtse; hol van a nagyságos úr lábtarisznyája? Hej fickók,
 9    I,   VIII|         békességgel:~ ~– Felkelt-e már a nagyságos Jan – Ján – Jancsi úr?~ ~–
10    I,   VIII|               pénzéből telik, hanem hogy nagyságos Kárpáthy János úr édesatyja,
11    I,   VIII|                Mihálynak, szolgálatjára, nagyságos uram.~ ~– No te Kis Miska,
12    I,    XII|            kóroda számára, mely összeget nagyságos Kárpáthy Béla úr kegyeskedett
13    I,   XIII|                 facie loci * lehúzatta a nagyságos úr, s olyan sort veretett
14    I,   XIII|                  előadás, mert e napon a nagyságos úr mindenki iránt szokatlanul
15    I,   XIII|               hogy bal kéz felül ejtse a nagyságos urat, s akkor is három lépésnyi
16    I,   XIII|              nyújtogatja az első lábát a nagyságos úr?~ ~– Óh, kérem alássan –
17    I,   XIII|                 most is csak úgy bánik a nagyságos úrral, mint mikor együtt
18    I,   XIII|                   Hiszen mindegy volna a nagyságos úrnak, ha üres papirost
19    I,   XIII|                azt az írást mind, amit a nagyságos úr átnéz – dörmögé az öreg
20    I,   XIII|          kegyelmed a tarcsai molnárnét a nagyságos úrra! – szólt közbe a hátul
21    I,   XIII|              neki borítékot, és írja rá: Nagyságos Kárpáthy Béla úrnak, őméltóságának
22    I,   XIII|                  mit tudom én, kit vár a nagyságos úr! – felelt Pál durcásan,
23    I,   XIII|             éppen ki akar vele békülni a nagyságos úr? Aki a nagyságos urat
24    I,   XIII|            békülni a nagyságos úr? Aki a nagyságos urat úgy megbántotta.~ ~–
25    I,   XIII|                  nem bántott a jámbor, a nagyságos urat bántotta, s ha a nagyságos
26    I,   XIII|          nagyságos urat bántotta, s ha a nagyságos úrnak az kedvére van, hát
27    I,   XIII|                találkozom vele, mindig a nagyságos úr egészsége felől tudakozódik.
28    I,   XIII|        tudakozódik. Hát mi gondja neki a nagyságos úr egészségére? Hisz nem
29    I,   XIII|                udvaron; meg ne ijedjen a nagyságos úr, mert nagyot fognak kiáltani,
30    I,   XIII|                  fognak előadni. Mikor a nagyságos urak a nagy teremben ebédelnek,
31    I,   XIII|                 a papnak, hogy felkelt a nagyságos úr.~ ~– Még egyet kell neki
32    I,   XIII|               legelőször felköszönteni a nagyságos urat, s ezt meg is cselekedte
33    I,   XIII|                       Az isten éltesse a nagyságos urat, kívánom tiszta szívből!” –
34    I,   XIII|                 megtöltvén, elköszönté a nagyságos úrra, elmondván a körmönfont
35    I,   XIII|               kívánom én kegyelmednek, a nagyságos úrnak, hogy minekutána e
36    I,   XIII|             szénának néz, s lekaszálja a nagyságos urat, ne hagyják ama mennyei
37    I,   XIII|                  forspont * után járni a nagyságos úr lelkét, hanem jöjjenek
38   II,     XV|               megszerzi neki; a cselédek nagyságos asszonynak hívják, s akármely
39   II,     XV|                 esztendőt az öregségből, nagyságos ifjúúr! – viszonza amaz
40   II,     XV|            elfogadja, s üdvözletét küldi nagyságos Kecskerey úrnak.~ ~Hát ez
41   II,   XVII|     berendeltetett a kastélyba, ő maga a nagyságos asszony kocsisává, neje
42   II,  XVIII|                 mit akar tőle kérdezni a nagyságos asszony? Bárcsak más ülne
43   II,  XVIII|                 leugrik az ablakon, ha a nagyságos asszony úgy kívánja.~ ~–
44   II,  XVIII|               erdélyi uraknál pedig így: nagyságos ilyen és ilyen őméltósága;
45   II,  XVIII|     megkeményítve lelkét, válaszolt.~ ~– Nagyságos asszonyom, engemet érdemeim
46   II,  XVIII|           felvett tárgyat.~ ~– Nem, nem, nagyságos asszonyom, bocsánat szavaimért,
47   II,  XVIII|               magasztalással.~ ~– Tehát, nagyságos asszonyom, vegye úgy, mint
48   II,  XVIII|                 tulajdon leánya volna. A nagyságos asszony maga is úgy kívánta
49   II,  XVIII|              megholt leánya áll előtte a nagyságos asszony képében.~ ~Kénytelen
50   II,  XVIII|             elhalmozhat, akit leánya – a nagyságos asszony bizalmába, szeretetébe
51   II,  XVIII|            szeretetébe ajánlhat.~ ~– Íme nagyságos asszonyom! – szól odanyújtva
52   II,    XIX|                     Ezek itt felyül mind nagyságos és méltóságos urak. A nagyságos
53   II,    XIX|          nagyságos és méltóságos urak. A nagyságos és méltóságos urakat sokkal
54   II,    XIX|                tulajdonságokon kívül még nagyságos és méltóságos erényeik és
55   II,    XIX|            dolguk.~ ~– Itt jön egy másik nagyságos úr. Ezen cím nélkül nem
56   II,    XIX|                  És azután még egy csomó nagyságos és méltóságos úr következett,
57   II,    XIX|             ráismerni.~ ~– Tovább lássuk nagyságos Körtvélyiné asszonyságot.
58   II,     XX|                  másutt csak réz. Ezek a nagyságos és méltóságos urak földi
59   II,     XX|            sürgeti Fanny, hogy untalan a nagyságos asszony körül legyenek,
60   II,     XX|                   Helyes! éljen!) Uraim, nagyságos, méltóságos, tisztelendő
61   II,     XX|       nyilatkozatok kikéretnek.”) Uraim! nagyságos, méltóságos, tisztelendő
62   II,     XX|         karzatról Marion kisasszony –, a nagyságos főispánné egyszerre elájul!~ ~
63   II,     XX|                 szerencsésen megelőzék a nagyságos asszony görcse rohamait,
64   II,    XXI|                    Nem vagyok féltékeny, nagyságos kisasszony. Ez az egyik
65   II,    XXI|                 alól. Meg kell állani. A nagyságos asszony számára magasabbra
66   II,    XXI|         nyeregszerszámon, parancsoljon a nagyságos asszony ővele, legalázatosabb
67   II,  XXVII|                mások meg ne hallják?~ ~– Nagyságos uram. Ma nagy öröm szállt
68   II,  XXVII|                  arca elkékült.~ ~– Lám, nagyságos uram, ez volt, amitől féltem,
69   II,  XXVII|                  vannak még hátra, azért nagyságos uram, tegyen erőszakot indulatjain,
70   II, XXVIII|             hallá, hogy Fanny meghalt. A nagyságos asszony csakúgy leszállt
71   II,   XXIX|                senki sincs jelen a nábob nagyságos és méltóságos s főtisztelendő
72   II,    XXX| érzésfoghatóságot minden lélekből. Annyi nagyságos, méltóságos, főméltóságú
73   II,   XXXI|                 az én gyönyörű Fannymat, nagyságos Kárpáthy János úr hitvesét,
74   II,   XXXI|                az ő gyönyörű Fannyjától, nagyságos Kárpáthy Jánosné asszonyságtól
75   II,   XXXI|            másodmagával? Alásszolgálója, nagyságos Kárpáthy úr, alásszolgálója.