Kötet, Fezejet

 1    I,      I|             Nevét nem őseitől nyerte e derék ház, hanem érdemekkel szerzé,
 2    I,      I|             vasvillázni.~ ~Tehát ezt a derék urat kelté fel ilyen szavakkal
 3    I,      I|                képzelhettem őt egy ily derék noble gentleman alakjában;
 4    I,      I|              ismertem volna. Ez nagyon derék: egy holt onklit keresek,
 5    I,     II|            matiné, egy lófuttatás, egy derék orgia, egy híres szöktetés
 6    I,     IV|                   Éppen őt; ott valami derék tábornokkal kellett találkoznia,
 7    I,     IV|              Annyi kétségtelen, hogy a derék tábornok igen szerencsés
 8    I,     IV|                kérdé a lord.~ ~– No ez derék. A nemes lord azt akarja,
 9    I,     IV|           uraknak hívják) –, ah milyen derék fiú ez a Kárpáthy! Uraim,
10    I,     IV|              amit ön kíván” – felele a derék ember. Jó, én tehát két
11    I,    VII|              Chataquéláról, s nem volt derék ember, aki legalább egy
12    I,    VII|            hogy megmondhassa neki: „Ön derék férfi!”~ ~Miként előre mondók,
13    I,    VII|  nagylelkűséget.~ ~E fogadás bámulatos derék dolog volt, csak az az egy
14    I,    VII|              páholyban: az öreganya, a derék, kedélyes gróf Eszéki Sándornő
15    I,    VII|                    Miért?~ ~– Hogy egy derék férfit visszaadott hazájának.~ ~
16    I,   VIII|                pálinkát nem ivott.~ ~A derék esküdt férfiú becsületesen
17    I,   VIII|             körül, elnököl a bíró, egy derék kövér ember.~ ~Az ajtó felől
18    I,   VIII|                    No te Kis Miska, te derék fiú vagy! Te nekem megtetszettél.
19    I,   VIII|             ködnek gondos édes mamák a derék ifjú körülményei felől,
20    I,   VIII|         engedének azt gyanítni, hogy a derék ifjú komolyabb célokat táplál
21    I,   VIII|         ismeretségben voltak.~ ~Milyen derék mulatság lesz az, az annyiszor
22    I,     IX|             nézve nagyon tanulságos.~ ~Derék, komoly művészek álltak
23    I,     IX|               repesne örömében látva e derék, délceg, daliás hazafiakat,
24    I,     IX|                a többieknek. – Az ám a derék ember, nincs olyan liberális
25    I,      X|               ellátni.~ ~Ah, hiszen ez derék, becsületes ember!~ ~Mayer,
26    I,      X|               a művészetnek, mind igen derék, illedelmes emberek, akiktől
27    I,     XI|                 első legényét, ki igen derék, jeles fiú volt, mint mondák,
28    I,     XI|                a templomi karnagy.~ ~A derék regens chori egy délután,
29    I,     XI|           egérfogóba került csábító, a derék vadász, ki maga esett bele
30    I,     XI|               bizalmával megtisztelé a derék asszonyságot.~ ~– Íme, asszonyom,
31    I,     XI|             rólam ne szóljon semmit. A derék leány végett kérem. Tudja,
32    I,    XII|              Ön az, Boltay mester? Ah, derék mester. Nagy híre van mindenfelé.
33    I,    XII|         munkáit széltire magasztalják; derék, becsületes ember. Most
34    I,    XII|               E levél így szólt:~ ~„Ön derék férfi; ön igen helyesen
35    I,   XIII| jószágigazgatót!~ ~Nem azért, mintha e derék ember volna az ő ellenségei
36    I,   XIII|         torzító ráncok.~ ~Átellenben a derék tisztviselő, sárgabarna
37    I,   XIII|                Péter. Ezt látjuk, hogy derék becsületes ember; minden
38    I,   XIII|               prézes * meg a nótát. Be derék lesz!~ ~A vén golyhó úgy
39    I,   XIII|           leányom. válassz ízibe ennyi derék legény közül.~ ~– Az édesapám… –
40   II,    XIV|               e nagy világban kitanult derék ifjak hasonló vállalatokhoz
41   II,    XIV|                  Üljön vissza helyére, derék Boltay mester. Amint ön
42   II,    XIV|             birtokát, üzletét, tán egy derék, becsületes, munkatudó,
43   II,    XIV|                Sándort felkeresni.~ ~A derék ifjú éppen remekét végzé
44   II,    XIV|            folytatá a mester –, milyen derék lesz, ha te asszonyt hozasz
45   II,    XIV|              felelt semmit.~ ~– A kérő derék fiatalember, becsületes,
46   II,    XIV|              hanem magadnak; a fiú oly derék legény, hogy keresve sem
47   II,    XIV|          Ismerem őt. Becsültem mindig; derék ember. De nem tudom szeretni.
48   II,    XIV|               belőle tréfa lenni. Az a derék úr el akar engem venni,
49   II,    XIV|           Boltay, Teréz? Ha megvetve a derék, férfias, nemes szívű ifjú
50   II,     XV|               óh, én kedves uram, maga derék, maga mindenekfelett becsületes,
51   II,     XV|         együgyű hazudságot elmondani a derék ember, talán most hazudott
52   II,     XV|              meg kell ismernünk?~ ~Egy derék gentleman, ki a finom társaságokban
53   II,     XV|                gazdagabb főurainkat, a derék bankárfiúkat s a galant
54   II,     XV|         mindenkire szeme van. Ez már a derék házigazda.~ ~Végre jön Abellino.
55   II,     XV|              ember.~ ~Tulajdonképpen a derék banquier azért jött le Párizsból,
56   II,     XV|                hogy a nő valakit mást, derék fiatal embert meg ne szeressen.
57   II,   XVII|           búsan, leverten állani a két derék, jólelkű lényt: gyámját
58   II,   XVII|                patvart, hisz van önnek derék legénye, beszéltem vele,
59   II,   XVII|              és üdvösségesnek lát.~ ~A derék ősz férfiú, amint a felhatalmazó
60   II,  XVIII|         odanyújtva a névsorozatot. – E derék hölgy bizonyára egy lesz
61   II,  XVIII|             kedves Flóra! Kivált olyan derék, jó szelíd anyát, mint néhai
62   II,  XVIII|             suttogá nagy lassúsággal a derék kisasszony megbocsátani
63   II,  XVIII| agarászgyűlésen ön elnöklete alatt egy derék elmés férfiú indítványt
64   II,  XVIII|             elgondolja magában, milyen derék dolog volna, ha e két asszony
65   II,    XIX|              jön gróf Sárosdy főispán. Derék, jó érzelmű ember, de rettenetes
66   II,    XIX|     etikettszabály elmulasztása miatt. Derék, becsületes emberek, akik
67   II,     XX|             mondanak, az mind jeles és derék dolognak tartatik.~ ~A vita
68   II,     XX|                Egypár buzgó bámulója a derék hazafinak hirtelen plajbásszal
69   II,   XXIV|      Karmel-hegyi * Madonna! – szólt a derék chevalier chapeau bas-jával *
70   II,   XXIV|                műértőbb tollakra.)~ ~A derék lovag (Kecskerey úr) éppen
71   II,   XXIV|           ajánlatra, s édesanyjának, a derék Mayernénak meg is ígérte,
72   II,   XXIV|          szobaleány a karcsú rózsaszín derék kifűzéséhez fogott.~ ~–
73   II,   XXVI|       megérkeztek, s a szép hölgy és a derék férfi ideáljai a magasabb
74   II,   XXIX|              sohasem lettem volna én e derék hajadon férje, kit Isten
75   II,    Veg|            hosszadalmasságomért, kérem derék műítészeinket, vegyék bonckés