Kötet, Fezejet

   1    I,      I|               márpedig ha így tart, akkor nem tudom, ki lesz az a Noé,
   2    I,      I|                   vala a kocsmáros. Nevét nem őseitől nyerte e derék ház,
   3    I,      I|                 volnának csatornái; ekkor nem állna meg a tó kétfelül
   4    I,      I|                  Mert a pusztai kocsmáros nem abból él, hogy bort ad el,
   5    I,      I|               mely a Tisza felé visz.~ ~– Nem valami hintó jön ott?~ ~–
   6    I,      I|               vigasztalódottan monda:~ ~– Nem ér az MA ide.~ ~Azzal kiült
   7    I,      I|                 olykor a fülébe; de biz ő nem bánja; volna ugyan négy
   8    I,      I|                 hogy sem előre, sem hátra nem lehet azt mozdítani.~ ~Emberek
   9    I,      I|          tenyerébe. Hála istennek, ide ma nem jön vendég, s örült a lelke,
  10    I,      I|                  mert noha a hátulsó ülés nem látszik elfoglalva lenni,
  11    I,      I|            micsodák? Azt hirtelen kivenni nem lehet, mert úgy el vannak
  12    I,      I|              semmi emberi ábrázat azokból nem látszik, azonfelyűl jócskán
  13    I,      I|                 mondaná: „Már most igazán nem alszom!” A másik percben
  14    I,      I|            lövetik.~ ~Minthogy azonban mi nem félünk a főbelövethetéstől,
  15    I,      I|                  következtetni, miszerint nem pusztán csintalan tréfa
  16    I,      I|             éjszakában, a farkasbőr bunda nem képes testét melegen tartani,
  17    I,      I|                  idején, hogy egész éjjel nem tudott aludni, nem találta
  18    I,      I|                  éjjel nem tudott aludni, nem találta semmiben örömét;
  19    I,      I|                után rendezendő lakomához, nem feledkezvén meg egyúttal
  20    I,      I|              fogják, hogy ez a „kend” szó nem fejez ki valami hízelgő
  21    I,      I|               híres volt arról, hogy nála nem sokat kellett instálni egy
  22    I,      I|         belekössön, s ha valakinek a képe nem tetszett neki, vagy okoskodni
  23    I,      I|              borom nincs, a fácánjaim még nem híztak meg, a rákok pedig,
  24    I,      I|              tizenkét rákot itt konyhámra nem adja nagyságod.~ ~Ez célzás
  25    I,      I|                csak úgy komázik vele. Ezt nem várta, és még jobban mulattatá.~ ~
  26    I,      I|               neki meg mi kell.~ ~– Nekem nem kell egyéb, mint egy tál
  27    I,      I|                    Az nekem atyámfia, azt nem szabad megsütni.~ ~A nagy
  28    I,      I|                  csárdára, hol az emberek nem kapnak enni.~ ~Gyárfás úr
  29    I,      I|                  distichont:~ ~ ~„Enni ha nem hoztál ide, állhat előtted
  30    I,      I|                   Bőjt vagyon itten örök, nem megy el itt a török.”~ ~ ~–
  31    I,      I|              töröknek enni kell, különben nem mehet, itt pedig nem kap
  32    I,      I|             különben nem mehet, itt pedig nem kap enni, tehát a vers tökéletes.~ ~–
  33    I,      I|                    Van kendnek egere?~ ~– Nem az enyimek, mert én csak
  34    I,      I|                    s ha egy-kettő elfogy, nem kell róla a tiszttartónak
  35    I,      I|                      Hát mi a gutát? Csak nem pokol a béle ennyi embernek,
  36    I,      I|                  kedves kis állat, én meg nem foghatom, miért irtóznak
  37    I,      I|                   ember válogathatott, ha nem tetszett háli. a nyoszolyában,
  38    I,      I|            lakadalmakra és keresztelőkre, nem különben halálozásokra,
  39    I,      I|             kínálta vele sorba a nagy úr. Nem tetszett nekik. Csak a fejöket
  40    I,      I|                  uram? – szólt az, mintha nem hallott volna jól.~ ~– No
  41    I,      I|     tisztességéért.~ ~– De ilyen állattal nem hadakozott ám az öregapám
  42    I,      I|              egyszer:~ ~– Száz forintért, nem bánom, megteszem.~ ~– Hadd
  43    I,      I|             eltűnt az egér.~ ~A bohóc még nem tudott szólni, hanem a torkához
  44    I,      I|                  hanem a torkához kapott; nem bolondság egy egész négylábú
  45    I,      I|             hanyatt veté magát a székben, nem tudott szólni, csak fuldokolva
  46    I,      I|                    nyögé az keservesen –, nem kell már, vége a Vidrának,
  47    I,      I|               mint mikor a durcás gyermek nem tudja, hogy sírjon-e vagy
  48    I,      I|                egér, de cigány torkába ha nem fér,~ ~ ~ ~Jobbra, de balra
  49    I,      I|                 bohóc rúgott, kapálózott, nem használt semmit, ott tartották
  50    I,      I|          mindaddig, míg igazán fuldokolni nem kezdett, s csak akkor ereszték
  51    I,      I|        megharagudott.~ ~– Én meghalok. Én nem vagyok bolond, hogy többet
  52    I,      I|             fekszel te cigány, soha többé nem te kacagván,~ ~ ~ ~Más hegedűse
  53    I,      I|                 halál.”~ ~ ~ ~És a cigány nem mozdult meg többet. Elnyúlt,
  54    I,      I|                  az orrát, a talpait, meg nem mozdult. Akkor feltevék
  55    I,      I|               Külső viselete mutatá, hogy nem az alföldi urak közül való.~ ~
  56    I,      I|                hogy az ember az állát meg nem bírja benne mozdítani. A
  57    I,      I|             hasogatva, a frakk rézgombjai nem nagyobbak egy meggymagnál,
  58    I,      I|            sarkantyúk vannak ütve, hogyha nem vigyáz az ember, kiszúrhatja
  59    I,      I|             szokássá vált az „r” betűt ki nem mondani, s ez egész Coblenzig
  60    I,      I|                    vezényelték, a katonák nem értették az elköszörült „
  61    I,      I|                   mint Herr von War.~ ~De nem ez az, aki előttünk áll.~ ~–
  62    I,      I|            szolgáját, szörnyűképpen hozzá nem illő készséggel kérdez: „
  63    I,      I|                        Mille tonnerres! * Nem tudnak itt más nyelven,
  64    I,      I|               nyelven, csak magyarul?~ ~– Nem.~ ~– Az rossz. Hát maga
  65    I,      I|            appelle cela? * (Itt megakadt, nem jutott eszébe a szó, amit
  66    I,      I|                Bús Péternek~ ~– Diable! * nem magát, hanem azt, ami kell.~ ~–
  67    I,      I|                Lovat?~ ~– Pas donc; * azt nem úgy híják.~ ~– Forspontot? *~ ~–
  68    I,      I|                    Tant mieux, * ez engem nem zseníroz; én utaztam Egyiptomban
  69    I,      I|                ezt a département-t? *~ ~– Nem part ez uram, hanem gát,
  70    I,      I|             keresztúti gát.~ ~– Fripon! * Nem erről a sárról beszélek,
  71    I,      I|                plaisanterie. * Tudja?~ ~– Nem mondhatnám, hanem így híják
  72    I,      I|                  úr miféle nemzet?~ ~– Én nem itt lakom. Bon Dieu! * Micsoda
  73    I,      I|                  nincs feneke, s az ember nem lát egyebet, mint gólyát.~ ~
  74    I,      I|                 nemes ember és kocsmáros; nem tesz semmit; Stuart János
  75    I,      I|                  hein? *~ ~– Borom rossz. Nem úrnak való. Szolgálóm pedig
  76    I,      I|                 Csúf! Ah c'est piquant! * Nem kell búsulni, annál jobb.
  77    I,      I|                   Megosztozunk. Ha férfi, nem kell neki magát zsenírozni,
  78    I,      I|                   rosszabb reá nézve.~ ~– Nem úgy van az. Meg kell tudni,
  79    I,      I|             Jancsi úr?~ ~– Hát Jancsi úr. Nem hallotta az úr soha hírét
  80    I,      I|                 vagyok, kit refüzírozni * nem lehet.~ ~– Az bizony jó
  81    I,      I|                   mondá Bús Péter; azután nem is mondott többet, hanem
  82    I,      I|                 szakadt, amidőn e közéjük nem illő alak egyszerre csak
  83    I,      I|          bohóságot a végletekig vinni, de nem szerette, ha azt idegenek
  84    I,      I|                  látták; azonban mindjárt nem lett a jövevény idegen,
  85    I,      I|                    amint meglátta a hozzá nem hasonlótlanul öltözött gavallért,
  86    I,      I|                folytatni a mulatságot. Én nem szoktam mulatságot rontani;
  87    I,      I|                országban az apám – ah cà! Nem az apám: comment s'appelle
  88    I,      I|                  anyámmal Párizsba. Nevem nem tetszett, tehát akkor legdivatosabb
  89    I,      I|                 de azért a magyar nyelvet nem tudtam elfelejteni. Nem
  90    I,      I|                   nem tudtam elfelejteni. Nem tesz semmit. Én tudok négerül
  91    I,      I|                   Én tudok négerül is. Az nem árt egy igazi gentlemannek.~ ~–
  92    I,      I|                 sok szüksége van, s nekem nem hagyott az apám többet,
  93    I,      I|           merevebb tekintettel néze a még nem igen idős rouéra, * s önkénytelen,
  94    I,      I|                  kebléből.~ ~– Ez azonban nem tesz semmit – folytatá a
  95    I,      I|                      Én leszidom őket, ők nem elégesznek meg, mennek a
  96    I,      I|                    Hogy soha falujából ki nem mozdul, hanem ott tart a
  97    I,      I|                  tenni az asztalára, mert nem idebenn termett, hanem paprikát,
  98    I,      I|                   hanem paprikát, s kávét nem szabad a házához vinni,
  99    I,      I|              helyett pedig mézet használ. Nem bolond ez?~ ~– De biz az.
 100    I,      I|                  Ma foi, * semmi egyéb rá nem bírt volna, hogy e détestable *
 101    I,      I|               gazdag betyár én vagyok, és nem haltam meg.~ ~Abellino szétmeredt
 102    I,      I|                 onklimat, úgy, hogy éppen nem képzelhettem őt egy ily
 103    I,      I|                  hogy az én kedves onklim nem a legderekabb gavallér a
 104    I,      I|          Vigasztalhatatlan volnék, ha meg nem ismertem volna. Ez nagyon
 105    I,      I|                  A szerencse istenasszony nem hiába dáma, mert egészen
 106    I,      I|                 beszédet, édes uramöcsém, nem szeretem én azt, én már
 107    I,      I|              méltóvá előttem.~ ~– Hogyan? Nem értem.~ ~– No, én nem akarok
 108    I,      I|             Hogyan? Nem értem.~ ~– No, én nem akarok évenkénti apanázsért
 109    I,      I|                    be nagylelkű; és ha ki nem fizetem, akkor tán háborút
 110    I,      I|                    Minek azt mondani: „Ki nem fizetem”? Une bagatelle: *
 111    I,      I|                 szerén nyakára hágott, de nem segíthetek rajta; a pénz
 112    I,      I|              falkaszámra és, ha azokra el nem megy a jövedelmem, megtraktálom
 113    I,      I|             jövedelmemből sem táncosnékat nem kocsikáztatunk, sem marokkói
 114    I,      I|                marokkói hercegasszonyokat nem szöktetünk, sem a piramisokra
 115    I,      I|             szöktetünk, sem a piramisokra nem mászunk; ha tetszik – enni,
 116    I,      I|                   külföldre, Dunába vizet nem hordunk.~ ~A chevalier veszteni
 117    I,      I|               feszengve rajta.~ ~– Hiszen nem ajándékot kérek! – kiálta
 118    I,      I|                úgyis az enyém lesz; csalt nem akarja magával vinni a koporsóba?~ ~–
 119    I,      I|             megüti a guta. Nono, jó öreg, nem kell úgy mérgelődni, hiszen
 120    I,      I|                  van! – kiálta az öreg. – Nem kell semmihez nyúlni, amihez
 121    I,      I|        előrekotródott.~ ~– Lássa, magának nem használ a lárma – szólt
 122    I,      I|          szaladjon úgy, mert elesik, s az nem egészséges, vegye magára
 123    I,      I|              hagyott.~ ~– Ah, cher ami, * nem hagyhatná el azt a takarítást
 124    I,      I|               szükségem volna reájok!~ ~– Nem lehet, mert a házat fel
 125    I,      I|                 gyújtani, s ezen a helyen nem lesz többet kocsma; a többire
 126    I,      I|                  A chevalier-nak, ha benn nem akart égni, nem volt mit
 127    I,      I|                   ha benn nem akart égni, nem volt mit tenni más, mint
 128    I,     II|               zsebében.~ ~Ha az ember még nem volt millionnaire, * s akkor
 129    I,     II|                  akik még annak tartalmát nem ismerik, levevék a póznárul,
 130    I,     II|              tudja. A hírrel, dicsőséggel nem sok baja volt, azt engedé
 131    I,     II|                 milliomosokká lesznek, és nem lövetnek főbe. Nehány szép
 132    I,     II|            Italiens-ban, * mely még akkor nem volt ott, midőn legutóbb
 133    I,     II|              ismeretlen volt előtte.~ ~De nem soká maradt ismeretlen.
 134    I,     II|                orgia, egy híres szöktetés nem történhetett meg nála nélkül,
 135    I,     II|            cselédjeik is megidéztettek ki nem fizetett havi béreikért,
 136    I,     II|                   miszerint a közügyekkel nem törődik, a börzén mindig
 137    I,     II|                     A hely tulajdonképpen nem Párizs, hanem a Szajna egyik
 138    I,     II|             furcsát és a kényelmetlent.~ ~Nem volt pedig elég, hogy a
 139    I,     II|            pástétomsütőt egyébiránt éppen nem bosszantotta; úgyhogy még
 140    I,     II|               csendes habtükrökön, melyek nem énekeltek ugyan olyan szépen,
 141    I,     II|               karimája levén, hogy az eső nem érhette az embert, teteje
 142    I,     II|               kell, hogy elegáns gavallér nem visel magánál egyéb pénzt,
 143    I,     II|            osztályok annyira bámulnak, és nem tudnak elsajátítani. A bútorok
 144    I,     II|                 souvenir”, * de ami azért nem hárítja el a gyanút, hogy
 145    I,     II|                  elegáns dolgozószobákban nem szokás olajfestményeket
 146    I,     II|              kedves pénzszuverénem? Rossz nem kell, csak azt mondja, mi
 147    I,     II|                 vetve; ámbár ez már akkor nem volt divat Párizsban, hanem
 148    I,     II|              könyökölni. Még ezt Abellino nem tudhatta.~ ~– Eh bien, monsieur
 149    I,     II|           körülnézve magát, ha sima haját nem borzolta-e fel –, ha ön
 150    I,     II|                kivéve az országutakat. De nem, a törvénykezés mégis rosszabb.
 151    I,     II|           parasztot nemes embernek hínak, nem tudom miért; ezeknek a prókátoroknak
 152    I,     II|            pálinkát főz nyáron; de még ez nem elég, ha végtére igazságos
 153    I,     II|         felkacagva Mr. Griffard, ki éppen nem értette, hogy mi szükség
 154    I,     II|               gonosz akaratú bitorló, aki nem akarja önnek igaz jussát
 155    I,     II|                  megperelhetni, hogy mért nem halt meg.~ ~– Ah, ez gyalázat! –
 156    I,     II|                beszélhet a világ előtt, s nem fogja tapasztalni, hogy
 157    I,     II|                   én tudok, csak én magam nem. Ez természetes; ön azon
 158    I,     II|                  a zsebemhez nyúljon.~ ~– Nem szükség az. Előbb lássuk
 159    I,     II|                   háromszázezer frank meg nem emésztett adósság miatt.~ ~–
 160    I,     II|                  Castro, a fél bajuszomat nem küldöm Toledóba, hogy adjanak
 161    I,     II|                lövöm magamat.~ ~– Ah, azt nem teszi ön. Mit mondana a
 162    I,     II|                 Kárpáthynak e pillanatban nem jutott eszébe, hogy a legelső
 163    I,     II|                 szelíd hangon, s ön éppen nem ijedne meg azon gondolattól,
 164    I,     II|             menjünk tovább. Az önre nézve nem elég, hogy adósságait kifizesse,
 165    I,     II|            törvényes örökösön kívül másra nem hagyhatja.~ ~– S teljesen
 166    I,     II|            gavallérnak képzeli?~ ~– Éppen nem. Én igen jól tudom, hogy
 167    I,     II|                  hacsak életrendén rögtön nem változtat, tobzódásaival
 168    I,     II|              változtat, tobzódásaival fel nem hagy, amihez nagyon kevés
 169    I,     II|                Fölösleges skrupulusok; én nem vagyok nagybátyám iránt
 170    I,     II|            nagybátyja megházasodhatik. Ez nem tartozik a legritkább esetek
 171    I,     II|                  tizenhat éves korában el nem vehettek, mert talán máshoz
 172    I,     II|                   semmi szokásos eredmény nem követhetne.~ ~– Eziránt
 173    I,     II|                   öreg Kárpáthy János él, nem szabad önnek párbajt víni,
 174    I,     II|                szabad önnek párbajt víni, nem szabad parforce vadászatokra *
 175    I,     II|            parforce vadászatokra * menni, nem szabad tengeri útra kehei,
 176    I,     II|                szabad tengeri útra kehei, nem szabad a balett személyzet
 177    I,     II|              kitörhetem a nyakam?~ ~– Azt nem vesszük oly szorosan. Az
 178    I,     II|              inkább azt fogadom meg, hogy nem ülök lóra, és nem fogok
 179    I,     II|                    hogy nem ülök lóra, és nem fogok kezembe fegyvert.~ ~–
 180    I,     II|                 hacsak esetleg ismét bele nem akar szeretni, midőn már
 181    I,     II|                  idegennek találandja. Ez nem oly irtóztató dolog.~ ~–
 182    I,     II|         gyógyíttattam magamat, s öt hétig nem volt szabad kávét innom
 183    I,     II|              lélekerővel bírok. Ha ezt ki nem állom, akkor megpróbálom
 184    I,     II|                   és kész a gutaütés.~ ~– Nem tudom, mert én sohasem csináltam
 185    I,     II|                 egykori pástétomsütő.~ ~– Nem is azért mondom, hogy nagybátyám
 186    I,     II|    meggyilkoltatni azért, hogy örököljem, nem természetem; hanem annyit
 187    I,     II|                   sokat ne vesződjem.~ ~– Nem fogom önt fárasztani.~ ~
 188    I,    III|                  ízléshez szokott egyének nem tagadhatnak meg maguktól.~ ~
 189    I,    III|                   férfinak tartaná, arcát nem látva.~ ~A harmadik, ki
 190    I,    III|           egyszerű, arcán semmi kifejezés nem látszik magát jellemezni;
 191    I,    III|             egymásból folyó, egyik szónak nem ád sem nagyobb súlyt, sem
 192    I,    III|                  odavonta maguk közé.~ ~– Nem tartóztatjuk önt valamely
 193    I,    III|              foglalatosságtól vissza?~ ~– Nem, uraim, ma ünnepnap van,
 194    I,    III|                   uraim, ma ünnepnap van, nem dolgozunk.~ ~– De tán valamely
 195    I,    III|                mosollyal arcán.~ ~– Éppen nem – felelt a kézműves. – Csak
 196    I,    III|                   én rajzoltam.~ ~– Miért nem iparkodik ön saját établissement-hoz *
 197    I,    III|              öntudatlan felsóhajtott.~ ~– Nem akarok Párizsban maradni,
 198    I,    III|         hazamegyek; pedig tudom, hogy ott nem fogok sem hercegi díszágyakat,
 199    I,    III|             dolgozhatni, mert az ilyesmit nem bízzák magyar nevű emberre.
 200    I,    III|                mert magyar mesterembertől nem várnak egyebet; de én azért
 201    I,    III|          mérföldnyire * van hozzám, és én nem lehetek közöttük, kiesik
 202    I,    III|                  a könny szememből, és én nem tudom elmondani, hogy micsoda
 203    I,    III|                 ott tétovázva álltak meg, nem tudva, melyik felé induljanak.~ ~–
 204    I,    III|             indultunk.~ ~Az ifjú kézműves nem rejthette el meglepetését.~ ~–
 205    I,    III|                   sajnálni, hogy magammal nem vihetem. Ma már voltam ott
 206    I,    III|                 újra. Egész a sírig ugyan nem mehetünk, mert az körös-körül
 207    I,    III|                   nyomán, ki meg-megállt, nem akarva elhinni, hogy a háta
 208    I,    III|                 és igazság férfia.”~ ~ ~ ~Nem csuda, hogy oly elhagyatott
 209    I,    III|                  a kézműves eltávozott. – Nem tudom, e fiú szavai költötték-e
 210    I,    III|                 van körös-körül, és azóta nem látogatja Rousseau sírját
 211    I,    III|          letargiájából ébredezni, s többé nem Csokonai a legutolsó költő,
 212    I,    III|            literatúrában helyet foglal, s nem a „Tudós palóc” * az egyetlen
 213    I,    III|                  már minden büszkesége, s nem áll előttünk egyéb tér,
 214    I,    III|           fűszálat forgatva szájában.~ ~– Nem fognak azok maradni. Egyébiránt
 215    I,    III|                   akik már nostrasok * és nem ismeretlen nevek.~ ~Itt
 216    I,    III|                  első összeütközésbe jön. Nem a barbárok fogják a magyar
 217    I,    III|              azoknak a születése után már nem kell várakoznunk.~ ~– És
 218    I,    III|               felé fordult:~ ~– Ennek itt nem felelek – szólt Miklósra
 219    I,    III|              meghal; lehet boldog nép, de nem lesz magyar, mentül inkább
 220    I,    III|                poéták és népzenészek fenn nem tartják a nemzetéletet. –
 221    I,    III|        nemzetéletet. – A státusférfiakról nem merek szólani, mert azok
 222    I,    III|               végit veti. E szó akarni és nem akarni. Ha mi azt mondjuk,
 223    I,    III|                fajunkat emeli; és viszont nem akarunk hiú majmolói lenni
 224    I,    III|               hazánknak bölcsességünkkel, nem pedig, hogy a külföldnek
 225    I,    III|                  kristály azt mondja: „Én nem olvadok!” és szikrátvet
 226    I,    III|             példával elöljárulni, a lélek nem szállhat meg egyszerre egynéhány
 227    I,    III|                főurak.~ ~– Sajnálom, hogy nem szoktam fennhangon nevetni –
 228    I,    III|                   külföldön; de azt talán nem akarod elvitázni, hogy ha
 229    I,    III|                   is saruikról, szíveiket nem adták zálogba.~ ~Rudolf
 230    I,    III|                 őket hazahívogasd?~ ~– Én nem tartom azt lehetetlennek.~ ~–
 231    I,     IV|              oszlanak meg a vélemények, s nem lehet előre megjósolni,
 232    I,     IV|                   onnan Párizs előkelő és nem előkelő világát látva pompás
 233    I,     IV|                   mert senkit szemben meg nem sért, ezért pedig, amit
 234    I,     IV|             mondanak, civilizált világban nem szokás megharagudni.~ ~A
 235    I,     IV|                  alig volna érdekes, ha ő nem mondaná el, s akik utána
 236    I,     IV|               bírják, s az a havi fizetés nem elég Petit-pas-nak egy melaleuca-bokrétára,
 237    I,     IV|                jól tudja, hogy száz arany nem szokott a zsebemben heverni.
 238    I,     IV|                  azok a hajdani pásztorok nem ittak champagne-it, s nem
 239    I,     IV|                 nem ittak champagne-it, s nem tartottak magok körül szerencsétlen
 240    I,     IV|                       Ah, ez érdekes.~ ~– Nem történt semmi skandalum,
 241    I,     IV|        kiszúrhatná a mutatójával, ha üveg nem volna rajta. – Már öt perc
 242    I,     IV|                szólt közbe István –, csak nem fördik tán tejben, mint
 243    I,     IV|              mindenki paraszt, aki puskát nem hord, vagy lovon nem jár. „
 244    I,     IV|               puskát nem hord, vagy lovon nem jár. „Te paraszt, úgymond,
 245    I,     IV|                   Rudolf felé fordulva, s nem várva el, hogy az megmondja,
 246    I,     IV|               akkor összekapnak, a vadász nem bír a medvével, birkóznak,
 247    I,     IV|            közönség tomboló kacajára. Hát nem érdekes tréfa ez?~ ~Rudolf
 248    I,     IV|          hallgatta a márki meséjét, s meg nem zavarta, míg beszélt, csak
 249    I,     IV|             erkélyen ülők figyelmét, mely nem engedé, hogy róla elmondják,
 250    I,     IV|              szürke telivér mén, mégpedig nem kettő elöl, kettő hátul,
 251    I,     IV|                  minap egy tejárus szekér nem akart előle kitérni. „No
 252    I,     IV|            Excellenciás uram…”~ ~A többit nem mondhatta el az ifjú merveilleux,
 253    I,     IV|        ugrándozásira pazaroltatik.~ ~– Ez nem rosszul beszél – súgá István
 254    I,     IV|               Luxembourg színházé, * akit nem zseníroztak színészei, s
 255    I,     IV|                   ő harapná meg a kutyát, nem az őt; tehát azon ajánlatot
 256    I,     IV|             gyönyörű, soha ügyesebben fel nem lehetne emelni egy művésznőt
 257    I,     IV|            mellette.~ ~– Várjatok, még ez nem minden. Mainvielle-né bizonyosan
 258    I,     IV|            szokott szökni a közönség. Hát nem jól van így? –~ ~– Dicső,
 259    I,     IV|                   pénznek? Hiszi, hogy én nem tudom megadni kutyájának
 260    I,     IV|                 Az ember azt felelé, hogy nem adná ötvenezer frankon alól. –
 261    I,     IV|          meghalhat, ötvenezer frank pedig nem hal meg, s azon ő magának
 262    I,     IV|           Rudolfhoz Istvánra mutatva.~ ~– Nem a kutyát, hanem téged.~ ~–
 263    I,     IV|                   ami a miénk?~ ~Abellino nem felelt a kérdésre, hanem
 264    I,     IV|                  művésznőt kipisszegtetni nem tréfa dolog, s ahhoz úgy
 265    I,     IV|                  úgy könnyedén hozzáfogni nem lehet, az ember hamar alkalmat
 266    I,      V|                  híres művésznő pályája~ ~Nem ideális dolgokrul beszélek;
 267    I,      V|                 hogy amely gyermek szülői nem szeretik egymást, az rútnak
 268    I,      V|                 az rútnak születik, s aki nem szereti szülőit, az rútnak
 269    I,      V|                 zongora felett, hogy apja nem félt őt a moszkvai úrivilág
 270    I,      V|                   láttára megszorítaná, s nem telt bele egy hét, midőn
 271    I,      V|                  kellett hallaniok. A hír nem egyszer bírt már összeszerezni
 272    I,      V|                megszerette, és e szeretet nem múlt el soha, még akkor
 273    I,      V|                 művész híre mulandó, neki nem kell meghalni, csak megvénülni;
 274    I,      V|         Mainvielle, mint a Fodor nevet, s nem kellett új szóhoz szoknia,
 275    I,      V|                 Mainvielle-t is, Jozefine nem tartozott férjét követni,
 276    I,      V|                   férjét követni, mert őt nem érte a tilalom súlya, ő
 277    I,      V|             operánál volt szerződtetve, s nem történt volna rendkívüli
 278    I,      V|            szerződése mellett marad.~ ~De nem úgy tett, hanem követte
 279    I,      V|          Koppenhágát, Hamburgot; operájok nem volt, és Jozefine játszott
 280    I,      V|                  kinevették, a harmadikon nem nézték meg, azután végképp
 281    I,      V|                 megszeret, azt könnyen el nem hagyja; csak egyes emberekből
 282    I,      V|       elhidegülnek iránta, megszokják, és nem veszik többé észre előnyeit,
 283    I,      V|               tisztán művészetének él, ha nem veti magát oda a világ zajának
 284    I,      V|                   a sziszegés.~ ~Catalani nem volt sem szebb, sem fiatalabb,
 285    I,      V|                  jelent a művészvilágban. Nem hordta magával férjét. A
 286    I,      V|                   A becsületes Valabregue nem állt útjában neje művészetének,
 287    I,      V|        hetirendben, s a kitűzött darabnak nem kellett elmaradni a játéksorozatból.~ ~
 288    I,      V|         játéksorozatból.~ ~Már csak az is nem eléggé bosszantó-e, ha egy
 289    I,      V|               kiömlött, lehet haragos, ha nem bír lábain állani, lefekhetik;
 290    I,      V|                   hír, hogy Mainvielle-né nem akar fellépni, azt vetve
 291    I,      V|             Lárifári! Ki hinné ezt? Azért nem akar fellépni, mert Catalani
 292    I,      V|                   megrohanják, hogy miért nem lépteti föl Mainvielle-nét?
 293    I,      V|               mert így van szerződésében; nem bánja, azt is megcselekszi,
 294    I,      V|             legkiállhatatlanabb szerepét; nem törődik vele, elszánja magát,
 295    I,      V|         papucsával rágázolni; de Jozefine nem haragszik, a színpadi világ
 296    I,      V|                  a színpadi világ ingerei nem hatnak szívéig, ő csak azt
 297    I,      V|                  jöhetne a dicsőség, soha nem pótolná vissza.~ ~Egyszer
 298    I,      V|                      Világért sem madame, nem valami tartás nyavalyát
 299    I,      V|           Jeanette, hogy nekem az a bajom nem szokott lenni, miért óhajtaná
 300    I,      V|                   Ah madame, ön talán még nem tudja, hogy Catalani is
 301    I,      V|               Hozzászoktatott már.~ ~– De nem csak hideg, közönyös lesz;
 302    I,      V|              Jeanette.~ ~– Óh, madame, ön nem tudja, mi van ön ellen készülőben.
 303    I,      V|            nagyobb a hír, mint a való; én nem hiszem, hogy azt tegyék
 304    I,      V|         elfeledtem. Te enyim maradsz.~ ~– Nem kellett volna engemet annyira
 305    I,      V|                 bántalom? Ha visszatérek, nem fogod homlokomon látni a
 306    I,      V|                   fetrengjek? Azt hiszed? Nem. Elvitetem magamat oda,
 307    I,      V|                   Ez indulatoskodás neked nem használ. Beteg embertől
 308    I,      V|                 azokkal, akik feleségének nem akarnak tapsolni!~ ~Mainvielle
 309    I,      V|               balettmeztelenség kell ide, nem művészet. Ha újra kezdem
 310    I,      V|              életet, lovardát kormányzok, nem színházat. Farewell * Othello!
 311    I,      V|                miután átadója nevét éppen nem akará megmondani, azon gondolatra
 312    I,      V|                levél? Ki írhatja azt?~ ~– Nem lehet valami nagy úr, mert
 313    I,      V|              közönségnek azon része, mely nem fecsegni, hanem hallgatni
 314    I,      V|                 kik önben a művészetet és nem személyes kellemeit bámulták,
 315    I,      V|                művészet kéjeit élvezik, s nem követelnek a művésznőtől
 316    I,      V|                 van itt valami izenettel. Nem tudom, bebocsássam-e?~ ~–
 317    I,      V|              Jozefine, erős szívvel. – Ma nem fog semmi megrendíteni.~ ~
 318    I,      V|                   visszavonulhasson, és ő nem használta azt, hanem szembeállt
 319    I,     VI|       operaszínház felé. A fiatal óriások nem eléggé titkolt előkészületei
 320    I,     VI|                szembejövőtül megkérdezze: Nem látta ön monsieur * Kárpáthyt?
 321    I,     VI|                  ön monsieur * Kárpáthyt? Nem látta ön az én barátomat,
 322    I,     VI|                 barátomat, Iván herceget? Nem látta ön monsieur Fennimort? –
 323    I,     VI|                 még azt is megkérdezi: – „Nem látták-e monsieur Oignont? * ” –
 324    I,     VI|              lábon állani, de mások előtt nem szokás őket megismerni.~ ~
 325    I,     VI|            megismerni.~ ~Monsieur Oignont nem is szükség keresni, ő a
 326    I,     VI|                először adatik, az emberek nem tudhatják, mikor tapsoljanak;
 327    I,     VI|                 vidám, a hódító asszonyt; nem sokat törődik vele, hogy
 328    I,     VI|                   ők vetélytársnéik ellen nem áskálódnak, s ha valaki
 329    I,     VI|                      monda a szép asszony nem rejtegetett örömmel, kicsi,
 330    I,     VI|                  Természetesen, aki jelen nem volt, arra nem háromlott
 331    I,     VI|                  aki jelen nem volt, arra nem háromlott semmi.~ ~A szép
 332    I,     VI|       szépségflastromot és zsebórákat, az nem ide tartozó kérdés.~ ~Végre
 333    I,     VI|                büszkén a szép asszony, ki nem tudta elfelejteni, miszerint
 334    I,     VI|               okai, hogy ma Mainvielle-né nem Italianát, hanem Semiramide-et
 335    I,     VI|                  A fiatal óriások azonban nem szándékoztak örökké abban
 336    I,     VI|                   fognátok debütírozni, * nem azok ott a színpadon. Sok
 337    I,     VI|                Mit csináltok? Hisz ez még nem Catalani, hanem signora
 338    I,     VI|                   észrevevé, hogy a vihar nem az ő kedveért támadt, s
 339    I,     VI|               szóratja a koszorút. Hiába, nem lehet első előadásnál azokat
 340    I,     VI|                ami a tisztelt művésznőnek nem csekély akadályára szolgált
 341    I,     VI|              tanúságára szolgál, mennyire nem szükség énekes darabokban
 342    I,     VI|           mozdulata elbűvölt, elragadott; nem iparkodott ő szerepének
 343    I,     VI|             kérdezve: „Nagyon szép mű ez, nem tudják, ki szerzette?”~ ~
 344    I,     VI|               idegen kezek működnek, ezek nem az én tapsaim, ez ármány,
 345    I,     VI|              miatt ezt a csendes áriát el nem énekelheti, hirtelen feltalálta
 346    I,     VI|                 királynői. Maga Semiramis nem lehetett szebb, nem magaszto
 347    I,     VI|             Semiramis nem lehetett szebb, nem magaszto sabb, midőn bírái,
 348    I,     VI|           mindenre készen volt, csak erre nem; két koszorú hullott elé,
 349    I,     VI|                   sokan, hogy a színésznő nem tud igazán sírni a színpadon;
 350    I,     VI|                hála könnyei.~ ~A közönség nem bírt magához térni a tapsolásból,
 351    I,     VI|                 sírt a fuvolával, úgyhogy nem lehetett megismerni, melyik
 352    I,     VI|          érchangja a szíveken keresztiül. Nem volt az mesterséges, de
 353    I,     VI|                  mesterséges, de művészi; nem volt az csáb, nem varázslat;
 354    I,     VI|                művészi; nem volt az csáb, nem varázslat; de ideál, de
 355    I,     VI|                mely olyan, mint az arany: nem lehet mondva csinálni, s
 356    I,     VI|             Jozefine első énekét, melyben nem lehete egy foltot, egy leheletét
 357    I,     VI|               mágnás rendezte az egészet. Nem, nem, azok sokkal takarékosabbak.
 358    I,     VI|                 rendezte az egészet. Nem, nem, azok sokkal takarékosabbak.
 359    I,     VI|            alvilági páholyt, míg Abellino nem állhatva tovább a nyugtalanságot,
 360    I,     VI|               eleje, sem hátulja nincsen, nem értheti.~ ~– No mert azt
 361    I,     VI|             értheti.~ ~– No mert azt csak nem tagadhatod, hogy ily dühöngés
 362    I,     VI|             tagadhatod, hogy ily dühöngés nem történik imádók nélkül.~ ~–
 363    I,     VI|                   vannak imádói, csak azt nem értem, hogy miért kell azoknak
 364    I,     VI|              egyikünké sem a diadal, mert nem közőlünk való szerzette.~ ~–
 365    I,     VI|            öltözet van rajta, amilyet itt nem viselnek.~ ~Abellino oda
 366    I,     VI|                 mindhasztalan; a rejtélyt nem bírták kibonyolítani.~ ~
 367    I,     VI|                  nagy ember!~ ~– Ah uram, nem vagyok én többé nagy ember. –
 368    I,     VI|                  áll; hanem gentlemaneket nem fog senki csúffá tehetni,
 369    I,     VI|                 esetben, ha Oignon szavát nem tartja, Kárpáthy ígéretét
 370    I,     VI|            következett, mely mássalhangzó nem találtatik semmiféle ábécében,
 371    I,     VI|            találtatik semmiféle ábécében, nem levén az egyéb, mint egy
 372    I,     VI|           hangzott ugyan egypár, de arról nem lehete tudni, vajon a színpadra
 373    I,     VI|                 vagy a nevetőknek.~ ~Több nem hallatszott.~ ~Már az áriának
 374    I,     VI|                 vége volt, pisszegés csak nem tört elé; hanem a közönség
 375    I,     VI|                Már ekkor az ellenfél dühe nem fékezheté magát többé; a
 376    I,     VI|                legyen az csattanós! Miért nem hozattam előre hagymakoszorúkat!~ ~
 377    I,     VI|              rögtön előteremti a kért, de nem kívánt tárgyat, akkor aztán
 378    I,     VI|              fegyverezve; monsieur Oignon nem képzelt egyebet, mint hogy
 379    I,     VI|             ugrott át egyszerre, Fennimor nem győzött utána kiáltozni,
 380    I,     VI|                   űték fejébe eddig észre nem vett kezek a Bolivar-kalapot,
 381    I,     VI|                   jaunes (sárga kesztyűk) nem állták ki az ostromot, ki
 382    I,     VI|              frankot fog neki fizetni, ha nem lép föl többet.~ ~Kik a
 383    I,    VII|            szigetén, Párizsban a dicsőség nem jár egy úton a halhatatlansággal.~ ~
 384    I,    VII|                   csodás Chataquéláról, s nem volt derék ember, aki legalább
 385    I,    VII|                  legalább egy új kalandot nem tudott felőle regélni, lett
 386    I,    VII|                  valami eszményi tárgynak nem.~ ~Pedig e nevet a legszebb
 387    I,    VII|               vegyített arany, fényes, de nem kellemetlen sárga, melynek
 388    I,    VII|               vált, még soha két férfinak nem volt róla egyenlő fogalma,
 389    I,    VII|                      Különben mindezekből nem szükség Chataquéla ellen
 390    I,    VII|              elővéleményt támasztanunk, ő nem tartozott a divatszépségek,
 391    I,    VII|               tartozott a divatszépségek, nem az entretenue-k * s más
 392    I,    VII|                   annak felesége és többé nem szabad; a férfi azonban
 393    I,    VII|                megy végbe. Amelyik félnek nem tetszik az összeköttetés
 394    I,    VII|                  ameddig tudniillik jónak nem látta tőlük végképp elválni.~ ~
 395    I,    VII|              elérni mégis milyen nehéz.~ ~Nem elég gazdagnak lenni őelőtte.
 396    I,    VII|                   lenni, mert ő szerelmet nem hazudott soha.~ ~Neki férje
 397    I,    VII|              férjes nővel kezdett viszony nem végződhetik házasságon,
 398    I,    VII|                 illethetetlen.~ ~Ez ismét nem volna igen nagy baj, mert
 399    I,    VII|           jártával ismét elválna tőle; de nem olyan könnyű az afgán hölgyet
 400    I,    VII|           hízelgés, a léha kedvtelések őt nem mulattatják; őelőtte hősnek,
 401    I,    VII|              önfeláldozónak kell lenni, s nem elég mindez indulatokat
 402    I,    VII|                 próbákra állítja, s ha ki nem állotta azokat, kikacagja.~ ~
 403    I,    VII|                  És az ifjú óriások azért nem szűntek meg remélni; mindennap
 404    I,    VII|                   Ő csak szomjat oszt, de nem enyhítését a szomjnak. Játszik,
 405    I,    VII|                  utcában.~ ~Még akkoriban nem voltak a tűzoltó intézetek
 406    I,    VII|                szűk sikátorokon keresztül nem lehet a nagyobb fecskendőket
 407    I,    VII|          szörnyűködének kísérői. – Ön tán nem akarja maga odahajtani a
 408    I,    VII|               előfogattalan kocsiban csak nem ülhetek.~ ~Azzal közibe
 409    I,    VII|                   házak tetején keresztül nem menne értök, mert a sikátorok
 410    I,    VII|                 körülállókhoz fordulva. – Nem hallják önök ezt a sírást?
 411    I,    VII|                 és kötelet ide! – S azzal nem sokat tanakodva magával,
 412    I,    VII|              magáról a kasmír felöltönyt, nem gondolva meg, hogy sokkal
 413    I,    VII|                  tűzvész. Pompás termetét nem rejté egyéb, mint egy vállait
 414    I,    VII|              megfeledkeztek.~ ~Chataquéla nem vevé észre a veszélyes hatást,
 415    I,    VII|                  megtapogatva a falat, ha nem omlik-e le alatta. Kezével
 416    I,    VII|                  ott fogja zúzni! Az ifjú nem tarthatja elé kezét, nem
 417    I,    VII|                  nem tarthatja elé kezét, nem léphet előle félre, mert
 418    I,    VII|                   eddig. Látszik, hogy az nem gyermeki teherrel jön ezúttal.
 419    I,    VII|                 három ismeretlen ifjú már nem volt sehol; ők azon pillanatban,
 420    I,    VII|                   valahol, hacsak ez ifjú nem aszkéta vagy puritán, hogy
 421    I,    VII|        megfordítással adták elő, csak azt nem bírták kitudni, hogy ki
 422    I,    VII|                  az emberben hiúság, hogy nem siet magát felfedezni valami
 423    I,    VII|                  jobb körökből való, hogy nem dicsekszik vele? Ha közember,
 424    I,    VII|                  vele? Ha közember, miért nem siet jutalmát elvenni a
 425    I,    VII|                     Az ismeretlen azonban nem jött elő.~ ~Egy délben legjobban
 426    I,    VII|              rögtön akadt vállalkozó. Hát nem közülünk valót jelent ez?~ ~–
 427    I,    VII|                tudta, hogy Magyarországon nem híják az alispánokat excellenciás
 428    I,    VII|                kacaj, melyben csak Rudolf nem vesz részt, ezalatt valami
 429    I,    VII|                  hogy amit ön mondott, az nem igaz… – szólt Rudolf, könnyeden
 430    I,    VII|               lord. – Igen sajnálom, hogy nem tőlem származik, vagy hogy
 431    I,    VII|               származik, vagy hogy Rudolf nem angol. Egyébiránt én hiszem,
 432    I,    VII|           körülállókhoz fordulva –, ha én nem tartom meg, amit ígértem,
 433    I,    VII|            tartsanak gyávának, ha azon nő nem teszi kötelességét, nevessenek
 434    I,    VII|       jelenlevőkre nézve, hogy kifecsegni nem lehetett. Rudolf becsületüggyé
 435    I,    VII|                 iránt, de nagy urakhoz ez nem illik, a divatszerű blazírt
 436    I,    VII|               között az a hit él, hogy ők nem tartoznak vele senkinek.~ ~
 437    I,    VII|                   titok maradt, mert tőle nem származik odább.~ ~Griffard
 438    I,    VII|                vele, hogy ha neki magának nem lenne bátorsága fogadását
 439    I,    VII|                     E fogadás tehát éppen nem tetszett a bankárnak. Fölkeresé
 440    I,    VII|          sikerülni fog. Ez önfejű asszony nem akarta feledni a brit poétát
 441    I,    VII|              ismerte volna, hogy még csak nem is beszélnek róla? Oly közel
 442    I,    VII|        cserszínűre festette a kegyes idő, nem késik e látott alakokból,
 443    I,    VII|                 borulnak össze mögötte, s nem sértheti őt meg senki. Túlnan
 444    I,    VII|                 elhomályosul. – És azután nem fogsz szeretni senkit többé.~ ~
 445    I,    VII|           látogatók névjegyeit, kik aznap nem juthattak Chataquélához,
 446    I,    VII|                kell.~ ~Szegény indu nő, ő nem ismeré azon áldást, hogy
 447    I,    VII|                   tovagördültek a hintók; nem az jött, akit várt.~ ~Már
 448    I,    VII|                   volt az epekedés miatt, nem találta helyét, ledűlt kerevetére,
 449    I,    VII|                 karjait keblére szorítva; nem mert föltekinteni.~ ~Félt,
 450    I,    VII|               várt, akit szeretett, és az nem volt álom többé, az ifjú
 451    I,    VII|                 nagy kín volt nekem, hogy nem tudtam önt magamban nevén
 452    I,    VII|              arcát láttam magam előtt, és nem tudtam megszólítani.~ ~–
 453    I,    VII|             asszonyok veszedelme. Férfiak nem tudják azt, de a nők, akik
 454    I,    VII|           gyermekek meg lesznek mentve, s nem marad hátra más, mint ön,
 455    I,    VII|                   a tűz között.~ ~– Miért nem tevé azt? – kérdé a hölgy
 456    I,    VII|                menjen be az égő házba, ha nem maradt-e ott még valaki.~ ~–
 457    I,    VII|              nehézkedett a kötélre. És én nem tehettem többé azt, amit
 458    I,    VII|                nőm!~ ~A hölgy reszketett, nem bírt felelni.~ ~– Menj vissza
 459    I,    VII|                  szeretni foglak, míg meg nem halok. A delnő elsápadt
 460    I,    VII|         tekintettel. – Megcsókolál, midőn nem vagyok tiéd, míg férjemtől
 461    I,    VII|                vagyok tiéd, míg férjemtől nem váltam el. A haragos szellemek
 462    I,    VII|                 eszmejárás? Megmondjuk.~ ~Nem a máj és lép betegsége ez,
 463    I,    VII|                   sors, de ők kikerülték, nem keresték a tért, mely számukra
 464    I,    VII|             szeretetre, sem gondolkozásra nem méltó. Pedig ha kereste
 465    I,    VII|             szeretetére méltó, és az – ha nem egyéb – a haza.~ ~Tíz nap
 466    I,    VII|                volt akárhová nézni, utóbb nem is nézett sehova, hátravetette
 467    I,    VII|                   arcoknak, miknek látása nem költ szenvedélyt, bár szépsége
 468    I,    VII|             Rudolfhoz –, ha hatalomkarral nem küldenék érte, bizony nem
 469    I,    VII|                 nem küldenék érte, bizony nem is szólhatnánk vele. Mi
 470    I,    VII|                 beszédes asszonyságtól. – Nem feledkezém el a tiszteletről,
 471    I,    VII|                  csak most kezdődnek.~ ~– Nem maradhattam már a kis unokalyányomtól,
 472    I,    VII|                maga szeretett megfelelni, nem engedvén, hogy a gyermeket
 473    I,    VII|              beszédje közé Eszékiné –, mi nem megyünk Tiszaváradra malomkelepelést
 474    I,    VII|            Magyarországon vannak. Hisz az nem magyar város, hanem egy
 475    I,    VII|                   Vagy azt hiszi ön, hogy nem sikerülend kört alakítanunk?~ ~
 476    I,    VII|            odahaza! Látja, én politikához nem értek, nem tudom, van-e
 477    I,    VII|                 én politikához nem értek, nem tudom, van-e valami szerepe
 478    I,    VII|              hasznavehetetlen vagyok.~ ~– Nem úgy, édes Rudolf, azt én
 479    I,    VII|                   különben a kegyeleteket nem szokta sérteni.~ ~Eszékiné
 480    I,    VII|          megbotránkozék.~ ~– Édes Rudolf, nem jólesik öntől ily szót hallanom.
 481    I,    VII|            hallanom. Lássa, én kegyeskedő nem vagyok, de isten nevét szeretem,
 482    I,    VII|         Chataquéla”?~ ~Rudolf hallgatott, nem felelt semmit.~ ~Tehát Byron
 483    I,    VII|                  kezde térni, e hír által nem érzé magát kellemetlenül
 484    I,    VII|                Szerencsére megilletődését nem vevék észre a jelenlevők,
 485    I,    VII|            fejecskéjét rázva mutatá, hogy nem érti.~ ~Pedig az oly egyszerű
 486    I,    VII|                 és egyik sem vesztett el! Nem hallotta ön még, hogy Chataquéla
 487    I,    VII|                   megnyeré a fogadást. De nem ön után égette meg, tehát
 488    I,    VII|                 Az érzelmeket erőszakolni nem lehet; úgy érzé magát, mint
 489    I,    VII|                letéve. Egy-egy arckép rég nem látott rokonoktól, egy regényes
 490    I,    VII|                  távozott fia után, míg ő nem tudott megválni a sírtól,
 491    I,    VII|                  önmaga elleni harc, mely nem akarta engedni, hogy egy
 492    I,    VII|                 vevé észre, hogy ez arcot nem bírja maga elé képzelni.
 493    I,    VII|                   vetett a papírra. A kép nem akart sikerülni; az arc
 494    I,    VII|        megdöbbenve állt meg előtte, a kép nem Chataquélához hasonlított,
 495    I,   VIII|                   és hogy még ma pálinkát nem ivott.~ ~A derék esküdt
 496    I,   VIII|                  tojásokon járna, s félre nem nézne a világért, még kevésbé
 497    I,   VIII|                 nagy hivatalt visel, mely nem engedi meg a leereszkedést.~ ~
 498    I,   VIII|                 rendi módja szerint.~ ~Ez nem tréfa, mert Jancsi úr szelídített
 499    I,   VIII|                   sülve odáig, hol az ing nem éri, azon alul mintha más
 500    I,   VIII|                   szabták volna. Viselete nem olyan, mint más közemberé,
 501    I,   VIII|                  úgy belédagadva, hogy le nem bírná húzni.~ ~De ami legjelesebbé
 502    I,   VIII|                 maradni?~ ~– Már énrajtam nem múlik, nemzetes uram. Csak
 503    I,   VIII|              hánytad ki a vendégeket?~ ~– Nem tudom, nemzetes uram, nekem
 504    I,   VIII|               soha sem bor, sem ember meg nem vert.~ ~– Olvassa csak fel
 505    I,   VIII|                    Sohse törődöm én vele. Nem én őrzöm, hanem az alattvalóim.~ ~–
 506    I,   VIII|                 meg a kezeden.~ ~–- Engem nem kapott rajta senki.~ ~–
 507    I,   VIII|                 Jól tudom én azt, hogy ez nem a város pénzéből telik,
 508    I,   VIII|                    s akárhova kárba megy, nem szabad megzálogolni, hanem
 509    I,   VIII|                 testi büntetéssel illetni nem szabad – sem megcsapatván,
 510    I,   VIII|                 Nono – feddőzék a bíró. – Nem jó az a hányavetiség, Márton;
 511    I,   VIII|                más legény elédbe hág.~ ~– Nem született még az az ember! –
 512    I,   VIII|                  hiába feleselnek, de meg nem is volt illendő ilyen magas
 513    I,   VIII|        levágatásra szánt két ökör.~ ~– Ez nem jó leszen így – monda büszkére
 514    I,   VIII|                  által vezettetve, kiknek nem győzött eleget rimánkodni
 515    I,   VIII|            nyeregtakarója farkasbőrbül.~ ~Nem rosszul ül a lovon. Egy
 516    I,   VIII|                 kicsinyt lóg rajta, de ez nem a bevett reggelitől van,
 517    I,   VIII|                odatódulnak meglátni, hogy nem lett-e valami belőle, amíg
 518    I,   VIII|              hallható (még akkor magyarul nem tudták mondani), melyet
 519    I,   VIII|                  meghagyta, hogy míg haza nem megy, aratáshoz, kaszáláshoz
 520    I,   VIII|              Alföldön, ki ha más szekerén nem ülhet, gyalog jár, mert
 521    I,   VIII|                   ennek kiérdemlésére fül nem hallott, szem nem látott
 522    I,   VIII|       kiérdemlésére fül nem hallott, szem nem látott ostobaságokon törték
 523    I,   VIII|                 vették a lovat, a lovasra nem sok gondjuk volt, de a paripa
 524    I,   VIII|                  most mindjárt elibe vág! Nem biz a. Ez is sarkantyút
 525    I,   VIII|                  lépés az élet… Vége van! Nem bírja többet elérni.~ ~Úgy
 526    I,   VIII|                 legény nyugodt szívvel. – Nem tudtam. No majd a másodszori
 527    I,   VIII|                   is magam elé eresztlek? Nem éred azt hajasan. Most is
 528    I,   VIII|           Utoljára még az is kisült, hogy nem is ért oda hamarább, csupán
 529    I,   VIII|           feltették a győztes fejére.~ ~– Nem kell az a kalap! – kiálta
 530    I,   VIII|                kiáltának a hintókról.~ ~– Nem szükség – felelt Márton
 531    I,   VIII|                 felelt Márton dacosan, én nem vagyok fáradt, sem a lovam,
 532    I,   VIII|                   a verseny, mert a tömeg nem vonta félre a figyelmet.~ ~
 533    I,   VIII|                  legényt félteni kezdték, nem attól, hogy lova leveti,
 534    I,   VIII|           koszorúja elestét, míg a célhoz nem ért, hol már előre vissza
 535    I,   VIII|                 koronát elveszté.~ ~– Így nem lehet pünkösdi király! –
 536    I,   VIII|              beletapodták a porba.~ ~– Ez nem igazság! – kiáltozott a
 537    I,   VIII|               együtt, s ennyi nép számára nem hoztak többet két tuloknál.
 538    I,   VIII|               hozzunk még egy harmadikat. Nem kell messze mennünk, itt
 539    I,   VIII|                valamennyi bérese, gulyása nem bírta egyesüiilt erővel
 540    I,   VIII|               hajtani a szilaj bikát!~ ~– Nem kell félni! – mondta Márton. –
 541    I,   VIII|       szétválasztani, a nekibőszült állat nem lát és nem érez, minden
 542    I,   VIII|              nekibőszült állat nem lát és nem érez, minden erejét megfeszíti,
 543    I,   VIII|            meggyaláztatott, de a gulyához nem vegyül többé, s jaj minden
 544    I,   VIII|                 míg odavetődő csikósok el nem terelték onnan, sőt újabb
 545    I,   VIII|                 orrán egy nagy hasítás be nem hegedt sebe látszék.~ ~Meglátva
 546    I,   VIII|        kongathatott tőle eleget a csikós, nem is felelt rá, csak a farkával
 547    I,   VIII|                 bika csak nyögött, de fel nem állt, s fejét úgy eldugta
 548    I,   VIII|                  sás közé, hogy a pányvát nem lehetett belevetni.~ ~Most
 549    I,   VIII|                   vékonyát, a nemes állat nem fog többé versenyt futni
 550    I,   VIII|            lábával a kengyelbe keveredve, nem bír alóla kiszabadulni.~ ~
 551    I,   VIII|                 alá fekete szügyén a vér. Nem üldözé a futókat, hanem
 552    I,   VIII|                   előre egyenes irányban, nem látott már semmit, futni
 553    I,   VIII|               semmit, futni fog, amíg meg nem szakad bele.~ ~A legény
 554    I,   VIII|                  megcsuklottak alatta, de nem bírta már magát megtartani,
 555    I,   VIII|           Különben is a következő vigalom nem tartozik azon érdekesebb
 556    I,   VIII|             székek lábak nélkül, melyeket nem lehet megfogni s egymás
 557    I,   VIII|                   talpatlan pohár, melyet nem lehet letenni az asztalra,
 558    I,   VIII|                ezerek állnak egy lapon, s nem egy bölcs, előrelátó férfiú
 559    I,   VIII|               felteszi magában, miszerint nem issza le magát, s kicsinyben
 560    I,   VIII|             látjuk, e szellemdús mulatság nem sok változatosságot ígér,
 561    I,   VIII|                 márpedig olyankor olvasni nem szoktunk.~ ~Amint az esküdtek
 562    I,   VIII|                nádudvari földesúr.~ ~– Én nem bánom; de nem tudom ám én,
 563    I,   VIII|            földesúr.~ ~– Én nem bánom; de nem tudom ám én, hogyan kell
 564    I,   VIII|                 igen jó tréfának találom; nem tudom, te is annak találod-e?
 565    I,   VIII|             azután megbiccenté fejét:~ ~– Nem bánom.~ ~Jancsi úr megnézé
 566    I,   VIII|                   szeméből is, hogy úr és nem paraszt! Minden mozdulatja,
 567    I,   VIII|      vándorpályáját.~ ~Miska új, eddigelé nem ismert bordalt kezdett el,
 568    I,   VIII|             fogadtatott, ámbár eredetileg nem volt egyéb csárdai impromptunál. *~ ~
 569    I,   VIII|                 mámor, mikor már az ember nem érzi a bor ízét, csak a
 570    I,   VIII|          jelenetet óvatosabb körülírással nem bírjuk részletezni.~ ~Igen
 571    I,   VIII|                bírt, hogy a földön fekvőt nem bántotta. A hajdúk hirtelen
 572    I,   VIII|                   alatt.~ ~Csak Kis Miska nem mozdult meg helyéből.~ ~
 573    I,   VIII|             férfiszeparatizmusnak, * mely nem elégszik be azzal, hogy
 574    I,   VIII|                    Hol nők vannak, ott ők nem tudnak mulatni, vagy rajta
 575    I,   VIII|                 erdőknek virág nélkül, és nem volna igazam, mert hiszen
 576    I,   VIII|                melyek, amióta kamatjaikat nem fizetjük, iszonyú összegre
 577    I,   VIII|                 fogadták ismerőseinket, s nem egy elvadult kedély ismert
 578    I,   VIII|          parasztleányaitól. Csak Miskától nem bírt megválni. Őt elvitte
 579    I,   VIII|                   volt. Mindenki bámulta, nem ugyan az eszét, mert azzal
 580    I,   VIII|                többet: a hölgyek körül, s nem egy érzékeny kalandróli
 581    I,   VIII|               ifjú körülményei felől, kik nem látták kedvetlenül annak
 582    I,   VIII|                 társaság előtt. Jancsi úr nem adta volna e tréfát egy
 583    I,   VIII|                 Hát aztán e perctől fogva nem vagy többé úr!~ ~– Hát mi
 584    I,   VIII|                 és veszteni.~ ~Csak egyet nem értett még az egészből.~ ~–
 585    I,   VIII|                   nemesi jószágot? Hiszen nem vagy nemesember.~ ~– Az
 586    I,   VIII|          különféle nemesi leveleit; nekem nem volt egyéb dolgom, mint
 587    I,     IX|         legnagyobb uraink közül még akkor nem is ismerék azon hazát, melyben
 588    I,     IX|               birtokosi: idegen, tán soha nem hallott volt előttük a nyelv,
 589    I,     IX|                  is, mert hiszen még csak nem is ismerik az idegen dolgait.~ ~
 590    I,     IX|              lenni amannak, fiak, leányok nem tanultak semmit; a leányoknak
 591    I,     IX|       elszaporodtak, hogy az ősi ugarokon nem volt mindnyájok számára
 592    I,     IX|            prókátor, a corpus jurison túl nem kellett neki semmit tudni.~ ~
 593    I,     IX|                   semmit tudni.~ ~Nép? Az nem létezett sehol. Mikor robot
 594    I,     IX|                 az úriszéken, hanem akkor nem volt szokás őket népnek
 595    I,     IX|                miatt, s hacsak professzor nem akart lenni, ismereteinek
 596    I,     IX|           álmodják, hogy minden alszik.~ ~Nem szólok azon év politikai
 597    I,     IX|               eszesnek, sem elég botornak nem tartom magamat arra, hogy
 598    I,     IX|               esetek, mikben a bölcsesség nem használatos.~ ~Hanem ez
 599    I,     IX|                   nagy része előttünk már nem ismeretlen.~ ~Ha nehány
 600    I,     IX|                  jellemében, hogy barátai nem bátrak őt szeretni, ellenségei
 601    I,     IX|                   őt szeretni, ellenségei nem bátrak gyűlölni, de tiszteli
 602    I,     IX|           tiszteli mind a kettő.~ ~Miklós nem jár többé karonfogva vele;
 603    I,     IX|                  a poéták kantilénái * ki nem vihettek – távollevő főuraink
 604    I,     IX|                   végett kijelentem, hogy nem nemzeti büszkeséget érték.
 605    I,     IX|                  kinek ha semmi egyéb oka nem lett volna Magyarhonba visszajönni,
 606    I,     IX|                 viták terén üldözhesse.~ ~Nem vonzá őt a magyar országgyűlésre
 607    I,     IX|                  helyen, hol az előle meg nem szökhetik, hol őt vérig
 608    I,     IX|                   találkozni gyakrabban – nem ugyan a heves vitákról tudósító
 609    I,     IX|               azon részét, mely e nyelvet nem érti, untatni kezdi az egyhangú
 610    I,     IX|                 ellenzék szájasabb tagjai nem késnek közbekiáltani: – „
 611    I,     IX|                   beszélő szónokot mindez nem zavarja meg, ő a legnagyobb
 612    I,     IX|                amaz? Ki a liberális, s ki nem az?” s több efféle. Ez pedig
 613    I,     IX|                 megérti.~ ~A vad gyerekek nem győztek eléggé csodálkozni.~ ~–
 614    I,     IX|                       Nézzétek csak, hogy nem tetszik neki, amit a szónok
 615    I,     IX|                   beszéltek hozzá.~ ~– Én nem hiszem, míg nem látom –
 616    I,     IX|                        Én nem hiszem, míg nem látom – monda Livius, egy
 617    I,     IX|              nagybátya őrzi, akik soha el nem maradnak a sarkából.~ ~–
 618    I,     IX|                    hogy hozzáférhetetlen, nem bocsátják semmi nyilvános
 619    I,     IX|                    hogy a tulajdon bőrére nem ismer; körös-körül áthághatlan
 620    I,     IX|            körös-körül áthághatlan kőfal. Nem volt más választás, mint
 621    I,     IX|               ágylepedője egy ráncot vet, nem bír elalunni, s le nem fekszik
 622    I,     IX|                    nem bír elalunni, s le nem fekszik soha, míg ezerféle
 623    I,     IX|                   míg ezerféle vízben meg nem mosdott. Ehhez járult még
 624    I,     IX|                  a hölgy megbukott, bárha nem is őáltala. – Bizonyossá
 625    I,     IX|                  célhoz juthatni?~ ~– Azt nem beszélem ki előre, elég
 626    I,     IX|                   a jurátusokon túl. Most nem látszik attól a nagy hórihorgas
 627    I,     IX|                    A fráter kezdte helyét nem találni; új meg új állásokat
 628    I,     IX|                nagyon nézik őket.~ ~Végre nem állhatta tovább a dicsőséget;
 629    I,      X|                  örömest táncoltak velők; nem is nevezték őket másként,
 630    I,      X|                 megillető módon nevelték; nem alacsony munka és házi foglalkozás
 631    I,      X|                   menekülést; a leányokat nem volt szabad, nem lehetett
 632    I,      X|                leányokat nem volt szabad, nem lehetett a világból visszavonni,
 633    I,      X|                 hiszen más egyéb kinézése nem lehet tisztességes, jó hírben
 634    I,      X|                 háznál, csakhogy a füstje nem látszik”.~ ~A legrosszabb
 635    I,      X|                  olyan tréfát, hogy midőn nem volt több pénze, mint éppen
 636    I,      X|                   is csukják.~ ~Két hétig nem beszéltek a városban egyébről,
 637    I,      X|                  céltáblája; ki egész nap nem tesz egyebet, mint imádkozik,
 638    I,      X|             fiatalabb népet, talán mert ő nem. élvezheti azt, amit azok;
 639    I,      X|                 egy ruhát, s hétről hétre nem eszik egyebet köménymagos
 640    I,      X|             nevettetni, csak azt kérdik, „Nem megyünk el Teréz nénihez
 641    I,      X|                  talált hiányt, addig meg nem nyugodott, míg valamennyi
 642    I,      X|              valamennyi nagy urakat sorra nem járva kérelemmel, siralommal
 643    I,      X|                 kérelemmel, siralommal ki nem vitte, hogy testvérét ne
 644    I,      X|             számtalanszor csókolva kezeit nem talált elegendő szavakat,
 645    I,      X|              leányok önfeláldozását, hogy nem sajnálták rózsához és eperhez
 646    I,      X|             esküdött, hogy egész életének nem leend egyéb feladata, mint
 647    I,      X| megvigasztalódottan tért vissza nénjétől. Nem gondolkozott többé öngyilkolásról,
 648    I,      X|                   személyek, amit azonban nem tanácslunk senkinek, hogy
 649    I,      X|              elhiggyen. Ezt természetesen nem kötötték Teréz néni orrára,
 650    I,      X|                 hogy az más Mayer leánya, nem az ő testvéreé, hisz ilyen
 651    I,      X|            tanulmányairól pedig jobb lesz nem beszélni. Csak ebéd idején
 652    I,      X|              akarják azt hinni, ami nekik nem tetszik; akik el nem hiszik,
 653    I,      X|                nekik nem tetszik; akik el nem hiszik, hogy valaki haragszik
 654    I,      X|                   rájok, hacsak a lábukra nem gázol; kik észre nem veszik,
 655    I,      X|              lábukra nem gázol; kik észre nem veszik, ha az utcán lenézik
 656    I,      X|                legjobb ismerőseik; kik rá nem jőnek semmi változásra,
 657    I,      X|               történik, hacsak valaki meg nem mondja nekik; s ellenkezőleg,
 658    I,      X|                 lenni, s hacsak egész nap nem ülhetnek a tükör előtt,
 659    I,      X|                   kellett maradniok, mert nem telt a jövedelemből.~ ~Mayer
 660    I,      X|               látott maga körül, de aztán nem is sokat törődött velők;
 661    I,      X|                kaputja rongyos (ami ugyan nem nagy dicséretvolt a felnőtt
 662    I,      X|               Neki ugyan mindez éppen úgy nem tűnt volna fel, mint az
 663    I,      X|               meglepett búzaföld, melytől nem kérdezik, hogy ki vetette
 664    I,      X|                 napon maga az asszony meg nem súgta volna neki, hogy Matild
 665    I,      X|                  családapát. Először azok nem valami drága kelmék, hanem
 666    I,      X|                csak habos tafota, * aztán nem is az eredeti árán veszi
 667    I,      X|                  A darab, az ezüstkupakot nem is számítva, megért huszonöt
 668    I,      X|                már szarvai, hogy az ajtón nem fér be velök, s mégsem veszi
 669    I,      X|              szeretője, s ön nemcsak hogy nem átall vele együtt lakni,
 670    I,      X|                   vállat vonított.~ ~– Ha nem ismerném önt, hogy milyen
 671    I,      X|                  azt a színpadra vivé. Én nem akarom önnek elmondani,
 672    I,      X|              valamit, amit ő hisz.~ ~– Az nem igaz. Megtudhatja ön magától
 673    I,      X|                   ha akarja.~ ~– És aztán nem is oly fényűzés ám az, amilyennek
 674    I,      X|              forint árú csipkénél.~ ~Erre nem tudott Mayer úr mit felelni.~ ~–
 675    I,      X|                  ön maga az az ostoba, ki nem látja a fejére tett lámpást,
 676    I,      X|               hogy valamelyik komédiásnak nem jutott eszébe még színdarabot
 677    I,      X|                 egy tajtékpipáért, én meg nem adnék érte egy ütet taplót.~ ~
 678    I,      X|                 Ez sok volt!~ ~Mayer uram nem ismert magára dühében. Hazarohant.
 679    I,      X|                  keményszívű fog lenni, s nem veszi észre, hogy leányai
 680    I,      X|                együtt az egész ebéd alatt nem tesznek egyebet, mint egyre
 681    I,      X|           gyakorolhatja magát benne, de ő nem fogja kérdezni, kinek mi
 682    I,      X|               kiállotta a kegyetlenséget, nem bánta volna ugyan olykor,
 683    I,      X|          visszautasíthassa a beszédet, de nem lőn mit visszautasítani.~ ~
 684    I,      X|                pedig sterc volt. Mayer úr nem állhatta tovább.~ ~– Hát
 685    I,      X|                   lelt? Mi bajotok? Miért nem esztek? Minek sírtok itt
 686    I,      X|                    jól jár vele, legalább nem szenved többet.~ ~– Hát
 687    I,      X|             szenved többet.~ ~– Hát miért nem hívatnak neki doktort?~ ~–
 688    I,      X|                    Az ő betegségét doktor nem gyógyíthatja meg.~ ~– Üm –
 689    I,      X|                  fogadott el tőle; ez még nem olyan nagy bűn, de ebből
 690    I,      X|              olyan nagy bűn, de ebből még nem az következik, hogy eladta
 691    I,      X|                   újra Mayerné – soha fel nem kelt az ágyból, nem is hagyja
 692    I,      X|                   fel nem kelt az ágyból, nem is hagyja azt el már, tudom,
 693    I,      X|              borult, csókolták, cibálták, nem volt ilyen jó ember, ilyen
 694    I,      X|                   a szó szoros értelmében nem volt egyéb, mint egy ágy
 695    I,      X|            csipkéit és selyemkendőit csak nem itta be mind orvosságban
 696    I,      X|                  hogy atyját meglátta, de nem bírt; Mayer úr bűnbánó képpel
 697    I,      X|                  amit neki tetszik! A vér nem válhaatik vízzé, egy apa
 698    I,      X|                  válhaatik vízzé, egy apa nem ölheti meg szülöttjét egy
 699    I,      X|          művészetnek szabad hódolni, s az nem csábítás, az csak tisztelet,
 700    I,      X|                  méltó elismerés, s abból nem következik, hogy el kell
 701    I,      X|                 járt szépen.~ ~Leírásával nem vesződünk, mert úgysem soká
 702    I,      X|                 akiktől egy illetlen szót nem lehet hallani, kik kezet
 703    I,      X|                  azok úgy tesznek, mintha nem látnák, sőt ha leányaival
 704    I,      X|                 olyan dolgokon, amik neki nem tetszettek, nem szokta törni
 705    I,      X|                 amik neki nem tetszettek, nem szokta törni a fejét; azt
 706    I,      X|                  hátul, s a ház tisztelői nem egyszer kérdék már tréfálva: – „
 707    I,      X|                  hallatlan zavarban volt, nem tudta, hogy leültesse-e
 708    I,      X|                   velem, hol a társaságot nem zavarjuk.~ ~Mayer papa kapott
 709    I,      X|              valahára láthatni…~ ~– Éppen nem udvariasságokat jöttem ide
 710    I,      X|                   s ahhoz a nehány szóhoz nem szükséges leülnöm; állva
 711    I,      X|                   elmondhatom. Két év óta nem láttuk egymást, azon idő
 712    I,      X|           közeledhessünk; ez, úgy hiszem, nem nagy búsulására fog önnek
 713    I,      X|            ugyanazon életpályát választá. Nem szólok felőle. Az ilyenről
 714    I,      X|                 kérem ne szakítson félbe, nem szemrehányásul mondtam.
 715    I,      X|           idestova felnőtt hajadon leend. Nem jöttem színházi jelenéseket
 716    I,      X|        jelenéseket idézni elő ön házánál; nem akarok önnek leckéket tartani
 717    I,      X|           szenteskedők annyit emlegetnek; nem akarok önnek atyai szívére
 718    I,      X|             amiért jöttem. Én azt kérem – nem, rosszul mondtam, követelem,
 719    I,      X|            megőrizhessem, s öntől egyebet nem kívánok, mint hogy sem önnek,
 720    I,      X|              önnek megjegyezni, miszerint nem hiába mondám az elébb, hogy „
 721    I,      X|              kényszerítettek. – Ajánlatom nem kíván hosszas gondolkozást;
 722    I,      X|                  ideig a leányt hozzám el nem fogja hozni, legállhatatosabb
 723    I,      X|                   maradt, egy gondolatnak nem volt ura. Csak azután kezde
 724    I,      X|              vénkisasszonyt.~ ~– A bizony nem akar egyebet, mint Fannyt
 725    I,      X|               Szeretném tudni, miért? Hát nem nevelem-e én őt tisztességesen?
 726    I,      X|                  valaki valamit szememre? Nem úgy bánok-e én leányaimmal,
 727    I,      X|                 fellázasztá a kedélyeket; nem volt oly gonosz indulatú,
 728    I,      X|                egészen dühbe kezde jönni. Nem nyughatott a haragtól, el
 729    I,      X|               sokat lehete építeni. Régen nem látta ugyan már őket, de
 730    I,      X|              szelíden azt felelte rá:~ ~– Nem fogja azt Teréz cselekedni.~ ~
 731    I,      X|                   azt Teréz cselekedni.~ ~Nem fogja Teréz cselekedni? –
 732    I,      X|                 gondolá magában Mayer. Ez nem elég. Ő azt akarta hallani,
 733    I,      X|                hallani, hogy Teréznek azt nem lehet, nem szabad tenni,
 734    I,      X|                   Teréznek azt nem lehet, nem szabad tenni, és ha elkezdi,
 735    I,      X|                   három fiúval. Én bizony nem tagadnám meg a kívánatát,
 736    I,      X|               viseltetett, hogy bizonyára nem mentek hozzá másodszor informálni.~ ~
 737    I,      X|                egyszerre meghűlt a lélek, nem tudott felelni, csak a szája
 738    I,      X|                   viseltetett…~ ~Bordácsi nem hagyta végigbeszélni.~ ~–
 739    I,      X|            legjobban, mindig kézben volt. Nem emlékezik már reá az úr?
 740    I,      X|                   ennyi árát fogja kérni. Nem így van-e?~ ~Mayernak vacogtak
 741    I,      X|            kellett neki megtudnia, hogy ő nem becsületes ember; idegen
 742    I,      X|                  a nagynéni előtt, míg el nem alszik.~ ~– Tudom, hogy
 743    I,      X|                   akarna Teréznek, hogy ő nem akar odamenni, majd a többiek
 744    I,      X|                  mert hiszen ilyen háznál nem szokás a kalapot levenni.~ ~
 745    I,      X|              rebegé félénk hangon:~ ~– Én nem akarok Terézhez menni.~ ~
 746    I,      X|               leányához lehajolva, mintha nem jól hallott volna.~ ~Fanny
 747    I,      X|         határozott hangon ismétlé:~ ~– Én nem akarok Terézhez menni.~ ~–
 748    I,      X|                  Terézhez menni.~ ~– Úgy? Nem akarsz?~ ~– Én itt akarok
 749    I,      X|              került az asszony. Már annak nem jutott a rámából. Tehát
 750    I,     XI|                 beleesik, s amit a gazdag nem is ismer!~ ~Hát hallhatni-e,
 751    I,     XI|                erényeit megvették pénzen? Nem. Ez csak a szegény emberek
 752    I,     XI|                  mindig azé, aki elád, és nem azé, aki vesz.~ ~Szerény,
 753    I,     XI|                   szorgalmatos a leányka? Nem látott soha egyéb példát
 754    I,     XI|               imádsz!” – hány lesz, ki el nem szédül, és azt mondja: „
 755    I,     XI|                  szűz lett. Tán testvérei nem lettek volna azok, ha lelkeiknek
 756    I,     XI|                    Legkisebb hibája iránt nem volt elnéző, idejének minden
 757    I,     XI|         ellenmondást, legkisebb szeszélyt nem tűrt, figyelmét nem lehetett
 758    I,     XI|             szeszélyt nem tűrt, figyelmét nem lehetett kikerülni, mélyen
 759    I,     XI|              tettetni, színlelni, hazudni nem használ, mert van egy lény,
 760    I,     XI|            mindenütt figyel, ki semmit el nem néz, ki tán még álmában
 761    I,     XI|              hagyni, a rábízott dolgoknak nem járt utána, szavait elhivé,
 762    I,     XI|            gondolatát, mert hisz az eszme nem volt tisztátalan, ő sajnálta
 763    I,     XI|              boldog tudott lenni.~ ~Teréz nem válaszolt semmit, csak érzékenyen
 764    I,     XI|                boldogabb jövendőjének!…~ ~Nem olyan nagy csapás ám az
 765    I,     XI|                  maga örömei, miket mások nem lelnek föl, ha aranyok halmazát
 766    I,     XI|                    Azután Teréz állapotja nem is volt oly elhagyatott;
 767    I,     XI|                  hogy az egyszerű emberek nem értenek a mulatsághoz. –
 768    I,     XI|               gondolva, hogy hátha majd ő nem lesz, maradjon Fannynak.
 769    I,     XI|                  pénzt kapott. Óh, ti ezt nem tudjátok, jólétben úszó
 770    I,     XI|                 megkérte. De Teréz szülői nem adták hozzá a leányt – pedig
 771    I,     XI|             családjok hivatalbeli volt, s nem illett bele egy kézműves.
 772    I,     XI|                  modorban, hogy azt Teréz nem utasíthatta vissza. Az udvarból
 773    I,     XI|              szokott megfizetni. Teréznek nem merte volna ajánlani segélyét,
 774    I,     XI|                 emberke, kit közönségesen nem a nevén szoktak híni, hanem
 775    I,     XI|                szép csengésű fiatal hang, nem tartóztathatá magát, hogy
 776    I,     XI|                      A Mayer leányokat ki nem ismerte volna már ekkor,
 777    I,     XI|     legtermészetesebb kérdés.~ ~A leányok nem csináltak belőle titkot.
 778    I,     XI|             irigység, ez gyűlölet; Matild nem bírta megbocsátani Fannynak,
 779    I,     XI|                   kinccsel bír, amivel ők nem: ártatlansággal. Minő falat
 780    I,     XI|                   akkor is szeretitek; ti nem fogjátok azt érteni, minő
 781    I,     XI|                tétel: „Asszonyt megcsalni nem bűn.” Mért nem vigyázott
 782    I,     XI|                  megcsalni nem bűn.” Mért nem vigyázott magára. Mi fölkeressük,
 783    I,     XI|                 indítunk ellenők. – Miért nem vigyáznak magukra?~ ~A hajtóvadászat
 784    I,     XI|                lebegett feje felett, mely nem engedé, hogy a rálőtt nyilak
 785    I,     XI|              lakni. Természetesen ezalatt nem feleségül vétel van értve.~ ~
 786    I,     XI|              dandy –, hogy nyolc év alatt nem tehettem eleget megholt
 787    I,     XI|            különös történet felett. De ez nem szólt felőle senkinek.~ ~
 788    I,     XI|                 híreket hallottam, mintha nem éppen nagyon sokat tartanának
 789    I,     XI|                  tett fogadásomnál fogva. Nem adom ingyen, nem ajándékba,
 790    I,     XI|                   fogva. Nem adom ingyen, nem ajándékba, csak kölcsön;
 791    I,     XI|                   akkor meglehet, hogy el nem fogadná. Nevezze előtte
 792    I,     XI|                volt a hiba, hogy Terézzel nem közlötte azt. Attul tartott,
 793    I,     XI|           példálózni.~ ~Pedig Teréz előtt nem lehetett titokban maradni.~ ~
 794    I,     XI|                   fölé emelheti… És többé nem volt kedve az egyszerű munkákhoz,
 795    I,     XI|                   imádj engemet!” És neki nem jut eszébe a felelet: „Távozzál
 796    I,     XI|            mondani, hogy titkos jóltevője nem asszony, hanem férfi, ki
 797    I,     XI|           férfiúnak képzelte azt, ki soha nem mosolyog, csak midőn jót
 798    I,     XI|                  tekintetet vetett rájuk. Nem ez az ő titkos jóltevője?~ ~
 799    I,     XI|                   az ő titkos nemtője, ki nem akarja, hogy őt ismerje.
 800    I,     XI|            termetről.~ ~Szegény leány! Az nem az ő jóltevője volt. Az
 801    I,     XI|               hogy kérésének engedjen, az nem vala módjában, mert Abellino
 802    I,     XI|                   módjában, mert Abellino nem jött el többé vasárnaponkint
 803    I,     XI|                 legközelebbi hónap elején nem személyesen adá át Krammnénak
 804    I,     XI|               finom kiszámítás.~ ~Krammné nem hihetett egyebet, mint hogy
 805    I,     XI|              alázatosan a komornyikot, ha nem lehetne-e valahol az urát,
 806    I,     XI|                   van bízva, az bizonyára nem lehet könnyelmű ember.~ ~
 807    I,     XI|                mert érzi, hogy szédül, és nem bír saját szívével többé.~ ~
 808    I,    XII|                    hogy titkos pártfogója nem az, akit képzelt, akit egyszer
 809    I,    XII|                   egyszer látott, s azóta nem tud feledni; rettentő borzalom
 810    I,    XII|              iránta, és fél, retteg tőle, nem mer az utcán megjelenni,
 811    I,    XII|              jóltevőjét sejteni, többé ki nem törülhető szívéből; nem
 812    I,    XII|                   nem törülhető szívéből; nem ismeri őt, még csak nevét
 813    I,    XII|                elvész, elhal bele, de meg nem válik emlékétől.~ ~Szegény
 814    I,    XII|                  asszonyvédelem itt többé nem elég.~ ~Boltay örömmel ajánlkozott
 815    I,    XII|                   járni, ahol azelőtt meg nem fordult.~ ~A jó öregek abban
 816    I,    XII|             tartozásokkal adósnak maradni nem szabad! Le kell fizetni
 817    I,    XII|               maga sem ismeré azt, s ő rá nem fog mutatni az utcán, ha
 818    I,    XII|                  fülelt, hallgatózott, ha nem beszélnek-e valahol egy
 819    I,    XII|                  árában egy gazdag úrtól. Nem beszéltek semmit. Ez ugyan
 820    I,    XII|                   semmit, tehát a baj még nem olyan nagy. De a név, a
 821    I,    XII|                hogy hova mennek, ami elég nem szép tőlük, hanem ő gyanítja,
 822    I,    XII|                elvétetni Fannyt. Ő bizony nem törődik velök többet.~ ~
 823    I,    XII|                  a filiszterek aligha meg nem szagoltak valamit.~ ~– Miféle
 824    I,    XII|              velünk madame – monda. Többé nem volt Krammnéra szüksége,
 825    I,    XII|           tizenkét órakor ebédelő emberek nem tudnak gyűlölni?~ ~Sándor
 826    I,    XII|                   leestek ölébe.~ ~Mindez nem kerülé ki Teréz figyelmét.
 827    I,    XII|                szemei elé merészel lépni, nem tudta, mit fog cselekedni
 828    I,    XII|                  a háznál, komoly, tréfát nem értő ember, úgy érzé, mintha
 829    I,    XII|                   becsülöm.~ ~Boltay uram nem volt az az ember, aki mindenkitől
 830    I,    XII|           almáriom tartotta, hogy hanyatt nem esett.~ ~Erre a meglepetésre
 831    I,    XII|                  a meglepetésre csakugyan nem számolt.~ ~A magas úr nem
 832    I,    XII|                 nem számolt.~ ~A magas úr nem méltóztatott észrevenni
 833    I,    XII|                   hogy egy kézműves arcán nem is volna szabad kifejezésnek
 834    I,    XII|                 bútormintákat rajzol…~ ~– Nem én rajzolom uram, az első
 835    I,    XII|              Párizsban lakott.~ ~– Azt én nem bánom. Tehát azért jöttem
 836    I,    XII|                   ami a közrendűek között nem fordul elő. Nekem az apám
 837    I,    XII|                   megfogadtam, hogy addig nem nősülök, amíg nem lelek
 838    I,    XII|                   addig nem nősülök, amíg nem lelek egy másik polgárleányt,
 839    I,    XII|                  óta járók a világban, és nem találtam, akit kerestem
 840    I,    XII|                 énekelt valaki szépen, de nem volt szép, vagy szép volt,
 841    I,    XII|                  szép, vagy szép volt, de nem volt erényes, vagy volt
 842    I,    XII|            erényes, vagy volt erényes, de nem énekelt; egyszóval nem lehetett
 843    I,    XII|                 de nem énekelt; egyszóval nem lehetett enyim. És most
 844    I,    XII|                   megkérdezik: „Szeret-e, nem szeret-e?” Hát még ha valaki
 845    I,    XII|         végtelenül meg volt lepetve. Arra nem volt készen, hogy ezek az
 846    I,    XII|                   ily haszontalan emberre nem érdemes vesztegetni a szót,
 847    I,    XII|                   meg fogja bánni, ha ezt nem teszi.~ ~Kárpáthy megvetően
 848    I,    XII|                   neki eszébe, hogy miért nem ütötte ő pofon azt az embert.
 849    I,    XII|          ellenséges indulatát?~ ~Abellino nem merte e jelentést elmondani
 850    I,    XII|                 fog látszani.~ ~Pedig még nem itt volt vége a visszautasításnak.~ ~
 851    I,    XII|           bosszantást megtorlatlan hagyni nem lehet. Abellino egész nap
 852    I,    XII|               lesz csak a furcsa.~ ~Hátha nem megy ki? Akkor addig inzultáltatni
 853    I,    XII|                 rakoncátlankodó ember, ki nem szűnt meg ellenfelét sértegetni,
 854    I,    XII|                  párbajt víni, ki még tán nem is nemesember, de ha nemesember
 855    I,    XII|                  hogy megijednek tőle! Ez nem fog párbajt elfogadni, hanem
 856    I,    XII|              dolgozószobájába.~ ~A mester nem volt honn. Korán reggel
 857    I,    XII|              magában gondolva, hogy azért nem szükség olyan nagyon morogni.~ ~
 858    I,    XII|                Liviusnak, odadörmögé:~ ~– Nem mondtam?~ ~Azután letevé
 859    I,    XII|                  mester?~ ~– E bizalmával nem tisztelt meg – felelt Sándor,
 860    I,    XII|                   meg – biztatá Konrád –, nem akarom önt bántani; csak
 861    I,    XII|        tartozásokat kifizessek.~ ~– De ez nem olyan követelés, amilyet
 862    I,    XII|                    személyes ügy, amit ön nem ért.~ ~Sándor ezalatt keresztülfutotta
 863    I,    XII|              velünk tréfálni látszik.~ ~– Nem tréfálok uraim, én tegnap
 864    I,    XII|                  s nekem okaim vannak meg nem mondani sem azt, hogy hová,
 865    I,    XII|                  szokásos.~ ~– Hisz uram, nem én vagyok a kihívó, hanem
 866    I,    XII|                kihívó, hanem önök.~ ~Erre nem lehetett mit felelni.~ ~
 867    I,    XII|            Gondolja meg ön, hogy a párbaj nem háború, ahol messziről lövöldöznek
 868    I,    XII|               hagyva. – Hán?~ ~Sándor meg nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék.~ ~–
 869    I,    XII|                békés munkásemberek, kiket nem akarok ily veszélyes ügybe
 870    I,    XII|            kihívót lelövöm, s azon esetre nem akarok még két ártatlan
 871    I,    XII|               adjanak neki segédül, kiket nem óhajt.~ ~– Tehát mások is
 872    I,    XII|            mondják – a tragikomédián.~ ~– Nem lesz tragikomédia, mondhatom.~ ~–
 873    I,    XII|      szolgálatunkat felajánljuk. Mi éppen nem találunk semmi gyönyörűséget
 874    I,    XII|                  tréfák, azt határozottan nem fejthetjük meg. Voltak,
 875    I,    XII|               lépésről közönséges, új, ki nem próbált pisztollyal valakit
 876    I,    XII|                   kedve a fiúnak hasonló, nem neki való mulatságoktól.~ ~
 877    I,    XII|                  ha tizenkét óráig vissza nem fog térni, bontsa fel a
 878    I,    XII|                 felszólíták Sándort, hogy nem kívánna-e elébb reggelizni.~ ~–
 879    I,    XII|               súgá a kézműves fülébe:~ ~– Nem azokkal a pisztolyokkal
 880    I,    XII|                    melyek egészen újak, s nem olyan könnyű velők bravúrlövéseket
 881    I,    XII|                    Nekem mindegy. Előttem nem becsesebb az élet annál
 882    I,    XII|                 az elsőt visszautasítá.~ ~Nem akarta őt megsérteni? Akarta,
 883    I,    XII|              magáévá teszi, és azt vissza nem vonja.~ ~Ah, ennek több
 884    I,    XII|                  hát a csontfűrészt miért nem hozta el ön? Ön gondatlan
 885    I,    XII|                   megesik, hogy az embert nem lövik sonica * főbe, nem
 886    I,    XII|                  nem lövik sonica * főbe, nem találnak a szívébe, hanem
 887    I,    XII|                 városba viszik, és rögtön nem amputálják, könnyen rák
 888    I,    XII|               nevezhetnők, ha ez egy neme nem volna a gyávaságnak. Abellino
 889    I,    XII|                  elébb lőjön, s akkor, ha nem talált, egészen ellenfelének
 890    I,    XII|           helyéből Sándor, s szilárd, meg nem szakasztott léptekkel egész
 891    I,    XII|           rendkívüli tűz szikrázott, keze nem reszketett.~ ~Ez szokatlan
 892    I,    XII|                  pillanatban történt, azt nem tudja megmagyarázni senki.~ ~
 893    I,    XII|             mellett repült el, aligha meg nem siketültem. Egy szót sem
 894    I,    XII|             találtatott a lövés után.~ ~Ő nem hallá többé Konrád szemrehányásait,
 895    I,    XII|               kezde szivárogni a vér. Bár nem mutatta, de arca halaványságán
 896    I,   XIII|                esztendőt, melyben azt fel nem tartotta volna, és halálos
 897    I,   XIII|               parasztmenyecskéit. Ez mind nem történhetik meg. Azt nem
 898    I,   XIII|                  nem történhetik meg. Azt nem lehet valakitől kívánni,
 899    I,   XIII|                  és dévajság senkitől meg nem bírált menhelye; mert hisz
 900    I,   XIII|                   mérföldnyi * kerületben nem szabad józan embernek mutatni
 901    I,   XIII|          legkedvencebb lakhelyén, aholott nem lakik senki más, mint az
 902    I,   XIII|       példabeszéddé vált az úri körökben „Nem megyünk Kárpátfalvára Jánost
 903    I,   XIII|                  háboríták kedélyét. És ő nem volt azon ember, aki lemondani
 904    I,   XIII|                föltette magában, attól el nem állt, s ha tízszer elesett
 905    I,   XIII|            névnapi ajándékot, amilyet még nem kapott soha.~ ~És újra mosolygott
 906    I,   XIII|               romladékot, mely eredetileg nem is itten épült, hanem kinn
 907    I,   XIII|              alatt égettek fel, de köveit nem bírták szétfeszegetni; ott
 908    I,   XIII|             elfért benne, s onnan soha ki nem mozdult. Utódai, kiket szörnyen
 909    I,   XIII|                   kastély oldalának, hogy nem lehetett az utóbbiban megmaradni
 910    I,   XIII|                  táblázva és szőnyegezve, nem különben megrakva nagybecsű
 911    I,   XIII|                    mint őse, Daliáé volt, nem mintha pálmákat akart volna
 912    I,   XIII|                   állt, hogy ha a színész nem tudta j ól a szerepet, ott
 913    I,   XIII|              dukált.~ ~Ez esettől azonban nem lehete félni, midőn nevenapján
 914    I,   XIII|                   is a jószágigazgatót!~ ~Nem azért, mintha e derék ember
 915    I,   XIII|                  van, melyben volt eleve, nem éppen gazdag fizetéséből
 916    I,   XIII|                    aki nemcsak hogy lopni nem tud, de még csak meg nem
 917    I,   XIII|                  nem tud, de még csak meg nem szolgált ajándékokat sem
 918    I,   XIII|              voltak becsukva előtte, akár nem, mindegyiknél megállt, kocogtatott,
 919    I,   XIII|               aktákat hozta nyalábban, be nem tuszkolta erővel, hogy sohase
 920    I,   XIII|                 rá a konfidens * hajdú. – Nem látja, hogy nyújtogatja
 921    I,   XIII|                 érdemes jószágigazgató –, nem vagyok én azon kitüntetésre
 922    I,   XIII|                     És a nagy világért rá nem lehetett volna venni, hogy
 923    I,   XIII|              valódi címet; azután meg azt nem lehetett vele megértetni,
 924    I,   XIII|                 divatra szabatja, melyről nem lehete tudni, vajon frakk-e
 925    I,   XIII|                 atilladolmány; elöl össze nem gombolható, alul hátrafelé
 926    I,   XIII|                valamennyit az asztalra. S nem állhatta meg, hogy ennyit
 927    I,   XIII|              helyett, úgysem hallgat reá. Nem elég azt tudni, hogy meglopták,
 928    I,   XIII|                    míg azon meggyőződésre nem jutott, hogy nem találja
 929    I,   XIII|            meggyőződésre nem jutott, hogy nem találja az elejét, mire
 930    I,   XIII|             lekaszáltatni a sását, s majd nem dűlt volna meg; jégeső ellen
 931    I,   XIII|                 csűr, ha behordták volna, nem csírádzik ki, és megvan.~ ~–
 932    I,   XIII|             okozta, hogy elvivén a hidat, nem lehetett átkelni a Tiszán.~ ~–
 933    I,   XIII|                   víz elvitte a hidat, de nem kellett volna el hagyni
 934    I,   XIII|             hagyni romlani a gátot, akkor nem vitte volna el.~ ~– No csak
 935    I,   XIII|               utáni várakozásban, úgyhogy nem folyt be érte több nyolcezer
 936    I,   XIII|                mert ahogy én tudom, akkor nem járt eső, hanem a tiszttartó
 937    I,   XIII|                  vagyok az oka; szegények nem tehetnek róla; csak bízza
 938    I,   XIII|     rajtasavanyodott a kifacsart lé, mert nem találta ki, hogy miáltal
 939    I,   XIII|          készpénzen vette hozzá a fát, és nem bírt egyebet előállítani
 940    I,   XIII|               alatta levő inget úgy, hogy nem volt többé szüksége ködmenre.~ ~
 941    I,   XIII|                asszonyok is, mert ha ezek nem volnának, akkor amazok a
 942    I,   XIII|                     Igenis. A** kollégium nem kapta még meg az évi díját.~ ~–
 943    I,   XIII|                 még meg az évi díját.~ ~– Nem is kapja, mert tavaly névnapomra
 944    I,   XIII|                    mert tavaly névnapomra nem küldték el a szuplikánst! *~ ~–
 945    I,   XIII|                   az ország, amíg tudósok nem voltak benne. Elég az, amit
 946    I,   XIII|             hazugság. Azzal biz a véremet nem rontom.~ ~– Ez itt indítvány
 947    I,   XIII|                   s ha a kurucjáráskor el nem pusztult volna, kitenne
 948    I,   XIII|                  még a pénztárban, melyet nem bírt elkölteni.~ ~A többi
 949    I,   XIII|                küldött szakácsnénak, hogy nem számol-e be drágábban, mint
 950    I,   XIII|                  mint ahogy vesz. Ez mind nem volna nemesemberhez méltó
 951    I,   XIII|              többé napfényt és kalamárist nem látandók.~ ~Mennyi nemzeti
 952    I,   XIII|            válaszolt nagy alázatosan:~ ~– Nem vagyok én méltó ezen úri
 953    I,   XIII|                 hátraseperve elkotródott, nem tévesztve szem elől, hogy
 954    I,   XIII|               elégültségből nevetett tán? Nem. Neki ez is csak olyan bolond
 955    I,   XIII|                hogy az urát megbecsüli és nem lopja meg, holott az ellenkezőre
 956    I,   XIII|              mögött álló Palkóra. – Miért nem megy a fiskálisért, hogy
 957    I,   XIII|            idehíja?~ ~– Jól van na. Azért nem kell olyan nagyon kiabálni! –
 958    I,   XIII|                vissza a vén hajdú. – Csak nem ugorhatok egyszerre, mikor
 959    I,   XIII|               írni fog, s ami itt van, az nem okos embernek való.~ ~Egy
 960    I,   XIII|                  hozta Pál a fiskálist.~ ~Nem tudatik, hol fogá ki a vízből
 961    I,   XIII|                 egy időben divat volt, de nem párizsi. Mindkét zsebje
 962    I,   XIII|             pediglen oly tentásak, mintha nem is tollal szokna írni, hanem
 963    I,   XIII|             Jancsi úr bolondja. Mert neki nem kell másforma ember; ő különös
 964    I,   XIII|                   úr! Tartsa be a száját; nem megmondtam már, hogy ne
 965    I,   XIII|                mikor az egész uradalomban nem szabad termeszteni? – Hát
 966    I,   XIII|                 idefüleljen, mert kétszer nem mondom el; írjon leveleket
 967    I,   XIII|              Mihálynak írja az úr, mert ő nem minden bolond embernek Miska),
 968    I,   XIII|              bolond embernek Miska), hogy nem bánom, a határvillongási
 969    I,   XIII|                 diákul ne írja neki, mert nem érti meg, csak syntaxist *
 970    I,   XIII|             ménlovat kért tőlem, de akkor nem adtam neki, ha eljön érte,
 971    I,   XIII|               levélbe. Kalotai Fricinek – nem, ennek ne írjon semmit –
 972    I,   XIII|              bosszúját töltse, ha egyebet nem, a fiskálisomat. Megértette
 973    I,   XIII|       kibékülésben, ha olyan ménkű tintás nem volna az öt ujja. Menjen
 974    I,   XIII|                 országban lakik, én pedig nem akarom, hogy a Kárpáthy
 975    I,   XIII|          öcsémuramnak is, s remélve, hogy nem utasítja azt vissza, ezennel
 976    I,   XIII|                mindig. Egy szerelmes ifjú nem várja oly vak hittel kedvesét,
 977    I,   XIII|                   ha a kocsiról erővel le nem húzom, visszamegy.~ ~– A
 978    I,   XIII|                 Más? Hogyne volna más? De nem káptalan a fejem, hogy valamennyinek
 979    I,   XIII|                eltátotta a szemét-száját, nem tudva, mit feleljen.~ ~–
 980    I,   XIII|                     sem bánom én. Engemet nem bántott a jámbor, a nagyságos
 981    I,   XIII|                   esperes, az, akit én ki nem állhatok.~ ~– No ugyan sokat
 982    I,   XIII|                 elég az hozzá, hogy én ki nem állhatom.~ ~– Hát miért
 983    I,   XIII|                   állhatom.~ ~– Hát miért nem állhatod ki, te vén golyhó?~ ~–
 984    I,   XIII|            nagyságos úr egészségére? Hisz nem doktor ő.~ ~– De rossz kedvedben
 985    I,   XIII|                tavaly.~ ~– Hát komédiások nem jöttek?~ ~– Dehogynem jöttek,
 986    I,   XIII|                  miért az előszobámban és nem a színházamban?~ ~– Kicsiny
 987    I,   XIII|                      Csitt! Micsoda pipa? Nem tudja, hogy elébb templomba
 988    I,   XIII|                   menni, imádkozni, addig nem pipázik senki.~ ~– Úgy!
 989    I,   XIII|                 Biz igazad van. Hát miért nem harangoznak még?~ ~– Várjon!
 990    I,   XIII|              paphoz, kinél tulajdonképpen nem az volt a fő baj, hogy hosszú
 991    I,   XIII|                   hirtelen megbetegedett, nem végezhette kötelességét.~ ~–
 992    I,   XIII|                  szuplikáns öt esztendős (nem születését, hanem a tanfolyamot
 993    I,   XIII|                 könyvvel.~ ~A jámbor diák nem bírt azzal a lélekjelenléttel,
 994    I,   XIII|               elébb vele, hogy prédikálni nem fog, csupán imádkozik. Az
 995    I,   XIII|              meghalnak, semminemű malőr * nem érheti.~ ~E kegyes szertartáson
 996    I,   XIII|                sem szólott, amíg Istenhez nem emelé lelkét, s arcán ez
 997    I,   XIII|             lelkét, s arcán ez alkalommal nem mindennapi érzelmek kifejezéseit
 998    I,   XIII|                 úr most mindezen dolgokon nem tudott kacagni, sőt még
 999    I,   XIII|                 kikergették a tornácba, s nem volt nekik szabad az étterembe
1000    I,   XIII|                   mert az most az egyszer nem szabad.~ ~Mindenki csodálkozva