Kötet, Fezejet

1   II,     XV| szívemnek kell lenni. Én is szégyenlem, rosszul esik, hogy érzéketlen
2   II, XXVIII|   betűjét.~ ~– Ön előtt nem szégyenlem e gyöngeséget – szólt azután
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License