Kötet, Fezejet

 1    I,      I|               nagy vitába elegyedett, utána kapkodva s nagyokat csattantva
 2    I,      I|               az ember atyjára gondol utána. De ami még feltűnőbbé teszi
 3    I,      I|            utcagyerekek, de magunk is utána szaladnánk.~ ~Nevezték ezen
 4    I,      I|         signore contadino! * – kiálta utána az idegen.~ ~– Megkövetem,
 5    I,      I|              kezébe, melyet mindenütt utána hordoztak, s egyre-másra
 6    I,      I|               elkezdi, a többi bolond utána. – Én leszidom őket, ők
 7    I,      I|        hitelezői regementestül jönnek utána, s most úgy találja, hogy
 8    I,      I|                rikácsoló hangon szólt utána a roué boszontó búcsúja,
 9    I,      I|            hányta folyvást a csókokat utána.~ ~A kocsmáros ezalatt kezdett
10    I,     IV|              ő nem mondaná el, s akik utána akarják mások előtt ismételni,
11    I,     IV|        Zelmira két első felvonását és utána azt a kiállhatatlan két
12    I,      V|          beszélnek róla, hogy ki lesz utána, ha ő ki fog dűlni. Kereken
13    I,     VI|       egyszerre, Fennimor nem győzött utána kiáltozni, hogy e rohanás
14    I,    VII|           őrjöngnek a férfiak annyira utána.~ ~Különben mindezekből
15    I,    VII|             sietett utat csinálni, az utána jövő lovasokat szitkozódva
16    I,    VII|                Azzal kezét nyújtja az utána jövő hölgynek, az bátran
17    I,    VII|            Ezalatt Chataquéla hintaja utána érkezett a visszatért fogattal,
18    I,    VII|                és a többi is nevetett utána mind.~ ~Erre a szóra felkelt
19    I,    VII|             az, hogy Chataquéla magát utána ölje, mert Indiában ez így
20    I,    VII|               légben vonulnak előtte, utána. Áldás és rágalom. Most
21    I,    VII|               a mélységbe, s magam is utána rohanjak, és ott vesszünk
22    I,    VII|                Végre elhatározá, hogy utána menend Londonba.~ ~Ösztönszerű
23    I,    VII|       komolyság őriz, hogy az emberek utána ne őrüljenek. Tekintetének
24    I,    VII|           mint ezt őshonában szokták, utána halt, magára gyújtva a kioszkot,
25    I,    VII|               nő kötelességének tartá utána meghalni.~ ~Megelőzte Rudolfot,
26    I,    VII|            Debryt, ki midőn ráismert, utána eredt, s elkapva frakkja
27    I,   VIII|           rajta, hogy elbődül bele.~ ~Utána jönnek hosszú sorral a pályázó
28    I,   VIII|               díszhintóba, maga pedig utána fakó szekéren ülve hajtatott,
29    I,   VIII|              virágfüzér repülve vonul utána. Egyenkint elhagyja azokat,
30    I,   VIII|         korona, s lehull a földre. Az utána rohanók patkói mind összegázolták.~ ~
31    I,   VIII|      egy-kettő a társaságban, aki azt utána tudta csinálni.~ ~– Ez mind
32    I,   VIII|              a poharat, hogy csinálja utána más.~ ~Természetesen mind
33    I,     IX|           valaki felkiált: „Halljuk!” utána száz és azután ezer meg
34    I,      X|           kedvét keresni. Tudakolták, utána jártak, mit szeret, mit
35    I,      X|          nehány hónap múlva elutazik, utána jő egy bankárfiú, azután
36    I,     XI|           rábízott dolgoknak nem járt utána, szavait elhivé, bárha mindent
37    I,     XI|           errant-ok, * törték magukat utána, hízelgéseket, hódolatokat,
38    I,     XI|            fiatalemberek incselkedtek utána. Vigyázzon asszonyom, és
39    I,    XII|             ki a csarnokból.~ ~Sándor utána. Tehát végtére meglelé a
40    I,    XII|               veté magát, s vágtatott utána. A Mihály-kapunál utolérte,
41    I,    XII|               Vagy azután sem! – veté utána könnyű kedéllyel.~ ~Innen
42    I,   XIII|              tiszta szívből!” – mondá utána a jámbor ember, mintha maga
43    I,     Sz|               1809-ig gyermekmenhely, utána pedig kórház volt~ ~lábtó –
44   II,    XIV|            tette magát. Érzé, hogy ha utána vész is, ha vagyona, jövője
45   II,    XIV|               szív titokban, bánatban utána eped, mint a holdnak nincs
46   II,     XV|                hogy elébb-utóbb úgyis utána megyek lelkem szegény jó
47   II,     XV|             hogy minden lépten-nyomon utána kellett járni, mit csinál.
48   II,     XV|              Fanny számtalanszor járt utána, bevitte magához, beszélgetett
49   II,     XV|        paprikás szalonnát, s bevágott utána egy tele kotyogós szilvapálinkát,
50   II,    XVI|               kezde. Abellino nyomban utána; efölötti bosszújában, szégyenében
51   II,   XVII|               az erdő széléig szaladt utána lóháton.~ ~Maga János úr
52   II,  XVIII|          találkozott volna nővel, aki utána ne bolondult volna, vagy
53   II,  XVIII|              hajlong, és bókokat hány utána az udvar közepén, a hölgy
54   II,    XIX|             Szépkiesdy Imre gróf. – S utána írá: – Nagy és tiszteletre
55   II,    XIX|        legkevesebb baj van.~ ~– Írjuk utána: báró Málnay Georges (nem
56   II,    XXI|            hullámzik a szökés közben; utána kísérőik, Gergely gróf,
57   II,    XXI|              Talán jó volna mégis, ha utána mennék.~ ~– Igazán mondod.
58   II,    XXI|            felment ismét az erkélyre, utána nézni, ha utól fogja-e őket
59   II,    XXI|               a legjobb agárnak is.~ ~Utána!~ ~A hajhászó csoport vágtatva
60   II,    XXI|               mint egy seprű húzódott utána; bukdácsolva baktatott előre,
61   II,    XXI|    megfeszített gyorsasággal rohannak utána.~ ~A két fehér legközelebb
62   II,    XXI|            mint a szél, úgy vágtatnak utána, karcsú nyakaik előre vannak
63   II,    XXI|             próbál menekülést.~ ~Újra utána valamennyi.~ ~Most Gergely
64   II,    XXI|              gróf hasztalan vágtatnak utána, nem bírják megközelíteni,
65   II,    XXV|         azután kiállt az erkélyre, és utána nézett, Rudolf pedig kihajolt
66   II,    XXV|                Mint a gyöngy – rebegé utána Fanny, igen természetesnek
67   II,    XXV|       elhajítja az amarántot.~ ~Fanny utána tekinte az elhajított virágnak,
68   II,   XXIX|              félek én attól; vágyódom utána. Olykor valami gyors zúgás
69   II,   XXIX|            csak az évszámot kell majd utána tenni. Ugyanazon teremben
70   II,    XXX| legtiszteletreméltóbb delnők járultak utána.~ ~A szokás úgy hozta magával,
71   II,    XXX|           vasajtó döngve csapódott be utána.~ ~Most már örökre boldog!…~ ~ ~ ~
72   II,   XXXI|            hiszi, hogy azok őrjöngnek utána, s ha kinevetik, azt hiszi,