Kötet, Fezejet

 1    I,      I|                Az az apám, amelyik asszony volt?~ ~– Tán az anyja?~ ~–
 2    I,     IV|          felemeltünk!~ ~– Hátha az asszony férje fel talál lépni ellenetek? –
 3    I,     VI|      derekát átfűzhessék.~ ~A szép asszony egy évvel sem fiatalabb
 4    I,     VI|          kell neki! – monda a szép asszony nem rejtegetett örömmel,
 5    I,     VI|          háromlott semmi.~ ~A szép asszony gyönyörű mosolygással jutalmazá
 6    I,     VI|              kiálta büszkén a szép asszony, ki nem tudta elfelejteni,
 7    I,     VI|     birodalomban élni, ahol a szép asszony a királyné, s nagy courtoisie-val *
 8    I,     VI|            kell engedni, hogy szép asszony volt; – itt a lámpafény
 9    I,    VII|           fiatal, tizenkilenc éves asszony csecsemője, kinek férje
10    I,    VII|           sikerülni fog. Ez önfejű asszony nem akarta feledni a brit
11    I,    VII|         megfogá csendesen a csodás asszony kezét.~ ~– Chataquéla, légy
12    I,    VII|             hogy itt vagy, az öreg asszony nagyon szeretne veled beszélni.~ ~
13    I,     IX|         kell tanulni, mert hisz az asszony akkor legjobb, ha semmit
14    I,      X|    családfő ebédjét.~ ~Emellett az asszony is gondatlan volt, amilyenről
15    I,      X|        közt lepte meg leányait, az asszony új főkötőket vásált, a viseletek
16    I,      X|         oda – ha egy napon maga az asszony meg nem súgta volna neki,
17    I,      X|            s még jobban sírtak; az asszony nagy zokogva felelt:~ ~–
18    I,      X|           a fogait piszkálni.~ ~Az asszony egy ideig hallgatott, azután
19    I,      X|         rajtok, utoljára került az asszony. Már annak nem jutott a
20    I,     XI|    gyönyörűen énekel? – monda a jó asszony büszkén.~ ~– Angyalhoz hasonlóan.
21    I,     XI|          hogy titkos jóltevője nem asszony, hanem férfi, ki örökké
22   II,     XV|        Hinni kezdé, hogy a szegény asszony csakugyan kedvét akarja
23   II,     XV|       fog-e még valamit szólani ez asszony.~ ~Óh, igen…~ ~Éjszaka,
24   II,     XV|           boldogabb, mint akárhány asszony, s az az ember hűségesebb
25   II,     XV|            és sajtszagú.~ ~Mayerné asszony nagyon jót nevetett a sötétben
26   II,     XV|     örömtől megfosztottad?~ ~Ez az asszony úgy beszél, mintha soha
27   II,   XVII|   leggazdagabb férfit s a legszebb asszony férjét fél Magyarországon? –
28   II,   XVII|           szó sincs abban. Szegény asszony! Nincs senkije, aki előtt
29   II,   XVII|      kastélyba, ő maga a nagyságos asszony kocsisává, neje pedig komornájává
30   II,  XVIII|                     XVIII. Szegény asszony!~ ~Szegény asszony!~ ~Értjük
31   II,  XVIII|         Szegény asszony!~ ~Szegény asszony!~ ~Értjük alatta Kárpáthynét.~ ~
32   II,  XVIII|       igazán meg van őrülve a szép asszony iránti szerelmében, csak
33   II,  XVIII|    váltotta fel a nábob.~ ~Szegény asszony!~ ~Mennyire keresne menekülést
34   II,  XVIII|          tőle kérdezni a nagyságos asszony? Bárcsak más ülne most itt
35   II,  XVIII|           ha visszaadja. – Szegény asszony!~ ~Az előtte álló nevek
36   II,  XVIII|            ablakon, ha a nagyságos asszony úgy kívánja.~ ~– Egy kérdést
37   II,  XVIII|          leánya volna. A nagyságos asszony maga is úgy kívánta ezt,
38   II,  XVIII|      leánya áll előtte a nagyságos asszony képében.~ ~Kénytelen volt
39   II,  XVIII|          akit leánya – a nagyságos asszony bizalmába, szeretetébe ajánlhat.~ ~–
40   II,  XVIII|          te szegény, szerencsétlen asszony sírhatsz, amidőn ilyen példás
41   II,  XVIII|        derék dolog volna, ha e két asszony az ő két leánya volna, s
42   II,    XIX|         sohasem láttam. A többi az asszony gondja.~ ~Neki kell mindenre
43   II,    XIX|           alatt lenni.~ ~– Szegény asszony!~ ~– S még az a kín járul
44   II,    XIX|            gond miatt.~ ~– Szegény asszony! – sóhajta Fanny. (Tehát
45   II,    XIX|      mindenkit megszóló, rágalmazó asszony van itt a több között, aki
46   II,     XX|           hogy untalan a nagyságos asszony körül legyenek, s kívánalmait
47   II,     XX| szerencsésen megelőzék a nagyságos asszony görcse rohamait, kinek idegeire
48   II,    XXI|        gondolattól, hogy ez a szép asszony az ő felesége.~ ~A bohó
49   II,    XXI|           kell állani. A nagyságos asszony számára magasabbra kell
50   II,    XXI|           parancsoljon a nagyságos asszony ővele, legalázatosabb szolgájával.~ ~
51   II,    XXI|             hogy őt utolérje.~ ~Az asszony hanyatt-homlok rohan az
52   II,   XXII|           várják tőlünk.~ ~Szegény asszony! Hogy iparkodik szíve forrósága
53   II,   XXII|           e jóságot, tetőled?~ ~Az asszony szomorúan mosolygott, és
54   II,   XXIV|        óhajtok Pesten lakni.~ ~(Az asszony titkolózik – gondolá Kecskerey –,
55   II,   XXIV|           világítani?~ ~– Minő két asszony! – szólt Kecskerey elragadtatással. –
56   II,   XXIV|            Kárpáthyné is igen szép asszony, s lehetnek ízlések, melyek
57   II,   XXIV|        nagyon kétséges hírben álló asszony.~ ~– Rudolf. jó Rudolf.
58   II,   XXIV|         világon szánalomra méltóbb asszony nálánál.~ ~– Tudom. És te
59   II,   XXIV|        lesz soha gyönge, könnyelmű asszony – de mégis visszatartá a
60   II,    XXV|             nagyon szeret téged ez asszony. De ki is ne szeretne?~ ~
61   II,    XXV|       elfogadni, hiszen te vagy az asszony a háznál.~ ~E szóra hirtelen
62   II,    XXV|         kínzást követ el e szegény asszony szívén, midőn e tréfás meséket
63   II,    XXV|           bűvös-bájos szép volt ez asszony néma fájdalmában, amint
64   II,    XXV|          könnyek ékesíték. Szegény asszony megérdemelte volna, hogy
65   II,   XXVI|           hír. Talán meg is hal ez asszony. – És mi baja?~ ~– Hja!
66   II,   XXVI|               Ki lehet az, akit ez asszony szeret?~ ~– Nézz körül barátom,
67   II,   XXVI|         gyalázatos pert indítok ez asszony ellen, amilyet még ember
68   II,   XXVI|        illő tréfát követnek el egy asszony nevével, akit sértegetni
69   II, XXVIII|         Fanny meghalt. A nagyságos asszony csakúgy leszállt a sír férgeihez,
70   II,   XXXI|         lakik, s valahány csapodár asszony van, fojtassék a Berettyóba,
71   II,     Sz|         házibarát, szerető, férjes asszony állandó kísérője~ ~confuse –
72   II,    Meg|            példás életű tekintetes asszony lett belőle.~ ~Öt évvel