Kötet, Fezejet

 1    I,      I|              fog, ha enni, inni kérnek tőle, amiért ő azt azután jól
 2    I,      I|           lehetett olyan könnyen kapni tőle, mint összeszidást; egy
 3    I,      I|               foghatom, miért irtóznak tőle. Csak olyan, mint a mókus,
 4    I,      I|            volna jól.~ ~– No mit félsz tőle? Mikor a sátorban laktál,
 5    I,      I|             lenyelte, s meg akar fúlni tőle, s csaknem kétségbeesve
 6    I,    III|             hanem ha átvettünk valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől
 7    I,     IV|          szállva lovamról azt kérdezém tőle: „Hogy adod azt az ebet?”
 8    I,      V|                ha egy percre eltávozik tőle, a legkínzóbb aggodalmak
 9    I,      V|           leheljen beléjök lelket, ami tőle távol volt. Százszor földhöz
10    I,     VI|          pallót; alig akartak megválni tőle.~ ~Csak a loge infernale
11    I,    VII|                kisasszonyát véve nőül, tőle a fent leírt egyszerű szertartások
12    I,    VII|             idő jártával ismét elválna tőle; de nem olyan könnyű az
13    I,    VII|                lassankint elmaradozott tőle, az élére vert néptömeg
14    I,    VII|             esett le alig félnyomnyira tőle.~ ~Már ekkor több bátor
15    I,    VII|               azért titok maradt, mert tőle nem származik odább.~ ~Griffard
16    I,    VII|           vissza férjedhez, és válj el tőle azonnal! Én utánad fogok
17    I,    VII|               kezdett vele megkérdezve tőle, hogy mulatta magát Londonban,
18    I,    VII|               meghalt, mint Chataquéla tőle elválhatott volna.~ ~És
19    I,   VIII|           sásba, s azután kongathatott tőle eleget a csikós, nem is
20    I,      X|                mikor fogja megkérdezni tőle: honnan jutott e szép pipához,
21    I,      X|            esze, hogy maga hátramaradt tőle.~ ~Teréz vállat vonított.~ ~–
22    I,      X|          szájába, hogy majd megfulladt tőle. – Olyan könnyen adják azt!
23    I,      X|                ajándékokat fogadott el tőle; ez még nem olyan nagy bűn,
24    I,      X|                 hogy azt megtagadhassa tőle. Megbocsátott neki. Rögtön
25    I,      X|               hogy mindenki megijedjen tőle, aki ránéz.~ ~Senkire sem
26    I,     XI|                Miért sóhajtál? – kérdé tőle.~ ~– Szegény Matild! – monda
27    I,    XII|           magát iránta, és fél, retteg tőle, nem mer az utcán megjelenni,
28    I,    XII|            kell sütni, hogy megijednek tőle! Ez nem fog párbajt elfogadni,
29    I,    XII|          félrevoná Liviust, megtudandó tőle, ha szokásos dolog-e ez
30    I,    XII|                szerzett, legyen szíves tőle véghagyományul elfogadni.~ ~
31    I,   XIII|           forintért meg lehetett volna tőle kapni.~ ~– Hát mit csináljon
32    I,   XIII|               küldte előre; mégis szép tőle, hogy úgy tisztel. Most
33   II,    XIV|                 mert meg nem menekülsz tőle különben.~ ~Már az első
34   II,    XIV|           felkeressék, és ellopják azt tőle. Íme, én nem kívánom, hogy
35   II,    XIV|           tagadó, akkor ön visszaküldi tőle a gyűrűt, ha pedig ajánlatom
36   II,     XV|                elidegenítni iparkodott tőle, amit az valóban nem is
37   II,     XV|                 Nem, ez sok lett volna tőle. De sietett, ahogy lábai
38   II,     XV|               én azért szerettem, mert tőle hallottam mindég tefelőled
39   II,     XV|              anyja kezét; nem irtózott tőle –, hogy hívják azt az urat,
40   II,     XV|               pedig, amint elfordultak tőle, hüvelykét mellénye szegletébe
41   II,     XV|                legyen szíves elfogadni tőle a mai estély ragyogó elrendezéseért
42   II,   XVII|          Hidegen, szótlanul iparkodtak tőle megválni, pedig úgy szeretett
43   II,   XVII|               hozni, s mikor kérdezték tőle, hogy hát maga azalatt miből
44   II,  XVIII|           érezné magát. Vajon mit akar tőle kérdezni a nagyságos asszony?
45   II,  XVIII|                   Ha azt kívánta volna tőle Kárpáthyné, hogy hívjon
46   II,  XVIII|           ahhoz képest, amit most kért tőle.~ ~Ő, a legalázatosabb,
47   II,    XIX|                 de azt nem kívánhatják tőle, hogy őket embereknek ismerje
48   II,    XIX|             szarvastól iszonyodik, fél tőle, mint valami öklelő vadállattól,
49   II,    XIX|                 mert akárkit kérdeznél tőle, elájul. Az őrá mind rettenetesen
50   II,    XIX| asszonynénémnek, azontúl aztán ne félj tőle, s csak te magad ne adj
51   II,    XIX|              Georges nejét. Őrizkedjél tőle. Örökké hízeleg, csak azért,
52   II,    XIX|             legszelídebb rágalom, amit tőle várni lehet.~ ~Fanny háladatosan
53   II,     XX|            mindig bosszúsan elfordítja tőle arcát, ez csak annál erősebb
54   II,    XXI|           tekinte, mintha azt kérdezné tőle, vajon ne maradjon-e ő is
55   II,   XXII|             volna-e ez őrült merénylet tőle, midőn amaz oly szép, oly
56   II,   XXII|           Rudolfot, tán akkor várhatna tőle szerelmet. De milyen szerelmet?
57   II,   XXII|          nélkül, panasz nélkül vált el tőle. De lelkébe látott Teréz.
58   II,  XXIII|                lett. A minap kérdezték tőle, hogy mért nem sürgeti az
59   II,   XXIV|                készült.~ ~Rudolf kérdé tőle, hogy hová megy.~ ~– Átvonulok
60   II,   XXIV|             úgy tett, mintha nem félne tőle.~ ~– Amilyen nagy veszteség
61   II,   XXIV|           megmutatjuk, hogy nem félünk tőle, hogy csak annyiba vesszük,
62   II,   XXIV|            mert egy cseppet sem félnek tőle.~ ~Nem, nem, egy cseppet
63   II,   XXIV|                míg két ajtónyi távolra tőle a legszebb, a legkedvesebb
64   II,    XXV|             szívdobogással búcsúzék el tőle Flóra. Nem volt az a szerelem
65   II,    XXV|               Bohó te, hogy megijedtél tőle. – Tudtam, hogy Flóra fel
66   II,    XXV|             nem akarnának hátramaradni tőle.~ ~– Én szeretem a virágokat –
67   II,    XXV|               őt szeresse. Ha játék ez tőle, úgy az rettentő játék,
68   II,  XXVII|       kicsordult szeméből, alig látott tőle, pedig úgy óhajtott látni!
69   II,  XXVII|               be hozzá, s búcsúzzék el tőle, mert kevés szava van még
70   II,   XXIX|          szobában halt meg, ne borzadj tőle. (Oh, Rudolfnak egészen
71   II,    XXX|          Pállal.~ ~– Mi baj? – kérdezé tőle.~ ~Az öreg szolga szólni