Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            fekszel te cigány, soha többé nem te kacagván,~ ~ ~ ~Más
 2    I,    III|         letargiájából ébredezni, s többé nem Csokonai a legutolsó
 3    I,     IV|    elhaltával egy szava sincs róla többé a hírnek…~ ~
 4    I,      V|           senki sem emlékszik róla többé.~ ~E hölgy neve volt Fodor
 5    I,      V|          megszokják, és nem veszik többé észre előnyeit, hibáit pedig
 6    I,     VI|             Ah uram, nem vagyok én többé nagy ember. – Összetört,
 7    I,     VI|           dühe nem fékezheté magát többé; a loge infernale-ban elkezdtek
 8    I,    VII|          hogy ez annak felesége és többé nem szabad; a férfi azonban
 9    I,    VII|           tetszik az összeköttetés többé, leoldja derekáról az övet,
10    I,    VII|          nem fogsz szeretni senkit többé.~ ~Chataquéla ez éjjel gyönyörű
11    I,    VII|     szeretett, és az nem volt álom többé, az ifjú meleg lehelete
12    I,    VII|        kötélre. És én nem tehettem többé azt, amit akartam.~ ~– Pedig
13    I,   VIII|           de a gulyához nem vegyül többé, s jaj minden élő állatnak,
14    I,   VIII|    vékonyát, a nemes állat nem fog többé versenyt futni a mezőn,
15    I,   VIII|           e perctől fogva nem vagy többé úr!~ ~– Hát mi vagyok?~ ~–
16    I,     IX|            kettő.~ ~Miklós nem jár többé karonfogva vele; őt hevesebb
17    I,      X|         nénjétől. Nem gondolkozott többé öngyilkolásról, hanem nagy
18    I,      X|           tagjának is ne legyen rá többé semmi gondja. Engemet jó
19    I,      X|       tőlünk, hogy ránk sem nézesz többé!~ ~– Szegény Fáni, az a
20    I,      X|         mert Mayer úr sohasem tért többé vissza. Ez órától fogva
21    I,     XI|      pályatársai fölé emelheti… És többé nem volt kedve az egyszerű
22    I,     XI|            kézművessel sem beszélt többé oly szívesen; gyakran órákig
23    I,     XI|         fejéből semmi sem verte ki többé, hogy ez az ő pártfogója.~ ~
24    I,     XI|          mert Abellino nem jött el többé vasárnaponkint a templomba,
25    I,     XI|          és nem bír saját szívével többé.~ ~Másnap, midőn Krammné
26    I,    XII|            ideálkép, bár nincs oka többé róla gondolkozni, benne
27    I,    XII|          benne jóltevőjét sejteni, többé ki nem törülhető szívéből;
28    I,    XII|            mert asszonyvédelem itt többé nem elég.~ ~Boltay örömmel
29    I,    XII|       isten velünk madame – monda. Többé nem volt Krammnéra szüksége,
30    I,    XII|      Boltay mester vissza sem tevé többé fiókjába az asztalon hagyott
31    I,    XII|          lövés után.~ ~Ő nem hallá többé Konrád szemrehányásait,
32    I,   XIII|           inget úgy, hogy nem volt többé szüksége ködmenre.~ ~Egyszóval
33    I,   XIII|         archívum rácsai mögé, soha többé napfényt és kalamárist nem
34   II,    XIV|  végigvándoroljon; de e sors nincs többé az ön hatalmában. A leány
35   II,    XIV|      bűvésze, aki őt ez ismerettől többé megfoszthassa. A leány lelkében
36   II,    XIV|  gondolkoznia, és semmi se jő neki többé véletlenül.~ ~Boltay végigsimítá
37   II,     XV|            fog engemet szerethetni többé. Ő utálni fog engem.~ ~–
38   II,     XV|       elaludt, s nem beszélt volna többé.~ ~– Haragszol rám, hogy
39   II,     XV|           még csak ránk sem néztek többé, sőt még veled sem hagyták
40   II,     XV|       arcon!~ ~Fanny arca nem volt többé halvány, hanem piros, mint
41   II,     XV|     szükségem sincs a paradicsomra többé; ezen a világon idvezültem.~ ~
42   II,    XVI|         kérdés eltemettetik, s azt többé előhozni nem szabad.~ ~De
43   II,    XVI|        ellene. Fennimor nem látott többé semmit, még egy döfést akart
44   II,   XVII|          az ablakokat; nem kellett többé annyit ügyelni a fiatal
45   II,   XVII|           az ablakban; nem kellett többé remegni, hogy valami fáklyászene
46   II,   XVII|          az úrhölgyet, és maguknak többé semmi kivételes szabadságot
47   II,  XVIII|        világ kezd odaszokni, kiket többé nem a nábob jó bora és rossz
48   II,  XVIII|            maga választja szerepét többé; ha bátran, biztosan lép
49   II,  XVIII|           hogy erről nem beszélünk többé semmit, hát akkor én itt
50   II,  XVIII|     dicsőítésére.)~ ~De nem fogott többé a fegyver. Flóra jókedvűen
51   II,    XIX|        fogja soha látni ez életben többé? Vagy tán ő is ott van e
52   II,     XX|        étvágyát, nem érdekli semmi többé, kimegy a gazdája sírhalmához,
53   II,     XX|             nem eszik és nem iszik többé, s hetednapra – – (itt elkezdé
54   II,     XX|        azon úgysincs mit elrontani többé. A hölgyek pedig úgy tettek,
55   II,    XXI|           soha fel nem fogja venni többé.~ ~A társaság vígan robog
56   II,   XXII| visszanyeré az életet, eszméletet; többé nem beszélt értetlen, idegen
57   II,   XXII|       előre, sem hátra menni nincs többé út.~ ~Csak élni, élni, egyik
58   II,   XXII|           laknak, és sohasem jönni többé vissza.~ ~– Mehádia úgy
59   II,   XXIV|       természetesebbnek találni, s többé nem volt előtte oly képtelenség
60   II,   XXIV|       megmondanám, akkor nem lenne többé talány. Találd ki!~ ~– Énrólam?~ ~–
61   II,    XXV|          és Pestre sem kívánkozott többé, amióta meghallá Kecskereytől,
62   II,    XXV|          azt.~ ~Egy szót sem szólt többé, megkeményíté szívét, arcát,
63   II,    XXV|        hölgy magát nem tartóztatva többé. – Mikor én naponta azon
64   II,    XXV|           miket nem bírt elfeledni többé.~ ~Flóra okos lelke vett-e
65   II,  XXVII|        sebesen, keze nem oly forró többé; lélegzetvétele megkönnyebbül.~ ~
66   II,  XXVII|   föltámadásig… Senki sem fogja őt többé felkölteni…~ ~
67   II,   XXIX|        Érzem, hogy nem kell őt itt többé felkeresnem. Másutt, másutt
68   II,   XXIX|          nem kell kiszállni belőle többé. Egészen fel van már készítve,
69   II,    XXX|        arcra meggyőzheté, hogy itt többé orvosra nincsen szükség.
70   II,   XXXI|           Flóra sohasem bocsátá őt többé vissza, s a jó polgárnőnek
71   II,   XXXI|            igaz folt nincsen rajta többé. Álhajjal, álfogakkal, hamis