Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           mely a keresztúti gáton saját szemeink és a csapláros
 2    I,      I|        házat tartottam Párizsban, saját meute-ét * és écurie-t *
 3    I,      I|    kastélyában teátrumot, melyben saját komédiásai játszanak, s
 4    I,      I|      szálljon a szekérről, mindig saját jószágaimon mehet, de pénzt
 5    I,     II|        azon a magasságon, ahonnan saját kocsit, lovat, livrés inasokat,
 6    I,     II|         mint hogy az ember vele a saját torkát elmesse. Dugá tehát
 7    I,     II|       renomirt habituéknak, * kik saját palotáik balkonjárul nézték
 8    I,     II|     breton hidakig, s azokat mind saját alabárdos hídőrök strázsálták,
 9    I,     II|    alabárdos hídőrök strázsálták, saját megfelelő tanyáikon, melyek
10    I,    III|            Miért nem iparkodik ön saját établissement-hoz * jutni?~ ~
11    I,    III| életrevaló és szép; akarunk ki-ki saját tehetségei szerint a választott
12    I,     IV|          a földön, mert nemcsak a saját zsebéből, hanem szüntelen
13    I,      V| karnagyává tevé, Jozefine-t pedig saját hercegkisasszonyaival együtt
14    I,     VI|          színfalak közül hallgatá saját művét, tapsolni kezde, a
15    I,     VI|           két színházszolga, hogy saját bokrétáikból egy levelet
16    I,    VII|       címert, s azok helyett az ő saját palotájára tetetett vendéglői
17    I,    VII|  viseletének fantasztikus divatát saját kalandor lelke alkotá, összekötve
18    I,    VII|      koráig, ekkor nyílik ki csak saját szívének világa, ekkor kezd
19    I,    VII|           költőt nagyon szerette, saját istenei előtt férjeül fogadta,
20    I,    VII|      életunt kezéből kifacsarja a saját maga ellen irányzott fegyvert!…~ ~
21    I,   VIII|     alkalmat e kastélyról s annak saját vigalmairól annak idejében
22    I,   VIII|  fogadtatott.~ ~A mívelt köröknek saját szótára van, a durvaságot
23    I,   VIII|     Jancsi úrnak ez a tréfa még a saját magáénál is jobban tetszett;
24    I,      X|         sokszor említett földesúr saját kezűleg írta hozzá, mély
25    I,      X|    szemrehányásul mondtam. Ön ura saját tetteinek. Most még egy
26    I,     XI|            s kérte, hogy védje őt saját maga ellen, mert érzi, hogy
27    I,     XI|           hogy szédül, és nem bír saját szívével többé.~ ~Másnap,
28    I,    XII|         át még azon az éjjel az ő saját lakóházába, tulajdon szállása
29    I,    XII|     úrnapi díszmenetek alkalmával saját puskáikat el kell sütni,
30    I,    XII|          minden előforduló ügyeit saját nevében elintézhetni.~ ~–
31    I,    XII|      hanem legyenek önök szívesek saját becses körükből számomra
32    I,    XII|        utóbbi hozta magával nagy, saját alakú tokokban a pisztolyokat
33    I,    XII|           nemigen szokott senki a saját sorompójáig lépni, mert
34    I,    XII|   Abellino megállt hat lépésnyire saját sorompójától, s hüvelykujját
35    I,    XII|   kihívólevélre a „saldirt”-ot.~ ~Saját tanúi pedig előttemezték.~ ~
36    I,    XII|          köszönetet monda az ifjú saját tanúinak szívességeikért,
37    I,   XIII|           édesatyja, később pedig saját maga, s nagyon világtalan
38    I,   XIII|          nevenapját, s felvitesse saját költségén minden cimboráit,
39    I,   XIII|     ehelyett az angolkert közepén saját terve szerinti színházat
40    I,   XIII|  válogatott nótákkal, mik részint saját, részint Lavotta legkedvencebb
41    I,   XIII|     koporsót meglátta, amint azon saját nevét olvasá, felugrott
42    I,   XIII|            Az öreg Kárpáthy János saját kézírása volt az, melyben
43   II,    XIV|     számára olyan szerep készül a saját maga szerzette vaudeville-ban,
44   II,    XIV|         jelt házába, s ugyanakkor saját kaputja zsebjében viszi
45   II,    XIV|          kívánva egymásnak, ki-ki saját szobájába távozott.~ ~Az
46   II,    XIV|   fogadást tett, s azt lenézhetni saját világában – éreztethetni
47   II,     XV|          szalmaszéke nincs, ami a saját keresménye volna, mindent
48   II,     XV|     engedvén, el ne nevesse magát saját figurája felett! – Hogy
49   II,     XV|           szomszédos; elébb ugyan saját szobáját akarta neki átengedni,
50   II,     XV|       Pozsonyhoz, mint most, hogy saját szemeivel meggyőződhessék
51   II,     XV|              A vadász a veremben! Saját vermében. Megcsalva, megvetve,
52   II,    XVI|         olyankor a tanúk féltik a saját bőreiket, s inkább olyan
53   II,   XVII|        beszélni a generózus nábob saját nyelvén, s legalább annyit
54   II,   XVII|    munkától izmos embernek is van saját büszkesége.~ ~– Köszönöm
55   II,   XVII|       szemérmes hölgyet.~ ~Ő maga saját személyében felméne Pestre,
56   II,   XVII|           s poétájával együtt ott saját portáján megcsapassa, hanem
57   II,  XVIII|     táplálni: egyik a férj, másik saját híre. Hozzá egy lépéssel
58   II,    XIX|      barátságát megnyeré, magában saját házi körében egészen más
59   II,    XIX|          botlania! Mennyit okulni saját kárán! Vagy tán szenvedni
60   II,     XX|         frivol tréfából beszélek. Saját szomorú tapasztalásom ez;
61   II,     XX|         megalakultnak, választván saját kebléből egy bizottmányt,
62   II,    XXI|            Igazán mondod. Ülj fel saját lovamra. Vigyázz rá, hogy
63   II,  XXIII|          érkezettel a néger fickó saját kaffer nyelvén, s nagyon
64   II,   XXIV|   hallanám beszélni.~ ~– Pedig ez saját eszmém, te azt fogod köszönni
65   II,    XXV|          csak azért, hogy ezáltal saját nejét nyerhesse vissza.~ ~
66   II,    XXV|     Kárpáthyné keresztülérzett!~ ~Saját lakában elfogadni azt, ki
67   II,   XXIX| csapásának tartom rajta azt, hogy saját vagyonát külföldön őrült
68   II,   XXIX|          vette ki ez ostort, hogy saját fejére üssön vele. Ha ő
69   II,   XXIX|           aranyat pedig mindennap saját maga vegye fel, és senkinek
70   II,     Sz|       szarvassá változtatta, mire saját falkája széttépte~ ~ad vocem –
71   II,    Meg|      tollas azon a tikgömbön, * * saját fantáziája melegével iparkodva