Kötet, Fezejet

 1    I,      I|             kezével, vigasztalódottan monda:~ ~– Nem ér az MA ide.~ ~
 2    I,      I|              Szarva között a tölgye – monda rá a nagy úr, s azzal mintha
 3    I,      I|                   Szolgálhatok vele – monda a kocsmáros, s rögtön hítta
 4    I,      I|              ujját tászlijába * dugva monda:~ ~– Hisz amije van, az
 5    I,     II|             vállára, s biztató hangon monda:~ ~– Majd megpróbáljuk,
 6    I,     II|              frankra volna szüksége – monda Mr. Griffard nyájas, szelíd
 7    I,    III|      odafordult Rudolfhoz, s odasúgva monda:~ ~– Látod ezt? Ha ti csak
 8    I,    III|          aminőnek magadban képzeléd – monda Rudolf leheveredve a fűbe,
 9    I,     IV|           üdvözlet után tovább foly a monda.~ ~– Mindannyi meghiúsult
10    I,     IV| vendégszereplését?~ ~Ah ez érdekes! – monda Rudolf felé fordulva, s
11    I,     IV|           előle kitérni. „No várj!” – monda neki, én mellette ültem,
12    I,     IV|    gomblyukában tartá ujját, tréfásan monda:~ ~– Lesz ön szíves gomblyukamat
13    I,      V|          kegyelet egészen.~ ~– Lásd – monda férjének –, e néhány szó
14    I,     VI| vetélytársnénak.~ ~– Úgy kell neki! – monda a szép asszony nem rejtegetett
15    I,    VII|                  A tűz egyre terjed – monda Chataquéla hintajába behajolva –,
16    I,    VII|           folytatá magához térve –, a monda szerint a mi delnőnk az
17    I,    VII|            kezet.~ ~– Nemesi szóra! – monda Rudolf.~ ~– Nemesi szavamra! –
18    I,    VII|               mi még mit sem tudunk – monda Rudolf és gondolá magában: „
19    I,    VII|       kikérdezni.~ ~– E híres férfi – monda a lyánka némi egzaltációval,
20    I,   VIII|                Ez nem jó leszen így – monda büszkére változtatott hangon
21    I,   VIII|               mindenre kész vagyok! – monda az idegen legény.~ ~– Megállj
22    I,   VIII|             nagy ölelgetésben, hej! – monda neki Miska, mely mondás,
23    I,   VIII|               egy érzékeny kalandróli monda volt már közforgalomban
24    I,     IX|               hiszem, míg nem látom – monda Livius, egy nyúlánk, sasorrú
25    I,      X|              a leányom.~ ~– Persze! – monda a férj akkora kanál sült
26    I,      X|        vezessetek el hozzá délután! – monda Mayer úr végképpen elérzékenyülve.~ ~
27    I,      X|               venni.~ ~– No jól van – monda Mayer úr, kit e levél egészen
28    I,     XI|              egy szempillantásban. És monda néki: „Ím én neked adom
29    I,     XI|           tőle.~ ~– Szegény Matild! – monda a leány őszintén, igazán
30    I,     XI|            uram, gyönyörűen énekel? – monda a jó asszony büszkén.~ ~–
31    I,     XI|        egymást.~ ~– Lássa asszonyom – monda szomorú arccal az ifjú lovag –,
32    I,    XII|             No, isten velünk madame – monda. Többé nem volt Krammnéra
33    I,    XII|            Kárpáthy Abellino vagyok – monda az idegen.~ ~Boltay uramat
34    I,    XII|              válogatni.~ ~– Jól van – monda Konrád, előhúzva belső zsebéből
35    I,    XII|         helyről majd tudósítják önt – monda Livius, s azzal vevék kalapjaikat
36    I,    XII|        nemesemberhez illő szíve van – monda Livius Konrádhoz eltávozásuk
37    I,    XII|               kinek ez a levél szól – monda a hajdú átadva a levelet. –
38    I,    XII|           ajánlatát őméltóságaiknak – monda a hajdúhoz fordulva –, és
39    I,    XII|             zsebébe dugva, köszönetet monda az ifjú saját tanúinak szívességeikért,
40    I,   XIII|        tudósok kezdenek gazdálkodni – monda Jancsi úr, miután jól kikacagta
41    I,   XIII|         kezével, hármat köhentett, és monda:~ ~– Kaptam a méltóságos
42    I,   XIII|                  Az akarom megtudni – monda Kárpáthy komoly hangon –,
43    I,   XIII|              prédikáció!”~ ~– Tudom – monda Pál és lódult a paphoz,
44    I,   XIII|            Hisz itt van az esperes! – monda a gyászhírrel érkező Palkó.~ ~–
45    I,   XIII|               vízzel megitatott Jézus monda fejét lehajtván: „Elvégeztetett!”
46    I,   XIII|         indulatokra tért egyszerre? – monda Horhi Miska.~ ~– Vagy tán
47    I,   XIII|               hogy bújik egymáshoz! – monda egyik eredeti fiú.~ ~– Fél
48    I,   XIII|           szeretőd?~ ~– Nincs nekem – monda a lyány lesütve szemeit.~ ~–
49    I,   XIII|                 De már én megőrzöm! – monda Marci hetykén, szemeivel
50    I,   XIII|            csakhogy te is itt vagy! – monda a jámbor öreg, önkénytelen
51    I,   XIII|              öreg.~ ~– Ördögöd van! – monda Kutyfalvi Bandi, egészen
52   II,    XIV|             múlva alig érthető hangon monda:~ ~– Úgy ne menj hozzá.~ ~
53   II,     XV|            nyájasan tekintve szemébe, monda:~ ~– Fanny, légy anyád iránt
54   II,     XV|           Abellino.”~ ~– Úgy? Ő az? – monda Fanny különös, nagyon különös
55   II,     XV|                Valamit itt hagytunk – monda az öreg szolga.~ ~– Mit
56   II,    XVI|                 Hiába minden beszéd – monda Konrád –, ebben mi így egyeztünk
57   II,    XVI|        egyszer azok a kardok kézben – monda tompa hangon Abellino –,
58   II,   XVII|                  Mindig szerettelek – monda Teréz, és szemei égni látszottak,
59   II,   XVII|                    No Boltay mester – monda a nábob megrázva az érdemes
60   II,   XVII|         leszek még csak nagy bolond – monda erre Vidra cigány.~ ~Midőn
61   II,  XVIII|               Lássa, kedves barátom – monda Fanny, leírhatlan szeretetreméltósággal
62   II,  XVIII|        ugyanazt a beszédet folytatná, monda:~ ~– Való. És az anyát nem
63   II,  XVIII|       boldoggá tett.”~ ~– Óh, Fanny – monda Flóra szelíd reszketeg hangon.
64   II,  XVIII|            hogy nem önzésből teszem – monda Szentirmayné óvást teve
65   II,  XVIII|               tartani.~ ~– Ah, úgy? – monda kicsinylőleg Marion kisasszony. –
66   II,    XXI|                Majd vigyázok én rá! – monda Szentirmayné, erős hangnyomatékot
67   II,  XXIII|           indított pert? „Van eszem – monda –, hogy jóltevőmet üldözzem!” –
68   II,   XXIV|             ki szintén nem táncolok – monda a bajnok impertinens hízelgéssel,
69   II,    XXV|              magadat kedved szerint – monda Rudolfnak –, eredj nőmhöz
70   II,    XXV|               fekete, mint a gyöngy – monda Rudolf.~ ~– Mint a gyöngy –
71   II,    XXX|             ajkán és szemein, zokogva monda:~ ~– Meghalt… ~ ~– Lehetetlen