Kötet, Fezejet

 1    I,      I|                 monda:~ ~– Nem ér az MA ide.~ ~Azzal kiült a kapu elé,
 2    I,      I|               tenyerébe. Hála istennek, ide ma nem jön vendég, s örült
 3    I,      I|                      Enni ha nem hoztál ide, állhat előtted üres tál;~ ~ ~ ~
 4    I,      I|                 aki megeszi.~ ~– No hát ide, Vidra. Kapd be ízibe!~ ~–
 5    I,      I|                Párizsban. Ördögök engem ide hoztak. Bár vinnének odább;
 6    I,      I|             szíves közelebb adni, tegye ide az asztalra, és töltsön
 7    I,      I|        elvonulni.~ ~– Hát mi hozza most ide az urat – az égből a pokolba?~ ~–
 8    I,     II|                két magyar gróf érkezett ide, kik gyalog járták be Európát,
 9    I,    III|            kézműves. – Csak úgy szoktam ide kijárni valahányszor üres
10    I,    III|              házak nagyon messze vannak ide, de van itt egy nagy ember
11    I,    III|                 ünnepnapokon ki szoktam ide járni, s az egyszerű emlék
12    I,     IV|                Te paraszt, úgymond, jer ide, fogd a lovamat, míg odabenn
13    I,     IV|            legyen előtte, hát íme, nézz ide! Azzal kivontam nyeregkápámból
14    I,     IV|             sértett! Hogy négy év előtt ide jött, az egekig emeltük,
15    I,      V|               beszélnek körülöttük… Hát ide jutottunk!…~ ~Jozefine lehajolt
16    I,      V|            hangzanék felém. Ah, nyújtsd ide azt a poharat, hadd törjem
17    I,      V|         orcátlan balettmeztelenség kell ide, nem művészet. Ha újra kezdem
18    I,     VI| szépségflastromot és zsebórákat, az nem ide tartozó kérdés.~ ~Végre
19    I,    VII|               sűrű épülethalmaz között; ide sietett az elegáns világ
20    I,    VII|                az elegánt világból.~ ~– Ide, ide, madame! – kiálta ekkor
21    I,    VII|              elegánt világból.~ ~– Ide, ide, madame! – kiálta ekkor
22    I,    VII|             Gyorsan lábtót * és kötelet ide! – S azzal nem sokat tanakodva
23    I,   VIII|          tisztelendő urak házai elé ér; ide be kell neki menni, mert
24    I,   VIII|              hangba. Nagyobb pompa kell ide. Ki látta azt: a vágni való
25    I,   VIII|                 rá ketten, s amelyikünk ide hajtja, legyen az a pünkösdi
26    I,   VIII|                   mondta Márton. – Mire ide hajtjuk, úgy megszelídül
27    I,   VIII|          képzeled magadat; beültetnélek ide az úri kompánia közé, adnék
28    I,   VIII|       megmutatta, hogy hogyan kell.~ ~– Ide azt a poharat! – kiálta
29    I,     IX|             ország előkelő urainak, kik ide minden határból összegyülekeztek,
30    I,     IX|              harmadik, ki most érkezett ide.~ ~Abellino kész volt rögtön
31    I,     IX|                küld hozzá. Azért nézett ide bizonyosan, hogy figyelmeztessen
32    I,     IX|                többi méltóságos urak is ide néznek. Bizonyosan rólam
33    I,      X|          forintnyi hiány találtatott.~ ~Ide vezetett az apai könnyelműség.~ ~
34    I,      X|              nem udvariasságokat jöttem ide mondani – beszélt száraz
35    I,      X|           referálni róla, hogy mi hozta ide a vénkisasszonyt.~ ~– A
36    I,      X|          alássan, tanácsot kérni jöttem ide és – és pártfogást.~ ~–
37    I,    XII|               vörös pénzben.~ ~– Tessék ide vigyázni: ez egy, két, három,
38    I,   XIII|      Méltóságodnak kegyes engedelmével, ide a márgóra bátorkodtam egynéhány
39    I,   XIII|                 Hallja az úr! No jöjjön ide az úr. Jaj be mennykő fokhagymaszagú
40    I,   XIII|            gondolattól, hogy leányaikat ide hozzák.~ ~A leány elvégezte
41    I,   XIII|                rá.~ ~– Minek hívtad hát ide az apádat?~ ~Marcinak sem
42    I,     Sz|                miatt elítélteket zárták ide~ ~satellite – testőr, csatlós~ ~
43   II,    XIV|             pletykázás végett jöttem én ide, hanem erre engem jól kigondolt,
44   II,    XIV|            hintó mellett ácsorog, fogom ide küldeni – mert a netaláni
45   II,     XV|           mennyei felség.” Ezzel jöttem ide, uram. Így vagyok, ahogyan
46   II,     XV|               szerencse rád nézve, hogy ide kerültél; mindened van,
47   II,     XV|           Fannyt ünnepélyesen meghívja; ide van mellékelve a cifra meghívási
48   II,     XV|                leányaikkal együtt jőnek ide, akik elég együgyűek nem
49   II,    XVI|               játszani hívtak bennünket ide. Hisz ez nem párbaj, hanem
50   II,    XVI|              velünk? Minek hoztatok hát ide, komédiát játszani? Adtatok
51   II,  XVIII|          tisztelt úrnőim. Flóra nagysád ide a nőm mellé, ide, ide. Marion
52   II,  XVIII|                nagysád ide a nőm mellé, ide, ide. Marion kisasszony –
53   II,  XVIII|           nagysád ide a nőm mellé, ide, ide. Marion kisasszony – ezerszer
54   II,  XVIII|         vezetett (tehát ne gondold hogy ide indultunk), nekem különben
55   II,  XVIII|    találkozhatni, s naponként készültem ide.~ ~Fanny hálásan szorítá
56   II,  XVIII|                 Éppen midőn megérkezett ide, önrül hallottam beszélni,
57   II,  XVIII|                 te családod kellett még ide a Kárpáthy-családfa dicsőítésére.)~ ~
58   II,    XIX|             kacagott.~ ~– No, tehát jer ide, szóljuk meg a többieket
59   II,    XIX|             micsoda előszeretetből írta ide a magasra a jó szomszéd?
60   II,     XX|              melyen Horhi Miska utazott ide nyolc ökörrel és hat agárral;
61   II,     XX|             szépet beszél, és az holnap ide fog jönni, s hogy addig
62   II,    XXI|               Rossz dolog volt rá nézve ide a síkra kiszorulni, ahol
63   II,  XXIII|               vagy az? Honnét hullottál ide? Azt hittük, már mediatisáltattad
64   II,  XXIII|                ad.~ ~– Azonban jer, ülj ide mellém, és tedd magadat
65   II,  XXIII|            szamár, hanem a papucsom add ide! Milyen nehéz baromból embert
66   II,   XXIV|         Kecskerey úr..~ ~Vajon mi hozta ide az érdemes férfiút? Mert
67   II,   XXIV|                 rá csintalanul. Jer hát ide; játsszunk találós meséket.
68   II,    XXV|            miért sír.~ ~– Miért jött ön ide? – kérdé szenvedélytől reszkető
69   II,    XXV|                 Óh, miért kellett önnek ide jőni, hogy lásson kétségbeesve,
70   II,   XXVI|               eszű ember, ki azért jött ide, hogy nevetni fog, s így
71   II, XXVIII|                  már elvégeztem, amiért ide kellett jönnöm. Lássa, nem