Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         végire mutat, mely a Tisza felé visz.~ ~– Nem valami hintó
 2    I,      I|        megnyugtató legyintést téve felé kezével, vigasztalódottan
 3    I,      I|         túlsó oldalon. Nyíregyháza felé nincsen ugyan gát, hanem
 4    I,      I|     keresztül a Törikszakad csárda felé, mely nagy tetejével úgy
 5    I,      I|            vendégnemszerető hajlék felé.~ ~Ama szerencsétlenül járt
 6    I,      I|      hegyes bajusz ágaskodik az ég felé öklelő modorban, s a nyak
 7    I,      I|          magát s fordult a szobája felé.~ ~– No, no, ne menjen el
 8    I,      I|           csókot hányva integetett felé:~ ~– Adieu cher oncle! *
 9    I,     II|            valami vendég a kastély felé.~ ~A hídon túl következtek
10    I,     II|           helyette a fültől az orr felé induló vajas szarvas * alakú
11    I,     II|      keresztbefordítva a szegletek felé, mert most ez a divat, s
12    I,     II|           a kezét ujjaival a szája felé fordítva, derekát, amilyen
13    I,     II|           fordult e szóra a bankár felé.~ ~– Ön tréfál?~ ~– Legkevésbé
14    I,    III|            ermenonville-i erdőcske felé haladni. Viseletökben, minden
15    I,    III|      álltak meg, nem tudva, melyik felé induljanak.~ ~– Ah, hiszen
16    I,    III|          fél könyökre dűlve István felé fordult:~ ~– Ennek itt nem
17    I,     IV|            hortenzia volt, de vége felé a narancsvirág és a heliotropium *
18    I,     IV|            érdekes! – monda Rudolf felé fordulva, s nem várva el,
19    I,     IV|           mind a négy kereke az ég felé állt, a tejárus csak úgy
20    I,     VI|      népség tódult az operaszínház felé. A fiatal óriások nem eléggé
21    I,     VI|          meghal az alvilági páholy felé vetve hódító tekintetét.
22    I,     VI|        szemüvegét az arszlánpáholy felé fordítva, melynek szemfegyverei *
23    I,    VII|       veszélyben forgott városrész felé; a harangok egyenkint felelgettek
24    I,    VII|        kövezeten a Mouffetard utca felé. Az elegáns világ megbotránkozva
25    I,    VII|      gerenda lassankint elkezd alá felé hajolni; a férfi jól látja,
26    I,    VII|            a férfi jól látja, hogy felé fog esni, alant az irtózat
27    I,    VII|        nézi csendesen, mint hajlik felé az égő szálfa. Többen mentésére
28    I,    VII|       Tekintete különösen Kárpáthy felé volt fordulva.~ ~Alig lehetne
29    I,    VII|       útban volt Chataquéla Calais felé.~ ~Rudolf megígérte, hogy
30    I,   VIII|   megindult szép rendben ki a mező felé. Elöl lovagolt két esküdt
31    I,   VIII|       karikásával rohan a pályázók felé, s nemsokára a két esküdt
32    I,   VIII|        férkőzve vágtattak a zászló felé.~ ~Egész a pálya végeig
33    I,   VIII|            újabb időkben a Szolnok felé járó vaskocsit is megtámadta
34    I,   VIII|            szilaj állat, s a lovag felé rohant.~ ~Ez rögtön megfordítá
35    I,   VIII|             s ostorával pattantott felé.~ ~A bika elbődült rá, de
36    I,   VIII|      legény egyenesen a versenytér felé nyargalt vele, s egyszerre
37    I,   VIII|            ki-ki menekült az ajtók felé; ismerték már a szokását,
38    I,     IX|        tovább a dicsőséget; ezek a felé fordított lornyettek gyújtóüvegekként
39    I,     XI| hódolatokat, ajánlatokat nyilaztak felé, de a tündér őzikének egy
40    I,     XI|       kalapján gyászt viselt, s ég felé forgatott szemeiben éppen
41    I,    XII|    egyenesen. Abellino háttal volt felé fordulva, s kezét bal fülére
42    I,   XIII|       Jancsi urat, már július vége felé vehették észre rajta azt
43    I,   XIII|        karszékében, s kezét nyújtá felé; Péter úr azonban ahelyett,
44    I,   XIII|           fordulni a méltóságos úr felé.~ ~Jancsi úr nevetett, amint
45    I,   XIII|             midőn a vendégség vége felé a bor a fejekbe szállt,
46    I,   XIII|       hetykén, szemeivel az úrfiak felé vágott.~ ~(– Mi lelhette
47    I,   XIII|          el innen, s kezde az ajtó felé hátrálni.~ ~– De nem megyünk
48    I,   XIII|        letépni melléről, s az ajtó felé törekedett; de amaz útját
49    I,     Sz|  nagybulváron, a Saint-Denis város felé vezető út végén álló, 1672-
50   II,    XIV|     nyájasan közelít Boltay mester felé, s hajdújának intve, hogy
51   II,    XIV|   csillagos jövőben, repülve az ég felé, melyről azt hiszi a gyermek,
52   II,     XV|       történt, így állanának az ég felé Boltay úr hajai. Végtére
53   II,     XV|        minden ablaktábla, s reggel felé meg akarta tudni, virrad-e
54   II,     XV|           Abellino dühösen fordult felé, de e pillanatban szemei
55   II,   XVII|        nyílt tekintettel a helység felé s oldalablakaival az angolkertnek *
56   II,  XVIII|        tekintetét a jószágigazgató felé fordítá.~ ~– Édes Varga
57   II,  XVIII|         észre, már mindjárt a vége felé fog járni, s maga is ijedten
58   II,  XVIII|      kisasszony útban volt az ajtó felé, vissza sem tekintve az
59   II,    XXI|          Vigyázz rá, hogy a mocsár felé ne tévedjenek, figyelmeztesd
60   II,    XXI|            két fehér közöl, s jobb felé próbál menekülést.~ ~Újra
61   II,    XXI|    visszafordította azt a vadászok felé, hogy ott azoknak szeme
62   II,   XXIV|            dobogott a szíve, midőn felé látá őt közeledni. Szentirmaynét
63   II,   XXVI|        Béla, jó estvét! – rikácsol felé messziről Kecskerey barátunk
64   II,   XXVI|   Kecskerey hosszú kezeit Abellino felé lobogtatva.~ ~– Mit gratulálsz
65   II,  XXVII|         teszi őt le kezéből!~ ~Dél felé ismét kijött hozzá az orvos,
66   II, XXVIII|  félhomályán keresztül Kárpátfalva felé tart.~ ~A szán hátuljában
67   II, XXVIII|   poroszkálással tartott a fenyves felé.~ ~Odaérve, a fenyvest körülvevő
68   II, XXVIII|           lovas egyenesen az emlék felé tart.~ ~E látogató Rudolf.~ ~
69   II,   XXIX|           vetve kezével a sötétség felé, mintha senkitől sem, csak
70   II,   XXIX|      közelitek porrá-lételem órája felé.”~ ~Az utolsó szavak is
71   II,   XXXI|        honvágyban szenved – Párizs felé.~ ~Minden ember igen komikus