Kötet, Fezejet

 1    I,      I|              belehajt, ott vénül meg benne, vagy a hátán hordja ki
 2    I,      I|         ember az állát meg nem bírja benne mozdítani. A sötétzöld frakk
 3    I,      I|           bizonyosan sok szabó lakik benne, azért híják így? Haha.
 4    I,      I|              az úré, aki elment; ami benne van, az enyim, s ki van
 5    I,     II| strazzakönyvéhez * hasonlítom; abban benne van mindenféle törvény,
 6    I,     II|              hogy valaki már előttem benne ül.~ ~– Értem – szólt a
 7    I,     II|              cikkecskét se lelhessen benne, mely önnek jogot adjon
 8    I,     II|             akkora! – ön úgy ellehet benne, hogy nejét akár többször
 9    I,     IV|       jóravaló lorette * sem mutatta benne magát, ez estve Párizs legelegánsabb
10    I,      V|           hogy Jozefine felléphessen benne. E nap óta Párizs kedvencévé
11    I,     VI|             mintha megbánását akarná benne kifejezni, hogy egykori
12    I,     VI|      páholyba.~ ~– Itt vannak!~ ~Már benne voltunk. Kárpáthy kénytelen
13    I,    VII|            ausztráliai madarat vélne benne feltalálni; e malomkelepeléshez
14    I,    VII|           emellett az a tréfa is van benne, hogy az ember magának örömet,
15    I,    VII|         nagyon alkalmas arra, hogy a benne támadt égés az egész környékre
16    I,    VII|             mintha gyermekét keresné benne, midőn óriási örömriadal
17    I,    VII|    ismeretlen hős, aki segített neki benne. Hát éppen nincs abban az
18    I,    VII|           tréfának találják. Azonban benne volt, s szükségből el kellett
19    I,    VII|            volt, csak az az egy volt benne szomorú a jelenlevőkre nézve,
20    I,    VII|       jövő-menő alakok tetszenek fel benne, mik változnak, eltörpülnek,
21    I,    VII|         pirossága játszik egymással, benne valami tündéri világítást
22    I,    VII|           szerelmes nő szemei látják benne. Az ily hideg, halavány
23    I,    VII|          haszontalannak mindent, ami benne van, mely sem fáradságra,
24    I,    VII|             vitatkozó társát találta benne.~ ~– Tehát csupa honvágy –
25    I,   VIII|          legénynek. De utóbb győzött benne a büszkeség; egyedül küzdhetni
26    I,   VIII|          legelső látásnál felismerte benne az urat, sőt némelyek még
27    I,     IX|          neveiket, örömüket találták benne, ha a bolondok és henyék
28    I,     IX|              társai kétkedni kezdtek benne.~ ~Még egy régi ismerőnk
29    I,      X|         tetszik, gyakorolhatja magát benne, de ő nem fogja kérdezni,
30    I,      X|         sajátjává tevé, hogy egészen benne élt, benne érzett, mérges
31    I,      X|              hogy egészen benne élt, benne érzett, mérges volt, ahol
32    I,     XI|             szigorú nevelőnője bízik benne, önbizalomhoz jutott. És
33    I,    XII|              többé róla gondolkozni, benne jóltevőjét sejteni, többé
34    I,    XII|         belül írt helyre küldje el a benne foglaltakat.~ ~Azzal felült
35    I,   XIII|              körülmények idéztek elé benne, s midőn végre a nádor őfensége
36    I,   XIII|        akkora volt, hogy maga elfért benne, s onnan soha ki nem mozdult.
37    I,   XIII|          mintha pálmákat akart volna benne növelni, hanem hogy a roppant
38    I,   XIII|           foglalá magában, s elkezde benne keresgélni mindaddig, míg
39    I,   XIII|              amíg tudósok nem voltak benne. Elég az, amit a kollégiumban
40    I,   XIII|           kezet fognék immár, miután benne vagyok a nemszeretem dolgokkal
41    I,   XIII|            asztal felett, ha nincs-e benne valami triviális, útféli
42    I,   XIII|              hogy meglássák, mi lesz benne; találgatták, és senki sem
43    I,   XIII|               ez arra mutatott, hogy benne már leendő urokat tisztelik
44   II,    XIV|           örömében. Egészen elnyomta benne a Sándor miatti keservet
45   II,     XV|       jelenetet, milyen jól játszott benne az a Wildner, akkor is úgy
46   II,     XV|            éjfélig. Eszerint Mayerné benne emberére talált; Boltay
47   II,     XV|       városát, úgy ahogy áll, minden benne levőkkel együtt, megvehetné;
48   II,     XV|        Bámulni, gyönyörködni látszék benne. Minden mozdulatánál új
49   II,     XV|                 Mayerné megnyugodott benne, hogy leánya nem fázik.
50   II,     XV|             Levelet hoztam, mert ami benne van, az törökül van, el
51   II,     XV|           elbámult, midőn ezt olvasá benne:~ ~„Kedves nagynéném! Mindent
52   II,     XV|            nyelv az oka, miért nincs benne két különböző kifejezés –
53   II,   XVII|           fővárosban. Ha nem akar is benne lakni, legalább szépíti,
54   II,  XVIII|              menni akar, s megelőzte benne.~ ~– Maradjon kérem, némi
55   II,  XVIII|             titkos pártolójára talál benne, ő ugyan titokban tartja
56   II,  XVIII|    keresztjét nehezen tűrő asszonyok benne pártolóra, védőre találnak,
57   II,  XVIII|          pecsét! Boldog okirat, mely benne részesül.~ ~Fanny keble
58   II,  XVIII|       eközben nagy gyönyörűsége telt benne, Flórától elszedni kalapot,
59   II,  XVIII|           minden nevek feltalálhatók benne.~ ~(Értsétek: csupán csak
60   II,    XIX|              valami üveget, akár van benne valami, akár nincs, ettől
61   II,     XX|          hazafinak nagyon megtetszik benne. Elismeri, hogy a polgárleányok
62   II,  XXIII|        Kárpátfalvára, s gyönyörködik benne, ha neje azokat szeretetre
63   II,  XXIII|     sajátságos gyönyörűségét találta benne lovagkorbácsával a kis groom
64   II, XXVIII|             mutatja, hogy még laknak benne.~ ~Egyikén e fakó utaknak
65   II,   XXIX|             indulat erénnyé válhatik benne, oly kézbe, mely őt vezetni
66   II,   XXXI|            mikor már nagyon meggyűlt benne a méreg, hogy azt kiönthesse.~ ~
67   II,   XXXI|               miket Marion meg akart benne honosítni.~ ~E naptól fogva
68   II,    Veg|           érdemeket tulajdonítanának benne; de még nagyobb hiba lenne,
69   II,    Meg|        bocsátani; de azt, amit nyert benne – azt nem.~ ~Később aztán
70   II,    Meg|         drága kincset.~ ~Megtaláltam benne azt az alakot, akit a regényem
71   II,    Meg|              az egészet, nem találok benne kiigazítani valót, sőt meg