Kötet, Fezejet

 1    I,      I|                addig valaminek.~ ~Kivált ily kedves időben, midőn megerednek
 2    I,      I|                  nem képzelhettem őt egy ily derék noble gentleman alakjában;
 3    I,     II|                maradt el, mert hiszen az ily alkalmak mind igen kínálkozók
 4    I,     II|                  biztosíthatom önt, hogy ily házasságot semmi szokásos
 5    I,    III|            kérdés tőlem! Hogyne ismernék ily művelt urak Jean Jacques
 6    I,     IV|              tovább, ez engem alterál, * ily skandál a mi köreinkben!~ ~–
 7    I,     IV|                  újságokban is olvastak. Ily kudarc után szököm innen.~ ~
 8    I,      V|              Sérthet-e egy tiszta lelket ily bántalom? Ha visszatérek,
 9    I,     VI|                csak nem tagadhatod, hogy ily dühöngés nem történik imádók
10    I,     VI|                   tehát azt hiszed, hogy ily pompás tréfát ingyen lehet
11    I,    VII|           keresett. Ah, az kétségbeejtő; ily végtelen néptömeg között
12    I,    VII|                    Miért éppen ez az egy ily különc? A cím leghátul így: „
13    I,    VII|                  szemei látják benne. Az ily hideg, halavány arc az asszonyok
14    I,    VII|                Rudolf, nem jólesik öntől ily szót hallanom. Lássa, én
15    I,   VIII|              vaskocsit is megtámadta egy ily bőszült állat, a szemközt
16    I,   VIII|               valaki kikössön vele, s az ily merénylet rendesen azzal
17    I,     IX|                  magyar kisvárosokban is ily renden volt; vagy pedig
18    I,     IX|         míveltségnek felszenteltetett.~ ~Ily helyzetek közt nyílt meg
19    I,      X|              olvashatott ilyen esetet.~ ~Ily úri neveléshez úri jövedelem
20    I,      X|             nejétől: „Minek visel Matild ily drága öltönyöket?”~ ~A jó
21    I,      X|                édes barátom, testvérével ily ügy felett, ha neki éppen
22    I,     XI|              volna ajánlani segélyét, de ily úton el kellett neki azt
23    I,     XI|                 hogy meglássa, ki osztja ily mértékben lelki örömeit.~ ~
24    I,     XI|                  asszonyom, valahányszor ily éneket hallok, a könny megered
25    I,     XI|                  menyasszonyom, ki éppen ily szépen énekelt, a „Stabat
26    I,     XI|                  órákig elábrándozott, s ily ábrándok után azt szokta
27    I,     XI|             beszélje rá engedékenységre; ily dolgokkal végre oly szűk
28    I,    XII| keresztüllássanak minden tervén. Legjobb ily alkalommal mindenesetre
29    I,    XII|                 annak kifejezéseül, hogy ily haszontalan emberre nem
30    I,    XII|              legkisebb kifakadás nélkül, ily egyszerű módon adja tudtára
31    I,    XII|          munkásemberek, kiket nem akarok ily veszélyes ügybe keverni. –
32    I,    XII|                kinek jut eszébe életéből ily apró részletekre emlékezni.~ ~–
33    I,    XII|              mint aki már beleszokott az ily helyzetekbe. Szokott elfogulatlan
34    I,   XIII|                 de azt nem gondolá, hogy ily szomorú véget érjen a tréfa,
35   II,    XIV|                  De Cock Pált, számtalan ily mulatságos alakokkal fogtok
36   II,    XIV|                  lesz hatalma elkövetni! Ily lesujtó mennyiségű kincs
37   II,    XIV|                   Mikor egy fiatal leány ily tömött szillogizmusokban
38   II,    XIV|               azon öröm, hogy gyámleánya ily természet adta lelkierőt
39   II,    XIV|            oltárra.~ ~Miért nem juthat ő ily közel hozzá soha?~ ~Soha?~ ~
40   II,     XV|               reá.~ ~Ez az éjszaka éppen ily viharos volt, úgy szakadt
41   II,     XV|                hogy ne lássa magát abban ily pongyolán, s keblén szűkebbre
42   II,     XV|              arcára, megláthatá, hogy az ily kérdést téve még csak el
43   II,     XV|                  tíz esztendeig sem tart ily módon a szépség – folytatá
44   II,     XV|              megkérte, engedje meg, hogy ily alakban lefesse. De nem,
45   II,     XV|          estélyein össze szoktak gyűlni. Ily estélyek pedig tartatnak
46   II,     XV|                mágnásokat, hogy maguknak ily szellemdúsan összeállított
47   II,     XV|             lekötelezve érzi magát, hogy ily jeles egyéniséggel megismerkedhetni
48   II,    XVI|             egymáshoz mindkét vívó, hogy ily közelségből nem is lehetett
49   II,    XVI|             kísérték, tudni fogják, hogy ily párbaj nem költői agyrém.~ ~– ~ ~
50   II,   XVII|                  vannak emberek, akik az ily hölgyek közelében nagyon
51   II,   XVII|               tréfás ötleteknél.~ ~Aztán ily esetnél az emberek egymást
52   II,  XVIII|             Varga úrnak le kellett ülni. Ily gonoszul semmi examen *
53   II,  XVIII|                  sem lehet a sors ellen. Ily szeretetreméltó nő, mint
54   II,  XVIII|                 félelmet érezék magamban ily magas körökben megjelenésem
55   II,  XVIII|                használt az. Hiába felelt ily magát megalázó hangon, hiába
56   II,  XVIII|                   legalább életében soha ily jóízűn nem nevetett.~ ~Ez
57   II,     XX|                ne történt volna közülünk ily érzékeny eset?”~ ~E felhívásra
58   II,     XX|          harcolok, és tőlök nem félek.~ ~Ily mondások után szokása volt
59   II,    XXI|               ismeretlen varázsat ad egy ily lovagviselet a hölgyeknek,
60   II,   XXII|                  van tele. Ki ügyelne az ily beszédre? Nem való az. Rémeket,
61   II,   XXII|               Rémeket, iszonyatot lát az ily beteg mindenütt, ahol semmi
62   II,  XXIII|                 nem lehet, ez nem lehet. Ily gyalázatot nem tűrnek el
63   II,   XXIV|         visszatartá a férfiúi önérzet.~ ~Ily hamar nem volt szabad megadnia
64   II,   XXIV|                egyik sem lesz okosabb.~ ~Ily erős gondolatok között aludt
65   II,    XXV|            szemeiből; soha-soha nem volt ily szép.~ ~Rudolf háladatosan
66   II,    XXV|              mint fájt neki az, hogy egy ily szép szívet meg kellett
67   II,   XXVI|                  hogy Kecskerey barátunk ily könnyeden beszélhet felőle? –
68   II, XXVIII|                Hát önt mi hozza e helyre ily órában, hát ön kit keres
69   II,   XXIX|             eljöttél; megbocsátasz, hogy ily órában, ily sietséggel küldtem
70   II,   XXIX|           megbocsátasz, hogy ily órában, ily sietséggel küldtem érted.