Kötet, Fezejet

 1    I,      I|     bundáját kiterítni a tűzhely elé, s csak ott dörmögi el a
 2    I,      I|        ide.~ ~Azzal kiült a kapu elé, s pipáját félrevágva szájában,
 3    I,      I|    egyszerre nyújtotta a nagy úr elé fuldokolva nyögvén: „Azt
 4    I,      I|       megrakott asztalt odatolva elé, míg ő maga ágyán fekve
 5    I,      I|     szemeivel merően nézett maga elé…~ ~A hajdúk nagy nehezen
 6    I,     II|     megrázva, tenyerét az érkező elé kinyújtá, mit az hasonló
 7    I,    III|    nyújtva jobbját az ismeretlen elé, s megrázva azt férfiasan,
 8    I,    III|   Aurorában léptek ki a közönség elé, Bajzának, Szenveynek, Vösmartynak
 9    I,    III| beletörődik azon formákba, miket elé az újabb fogalmak szabnak,
10    I,     IV|        görögdinnyezöld calèche * elé fogva négy szürke telivér
11    I,      V|       oly bátorsággal a közönség elé, mint aki tudja, hogy őt
12    I,      V|         megrendíteni.~ ~S kiment elé a szalonba, nehogy férjét
13    I,     VI|      prológokat készít az operák elé, s másnak szóratja a koszorút.
14    I,     VI|       midőn bírái, midőn ellenei elé lépett birodalmát visszanyerni
15    I,     VI|         midőn az illető a lámpák elé lépett.~ ~Jozefine jól tudta
16    I,     VI|        látott repülni a művésznő elé.~ ~A következő pillanatban
17    I,     VI|         nem; két koszorú hullott elé, két oly nagy név jelkiáltása
18    I,     VI|          pisszegés csak nem tört elé; hanem a közönség tapsolt,
19    I,    VII|    lovait, s a roppant fecskendő elé kapcsoltatá, melyet már
20    I,    VII|         lábtót és kötelet hozott elé; a lábtót nekitámaszták
21    I,    VII|     zúzni! Az ifjú nem tarthatja elé kezét, nem léphet előle
22    I,    VII|      arccal Rudolf kezét nyújtva elé.~ ~– Mit hinni?~ ~– Azt,
23    I,    VII|        kezeit védőleg tartá maga elé.~ ~– Mit tevél! – kiálta
24    I,    VII|          hazaérve, naplóját vevé elé, hogy újra emlékébe idézze
25    I,    VII|       arca elevenen tűnik szemei elé ez ősz fürtöt látva – s
26    I,    VII|          ez arcot nem bírja maga elé képzelni. Felidézte emlékében
27    I,    VII|      kezébe véve rajzónját, maga elé képzelé a szép, piruló leánykát,
28    I,   VIII|         a tisztelendő urak házai elé ér; ide be kell neki menni,
29    I,   VIII|         s nemsokára a két esküdt elé érve megáll, s megbillentve
30    I,   VIII|         hogy majd akkor is magam elé eresztlek? Nem éred azt
31    I,      X|               De mit néz ön maga elé, mint egy bornyú a vágóhídon! –
32    I,      X|  odalépve a szerencsétlen kliens elé s ránézve ijesztően felnyitott
33    I,    XII|         ez ember bejő, ha szemei elé merészel lépni, nem tudta,
34    I,    XII|   lenyomott gégével dörmögé:~ ~– Elé kell híni a mestert.~ ~–
35    I,    XII|      levelet, s azzal a két tanú elé lépett.~ ~– Szolgálatjokra
36    I,    XII|      rettentő karjait, s az ifjú elé állva, csaknem a szájába
37    I,   XIII|    nyomasztó körülmények idéztek elé benne, s midőn végre a nádor
38    I,   XIII|        azért hozatja azokat maga elé közelgő születésnapja előtt,
39    I,   XIII|      lábait, felballag Jancsi úr elé, ki ott várakozik rá a családi
40    I,   XIII|        mire odatolá azt Péter úr elé, ki is rögtön rátalált a
41    I,   XIII|        esztendőben egyszer színe elé kaphatván Jancsi urat, az
42    I,   XIII|      volna adni az érkező uraság elé, egy puska sem sült el,
43    I,   XIII|        tartsa a kötényét a szája elé, mert nem értik a szót.~ ~
44    I,   XIII|     félig őszült ember kullogott elé levett kalappal.~ ~– No
45    I,   XIII| legdíszesebb hintóban unokaöccse elé.~ ~Számítgatni kezdé magában: „
46    I,   XIII|      tartókban gyertyákat hoztak elé, a pohár csengett egyre.
47   II,    XIV|         kezét, s odavoná őt maga elé.~ ~– Neked kérőd van – mondá
48   II,     XV|          s egy pohár bort állíta elé az asztalra, és kényszeríté,
49   II,     XV|   kétségbe esett külsővel leánya elé vinni, hogy azt meg ne szomorítsa,
50   II,     XV|        állhatja, hogy a szép ara elé járulván, ilyen szokatlan
51   II,     XV|     karján, s egyenesen a háziúr elé vezeti, és bemutatja.~ ~–
52   II,     XV|      kíváncsian tódul az érkezők elé, a házigazda (Kecskerey
53   II,     XV|         most, midőn Kecskerey úr elé lépett, aki nem talált mit
54   II,  XVIII|     felsóhajtva tevé azt le maga elé, s kérő tekintetét a jószágigazgató
55   II,  XVIII|       elfogadásához készült, aki elé őszinte örömmel fog futni,
56   II,  XVIII|   hallottam, képzeltem önt magam elé. Ön sejti azt, hogy bennem
57   II,    XIX|         franciát és zsidót állít elé. A legkevésbé veszélyes
58   II,    XIX| pamlagvánkosra vetve magát, maga elé tartá azt kiterjesztve s
59   II,     XX|         haza minden agárkedvelői elé, miszerint egyesülnénk az
60   II,     XX|       egy hatvantagú választmány elé terjeszti, mely legyen permanens. –
61   II,    XXI|           Flóra örömriadva rohan elé szerelmes sikoltással.~ ~–
62   II,   XXIV|    szívét azon égető töviskorona elé, mely reá várt, ha e férfiúval
63   II,    XXV|              No jer hát barátnéd elé – sürgetőzék a jó öreg.~ ~
64   II,    XXV|         s férje karján az érkező elé sietett.~ ~Mi a halálra
65   II,    XXV|    Kárpáthy már messziről nyújtá elé kezét, melyet Rudolf barátságosan
66   II,   XXIX|          kerek asztalon mindenki elé vannak téve, hogy észrevételeit
67   II,   XXIX|          A pap odaállt az asztal elé, melyen a bor és a kenyér
68   II,   XXIX|         járult a szent jelvények elé, a többiek némán álltak
69   II,   XXXI| körülményesebben ismerte – kiált elé a vidám márki. (Hihetőleg
70   II,    Meg|      azután megtisztulva állítom elé jobb tulajdonságai nemes