Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            nekem atyámfia, azt nem szabad megsütni.~ ~A nagy úr kacagni
 2    I,      I|      poetica licentia: a poétáknak szabad egymástul lopni, s ez a
 3    I,      I|        hanem paprikát, s kávét nem szabad a házához vinni, cukor helyett
 4    I,     II|           egyik hősével – ha ugyan szabad e címmel megbántani a fiatal
 5    I,     II|         uram, a pénz árunemű, s ha szabad az elvetett magtól tíz magot
 6    I,     II|           hetvenéves korában ismét szabad lesz, akkor veszik el.~ ~–
 7    I,     II|        öreg Kárpáthy János él, nem szabad önnek párbajt víni, nem
 8    I,     II|            önnek párbajt víni, nem szabad parforce vadászatokra *
 9    I,     II|          vadászatokra * menni, nem szabad tengeri útra kehei, nem
10    I,     II|            tengeri útra kehei, nem szabad a balett személyzet tagjaival
11    I,     II|       magamat, s öt hétig nem volt szabad kávét innom és a hajamat
12    I,     VI|          közönség kegyence, minden szabad, minden jól illik.~ ~Az
13    I,    VII|         férfinak megtetszik valami szabad állapotban levő asszonyszemély,
14    I,    VII|        annak felesége és többé nem szabad; a férfi azonban tartozik
15    I,   VIII|            kegyes úr hagyományából szabad ivása van a város minden
16    I,   VIII|           akárhova kárba megy, nem szabad megzálogolni, hanem fizeti
17    I,   VIII|           vigyázott rájok. Továbbá szabad bejárása van mindenféle
18    I,   VIII|            büntetéssel illetni nem szabad – sem megcsapatván, sem
19    I,   VIII|       kiverte a szél a szemeit. Ha szabad arca elégültségéből következtetni,
20    I,      X|  köznyelven forgás szomorú fátumát szabad nevezetességnek híni.~ ~
21    I,      X|        többe került, mint amennyit szabad volt kiadni; az apa jól
22    I,      X|   menekülést; a leányokat nem volt szabad, nem lehetett a világból
23    I,      X|            sóhajtoznak. Sóhajtozni szabad; akinek tetszik, gyakorolhatja
24    I,      X|          kivétel, azt tisztelni is szabad; a művészetnek szabad hódolni,
25    I,      X|           is szabad; a művészetnek szabad hódolni, s az nem csábítás,
26    I,      X|        Teréznek azt nem lehet, nem szabad tenni, és ha elkezdi, csúfot
27    I,     XI|     senkitől semmi ürügy alatt sem szabad elfogadni pénzt, mely becsületesen
28    I,    XII|  tartozásokkal adósnak maradni nem szabad! Le kell fizetni mentül
29    I,    XII|        kézműves arcán nem is volna szabad kifejezésnek lenni, hanem
30    I,   XIII|        mérföldnyi * kerületben nem szabad józan embernek mutatni magát,
31    I,   XIII|           az egész uradalomban nem szabad termeszteni? – Hát azért
32    I,   XIII|         tornácba, s nem volt nekik szabad az étterembe menni s a vendégek
33    I,   XIII|        mert az most az egyszer nem szabad.~ ~Mindenki csodálkozva
34    I,     Sz|              oszlopokkal körülvett szabad tér az ókori építészetben,
35   II,    XIV|         erőtetni nem lehet, nem is szabad. Kezedet szerelem nélkül
36   II,    XIV|         irigyelt delnőkkel, kiknek szabad látni az arcot, hallani
37   II,    XIV|          imádott bálványaé, kiknek szabad szemeinek pillantásaival
38   II,     XV|    Kárpáthy (ámbár ezentúl nemigen szabad már őt öregnek neveznünk,
39   II,     XV|            Abellino. Neki nem volt szabad jókor érkezni. Egy éltes,
40   II,     XV|        volna!~ ~Ott pedig nem vala szabad a bosszúságot mutatni, hanem
41   II,     XV|        semmiféle viszonyt sem volt szabad kezdeni.~ ~Minden szem,
42   II,    XVI|           s azt többé előhozni nem szabad.~ ~De mikor tettleges sérelmek
43   II,    XVI|             mellett és lábat vágni szabad. Cselvágások a kivett részekre
44   II,    XVI|         közöttük.~ ~– Urak, ez nem szabad! A viadal nem megy életre-halálra;
45   II,  XVIII|           rá nem kiáltottak, hogy „Szabad!” Megpillantva úrnőjét nagy
46   II,    XIX|         más embernél, s akinek nem szabad onnan az oszlop tetejéről
47   II,     XX|         Püspökladányba.~ ~„– Végül szabad legyen megemlítenem uraim,
48   II,     XX|             Uraim! önöknek odakinn szabad marakodniok, idebenn csak
49   II,     XX|             Hiszen álmodni mindent szabad!~ ~– ~ ~Tehát holnap!~ ~
50   II,    XXI|          ne nedvesítsék; ma minden szabad. Ma erős szívűnek kell lenni.
51   II,   XXII|       ifjúnak, kit még imádnia sem szabad, s ne merjen szólni felőle,
52   II,   XXII|            elárulja, amit soha nem szabad embernek megtudni.~ ~Vagy
53   II,   XXII|       olvasni sokáig nem lesz neki szabad, s majd egy hét múlva, ha
54   II,   XXII|               Néhány nap múlva már szabad volt Fannynak felkelni ágyából,
55   II,  XXIII|    egyéniségeket, mint az övé, nem szabad egyszer látni és azután
56   II,  XXIII|   semmiféle férfi látogatót be nem szabad bocsátani. Tehát azon vakmerő
57   II,   XXIV|            szót kimondani:~ ~– Nem szabad táncolnom, uram. Nagybeteg
58   II,   XXIV|         kibontásával fáradott.~ ~– Szabad egy szóra bejönnöm? – kérdé
59   II,   XXIV|        eszébe, hogy haragszik.~ ~– Szabad tudnom, hogy mit vétettem?~ ~–
60   II,   XXIV|         igen talpraesettek voltak. Szabad közülök egypárt hallanom?~ ~–
61   II,   XXIV|      önérzet.~ ~Ily hamar nem volt szabad megadnia magát.~ ~Meg kell
62   II,    XXV|           kertbe menekülni, ahol a szabad ég oltalma jobban megőrzé
63   II,    XXV|            ér rá kimondani, hogy: „szabad”, midőn Rudolf már szobájába
64   II,  XXVII|          ha meghalok? Ha meghalok, szabad lesz hozzám eljönnöd….”~ ~
65   II, XXVIII| megszégyenítsek vele. A halottakat szabad szeretni. Én szerettem e
66   II,   XXIX|            is előlegezni abból nem szabad. Amidőn pedig János fővétele
67   II,   XXXI|    semmiféle erdejében vágatni nem szabad.~ ~– De mi lelte az öreget
68   II,   XXXI|       domíniumán, csak a patikában szabad ezentúl árulni.~ ~– Hahhahha!
69   II,    Veg|            hogy rólok csipán valót szabad írni, s költői alakokul