Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          csak úgy lassan dörmögdél magában, mert a pipáját restelli
 2    I,      I|     szinekúra. *~ ~Míg így háborog magában, egy kétes némberi alak –
 3    I,      I|            mulatságból, s föltette magában, hogy csak azért sem fog
 4    I,      I|        kerekedni, s előre nevetett magában mindenki.~ ~Bús Péter uram
 5    I,      I|         gólyát.~ ~Bús uram gondolá magában, hogy vele is kevesebbet
 6    I,      I|        téged a világból! – mormogá magában, míg lovásza cuppogó csizmákkal
 7    I,    III|         Pillanatra habozni látszik magában, de azután elhatározott
 8    I,      V|           Hisz a közönség olyan jó magában, akit egyszer megszeret,
 9    I,    VII|    asszonynak van szíve! – dörmögé magában a munkás, s elsietve, nemsokára
10    I,    VII|         adják elénk, miknek látása magában képes a vulgivaga * Vénust
11    I,    VII|            mintha ilyesmit mondana magában: „Kell menni, mert a repcét
12    I,    VII|      sóhajtott, mintha azt kérdené magában: „Lesz-e hát isteni hatalom,
13    I,    VII|            monda Rudolf és gondolá magában: „Ez a kis együgyű leány
14    I,   VIII|      férfiú jár úgy, hogy felteszi magában, miszerint nem issza le
15    I,   VIII|            úr csak titkon nevetett magában, mert piros pünkösd napja
16    I,   VIII|           komolyabb célokat táplál magában.~ ~Az ilyen titkok nagyon
17    I,      X|            mondá a boldog családfő magában.~ ~Születése napján egyik
18    I,      X|    megszokott illedelemből feltevé magában Mayer, hogy e napon Terézt
19    I,      X|             de Mayer uram feltette magában, hogy keményszívű fog lenni,
20    I,      X|        Teréz cselekedni? – gondolá magában Mayer. Ez nem elég. Ő azt
21    I,      X|         drágáért eladhat, amit már magában előre számítgatott, hogy
22    I,      X|           Milyen szép tó – gondolá magában –, mennyi rossz leányt bele
23    I,     XI|         egyik oldaloltár előtt, és magában gyönyörködött a gyermek
24    I,     XI|         valódi fájdalom! – gondolá magában az asszonyság.~ ~– Fájdalommal
25    I,     XI|            látszani, s akkor, ha ő magában bírandja gazdagsága forrását,
26    I,     XI|      ültetve azon gondolat, hogy ő magában oly kincset bír, mely őt
27    I,     XI|       hasonló tekintettel, amilyet magában képzelt. Igen, éppen ilyen
28    I,    XII|            számvevést ír – gondolá magában Abellino, s azalatt szétnézegetett: –
29    I,    XII|              Ez – viszonza Sándor, magában gondolva, hogy azért nem
30    I,   XIII|       megrontását egyszer föltette magában, attól el nem állt, s ha
31    I,   XIII|     tiszttartó számadásait foglalá magában, s elkezde benne keresgélni
32    I,   XIII|     többiekhez Isten – sóhajta fel magában –, és ki lesz pótolva, amit
33    I,   XIII|          Üm. Szaladjak? – dünnyögé magában Palkó szép kényelmesen elballagva. –
34    I,   XIII|           elé.~ ~Számítgatni kezdé magában: „Odáig négy óra, vissza
35   II,    XIV|    tervében kitartásra ösztönözze, magában elég leende az, hogy e parasztbüszke
36   II,    XIV|      dicséretes szándékot hordozza magában, hogy az ön gyámleányát
37   II,    XIV|    járkálni. Mit cselekedjék? Érzé magában, hogy Kárpáthy igazat mondott.
38   II,    XIV|          nagynak, dicsőnek képzelt magában, kinek emlékével teli volt
39   II,     XV|         Úrimáját * kezde elmondani magában, kezei már régen össze voltak
40   II,     XV|            s Fannynak ideje maradt magában ilyenformán egészíteni ki
41   II,     XV|          igazi leányom.” – gondolá magában Mayerné, s kezeit dörzsölé
42   II,     XV|         neki; az úton így főzte ki magában a további tervet: a bérkocsit
43   II,     XV|                Patvart! – gondolja magában Abellino –, ez a leány komolyan
44   II,   XVII|  boltosférfi iparkodott felfedezni magában némi sejtelmeket a magyar
45   II,   XVII|        hatás következtében feltevé magában János úr, hogy a legközelebbi
46   II,  XVIII|   házassága boldog? – mondá inkább magában, mint kérdezé Fanny.~ ~–
47   II,  XVIII|   tévedezni a világban, és gondolá magában, gyerünk el hozzá, adjunk
48   II,  XVIII|     hirtelen észre térve elgondolá magában, hogy milyen nagy illetlenséget
49   II,  XVIII|           nevet, vidám; elgondolja magában, milyen derék dolog volna,
50   II,    XIX|         Flóra barátságát megnyeré, magában saját házi körében egészen
51   II,     XX|        bámulni. A gróf szitkozódik magában, hogy megint akadt valakire,
52   II,   XXII|              Legtávolabb – gondolá magában.)~ ~– Még ma előre lefoglalom
53   II,   XXII|   orvosságot.~ ~– Mi ez? – kérdezé magában Teréz, ki figyelemmel kísérte
54   II,   XXII|          önkénytelenül sóhajta föl magában:~ ~„Szegény leány!”~ ~ ~ ~
55   II,  XXIII|            jó barátok!” – mormogja magában Kecskerey úr, amidőn az
56   II,   XXIV|               És azután elgondolta magában, hogy most Kecskerey ez
57   II,   XXIV|          belül neje hálószobája, s magában szidta az egész Kárpáthy-atyafiságot,
58   II,   XXIV|          táncolt vele… Hogy szidta magában, mikor felébredt!~ ~Pedig
59   II,    XXV|     kialussza haragját!” – gondolá magában Rudolf, és titkosan mosolygott.)~ ~
60   II,    XXV|        ideje volt a tervet kifőzni magában.~ ~El fog távozni hazulról
61   II,    XXV| diadalmaskodott ő már, ha feltette magában, hogy győznie kell. Az öreg
62   II,   XXVI|           délesti óráiban felteszi magában, hogy szeretetreméltó legyen,
63   II,   XXVI|          nagynéni – szólt Abellino magában gondolva, hogy alkalmasint
64   II,  XXVII|        remélni, csak képzelni mert magában, legmerészebb, legforróbb
65   II,  XXVII|       vetve Jánosra.~ ~A férj örül magában, gondolva, hogy ez a gyógyulás
66   II, XXVIII|        eljegyezve – gondolá Rudolf magában –, mennyire szeretteték!
67   II,   XXXI|            nő hígvelejű! – gondolá magában Marion kisasszony bosszúsan
68   II,    Veg|        senki sem támadott meg, aki magában Abellinóra vagy Kutyfalvi