Kötet, Fezejet

 1    I,      I|              hogy a keresztúti gáton nemes Szabolcs vármegyében a vendégekkel
 2    I,      I|              színtelen tekintetével, nemes vonásaival, de melyek mind
 3    I,      I|      valóságos injúria. *~ ~Márpedig nemes Bús Péter uram híres volt
 4    I,      I|              Megkövetem, az én nevem nemes Bús Péter, és én meg vagyok
 5    I,      I|      monsignore Bouche, * tehát maga nemes ember és kocsmáros; nem
 6    I,      I|      magyarul taníttatott. Béla! Hát nemes embernek való név az? Szerencsémre
 7    I,     II|           ott ugyan némely parasztot nemes embernek hínak, nem tudom
 8    I,     II|              hogy egy előkelő magyar nemes rongyos nehány százezer
 9    I,     II|              kölcsön. Jó! Egy magyar nemes bajusza se legyen rosszabb
10    I,     II|              teszi ön, mert a magyar nemes vagyonának rabja, s azt
11    I,    III|      örökítve megőrzeni, ami azokban nemes, életrevaló és szép; akarunk
12    I,    III|             óriások klubjába. Ez egy nemes társaság, melybe csak oly
13    I,     IV|          mind hozzá tartozzék.~ ~– A nemes lord jobb élceket mond,
14    I,     IV|             lord.~ ~– No ez derék. A nemes lord azt akarja, hogy az
15    I,     IV|           erkélyszobából.~ ~– Lám, a nemes lord azt hiszi, hogy csak
16    I,     IV|         lássad, miszerint egy magyar nemes embernek ötvenezer forintot
17    I,      V|            magas, eszményi alak volt nemes, szilárd vonásokkal, miken
18    I,      V|            ül ágya mellett, halvány, nemes vonásain a megtért nyugalom
19    I,     VI|           azért oly becses, mint ama nemes érc, s többet jelent minden
20    I,    VII|            kiálta ekkor hirtelen egy nemes akcentussal kiejtett hang
21    I,    VII|             némi egzaltációval, mely nemes arcához úgy illett – korának
22    I,    VII|             önfeledten nézte e szép, nemes vonásokat, hogy a leányka
23    I,   VIII|            Most, amint meghallotta a nemes állat a vékony fűzfavessző
24    I,   VIII|           keresztüljárta vékonyát, a nemes állat nem fog többé versenyt
25    I,   VIII|             és kártyázzál velök mint nemes Kiss Mihály úr, nádudvari
26    I,   VIII|             érkezőt vendégeinek mint nemes Kiss Mihály nádudvari földesurat,
27    I,   VIII|            felpödörve bajuszát. – Én nemes Kiss Mihály vagyok Almásfalva
28    I,   VIII|           egy esteli ülés alatt több nemes cimboráimmal való játszás
29    I,   VIII|           hogy egy elszakadt tagja a nemes Kiss családnak itt maradt
30    I,   VIII|              ha vannak e vármegyében nemes Kissek, akik emlékeznek
31    I,      X|               a többieknek is voltak nemes hajlamaik. Az apa olykor
32    I,     XI|              e szép kék szemekről, e nemes vonásokról, e délceg termetről.~ ~
33    I,    XII|          jósága, magas, emberfölötti nemes jelleméről hónapok óta ábrándozik,
34    I,    XII|             nekik a gondolat, hogy e nemes érzelmű fiú társaik gyöngédtelen
35    I,   XIII|         pillanatban.~ ~Mivel fogja e nemes, bocsánatkész indulatot
36    I,     Sz|              zsandárság~ ~généreux – nemes lelkű, bőkezű~ ~geránium –
37    I,     Sz|           generosus – tekintélyes és nemes~ ~peristyl – oszlopokkal
38   II,    XIV|             őrizőket, s ha egyszer e nemes utánzói a görög isteneknek
39   II,    XIV|              róla, mekkorát nőttek a nemes oltványok a faiskolában,
40   II,    XIV|           megvetve a derék, férfias, nemes szívű ifjú ajánlatát, pénzért,
41   II,     XV|            mellyel Mayernénak minden nemes vonakodás dacára át kellett
42   II,   XVII|             előkelő házat, melyben e nemes barmok kiegészítő csoportozatot
43   II,   XVII|        minden jó iránt, hogy nagy és nemes vállalatoknál éppoly biztossággal
44   II,  XVIII|               vágyó szív érez magas, nemes szellemekkeli találkozásakor,
45   II,    XIX|           már ismét helyes dolog, ez nemes rágalom. (Ámbár lesznek,
46   II,    XIX|                Tehát fogjunk hozzá a nemes rágalomhoz.~ ~Legelőbb is
47   II,    XIX|       számára gyakorolná a betűvetés nemes foglalatosságát a magyar
48   II,    XIX| megemlékezzék róluk. Az nem lehet; e nemes arcnak nemes szívet kell
49   II,    XIX|            nem lehet; e nemes arcnak nemes szívet kell képviselni,
50   II,    XIX|             Ez egy igen jeles, szép, nemes lelkű fiatalember. Legalább
51   II,    XIX|              ismerek férfit, ki vele nemes lélekben, szeretetreméltóságban
52   II,     XX|             mint nagy szónokot, mint nemes keblű férfiút régóta tanulta
53   II,     XX|        agarászatnál, mely kebleinket nemes önbizalommal tölti el, mely
54   II,     XX|              magyar házat, melyben e nemes állatok (hang a karzatról: „
55   II,     XX|             adott ajándék rá nézve e nemes barátnő, ki őt nimbuszával
56   II,   XXII|        megtalálta mind a kettőt.~ ~A nemes szívű barátnét, ki hozzá
57   II,   XXIV|       főbíróktól vezetve, a tizenkét nemes ifja, kik pompás ősmagyar
58   II,   XXIV|            nyitott hintóban, s szép, nemes arcán valódi megilletődés
59   II,   XXIV|      közeledtét, mindenki ismerte őt nemes híréből, mindenki örült,
60   II,   XXIV|         gyűlésteremben áll Rudolf, s nemes, lelkesült beszéddel tölti
61   II,   XXIV|           amikor egypár jól berúgott nemes atyafinak eszébe jutott
62   II,  XXVII|             majd ha egykor a nagy és nemes eszmék ünnepelt hőse leend,
63   II, XXVIII|              Rudolfhoz –, hisz önnek nemes szíve van, ki engem nem
64   II,    XXX|             tiszteletes, tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő urak,
65   II,   XXXI|          felnő!…~ ~ ~ ~Azon két ifjú nemes neve, kiket István és Miklós
66   II,    Veg|             nemzet tagjának. Nagy és nemes elődök példája megmutatta,
67   II,    Meg|       állítom elé jobb tulajdonságai nemes székével (nem „Stuhl * ”,