Kötet, Fezejet

 1    I,     XI|         régen, régen! mikor még új mester volt – aminek már negyven
 2    I,    XII|            elcsodálkoztak rajta; a mester tán azt akarja, hogy a fűrész
 3    I,    XII|          meglátva. – Ön az, Boltay mester? Ah, derék mester. Nagy
 4    I,    XII|           Boltay mester? Ah, derék mester. Nagy híre van mindenfelé.
 5    I,    XII|         lyány, amit ő beszélt?~ ~A mester ezalatt készen volt az írással
 6    I,    XII|        visszautasításnak.~ ~Boltay mester vissza sem tevé többé fiókjába
 7    I,    XII|        annak dolgozószobájába.~ ~A mester nem volt honn. Korán reggel
 8    I,    XII|         hangon Konrád. – Ez Boltay mester háza?~ ~– Ez – viszonza
 9    I,    XII|     tekintettel.~ ~– Hát hol van a mester?~ ~– E bizalmával nem tisztelt
10    I,    XII|            hajdú keresé fel Boltay mester műhelyét, és Barna Sándor
11    I,    XII|        volt szándéka; 2. ha Boltay mester ugyanazon téren, melyen
12    I,   XIII|          meglátják: itt van a tűzi mester is. Ott fúr-farag a fák
13   II,    XIV|     odavetette volna!~ ~ ~ ~Boltay mester éppen kinn állt a kapujában,
14   II,    XIV|           rögtön elkergette Boltay mester. De azután mindennap új
15   II,    XIV|           is fogja venni.~ ~Boltay mester ilyen dolgokat hallva naponta,
16   II,    XIV|         Nem ez-e az élet?~ ~Boltay mester tehát nagy mogorván állt
17   II,    XIV|            nyájasan közelít Boltay mester felé, s hajdújának intve,
18   II,    XIV|       kézművest.~ ~– Ez itt Boltay mester háza, uram?~ ~A megszólított
19   II,    XIV|     szerencsés szólhatni?~ ~Boltay mester még nem jött egészen helyre
20   II,    XIV|      beszédök leend egymással.~ ~A mester engedett a szónak, bevitte
21   II,    XIV|           esztergályos.~ ~– Boltay mester, ne legyen ön türelmetlen;
22   II,    XIV|   kiköszörüljem nevemből.~ ~Boltay mester lassan felállt az asztaltól.~ ~–
23   II,    XIV|       vissza helyére, derék Boltay mester. Amint ön arcát megláttam,
24   II,    XIV|   barátságosan megszorítván Boltay mester kezét, otthagyá őt összevissza
25   II,    XIV|             szólitá meg az ifjút a mester –, remeked valóban remek.~ ~–
26   II,    XIV|         arról, hogy holnapután már mester leendesz.~ ~– Arról bizonyos
27   II,    XIV|             És azután – folytatá a mester –, milyen derék lesz, ha
28   II,    XIV|   örömükben.~ ~Mint látjuk, Boltay mester kérdezett, és felelt is
29   II,    XIV|            némán megszorítá Boltay mester kezét, azután kifordult
30   II,    XIV|            baja lehetett?~ ~Boltay mester csak víg képet csinált ez
31   II,    XIV|      messziről eléje futott Boltay mester szekerének, s lehúzva őt
32   II,    XIV|        pajkosan kapaszkodva Boltay mester nyakába, s megcsókolva gömbölyű
33   II,    XIV|            alig bírva jókedvével a mester. – Vénebb vagyok én már,
34   II,    XIV|             lehajolva megcsókolá a mester kezét, s trallázva, szökdelve
35   II,    XIV|        gondatlan gyermek.~ ~Boltay mester sietett Terézt felkeresni.
36   II,    XIV|      ízletes vacsora felett Boltay mester váltig kötekedék gyámleányával
37   II,    XIV|          maradtak együtt.~ ~Boltay mester eddigi víg kedélyéből komoly
38   II,    XIV|            közbe a leány.~ ~Boltay mester elhallgatott. Nem volt semmi
39   II,    XIV|        termetén.~ ~Utoljára Boltay mester maga is kacagott, olyan
40   II,    XIV|          be kérő gyanánt.~ ~Boltay mester kacagott, hogy a könnyei
41   II,    XIV|          megérti így is – nevete a mester; még a jó Teréz is nevetett,
42   II,    XIV|         azt nem próbálta.~ ~Boltay mester magánkívül volt örömében.
43   II,    XIV|        mindenki szeméről.~ ~Boltay mester olyan hosszú beszédeket
44   II,     XV|            Egy napon, midőn Boltay mester éppen otthon volt gyári
45   II,     XV|       asszonyszemély, kiben Boltay mester alig bírt valami ismeretes
46   II,     XV|            iparkodott, hogy Boltay mester szóhoz ne juthasson, amíg
47   II,     XV|          sírba, a Dunába.~ ~Boltay mester fejében a sok mindenféle
48   II,     XV|          több kívánságom.~ ~Boltay mester egészen elérzékenyült e
49   II,     XV|   távollétet arra használta Boltay mester, hogy elment egy ruhaáruló
50   II,     XV|      kellene lenni, minővel Boltay mester van megáldva. Nem igaz abból
51   II,     XV|           előállt a szekér. Boltay mester kérte a mélyen megszomorodott
52   II,     XV|            asszonyságnak.~ ~Boltay mester azonban nem ült mellé, hanem
53   II,     XV|           sem a kocsis, sem Boltay mester egyáltaljában meg nem engedtek
54   II,     XV|       felemelni. – Végre is Boltay mester szedte fel a földről, kit
55   II,     XV|         Szerencsétlenségére Boltay mester házában minden szoba akkora
56   II,     XV|          egy granárium. *~ ~Boltay mester odakinn, falusi házában
57   II,     XV|            emberére talált; Boltay mester csak arra kért engedelmet,
58   II,     XV|        bele; kénytelen volt Boltay mester figyelmeztetni rá, hogy
59   II,     XV|            fáradjon érte.~ ~Boltay mester sohasem szokott ezzel az
60   II,     XV|      öltönyben volt, melyet Boltay mester vett számára. Ah, minő nevetség
61   II,     XV|        csókoltak egymásnak… Boltay mester nem értett semmit.~ ~De
62   II,     XV|           megy érte? Elmegy Boltay mester maga. Az ő lábai jók, egy
63   II,     XV|      megjárják az utat, ami Boltay mester csendes hajtásával jó négy
64   II,     XV|            a feslő rózsa.~ ~Boltay mester egyre pödrötte a bajuszát,
65   II,     XV|          öltözetben, melyet Boltay mester vett neki; az úton így főzte
66   II,   XVII| legkevesebb költséggel járó neme a mester nélküli nyelvtanulásnak.
67   II,   XVII|  gondolhatott volna!~ ~– No Boltay mester – monda a nábob megrázva