Kötet, Fezejet

 1    I,      I|   kocsmárosra erőtetett, felcsapott hangon. – Nyisson kend nekünk szobákat,
 2    I,      I|         Végre ünnepélyes, vontatott hangon kérdé Jancsi úr:~ ~– Az
 3    I,      I|             chevalier * megnyugtató hangon –, míg az embernek van egy
 4    I,      I|         kocsmárost, s tompa, rekedt hangon nehány szót mormogott fülébe,
 5    I,      I|    lovagjaival.~ ~Gúnyos, rikácsoló hangon szólt utána a roué boszontó
 6    I,     II|            dandy vállára, s biztató hangon monda:~ ~– Majd megpróbáljuk,
 7    I,     II|             Griffard nyájas, szelíd hangon, s ön éppen nem ijedne meg
 8    I,    III|             szólt Miklós mély, erős hangon.~ ~– Ez helyesen volt mondva
 9    I,     IV|         Miklós mennydörgő mélységes hangon.~ ~Ezalatt a társaság jött,
10    I,     IV|         leánya.~ ~– Az…~ ~E szó oly hangon volt mondva, mintha azt
11    I,      V|            őt magához, halk suttogó hangon rebegve:~ ~– Mindent hallottam. –
12    I,      V|    keresztül, mint parancsolá emelt hangon Jozefine társalkodónéjának,
13    I,     VI|    megérthessék, s olvadékony, lágy hangon elkezdé a románcot énekelni.~ ~
14    I,     VI|          páholyából, s erős, csengő hangon e szókat kiáltá:~ ~– Au
15    I,    VII|          előidézett, s erős, csengő hangon kiálta:~ ~– Előre, uraim!
16    I,    VII|            kérdezőhöz emelve helyes hangon válaszolt, őrizkedve, hogy
17    I,    VII|             a nő? – kérdé elszorult hangon, midőn ismét vissza kezdének
18    I,   VIII|         monda büszkére változtatott hangon Márton, ki egészen beleszokott
19    I,   VIII|             szólt rekedt, eltompult hangon Márton, ki reszketett a
20    I,      X|           hallgatott, azután siránk hangon folytatá:~ ~– Mindig csak
21    I,      X|   csókjaival halmozta, s töredezett hangon esedezék bocsánatáért.~ ~
22    I,      X|            mondani – beszélt száraz hangon Teréz –, s ahhoz a nehány
23    I,      X|            valami rendkívüli pokróc hangon kiálta rá, daróc mimikával
24    I,      X|             kitelhető legharagosabb hangon ráordíta:~ ~– Hát miért
25    I,      X|            kiálta az asszesszor oly hangon, mintha azt hinné, hogy
26    I,      X|             asszesszor kérlelhetlen hangon –, hogy ha becsületes Teréz
27    I,      X|           ujjai körül rebegé félénk hangon:~ ~– Én nem akarok Terézhez
28    I,      X|        találkozva bátor, határozott hangon ismétlé:~ ~– Én nem akarok
29    I,     XI|          maga mellett elragadtatott hangon hallja susogni:~ ~– Óh,
30    I,     XI|      asszonyom – folytatá reszketeg hangon a dandy –, hogy nyolc év
31    I,    XII|          bőbeszédű dandy olyan éles hangon, hogy minden szobán keresztülhangzott –,
32    I,    XII|         mély, erőszakosan lenyomott hangon még egyszer megszólítá.~ ~–
33    I,    XII|          fiatalember! – kezdé dörgő hangon Konrád. – Ez Boltay mester
34    I,    XII|          levelet – szólt mennydörgő hangon Konrád, s még sok imposant
35    I,    XII|              szólt a hajdú udvarias hangon, melyből kitetszett, hogy
36    I,   XIII|               monda Kárpáthy komoly hangon –, ha nincs-e még itt Béla
37    I,   XIII|         számodra? – kérdé magyarázó hangon Jancsi úr. – Hol van ennek
38    I,   XIII|            pirult, s eléggé érthető hangon válaszolá:~ ~– Már akkor
39    I,     Sz|         érzelmileg színezett, emelt hangon előadott~ ~en carrière –
40   II,    XIV|           Kárpáthy halk, alányomott hangon, s azzal egyszerre kitörő
41   II,    XIV|          kis idő múlva alig érthető hangon monda:~ ~– Úgy ne menj hozzá.~ ~
42   II,     XV|           Fanny határozott, nyugodt hangon –, hogy életemben nem fogok
43   II,     XV|             nyugodt, oly határozott hangon voltak mondva, hogy engedelmeskedni
44   II,     XV|               mond örömtől reszkető hangon.~ ~– Igen, holnap – viszonza
45   II,     XV|           ordít egészen elváltozott hangon a senzitív ifjú, ajka tajtékzik,
46   II,    XVI|         kardok kézben – monda tompa hangon Abellino –, majd beszélhetünk
47   II,  XVIII|          érzékeny, oly szívből jövő hangon voltak mondva, hogy Varga
48   II,  XVIII|          parancsolni? – kérdé olyan hangon, mintha minden szótag lábára
49   II,  XVIII|   kisasszony valami oly mesterséges hangon, melyet a szónoklattan még
50   II,  XVIII|        Fannyhoz, s gyöngéd, biztató hangon fülébe súghatni:~ ~– Én
51   II,  XVIII| legkellemesebb édes, kedves, csengő hangon iparkodott azokat megcáfolni.~ ~–
52   II,  XVIII|           felelt ily magát megalázó hangon, hiába iparkodott azt állítani,
53   II,  XVIII|          kedves Flóra.~ ~És ezt oly hangon mondá el, mintha őneki rettenetes
54   II,  XVIII|           édes vonzalomtól reszkető hangon Fanny –, mondja ön: ugyebár
55   II,  XVIII|        monda Flóra szelíd reszketeg hangon. Valóban sajnálta e nőt.~ ~–
56   II,    XIX|             sohasem beszél alantabb hangon, mint ha egy zászlóaljat
57   II,    XIX|          beszél örökké a legmélyebb hangon más szavába, hogy holmi
58   II,     XX|              s oly csodás, oly édes hangon tudott beszélni hozzá. Hiszen
59   II,    XXI|          mikor megy, és egészen más hangon beszélni, mint egyébkor.
60   II,    XXI|            kell lenni. Mindenki más hangon beszél, még az éltesebb
61   II,    XXI|           édes barátom – szólt édes hangon a delnő megszorítva az öreg
62   II,  XXIII|         Kecskerey úr erre oly éles, hangon, hogy a pávián ott a háta
63   II,    XXV|        kérdé szenvedélytől reszkető hangon a hölgy magát nem tartóztatva
64   II,    XXV|      könnyes szemeit, megszilárdult hangon szólt:~ ~– Most mit használ
65   II,  XXVII|            ráismer. Nyugodt, szelíd hangon szólt a körüle állókhoz,
66   II,   XXIX|           folytatá nyugodt, szilárd hangon (minden szó oly visszhangosan
67   II,   XXIX|             helyére ült, elfogódott hangon suttogva, hogy e gyámságot