Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           a lépcsőkre, ahol pedig aztán istenigazában levág a kerék
 2    I,      I|          nagyobb diadallal mennek aztán ismét néhány lépést.~ ~Bús
 3    I,      I|          kezében a gyeplűt; akkor aztán nagyot cserdít közé, és
 4    I,      I|          alszom!” A másik percben aztán újra elalszik.~ ~A szekérderék
 5    I,      I|          kellett nevetni.~ ~Mikor aztán a jó úr maga is azt hitte,
 6    I,      I|            Nesze Matyi!~ ~Az agár aztán igazán elnyelte a corpus
 7    I,      I|   szimpátiákat föltételezett; ezt aztán mindjárt a chapeau à la
 8    I,      I|        vérig verekesznek.~ ~– Hát aztán?~ ~– És annyira különc a
 9    I,     II|         meg is találta; egy napon aztán, mint a cifra szappanbuborék,
10    I,     II|    köszörűs butikja előtt; amiből aztán Mr. Griffard azt tanulta
11    I,     II|     kalapját és kesztyűjét, miket aztán a visszafelé jövőnek úgy
12    I,     II|         majd későbben mondok. Van aztán még egy gonosz kifejezés
13    I,     IV|    rózsalugas, csergedező patak s aztán két szerető szív, csakhogy
14    I,     IV|           tesz fel, a hónap végén aztán azt mondja, hogy megnyíratja
15    I,     IV|           is hamar pártra kelhet. Aztán a claqueur chefnek * is
16    I,     IV|    zúgolódjék a nagy melegségben, aztán egy-egy kis véletlen intermezzo
17    I,     VI|         nem kívánt tárgyat, akkor aztán mit csináljon?~ ~Így járt
18    I,     VI|           vagy egy izmos ököl. Az aztán meg sem mukkant többet.
19    I,    VII|           ez ősz fürtöt látva – s aztán egy gyöngéd kézzel írt levél,
20    I,   VIII|          Ezt a koszorút nyerje el aztán, aki tudja!~ ~– No Márton –
21    I,   VIII|      élethez, s majd nehezen esik aztán újra rendhez szokni, fizetett
22    I,   VIII|        hajtatott, a jámbor népség aztán elébb nagy vivátokat kiáltott
23    I,   VIII|          húszasban. Egy óra múlva aztán már ezerek állnak egy lapon,
24    I,   VIII|     pünkösdi királyságod.~ ~– Hát aztán? – kérdé Miska legkisebb
25    I,   VIII|         selyemkendőjével.~ ~– Hát aztán! – kiálta Jancsi, ki kezdett
26    I,   VIII|         kezdett dühbe jőni. – Hát aztán e perctől fogva nem vagy
27    I,     IX|           amit kergessenek; akkor aztán egyik vagy másik megtanult
28    I,     IX|     nehány percig időzött ott, és aztán kísérőnéjével együtt ismét
29    I,      X|         egy ananászt.~ ~Egy napon aztán az történt, hogy a fennsőbb
30    I,      X|       jutottak a színi pályára, s aztán gazdagon eltarták egyedül
31    I,      X|           ebéd idején találkozott aztán a család egymással, s akkor
32    I,      X|     képeket látott maga körül, de aztán nem is sokat törődött velők;
33    I,      X|           az csak habos tafota, * aztán nem is az eredeti árán veszi
34    I,      X|    igazgatótól, ha akarja.~ ~– És aztán nem is oly fényűzés ám az,
35    I,      X| vitézsarkantyú * van vetve. Mikor aztán Mayer úr elvégzé beszédét,
36    I,      X|           nap kötni, varrni, este aztán az „Áhítatosság óráit” olvasni
37    I,    XII|           megbízott.~ ~– Nos? Hát aztán?~ ~– Tehát – szólt Sándor
38    I,    XII|          hasalni, félrebukni, meg aztán két-három gléda áll előttünk,
39    I,   XIII|       minden lélek, a negyedikben aztán hordta mindenki az irháját,
40    I,   XIII|    többnyire gyermekes emberek, s aztán, akik utánok jönnének sem
41    I,   XIII|       debreceni kollégiumba, ahol aztán a világ minden létező tudományait
42    I,   XIII|      takácsot főfelügyelőnek, aki aztán olyan kék szöveteket állított
43    I,   XIII|     hozott egy nagy menkő sajtot; aztán a dudai * esperes, az, akit
44    I,   XIII| meglepetést készít estefelé, csak aztán megint fel ne gyújtsa az
45    I,   XIII|       alkalmazott helyökbe, mikor aztán a birkás átnyújtá a sajtot,
46    I,   XIII|           volt vágva a nyelve. Ez aztán fogá a poharat, s megtöltvén,
47    I,   XIII|           képletben; az utolsónál aztán, mikor mindenki meghalt,
48    I,   XIII|          boldogtalant.~ ~Hatodnap aztán egy lovaslegény vágtatott
49   II,     XV|     szeretője és több nincs, s ez aztán életszükségeiről illően
50   II,     XV|       sajtos almáriomba lépett, s aztán azt felelte a társának,
51   II,     XV|      duennát, amit azzal bánt meg aztán, hogy Mayerné elmondá neki,
52   II,     XV| bérkocsihoz jutva felülnek, azzal aztán isten hozzád kapufélfa!
53   II,   XVII|      megismerkedni; magunk között aztán odahaza beszélhetünk diákul
54   II,   XVII|      napbarnította orcáján. Amire aztán Teréz szemeiben is megeredt
55   II,   XVII|        erre Vidra cigány.~ ~Midőn aztán a vidéken híre futamodék,
56   II,   XVII|      íveikkel megtisztelék. Midőn aztán jöttek a kortyondi fráterek,
57   II,   XVII|   visszariasztatni engedné magát. Aztán adakozott ő mind a fenn
58   II,   XVII|      hetyke, tréfás ötleteknél.~ ~Aztán ily esetnél az emberek egymást
59   II,  XVIII|           hogy nem győznéd magad, aztán meg nagyon meg is unnád;
60   II,    XIX|       kölcsönbe esik.~ ~– Persze, aztán mi csak igazat mondunk róluk.~ ~–
61   II,    XIX|          asszonynénémnek, azontúl aztán ne félj tőle, s csak te
62   II,   XXII|          megcsókolá néma ajkát, s aztán kocsira ült, önkénytelenül
63   II,  XXIII|           el lehet mondani, de ki aztán mindenféle gorombaságot
64   II,    Meg|    tetszett.~ ~Későbbi munkáimban aztán egészen a fantázia vállalta
65   II,    Meg|           elsüllyedt világrészbe; aztán meg a régi Rómába, s ha
66   II,    Meg|         benne – azt nem.~ ~Később aztán a szép Jenny férjhez ment