Kötet, Fezejet

 1    I,      I|              A másik percben aztán újra elalszik.~ ~A szekérderék
 2    I,      I|         elfásul, s csak akkor kezd újra élni, ha valami új inger,
 3    I,      I|           s csak akkor ereszték le újra.~ ~A bohóc megharagudott.~ ~–
 4    I,      I|             jó barátom!”~ ~A kacaj újra kitört e bolond fogadásra.~ ~–
 5    I,      I|      lovászát, felülni a hátára, s újra visszavitetni magát a hintójához.~ ~–
 6    I,     II|          státusra hagytak, s midőn újra visszajövének, a restauráció
 7    I,     II|           s ezt azért láttuk jónak újra megemlíteni, hogy elejét
 8    I,     II|     változott; kell tehát, hogy őt újra bemutassuk.~ ~A calicot-szezonnak;
 9    I,     II|        jönni, hogy önnek birtokait újra elfoglalja, s önt ezáltal
10    I,    III|           de szívesen visszamegyek újra. Egész a sírig ugyan nem
11    I,    III|            ismeretlen nevek.~ ~Itt újra látszott az a futó szarkasztikus
12    I,    III|              Ki állíthatja ezt fel újra?” Miklós megfordító a követ,
13    I,      V|           ragadott.~ ~Két év múlva újra hallották őt a moszkvai
14    I,      V|         alvó férj arcára, s szemei újra mosolyogni kezdnek, hisz
15    I,      V|         kell ide, nem művészet. Ha újra kezdem az életet, lovardát
16    I,      V|          napon erős fogok lenni!~ ~Újra csöngettek.~ ~Jeanette kétségeskedő
17    I,     VI|            fejét csóválta.~ ~Azzal újra hozzáfogott a dalhoz, a
18    I,    VII|           a fáradozókat.~ ~Az ifjú újra két gyermeket húzott fel
19    I,    VII|           Mikor fogom önt láthatni újra?” Most milyen boldog lehetne,
20    I,    VII|           azon ifjú, és fogja-e őt újra látni.~ ~A vén duenna *
21    I,    VII|          is attól tartott, hogy ez újra csak álom.~ ~Pedig valóban
22    I,    VII|         epedés a szőke Tisza után, újra hallani a malmok csendes
23    I,    VII|            naplóját vevé elé, hogy újra emlékébe idézze azon napok
24    I,    VII|      mikben rég elfeledett, s most újra visszatérő érzések emlékei
25    I,    VII|          gyermekévek óta.~ ~Azután újra kezébe véve rajzónját, maga
26    I,   VIII|            majd nehezen esik aztán újra rendhez szokni, fizetett
27    I,   VIII|            győztes.~ ~A tarackokat újra megtöltötték, a legények
28    I,   VIII| Visszanyerem én még azt a koszorút újra!~ ~– Pihenést kell nekik
29    I,      X|      főkötőket vásált, a viseletek újra kicsinosultak, az ételek
30    I,      X|            innen elment – folytatá újra Mayerné – soha fel nem kelt
31    I,     XI|            leveleket, belehurcolni újra abba a fertőbe, amelyből
32    I,     XI|           eljön-e ismét?~ ~Valóban újra megjelent. Most már mint
33    I,     XI|           ismét elment, s Krammnét újra hagyta gondolkozni egy álló
34    I,   XIII|          még nem kapott soha.~ ~És újra mosolygott fel-felkiáltva,
35    I,   XIII|          ebédet jelenté, háromszor újra kezdve, ha netán valaki
36    I,   XIII|            felhagyva, Palkót pedig újra megdicséré:~ ~– Látja kend,
37   II,    XIV|           hah! Ennél a gondolatnál újra kezdek élni! Én nem vagyok
38   II,    XIV|        bánni, hogy eladta azt, mit újra megvenni nem lehet, élte
39   II,     XV|           disputálni, vagy egészen újra kezdte a felvett szöveget,
40   II,     XV|         hogy a gyermeki szeretetet újra felköltse.”~ ~Hátha még
41   II,     XV|    éjszakára hármas ágra kezdé azt újra fonni; a kibontott gyönyörű
42   II,     XV|             szólalt meg egyszerre, újra kezdve a beszédet –, alszol
43   II,     XV|           rejtettebb legyen.~ ~Itt újra szünet állt be. Mayerné
44   II,     XV|            eszmékre tér. Egyszerre újra megszólalt.~ ~– Te Fáni!
45   II,     XV|         megnyugtatá egy kicsint, s újra visszament a társalgási
46   II,     XV|             mit raknak. – Fennimor újra négyszeres tételt nyert.
47   II,    XVI|           mint ők maguk.~ ~A vívók újra szemközt állíttattak, s
48   II,  XVIII|            kebelre vélt találni?~ ~Újra meg újra átolvasta a névsorozatot,
49   II,  XVIII|           vélt találni?~ ~Újra meg újra átolvasta a névsorozatot,
50   II,  XVIII|       kisasszonyt a beszéd fonalát újra felvehetni, mely alatt János
51   II,  XVIII|         Fannyt kényszeríteni, hogy újra kezdje az örömkönnyeket.~ ~–
52   II,    XIX|         Eléje tűnt ideáljának képe újra. Tehát ő nincs sehol? Tehát
53   II,     XX|            egyszersmind, kérdem és újra kérdem, mi ok tarthatna
54   II,     XX|          azután ismét elővette, és újra elolvasá, mintha nem emlékeznék
55   II,     XX|      egészen a levél tartalmára, s újra el kellene azt olvasnia,
56   II,     XX|    tökéletesen megértse, és azután újra meg újra összecsókolá azt
57   II,     XX|       megértse, és azután újra meg újra összecsókolá azt úgy, hogy
58   II,    XXI|         jönne, és őt meglátná – és újra belészeretne.~ ~Most egyszerre
59   II,    XXI|         mérgesen makogva baktatott újra tovább: a távolból is lehete
60   II,    XXI|          felé próbál menekülést.~ ~Újra utána valamennyi.~ ~Most
61   II,    XXI|        midőn egyszerre oldalt csap újra, s egy falka ökröt pillantva
62   II,    XXV|     temetve jól. Miért kellett azt újra felidézni? Nem látta ön,
63   II, XXVIII|        porában látogathatja őt meg újra.~ ~És a kézműves nem kérdé
64   II,   XXIX|     uralkodni. Idő kellett rá, míg újra erejéhez tért, és folytathatá:~ ~–
65   II,   XXIX|        érzékeny csókja után mindig újra illesztgette apró ajkait.~ ~