Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           van, hogy akármerre jár, soha hátra ne merjen tekinteni
 2    I,      I|             Itt fekszel te cigány, soha többé nem te kacagván,~ ~ ~ ~
 3    I,      I|      Jancsi úr. Nem hallotta az úr soha hírét Jancsi úrnak?~ ~–
 4    I,      I|          Valójában?~ ~– Igen. Hogy soha falujából ki nem mozdul,
 5    I,     IV|   kiáltának többen. – Ez gyönyörű, soha ügyesebben fel nem lehetne
 6    I,      V|          és e szeretet nem múlt el soha, még akkor sem, midőn elmúlt
 7    I,      V|           hír, jöhetne a dicsőség, soha nem pótolná vissza.~ ~Egyszer
 8    I,      V|           ön fel ma, ne lépjen fel soha többet; önt meg fogják gyalázni.~ ~
 9    I,    VII|       percben más alakot vált, még soha két férfinak nem volt róla
10    I,    VII|           ő szerelmet nem hazudott soha.~ ~Neki férje van. Ez európai
11    I,   VIII|           s annyit mondhatok, hogy soha sem bor, sem ember meg nem
12    I,     IX|      voltak birtokosi: idegen, tán soha nem hallott volt előttük
13    I,     IX|       harapós nagybátya őrzi, akik soha el nem maradnak a sarkából.~ ~–
14    I,     IX|         elalunni, s le nem fekszik soha, míg ezerféle vízben meg
15    I,      X|          adósságot csinált, s arra soha sem számolt, hogy azt vissza
16    I,      X|            folytatá újra Mayerné – soha fel nem kelt az ágyból,
17    I,     XI| szorgalmatos a leányka? Nem látott soha egyéb példát maga körül
18    I,     XI|           lefelé lehet, de fölfelé soha. – És mégis annyian elesnek!~ ~ ~ ~
19    I,     XI|        maradna is bárminő sorsban, soha a véteknek még csak árnyéka
20    I,     XI|         férfiúnak képzelte azt, ki soha nem mosolyog, csak midőn
21    I,   XIII|             amilyet még nem kapott soha.~ ~És újra mosolygott fel-felkiáltva,
22    I,   XIII|         maga elfért benne, s onnan soha ki nem mozdult. Utódai,
23    I,   XIII|      családi archívum rácsai mögé, soha többé napfényt és kalamárist
24   II,    XIV|         életre van kárhoztatva, és soha nálam nélkül egy lépést
25   II,    XIV|          hogy ne hagyjam el önöket soha. Én itt akarok örökké élni,
26   II,    XIV|     szeretni. Nem mondaná azt neki soha, de szeretne meghalni bele.~ ~
27   II,    XIV|           juthat ő ily közel hozzá soha?~ ~Soha?~ ~Egy különös gondolat
28   II,    XIV|            ily közel hozzá soha?~ ~Soha?~ ~Egy különös gondolat
29   II,     XV|         határozatának, nem szóltak soha a férjhezmenetel felől,
30   II,     XV|        amit az valóban nem is tett soha. Igaz ugyan, hogy esztendőszámra
31   II,     XV|           lehetett a leányához, és soha jobb alkalma nem volt rá,
32   II,     XV|     Mayerné –, de nem hittem volna soha, hogy még olyan boldog lehessek
33   II,     XV|          ember, finom, kellemetes; soha életemben nem láttam olyan
34   II,     XV|         asszony úgy beszél, mintha soha keresztvíz nem érte volna.
35   II,   XVII|          úr szép neje számára, kit soha el nem hagyott magától,
36   II,   XVII|     kölcsönösen kötelezik magukat: soha senkivel, akitől valamit
37   II,   XVII| költészetnek, minőket nyomtatásban soha nem látni, de amelyeket
38   II,   XVII|    meghalni, és ő ne tudná azt meg soha. Őt látta maga mellett futtatni
39   II,  XVIII|          ilyen rigorózumba * fogva soha.~ ~Ha azt kívánta volna
40   II,  XVIII|        dolgokat; legalább életében soha ily jóízűn nem nevetett.~ ~
41   II,    XIX|          sehol? Tehát őt nem fogja soha látni ez életben többé?
42   II,    XIX|       téged igazán szeret, s téged soha elárulni, rágalmazni, bántani
43   II,     XX|            találtam érinteni, amit soha meg nem bocsát. Neki a népszerűség
44   II,    XXI|             mint olyan emberéi, ki soha sem testi, sem lelki bajokkal
45   II,    XXI|     vesződik, kinek a feje sem fáj soha, a szíve még kevésbé.~ ~
46   II,    XXI|          azt a mentét, elcsukja és soha fel nem fogja venni többé.~ ~
47   II,   XXII|          reszketése elárulja, amit soha nem szabad embernek megtudni.~ ~
48   II,   XXII|       Milyen boldog volna most, ha soha nem tanulta volna e szenvedélyt
49   II,   XXII|         szenvedélyt megismerni, ha soha nem bocsátotta volna lelkét
50   II,   XXIV|           csillagzaton se legyenek soha. Ki kellett állania azt
51   II,   XXIV|             és nem bánta volna, ha soha vége nem szakad e cáfolatoknak.~ ~–
52   II,   XXIV|           nem is volt, nem is lesz soha gyönge, könnyelmű asszony –
53   II,    XXV|       kedvesebb volt, mint valaha. Soha annyi elmésség, gyöngéd
54   II,    XXV|            gyöngédség és hízelgés, soha oly szenvedélyesen forrók
55   II,    XXV|         forrók nem voltak csókjai, soha annyi ittas öröm nem sugárzott
56   II,    XXV|  kényszerítve, meggyőzve nem, nem, soha!~ ~Ezt a szót, a kegyelemkérés,
57   II,    XXV|         Angyalarca azt nem mutatta soha….~ ~ ~ ~
58   II,   XXVI|        termete megváltozott azóta, soha rá nem ismernél. Az a szép
59   II,  XXVII|     megtanuljon és ne felejtsen el soha, hogy majd ha egykor a nagy
60   II,   XXIX|            nem jöhetek el mellette soha, hogy be ne lépjek. Ma mégis
61   II,   XXIX|          bejöttem azóta a szobába, soha egy betűt nem olvastam abból.
62   II,   XXIX|            nem jövök vissza többet soha. Holnap sima fal lesz az
63   II,   XXIX|     fejében le nem foglalhatja, és soha egy napot is előlegezni
64   II,   XXXI|          és annak nevét sem mondta soha senkinek, a sírba vitte