Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         egy kis gorombaságért, és semmit sem lehetett olyan könnyen
 2    I,      I|          kapálózott, nem használt semmit, ott tartották mindaddig,
 3    I,      I|         úr?” A képe mutatta, hogy semmit sem fog adni.~ ~Az idegen
 4    I,      I|      ember és kocsmáros; nem tesz semmit; Stuart János fejedelmi
 5    I,      I|      tudtam elfelejteni. Nem tesz semmit. Én tudok négerül is. Az
 6    I,      I|               Ez azonban nem tesz semmit – folytatá a chevalier *
 7    I,      I|           a magaviseletében, hogy semmit sem tűrhet ami külföldi,
 8    I,     IV|            Nesze fiam; és ne félj semmit, ezután is tudj büszke lenni!”~ ~
 9    I,     IV|         és eltávozott.~ ~– Hát ti semmit sem fogtok mozdítani, he? –
10    I,     VI|       Benn a színházban minderről semmit sem tudtak; tizenkétszer
11    I,    VII|     Rudolf hallgatott, nem felelt semmit.~ ~Tehát Byron elébb meghalt,
12    I,   VIII|          irányban, nem látott már semmit, futni fog, amíg meg nem
13    I,     IX|        fiak, leányok nem tanultak semmit; a leányoknak úgysem kell
14    I,     IX|         asszony akkor legjobb, ha semmit sem tud; a fiak csak abban
15    I,     IX|      jurison túl nem kellett neki semmit tudni.~ ~Nép? Az nem létezett
16    I,     IX|           Halljuk!” úgyhogy éppen semmit sem lehet hallani.~ ~A beszélő
17    I,      X|     olyasvalamit hebegett, hogy ő semmit sem tud.~ ~– Milyen szép
18    I,      X|           fenyítő házba; ha pedig semmit sem tud azokról – akkor
19    I,     XI|           ki mindenütt figyel, ki semmit el nem néz, ki tán még álmában
20    I,     XI|      lenni.~ ~Teréz nem válaszolt semmit, csak érzékenyen szorítá
21    I,     XI|      kérem, hogy rólam ne szóljon semmit. A derék leány végett kérem.
22    I,    XII|       gazdag úrtól. Nem beszéltek semmit. Ez ugyan egyrészről megnyugtató
23    I,    XII|          még senki sem tud felőle semmit, tehát a baj még nem olyan
24    I,    XII|          eltűnt, neki sem szóltak semmit, hogy hova mennek, ami elég
25    I,    XII|    munkásnak, kiről senki sem tud semmit?~ ~E levél így szólt:~ ~„
26    I,   XIII|    Fricinek – nem, ennek ne írjon semmit – mert képes volna adóslevelet
27   II,    XIV|          érteném. Tagadja ki!~ ~– Semmit sem ért ön. A jószág ősi,
28   II,    XIV|          hiszem, uram, nem hiszek semmit, amit ön mondott. Érzem,
29   II,    XIV|      mondhatja azt, hogy nem érez semmit az ifjú iránt; de akkor
30   II,    XIV|       felsóhajtott, és nem felelt semmit.~ ~– A kérő derék fiatalember,
31   II,     XV|         érdekelteken kívül felőle semmit, azoknak pedig természetökben
32   II,     XV|           érte eladni? Ugyszólván semmit, olyan chimérát, * aminek
33   II,     XV|           de mind nem használt az semmit, amint leányához ért, ott
34   II,     XV|          ember úgy van néha, hogy semmit sem tud érezni; az egyik
35   II,     XV|           kérlek: ne szólj előtte semmit leendő férjhezmeneteledről.
36   II,     XV|   maradjon, úgy nem tudhat afelől semmit Mayerné – tehát más oka
37   II,     XV| megpirította a kenyérszeletkéket, semmit sem hagyott a cselédnek
38   II,     XV|           kevés cukorral, így ni. Semmit sem feledtem még el.~ ~Az
39   II,     XV|          Boltay mester nem értett semmit.~ ~De Teréz kezdé érteni.~ ~
40   II,     XV|         mindenki úgy tesz, mintha semmit sem tudna róla. János úr
41   II,    XVI|         Fennimor nem látott többé semmit, még egy döfést akart neki
42   II,   XVII|            de Teréz nem felelt rá semmit, s Fanny oly kínos helyzetben
43   II,   XVII|      megérkeztével Kárpátfalvára, semmit sem talált már ott a hajdani
44   II,   XVII|       meglepetve, midőn hazaérve, semmit sem talált azokból, amiktől
45   II,  XVIII|      kérdé mosolyogva Fanny. – Ha semmit sem hozott, annál jobban
46   II,  XVIII|         erről nem beszélünk többé semmit, hát akkor én itt maradok
47   II,  XVIII|          bocsánatot.~ ~– Nem tesz semmit – suttogá nagy lassúsággal
48   II,    XIX|        hat; általjában iparkodjál semmit sem beszélni előtte, mert
49   II,    XIX|       Ennek a neve után nem írunk semmit, könnyű lesz ráismerni.~ ~–
50   II,     XX|         de nobis sine nobis * ” („Semmit rólunk nélkülünk”) alapelvét
51   II,    XXI|          ember olyan ostoba, hogy semmit sem akar elérteni, amivel
52   II,   XXII|          el.~ ~Fanny nem szólt rá semmit. Csak kezét húzá végig homlokán,
53   II,   XXII|         mikor szomorú vagy, mikor semmit sem óhajtasz, akkor én igen-igen
54   II,  XXVII|         Mondjad, mondjad! Ne félj semmit, megértjük mi! Mit mondtál
55   II,  XXVII|      látott ő senkit, nem hallott semmit, csak őt látta ott fekünni
56   II,  XXVII|     hallik. Nem lát ő, nem hall ő semmit. Csak a haldoklóra néz némán,
57   II, XXVIII|    egyedül, és ne kérdezzen tőlem semmit.~ ~Rudolf bámulva ismert
58   II, XXVIII|   kigúnyolni.~ ~Rudolf nem felelt semmit, de félrefordítá arcát.
59   II,   XXIX|           sem ért, sohasem tanult semmit, nincs testének, lelkének
60   II,   XXIX|            Feltűnt, hogy János úr semmit sem evett, és nem ivott.~ ~
61   II,   XXIX|     ellakni, s holnapig nem eszik semmit.~ ~Vén cselédje azonban,
62   II,   XXXI|        azoknak nem hagyományozott semmit, akik emlékét válogatott
63   II,   XXXI|          ámbár miránk nem hagyott semmit – a fukar, azért mi mégis
64   II,     Sz|       nihil de nobis sine nobis – semmit rólunk nélkülünk~ ~nouvelle