Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           zöld petrezselyem téve, ahogy egy bizonyos más állatnál
 2    I,      I|   modorukkal, még jellemükkel is, ahogy a divat alakult.~ ~A „jeunesse
 3    I,      I|          a szájak tátva maradtak, ahogy éppen a szó beléjük szakadt,
 4    I,      I|       köznép Jancsi úrnak csúfol, ahogy az úrnak is tetszett szólítani.~ ~–
 5    I,      I|                Hagyjatok mindent, ahogy van! – kiálta az öreg. –
 6    I,     II|         derülten a bankár –, mint ahogy beszélik egy nálamnál sokkal
 7    I,     II|         Monseigneur! Ön úgy szól, ahogy a vaudeville-ekben * hallja
 8    I,     II|       vagy főbe lövethetné magát, ahogy legjobban tetszik. Ha pedig
 9    I,    III|       hogy minden ember úgy érez, ahogy az asztaloslegények!~ ~István
10    I,    III|          magamban – szólt István, ahogy a kézműves eltávozott. –
11    I,     IV|           a rózsalugas alá, éppen ahogy Ovidius Naso idejében szokták
12    I,     IV|      mások készen valának ellene, ahogy eltávozott az emberszólás
13    I,     IV|          kettő elöl, kettő hátul, ahogy szokás, hanem egymás széltében
14    I,    VII|  tarkasággal szőtt indu rokolyát, ahogy csak a keleti kelmeszövők
15    I,    VII|         hátul, a vezetéknév elöl, ahogy sehol sem szokták az előtte
16    I,    VII|  Chataquéla suttogva szólt hozzá, ahogy szokás álomképekhez beszélni,
17    I,    VII|           tűzben és szerelemben – ahogy hazámban szoktak meghalni
18    I,    VII|              kérdé Flórától, mint ahogy gyermekeket szoktunk kikérdezni.~ ~–
19    I,   VIII|   becsületesen kékbe van öltözve, ahogy rangbeli emberhez illik,
20    I,   VIII|         be van tarkázva tintával, ahogy a tollakat oda szokták verni.~ ~
21    I,   VIII|    bőszülten nyargalta be a tért, ahogy csak akkor tud futni a paripa,
22    I,   VIII|       paraszt! Minden mozdulatja, ahogy székre leül, ahogy lekönyököl
23    I,   VIII|    mozdulatja, ahogy székre leül, ahogy lekönyököl az asztalra,
24    I,   VIII|           lekönyököl az asztalra, ahogy a kalapját a szegletbe vágja,
25    I,   VIII|     tarkótól talpig végigveretni, ahogy ő szokott tenni mással,
26    I,   VIII|           ő szokott tenni mással, ahogy ő verte meg nemegyszer egyik-másik
27    I,     IX|          majd bölcsen mosolygott, ahogy szoktak fiatal emberek feszengeni,
28    I,      X|         haragjokban azt kívánták, ahogy apjok eltávozott, hogy bár
29    I,     XI|        vesztettek e tárgy felett, ahogy szokás lóversenyek és agárfuttatások
30    I,   XIII|  tiszteletre méltó maradványát, s ahogy állt, felállíttatá azt ismét
31    I,   XIII|        alattomos csigalépcsőkkel, ahogy ez azon időkben szokás volt.
32    I,   XIII|            Ez hibás állapot, mert ahogy én tudom, akkor nem járt
33    I,   XIII|       számol-e be drágábban, mint ahogy vesz. Ez mind nem volna
34    I,   XIII|           is, hátul van megkötve, ahogy ez egy időben divat volt,
35    I,   XIII|         karikát hánytak a szemei, ahogy beletekintett.~ ~Az öreg
36   II,    XIV|          a szívig akarom sérteni, ahogy bántott ő engemet; és ez
37   II,    XIV|           Úgy van az általánosan, ahogy ön mondá, de az én védencem
38   II,     XV|      nélkül olyan tisztességesen, ahogy nekem tetszik. „No, várjatok
39   II,     XV|           volna tőle. De sietett, ahogy lábai engedék; akik az utcán
40   II,     XV|        egész Pozsony városát, úgy ahogy áll, minden benne levőkkel
41   II,     XV|           magukat viselniök, mint ahogy ők viselték. Mindeniknek
42   II,     XV|      engem az isten úgy segéljen, ahogy életemben nem lesz egyéb
43   II,     XV|           minden kacérság nélkül, ahogy minden természet gyermeke
44   II,    XVI|   bennünket.~ ~Úgy kell vívnotok, ahogy mi határoztunk. Ha romantice
45   II,   XVII|            Fogá a paszkvillt, úgy ahogy volt, egy szelet érett penészes
46   II,  XVIII|    táncolja a mazurt és keringőt, ahogy ő.~ ~Egy hosszú, öles gróf,
47   II,  XVIII|     hagyja szeretetnek, maradjon, ahogy elébb mondta.~ ~– Igenis.
48   II,  XVIII|           nem Rudolfné jóságának, ahogy gondolod) – bizony régi
49   II,  XVIII|        hogy önt szerethessem úgy, ahogy az első pillanattól megszerettem,
50   II,   XXII|       elcsendesült – meggyógyult, ahogy az orvosok mondák.~ ~Ki
51   II,   XXII|          öltözzék, s több efféle, ahogy azt a nők legjobban szokták
52   II,   XXII|        másikat, aláfűttetve, mint ahogy a moszkvai Kremlt építették.~ ~–
53   II,   XXII|        eszmék közé menekülni.~ ~– Ahogy kívánod. Teljék örömed a
54   II,   XXIV|          fájdalom nélkül múlt el, ahogy sohasem remélte volna.~ ~
55   II,   XXVI|          lábait átölelve ül, mint ahogy a régi magyar kártyákon
56   II,   XXVI|        nagyon veszélyes baja van. Ahogy arca, termete megváltozott
57   II,   XXVI|           Kecskerey oly hangosan, ahogy torkán kifért, felelt e
58   II,   XXIX|           fekete fátyollal húzva, ahogy a temetés napján hagyták.~ ~
59   II,   XXIX|         Látod, minden úgy maradt, ahogy ő hagyta. Nem ezen szobában
60   II,   XXIX|     szobákról, legyen minden úgy, ahogy az ő temetésekor volt. Ugyanazon
61   II,   XXIX|       Kívánom, hogy úgy maradjon, ahogy van. Nevem van ráírva, semmi
62   II,   XXIX|         nagyokat sikongatva, mint ahogy a gyermekek szokták tenni,
63   II,    XXX| névünnepén.~ ~Úgy történt minden, ahogy megrendelé.~ ~Ugyanazon
64   II,    Veg|         mert azokat szeretem úgy, ahogy vannak; s szent borzalommal