Kötet, Fezejet

1001    I,   XIII|                   is kapott, s most azért nem hagy magával komázni.~ ~
1002    I,   XIII|                 úr megtisztelőit fogadta, nem lehete észre nem venni bizonyos
1003    I,   XIII|                 fogadta, nem lehete észre nem venni bizonyos visszatartózkodást,
1004    I,   XIII|                látná, mit mondana hozzá?” Nem! Egyszer látta már nagybátyját
1005    I,   XIII|                nyakban volt, * szegénynek nem kellett több egy pohár bornál,
1006    I,   XIII|                 ha Horhi Miska hóna alatt nem kapja, s el nem hiteti vele,
1007    I,   XIII|                hóna alatt nem kapja, s el nem hiteti vele, hogy nem János
1008    I,   XIII|                  el nem hiteti vele, hogy nem János úr, hanem Kalotai
1009    I,   XIII|                   a bajok pocsétájában be nem sározódván, jókedvének kulacsa
1010    I,   XIII|            megköszöntést. Ezúttal mindazt nem találta ő olyan mulatságosnak,
1011    I,   XIII|                kötényét a szája elé, mert nem értik a szót.~ ~Az a jó
1012    I,   XIII|            mellett az asztalnál, s más nő nem volt jelen a lakomán. Még
1013    I,   XIII|                 kecske, a bárányok közül! Nem a te fogadra szántam. No
1014    I,   XIII|                 hogy még más valaki is el nem jött, akit legkevésbé vártál!~ ~–
1015    I,   XIII|                 kényelmesen elballagva. – Nem szaladtam én az inszurrekció *
1016    I,   XIII|                     óta; még jó, hogy azt nem mondta, hogy repüljek.~ ~
1017    I,   XIII|                   senkihez sem szólt, míg nem látta, hogy a fiskális elindult
1018    I,   XIII|                nincs semmi baja, csakhogy nem mert egyszerre idejönni,
1019    I,   XIII|                  szavak hallatára, mintha nem tetszenék neki e nagyon
1020    I,   XIII|                  olyan nagyon már no! Hát nem látja, hogy a családi billikom
1021    I,   XIII|               szomszédja poharába, ha oda nem néz. Az alsóbb rendű nép
1022    I,   XIII|                   hogy Abellino csakugyan nem jöhet, mert beteg; hanem
1023    I,   XIII|                jóltevője összerogyott, le nem vevé szemeit szomszédja
1024    I,   XIII|                volna bűvölve helyére, fel nem bírt előle kelni.~ ~Kiss,
1025    I,   XIII|             könnyen megugorhassék; de azt nem gondolá, hogy ily szomorú
1026    I,   XIII|             elzsibbadt bele minden tagja, nem érzé a megbántást s megcsúfolást,
1027    I,   XIII|              szavakra szívében gerjedt, s nem gondolt egyébre, mint hogy
1028    I,   XIII|                ajtó felé hátrálni.~ ~– De nem megyünk el innen, uram! –
1029    I,   XIII|                annak mellén az öltönyt. – Nem megyünk mi innen, uram,
1030    I,   XIII|           megütötte a guta; ha rögtön meg nem halt is, de bizonyosan elvész
1031    I,   XIII|                 az öregúr, ámbátor még ki nem adá lelkét, de az utolsó
1032    I,   XIII|                  Értette alatta azt, hogy nem lehet vele aláíratni a kodicillust.~ ~
1033    I,   XIII|                 több bizalma van, mert az nem meri megölni. Semmi gyógyszert
1034    I,   XIII|              fogják cserélni.~ ~Negyednap nem maradt a halál révén álló
1035    I,   XIII|          esztelenebb és balgatagabb ember nem lehetett. Szólta, szidta,
1036    I,   XIII|          bocsásson az égbe.~ ~Ötödnap már nem volt, aki hírt hozzon Kárpáthyról.
1037    I,   XIII|                 Te ugyan jól jártál, hogy nem esett egy héttel később
1038    I,   XIII|          káromkodott. Az ember hevenyében nem is tudta, hogy kit szidjon,
1039    I,   XIII|                   Abellinót-e, hogy miért nem örökölt valóban, vagy Jancsi
1040    I,   XIII|                már meg akart halni, miért nem halt meg igazán. Most imhol
1041    I,     Sz|                    Démophoon és Phüllisz (nem Damón és Phüntiasz a két
1042    I,     Sz|               nincsen élet, de ha van, az nem olyan~ ~ ~ ~falunyél – torony~ ~
1043    I,     Sz|                liter volt~ ~mésalliance – nem egyenrangúak között kötött
1044    I,     Sz|                    földszint~ ~pas donc – nem, a fenét, egyáltalán nem~ ~
1045    I,     Sz|                  nem, a fenét, egyáltalán nem~ ~patvarista – joggyakornok~ ~
1046   II,    XIV|              alatt, hogy elébbi öltönyeit nem viselheti a nagy bőség miatt,
1047   II,    XIV|                   nevetnek, bár az öregek nem mindenütt találják is mulatságosnak
1048   II,    XIV|                  kezdett lenni a leányba; nem a fogadás, nem a hiúság,
1049   II,    XIV|                   leányba; nem a fogadás, nem a hiúság, nem a kérkedés
1050   II,    XIV|                  a fogadás, nem a hiúság, nem a kérkedés ösztönzé csupán,
1051   II,    XIV|             hölgyet, s tán boldogítni. Óh nem, ez nem szokásunk, hanem
1052   II,    XIV|                tán boldogítni. Óh nem, ez nem szokásunk, hanem megittasodni
1053   II,    XIV|              éppen akkor szedik rá, mikor nem hiszi; sem éjjele, sem nappala,
1054   II,    XIV|                  virágbokrétát kifürkész, nem lopnak-e abban áruló jelt
1055   II,    XIV|         valótlanságokat fogsz mondani, és nem segítesz rajta. Lődd le,
1056   II,    XIV|                   el a csábítót, mert meg nem menekülsz tőle különben.~ ~
1057   II,    XIV|             lopóztak az udvarra, ha észre nem vették, s mulatságképpen
1058   II,    XIV|            derekát, akit megkap! Igen, de nem lehet senkit megkapni. Az
1059   II,    XIV|            tapasztalt, furfangos lény, ki nem fogy ki a leleményességből,
1060   II,    XIV|                  fognak nőni; ha egyéb ok nem volna is, mely Kárpáthyt
1061   II,    XIV|                    majd ha ráuntam én!”~ ~Nem ez-e az élet?~ ~Boltay mester
1062   II,    XIV|            szólhatni?~ ~Boltay mester még nem jött egészen helyre gondolataiból,
1063   II,    XIV|                     Igenis, én vagyok az, nem tagadom.~ ~Az éltes úr mosolygott,
1064   II,    XIV|               kezdenem, hogy egy ön előtt nem egészen jó hangzású nevet
1065   II,    XIV|              akadt. Tudom én azt, hogy az nem engem illet, hanem az unokaöcsémet,
1066   II,    XIV|              hozott önnek házába.~ ~– Még nem hozott, uram – szólalt meg
1067   II,    XIV|                  s hiszem istenemet, hogy nem is fog hozni.~ ~– Én is
1068   II,    XIV|               nélkül egy lépést az utcára nem teend, és ha végre megsokallom
1069   II,    XIV|                 közül, mert én nemesember nem vagyok, én párbajt nem fogok
1070   II,    XIV|         nemesember nem vagyok, én párbajt nem fogok víni, hanem összetöröm,
1071   II,    XIV|               Megbocsásson jó barátom, én nem szoktam unokaöcsémnek izeneteket
1072   II,    XIV|         unokaöcsémnek izeneteket hordani; nem is csupa pletykázás végett
1073   II,    XIV|                   ezt az embert, mint ön. Nem szükség önnek tagadólag
1074   II,    XIV|             lakhatott volna holtig, és én nem háborgattam volna önt, ha
1075   II,    XIV|           kellemetlen viszony kapcsolatba nem hozza önnek viszonyait Abellinóéval,
1076   II,    XIV|                  hogy meghaljak, én pedig nem egyezem bele; lássa, ez
1077   II,    XIV|                 van uram, ez az ön dolga, nem az enyim, én asztalosmester
1078   II,    XIV|                 én asztalosmester vagyok, nem fábrikálok botokat, ha koldusbotot
1079   II,    XIV|                   ősi, azt senkire hagyni nem lehet, mert az a törvényes
1080   II,    XIV|               ugyanaz, aki halálom fölött nem sírni, hanem tombolni fog!
1081   II,    XIV|                 adjak tanácsot, uram?~ ~– Nem szükség. Ön csak hallgassa,
1082   II,    XIV|               amit a főúr azután mondott. Nem a vágy, nem a kívánás sóhaja
1083   II,    XIV|               azután mondott. Nem a vágy, nem a kívánás sóhaja volt az,
1084   II,    XIV|                  bántott ő engemet; és ez nem lesz egyéb, mint hogy én
1085   II,    XIV|          gondolatnál újra kezdek élni! Én nem vagyok bigott ember uram,
1086   II,    XIV|                 élethez, bizonyítja, hogy nem volt e jelenés hiú álom.
1087   II,    XIV|                 ajtó, ablak várna is reá, nem fogja felkeresni – s ez
1088   II,    XIV|                    uram, hogy a gazdagság nem boldogság. Én ismertem egy
1089   II,    XIV|                 kincsért, gazdagságért el nem adom.~ ~Kárpáthy ülve maradt,
1090   II,    XIV|                öntől. Ön rá akarja hagyni nem megvetendő birtokát, üzletét,
1091   II,    XIV|                 évek csak elnyomák, de el nem feledteték vele az emléket,
1092   II,    XIV|               fényleni, kitűnni törekvés. Nem vette ön észre, mint hidegült
1093   II,    XIV|              elérni, most már alkalmasint nem hiszi, mert valaki tudtára
1094   II,    XIV|                 akarja, hogy elessék?~ ~– Nem hiszem, uram, nem hiszek
1095   II,    XIV|            elessék?~ ~– Nem hiszem, uram, nem hiszek semmit, amit ön mondott.
1096   II,    XIV|               védencem kivétel leend.~ ~– Nem vitatkozom. Ön tudni fogja,
1097   II,    XIV|                  leány erényeiről, ha azt nem akarjátok, hogy a tolvajok
1098   II,    XIV|                ellopják azt tőle. Íme, én nem kívánom, hogy gyámleányát
1099   II,    XIV|                  kér tégedet nőül; a kérő nem fiatal, nem szép, nem szeretetre
1100   II,    XIV|                  nőül; a kérő nem fiatal, nem szép, nem szeretetre méltó,
1101   II,    XIV|                kérő nem fiatal, nem szép, nem szeretetre méltó, bátran
1102   II,    XIV|                  semmi egyéb kötelességet nem vállalsz magadra, mint hogy
1103   II,    XIV|                   a leány azt mondja rá: „Nem!” úgy én megnyugszom válaszában,
1104   II,    XIV|            elhallgatunk e dologról, és én nem fogok vele többet alkalmatlankodni.
1105   II,    XIV|                   ezen brilliant gyűrűmet nem feledtem-e itten. Ha a válasz
1106   II,    XIV|                  A leány a csábító képnek nem fog ellentállhatni, és az
1107   II,    XIV|                  bizonyosan elfogadja. És nem leend boldog. Mi által lenne
1108   II,    XIV|          öntudatát adja érte, a gazdagság nem fogja kárpótolni azt; meg
1109   II,    XIV|             eladta azt, mit újra megvenni nem lehet, élte nyugodalmát;
1110   II,    XIV|                  egészen a lyány elől. De nem, az méltatlan dolog volna,
1111   II,    XIV|                  hazudni emberséges ember nem szokott.~ ~Hirtelen jó gondolata
1112   II,    XIV|                tehetem, mint eddig, azért nem szükség osztoznunk.~ ~–
1113   II,    XIV|              Eredj no, mit beszélsz, csak nem akarsz nőtlen maradni örökké?
1114   II,    XIV|                 felelt is magának. Sándor nem szólt egy szót is, lesüté
1115   II,    XIV|                     Kárpáthy ajánlatát el nem hallgathatja Fanny előtt,
1116   II,    XIV|                  mondana, akkor, ugyebár, nem volna szükség ím e másodikkal
1117   II,    XIV|       visszautasítja, mondhatja azt, hogy nem érez semmit az ifjú iránt;
1118   II,    XIV|                   egész a terítés idejéig nem jött a szobába, csak akkor
1119   II,    XIV|                  dicsérte, becsűlé, de ez nem szerelem.~ ~Az ízletes vacsora
1120   II,    XIV|                  A leány felsóhajtott, és nem felelt semmit.~ ~– A kérő
1121   II,    XIV|               Boltay mester elhallgatott. Nem volt semmi rendkívüli abban,
1122   II,    XIV|                  hogy engem szeret. Miért nem inkább egy nálamnál jobb,
1123   II,    XIV|              boldogítani tudná.~ ~– És te nem akarnál hozzája menni? –
1124   II,    XIV|             keresve sem találni különbet, nem is valami otromba fickó,
1125   II,    XIV|                   mindig; derék ember. De nem tudom szeretni. Hozzámegyek,
1126   II,    XIV|              Háladatlan vagyok ugye, hogy nem tudom szeretni azt, akit
1127   II,    XIV|                leányom. A szívet erőtetni nem lehet, nem is szabad. Kezedet
1128   II,    XIV|                szívet erőtetni nem lehet, nem is szabad. Kezedet szerelem
1129   II,    XIV|               akit annyi ok van szeretni. Nem, senkit, senkit atyám! –
1130   II,    XIV|           nagynéném örömére szentelni; én nem óhajtok önöktől megválni,
1131   II,    XIV|               verjenek el magoktól! Engem nem fog senki nőül kérni, akiért
1132   II,    XIV|                    Az szerencse volna, de nem boldogság.~ ~– Igaz ugyan,
1133   II,    XIV|                    Igaz ugyan, hogy kérőd nem fiatal már, de szerelem
1134   II,    XIV|                 ígér.~ ~– Ki az?~ ~– Neve nem éppen kellemetes hangzású
1135   II,    XIV|                  a világban. Ah, még erre nem vagyok elég olcsó!~ ~S azzal
1136   II,    XIV|                 kérdé a dévaj lyánka.~ ~– Nem szükség, megérti így is –
1137   II,    XIV|             bizony rég az ideje, hogy azt nem próbálta.~ ~Boltay mester
1138   II,    XIV|                  arca rózsáiért; köszöni, nem adja el!” Milyen büszkén
1139   II,    XIV|                volt a lefekvésnek. Ah, de nem volt ideje az alvásnak.
1140   II,    XIV|              leányszív világát vezetik, s nem engedik kitanulni, mi ott
1141   II,    XIV|                    mikor a fiatal leányok nem tudnak aludni, és álmodnak
1142   II,    XIV|                  felkeresé, midőn élő arc nem volt körüle, s oly jólesett
1143   II,    XIV|              jólesett azon megnyugodni.~ ~Nem jutott eszébe akkor a gyámja
1144   II,    XIV|                van közöttük választottja! Nem, senki sem szeretheti őt
1145   II,    XIV|                    mint ő tudná szeretni. Nem mondaná azt neki soha, de
1146   II,    XIV|                  sírkövi oltárra.~ ~Miért nem juthat ő ily közel hozzá
1147   II,    XIV|                pénzért, ragyogványért egy nem szeretett aggnak nyújtaná
1148   II,    XIV|                hajadon. Fogva vagy már.~ ~Nem szülői s testvérhajlam,
1149   II,    XIV|                   szülői s testvérhajlam, nem bosszúvágy az, ami téged
1150   II,    XIV|                  azt is, hogy gyámjaidnak nem akarsz terhére lenni; képzeld
1151   II,     XV|               ellent Fanny határozatának, nem szóltak soha a férjhezmenetel
1152   II,     XV|               volt még tartva, hogy senki nem tudhatott az érdekelteken
1153   II,     XV|               pedig természetökben feküdt nem dicsekedni és nem panaszkodni
1154   II,     XV|                  feküdt nem dicsekedni és nem panaszkodni vele.~ ~Különös
1155   II,     XV|             ismeretes arcot kitalálni. De nem is volt arra szükség, mert
1156   II,     XV|                   ne juthasson, amíg ő ki nem beszélte magát.~ ~– Én vagyok
1157   II,     XV|          mennyiségű könnyeket. Boltay, ki nem volt szokva ilyen tragédiákhoz,
1158   II,     XV|             leszegezték volna, és sem azt nem mondta neki, hogy keljen
1159   II,     XV|                  hogy keljen fel, sem azt nem kérdezte, hogy mi baja.~ ~–
1160   II,     XV|             hallott-e ilyet valaha ember? Nem. A szívem megreped, ha el
1161   II,     XV|            megbecsültek volna, akkor majd nem hoztak volna gyalázatot
1162   II,     XV|                 gyalázat elől a világból, nem bírta meg azt, beleugrott
1163   II,     XV|                   hajam van, hogy mind el nem ment bele. De ami sok, végtére
1164   II,     XV|                sem kérditek, mi illik, mi nem illik? Hát ti már sohasem
1165   II,     XV|                 ahhoz, amit mi csinálunk? Nem mi tartjuk-e úri módon?
1166   II,     XV|          felcifrázhassalak, hogy cselédet nem tartottam, magam voltam
1167   II,     XV|                   még azt mondja, hogy ha nem tetszik velök együtt laknom,
1168   II,     XV|               sincsen az ég alatt, még ma nem ettem egy falatot, s ha
1169   II,     XV|                   a házából, ha a leányom nem akar látni, az utcán kell
1170   II,     XV|              gyermekektől; koldulni pedig nem tudok, én csak azt tudom,
1171   II,     XV|                  jámbor asszonyság még ma nem evett, minélfogva nagy keresztyéni
1172   II,     XV|                 egy jó szavát hallhatnám. Nem lehet az, ugyebár? Nem nézhet
1173   II,     XV|                    Nem lehet az, ugyebár? Nem nézhet ő az anyjára, szégyenli
1174   II,     XV|                láthatnám őt még egyszer – nem kívánom én, hogy vele beszélhessek,
1175   II,     XV|               Szépen ellesznek együtt, és nem lesz semmi baj.~ ~– Óh,
1176   II,     XV|                   a leányom, óh a leányom nem fog engemet szerethetni
1177   II,     XV|                 őt magával.~ ~– Óh, uram, nem várom én, hogy engem Teréz
1178   II,     XV|               énnekem cselédem elég, csak nem fogom gyámleányom anyját
1179   II,     XV|                  az ilynemű vásárlásoknál nem volt oly tisztult ízlése,
1180   II,     XV|             egyedül levén a szobában, meg nem állhatta, hogy nagy keserűsége
1181   II,     XV|               Boltay mester van megáldva. Nem igaz abból az egész monológból
1182   II,     XV|          monológból egy betű sem. Mayerné nem veszett össze a leányaival,
1183   II,     XV|                 kergették őt el maguktól, nem is volt neki szükség a Dunába
1184   II,     XV|                bűnös, aki vesz.~ ~Mert ha nem volnának rabszolgatartók,
1185   II,     XV|                 volnának rabszolgatartók, nem volnának rabszolgakereskedők.~ ~
1186   II,     XV|                     Boltay mester azonban nem ült mellé, hanem kiült a
1187   II,     XV|                  mester egyáltaljában meg nem engedtek neki, hanem levették
1188   II,     XV|                   azonban semmiképpen meg nem gátolhatták, hogy a jeles
1189   II,     XV|                  térdepelni, magyar ember nem térdepel senki előtt, még
1190   II,     XV|          egyenesen állásra bírja, de mind nem használt az semmit, amint
1191   II,     XV|            napvilágra hozzák, miszerint – nem húzott harisnyát. E gondolattól
1192   II,     XV|                mulassa ott magát. Ő ugyan nem volt az az ember, aki valakit
1193   II,     XV|            csendes szemlélődéseiben éppen nem háborította.~ ~Fanny és
1194   II,     XV|                   is.~ ~– Lássa Teréz, én nem tehetek róla; örülnöm kellene,
1195   II,     XV|              szomorú állapotba jutott, és nem tudok sem sírni, sem örülni,
1196   II,     XV|               szarvait, úgy tenni, mintha nem is ügyelne rá, mintha minden
1197   II,     XV|                  téged nagyon szeret. Ezt nem volna ok miért tagadni.
1198   II,     XV|          iparkodott tőle, amit az valóban nem is tett soha. Igaz ugyan,
1199   II,     XV|                gyűrűjeért maga.~ ~Repült! Nem, ez sok lett volna tőle.
1200   II,     XV|                utcán találkoztak vele, el nem tudták gondolni, mi érte,
1201   II,     XV|            napjáig titokban maradjon, úgy nem tudhat afelől semmit Mayerné –
1202   II,     XV|                  volt az eltávozás. Teréz nem feledheté, hogy Fanny már
1203   II,     XV|                 arája, kinek szerencséjén nem tud örülni; Fanny pedig
1204   II,     XV|           valakinek: „Én szeretlek”, akit nem szeret, mit ér annak a hízelgése
1205   II,     XV|          bizonyosan Mayerné volt. A leány nem boldog. Ezt gondolá. A leányt
1206   II,     XV|                   boldogságban. Egész nap nem lát magához illő ifjút,
1207   II,     XV|                 tányérjára az ételt, mert nem akart sem enni, sem inni,
1208   II,     XV|                  a negyedik tálból már őt nem illetné semmi.~ ~Ez együgyű
1209   II,     XV|                  nézendő, s minthogy azok nem voltak készen, éjszakára
1210   II,     XV|            lefekvéskor nélkülözni szokás, nem gondolva vele, hogy szűz
1211   II,     XV|                  ez előtt? Tulajdonképpen nem is gondolt semmire, egész
1212   II,     XV|                nézte a leányt. Szemeit le nem vette róla. Már az ágyban
1213   II,     XV|              tekinte szét, mintha először nem tudná, honnan jött e szó.
1214   II,     XV|            akadnak valakire, aki hamar el nem alszik, aki türelmesen hallgatja,
1215   II,     XV|                 másik fél horkolása véget nem vet a diskurzusnak.~ ~Mayernénak
1216   II,     XV|           leányához, és soha jobb alkalma nem volt rá, mint ilyenkor,
1217   II,     XV|                ágyban fekve; senki, semmi nem zavarhatja a beszédet, nem
1218   II,     XV|                nem zavarhatja a beszédet, nem lehet előle elmenni semmi
1219   II,     XV|                  s a sötétben semmi módon nem vehetni észre, ha az ember
1220   II,     XV|                  a beszédet Mayerné –, de nem hittem volna soha, hogy
1221   II,     XV|              maradtál volna, akkor tudom, nem jutottam volna ilyen sorsra.
1222   II,     XV|                   másik, mert ha bolondok nem volnának, nem úgy kellett
1223   II,     XV|                 ha bolondok nem volnának, nem úgy kellett volna magukat
1224   II,     XV|             mellett meglehetett volna, de nem becsülte meg, mindegyik
1225   II,     XV|              világ leányaivá lettek, mért nem voltak elég okosak maguknak
1226   II,     XV|                  még akkor is tudom, hogy nem hagyna ő tégedet nyomorúságban,
1227   II,     XV|                    gondoskodnék rólad, ha nem volna neki egy unokaöccse,
1228   II,     XV|                      Alszol már Fáni?~ ~– Nem – rebegé a leány. Nem bírt
1229   II,     XV|                     Nem – rebegé a leány. Nem bírt annyi ravaszsággal,
1230   II,     XV|                  Mayerné, hogy elaludt, s nem beszélt volna többé.~ ~–
1231   II,     XV|                  hogy beszélek? Szólj, ha nem szereted.~ ~Fanny erőt vett
1232   II,     XV|                elmegyek melletted, és meg nem szólítalak. Igaz is. Milyen
1233   II,     XV|                  tőlem elvettek. Miért is nem maradnak a leányok mindig
1234   II,     XV|         megtalálta a gyanút, melyet Teréz nem mert vele közleni, hogy
1235   II,     XV|                        Fázol te Fáni?~ ~– Nem én – rebegé a leány összehúzódva
1236   II,     XV|                 reszketni hallanálak.~ ~– Nem.~ ~– Ugyebár ismerted te
1237   II,     XV|                voltak valamennyien! Szóba nem álltak velünk. Mikor nénéddel
1238   II,     XV|            társaságban szívesen látják, s nem kérdik, ki és mi. A promenádon
1239   II,     XV|                neki. Egyébiránt ki tudja, nem jobban történt-e ez így
1240   II,     XV|                készülnek; ha három gyerek nem volna a nyakukon, régen
1241   II,     XV|            szerencse! Fáni! Te fázol?~ ~– Nem, nem – suttogá a leány,
1242   II,     XV|                  Fáni! Te fázol?~ ~– Nem, nem – suttogá a leány, és reszketett,
1243   II,     XV|         megdörzsöljem a lábaidat!~ ~– Ne! nem! Nem fázom – rebegé Fanny.
1244   II,     XV|                  a lábaidat!~ ~– Ne! nem! Nem fázom – rebegé Fanny. Irtózott
1245   II,     XV|           megnyugodott benne, hogy leánya nem fázik. És azután jó hosszú
1246   II,     XV|               beszédet –, alszol már?~ ~– Nem! – szólt a leány. Kíváncsi
1247   II,     XV|                  akarja azt tudni.~ ~– Én nem tudom, mi lelt? – szólt
1248   II,     XV|            vigasztaló volt, hogy ez mégis nem az ő megrontására hozatott
1249   II,     XV|              kerül a hiúság ajtajára.~ ~– Nem hinné az ember – folytatá
1250   II,     XV|                   mikor megtudta, hogy te nem lakol már ott. Főbe akarta
1251   II,     XV|               zörejjel. – Az ember igazán nem tudja, hogy nevessen-e rajta,
1252   II,     XV|                 rajta, vagy csodálkozzék. Nem múlt el egy nap is, hogy
1253   II,     XV|                  Hanem ha megmondja, hogy nem vesz el, de pénzt ad; az
1254   II,     XV|                 jól őrzött virágai; rátok nem ragad ebből semmi, mert
1255   II,     XV|                 Még ha igazat mondana is, nem volna az jó; az alacsony
1256   II,     XV|                   nőkkel, mint Halm Rézi, nem törődnek. Azok ellehetnek
1257   II,     XV|                  azokat megvetik, azokrul nem beszélnek.)~ ~Csak tovább.~ ~–
1258   II,     XV|           Kérdezte, hogy hová lettél. „Én nem tudom uram – mondék –, tőlem
1259   II,     XV|                 száj és fölséges termet!… Nem tehettem róla. Mondtam neki,
1260   II,     XV|                  Mondtam neki, hogy miért nem sietett, ha komoly szándéka
1261   II,     XV|                   Igenám uram, de a leány nem várhat addig, míg ön nagybátyja
1262   II,     XV|                akkorra megvénülhet, addig nem lehet mindig leány. Hát
1263   II,     XV|                 abban bízni, mai világban nem lehet hinni a férfiaknak.
1264   II,     XV|                 mondta, hogy no jó, ha én nem bízom az ő becsületszavában,
1265   II,     XV|             maradtak a kávézásnál. Boltay nem talált rá okot, hogy emiatt
1266   II,     XV|               olykor anyjára tekintve, ki nem szűnt meg őt magasztalni,
1267   II,     XV|                lyán megfogva anyja kezét; nem irtózott tőle –, hogy hívják
1268   II,     XV|          titkolózva elébb körülnézett, ha nem hallja-e meg valaki, azután
1269   II,     XV|                kellemetes; soha életemben nem láttam olyan férfias alakot.~ ~
1270   II,     XV|                 marad.~ ~„Ah! okos leány! Nem olyan szeles, mint a testvérei.
1271   II,     XV|                   mint a testvérei. Ez ám nem hagyja bolonddá tenni magát.
1272   II,     XV|                    mintha soha keresztvíz nem érte volna. Minden csak
1273   II,     XV|                reggelt kívánt, s kérdezé, nem izennek-e valamit a városba,
1274   II,     XV|                 Fanny egész készséggel –, nem lenne szíves bácsi, hogy
1275   II,     XV|              szemet, szájat meresztett. Ő nem mondta, hogy el akar innen
1276   II,     XV|               vannak ott holmi hímzéseim, nem akarom, hogy a nénéim elhányják,
1277   II,     XV|                   jobb lesz. Mert ezt meg nem tanulom.~ ~Fanny mosolyogva
1278   II,     XV|                   ily alakban lefesse. De nem, most nem ért rá. Csak gyorsan.
1279   II,     XV|             alakban lefesse. De nem, most nem ért rá. Csak gyorsan. Mit
1280   II,     XV|                   mondja neki.~ ~Abellino nem állhatá meg, hogy összevissza
1281   II,     XV|                   van, az törökül van, el nem tudtam volna mondani szájjal.~ ~
1282   II,     XV|                  egymásnak… Boltay mester nem értett semmit.~ ~De Teréz
1283   II,     XV|                volt elragadtatásában, meg nem állhatja, hogy a szép ara
1284   II,     XV|                 segéljen, ahogy életemben nem lesz egyéb gondom, mint
1285   II,     XV|                  hangon –, hogy életemben nem fogok erősebb kötelességet
1286   II,     XV|                minden arcon!~ ~Fanny arca nem volt többé halvány, hanem
1287   II,     XV|             dolgokra készül; ha olykor el nem nevetné magát, haragosnak
1288   II,     XV|                   fogatni. Kicserélték!~ ~Nem találja helyét, oly kedve
1289   II,     XV|              tündére, angyala, istennője. Nem hiába támadt ő fel halottaiból.~ ~–
1290   II,     XV|                 is szorítá azt, s a leány nem haragudott érte.~ ~E merénylet
1291   II,     XV|                 kinyitva annak ajtaját, s nem várva, míg Palkó lebocsátja
1292   II,     XV|                ifjúúr! – viszonza amaz el nem mosolyodó képpel, s nagyot
1293   II,     XV|                  ki a finom társaságokban nem megvetendő szerepet szokott
1294   II,     XV|                  ide, akik elég együgyűek nem találni ki azon okot, mely
1295   II,     XV|       megjelenhetni megtiszteltetés. Nála nem szégyellheti magát senki,
1296   II,     XV|           szabályai ellen.~ ~Kecskerey úr nem biztat, nem szerez meg senkit,
1297   II,     XV|                  Kecskerey úr nem biztat, nem szerez meg senkit, az ő
1298   II,     XV|                  Óh, Kecskerey úr azt meg nem engedné! Ő büszke a maga
1299   II,     XV|          összejövetelekre, de ő szerelmet nem szerez. – Az már megint
1300   II,     XV|               költségeket, tulajdonképpen nem is az övé, hanem Fennimoré,
1301   II,     XV|                bizonyos volt, hogy titkot nem kellett belőle csinálni.
1302   II,     XV|                 hogy sem kezét, sem lábát nem törte az úton.~ ~Hanem abban
1303   II,     XV|                  az öregek vitték be?~ ~– Nem, azok még hajnalban elmentek,
1304   II,     XV|           nyereséges üzlet után? Tán csak nem világosította fel valaki,
1305   II,     XV|                  mást gondolt, s most már nem fog eljönni. Pedig már mindenki
1306   II,     XV|             estély is azért van rendelve. Nem, nem lehet, jobban ismeri
1307   II,     XV|                  azért van rendelve. Nem, nem lehet, jobban ismeri ő már
1308   II,     XV|               ember tudja, hogy az estély nem az ő pénze ára, ő is tudja
1309   II,     XV|                       Nagyon örülök, hogy nem veté meg szerény meghívásomat. –
1310   II,     XV|                      önök kegyesek voltak nem feledkezni meg legőszintébb
1311   II,     XV|            prozopopeával fogadja. Ezúttal nem paradoxon azt mondani: természethű
1312   II,     XV|          fesztelenül mulassanak. Akik még nem ismerik, s ismerni kívánják
1313   II,     XV|                  Végre jön Abellino. Neki nem volt szabad jókor érkezni.
1314   II,     XV|             komolysággal történik, mintha nem Abellino volna valósággal
1315   II,     XV|              estélyt adó háziúr, s mintha nem tudná ezt minden ember.~ ~
1316   II,     XV|               Párizsból, melyet még akkor nem hoztak oly közel a vasutak
1317   II,     XV|                      Fennimor felkelt, és nem játszott többet. Ha tejfehér
1318   II,     XV|               Ostoba szerencséje volt ma. Nem győzött rajta kacagni.~ ~–
1319   II,     XV|                   itt van az előszobában, nem jöhet be, mert útról jön,
1320   II,     XV|               jöhet be, mert útról jön, s nem ért rá átöltözni.~ ~– Hopp!
1321   II,     XV|                   átöltözni.~ ~– Hopp! ez nem jó jel! – Abellino sietett
1322   II,     XV|            beszélni vele. Azt mondá, hogy nem találja a leányt, de az
1323   II,     XV|                   fog jőni, mert különben nem fogadta volna el a meghívást.~ ~
1324   II,     XV|              rászedtek volna!~ ~Ott pedig nem vala szabad a bosszúságot
1325   II,     XV|              Mayernéhoz megkérdezni, hogy nem mondta-e a leánynak, hogy
1326   II,     XV|                  ha ez mulattatja. Ártani nem árt.~ ~– Ah, házasság! –
1327   II,     XV|              Kecskerey úr elé lépett, aki nem talált mit mondani.~ ~Fanny
1328   II,     XV|              férfira mutatva.~ ~Kecskerey nem mondhatott egyebet, mint
1329   II,     XV|                   rá bosszús arkangyalok, nem volna rá nézve úgy elzárva,
1330   II,     XV|              végig a társalgási termen, s nem látszott rá ügyelni, hogy
1331   II,     XV|                    s közéjök ült.~ ~Miért nem nevetnek? Miért nem folytatják
1332   II,     XV|                 Miért nem nevetnek? Miért nem folytatják a beszédet? Fennimor
1333   II,     XV|                hidegvérét, s szeleskedik. Nem vigyáz a tételekre, a nyerőt
1334   II,     XV|               Fennimor.~ ~– Ah, ah! – meg nem állhatja, hogy diadalmasan
1335   II,     XV|                   Valóban te. Hiszen csak nem állítod még most is, hogy
1336   II,     XV|                   mint te vagy, pénzed el nem bolondítja, ha pedig udvarlót
1337   II,     XV|             hagytam benn a tételt.~ ~– Én nem vettem észre.~ ~– Ah, ez
1338   II,     XV|              rikácsolássá válik. Abellino nem szól egy szót is, de melle
1339   II,     XV|                      rikácsol Fennimor, s nem szabadíthatva kezeit az
1340   II,     XV|                   feleket. Átlátják, hogy nem itt a helye hasonló modorú
1341   II,     XV|               azonnal, s a társaság azért nem zavartatik meg. Nehány pillanat
1342   II,    XVI|                 indoka van.~ ~A párbaj se nem törvényes, se nem helyeselhető,
1343   II,    XVI|               párbaj se nem törvényes, se nem helyeselhető, de mégis használt
1344   II,    XVI|                   ellen a törvény ótalmat nem nyújt, a közhatóságok nem
1345   II,    XVI|                 nem nyújt, a közhatóságok nem biztosítanak.~ ~Ha egy jellemkérdésben
1346   II,    XVI|               állítanak valakit.~ ~Ha egy nem kedvelt viszonynak útját
1347   II,    XVI|                  Egyszóval, mikor a felek nem vérszomjból, nem dühből
1348   II,    XVI|                  a felek nem vérszomjból, nem dühből keresik a párbajt,
1349   II,    XVI|                  lövésnek, de ellenfelére nem lőni. A párbaj végződik
1350   II,    XVI|        eltemettetik, s azt többé előhozni nem szabad.~ ~De mikor tettleges
1351   II,    XVI|            kijelenték, hogy ők pisztolyra nem engedik őket menni, s ebben
1352   II,    XVI|            Franciaországban noble emberek nem is vínak mással. Hanem e
1353   II,    XVI|                      Ha öt perc alatt meg nem tudják egymást vágni, a
1354   II,    XVI|             hívtak bennünket ide. Hisz ez nem párbaj, hanem gyermektréfa.
1355   II,    XVI|                  mi így egyeztünk meg, ha nem tetszik, tessék egyedül
1356   II,    XVI|                vívó, hogy ily közelségből nem is lehetett mást, mint életveszélyes
1357   II,    XVI|               állt közöttük.~ ~– Urak, ez nem szabad! A viadal nem megy
1358   II,    XVI|                   ez nem szabad! A viadal nem megy életre-halálra; mi
1359   II,    XVI|                  mérték össze kardjaikat; nem sokat zörögtek, nem vesztegettek
1360   II,    XVI|           kardjaikat; nem sokat zörögtek, nem vesztegettek erőt a vágásokhoz,
1361   II,    XVI|                   Már ekkor Fennimor dühe nem ismert határt.~ ~– Mit akartok
1362   II,    XVI|              iparkodott azt kifárasztani; nem is gondolt már magával,
1363   II,    XVI|              elvégre dühének tetőpontján, nem törődve szabályokkal és
1364   II,    XVI|                   különösebb volt, mert ő nem bírt valami különös testi
1365   II,    XVI|                 kinyújtá ellene. Fennimor nem látott többé semmit, még
1366   II,    XVI|                   fogják, hogy ily párbaj nem költői agyrém.~ ~– ~ ~Fennimor
1367   II,    XVI|                 bűneiért vezekelni.~ ~Oda nem követjük, ha visszajön,
1368   II,   XVII|                 lehetett jönni az utcára, nem kellett félni az embernek,
1369   II,   XVII|                  a sárba taszítják; éjjel nem verte fel a jámbor alvókat
1370   II,   XVII|                   megverték az ablakokat; nem kellett többé annyit ügyelni
1371   II,   XVII|               üljenek mindig az ablakban; nem kellett többé remegni, hogy
1372   II,   XVII|                 neje számára, kit soha el nem hagyott magától, hanem vele
1373   II,   XVII|                  egyik elve volt az, hogy nem a vásáros született az eladó
1374   II,   XVII|                 valahova a maga pénzeért, nem az ő kötelessége az eladó
1375   II,   XVII|                  semmiféle idegen nyelven nem beszélni, ilyenformán kényszerítve
1376   II,   XVII|                 sírni mind a kettő, de az nem illett. Most örülni kellett
1377   II,   XVII|                  látszottak, hogy könnyet nem engedett jönni beléjök.
1378   II,   XVII|                   engedett jönni beléjök. Nem lehetett. A nagy úr ott
1379   II,   XVII|            kézműves elvörösödött. A nábob nem tudta, hogy ennek a munkától
1380   II,   XVII|                    Szeret-e vadászni?~ ~– Nem, uram. Sajnálom az állatokat.~ ~–
1381   II,   XVII|          unokahúgát? Csak eljön megnézni, nem érte-e valami baj, hogy
1382   II,   XVII|               János úr részéről, de Teréz nem felelt rá semmit, s Fanny
1383   II,   XVII|               építtessen a fővárosban. Ha nem akar is benne lakni, legalább
1384   II,   XVII|             létrehozatala.~ ~Persze Fanny nem érti, hogy mi érdek van
1385   II,   XVII|                 hírnevessé tette, hogy rá nem lehet Kárpátfalvára ismerni.~ ~
1386   II,   XVII|                 terem nőcselédek számára. Nem jöhetett elő eset, hogy
1387   II,   XVII|                 minőket nyomtatásban soha nem látni, de amelyeket számtalanszor
1388   II,   XVII|         küldötteket kézbesíti, mely, hogy nem maradt kívánatos siker nélkül,
1389   II,   XVII|                előtt, aki azonban szintén nem volt rest, hanem amint becsukták
1390   II,   XVII|             szabódott, meg volt szorítva, nem menekülhetett, ki kellett
1391   II,   XVII|                    kútba estem”-nél. * Ha nem kellett neki tudóstársaság,
1392   II,   XVII|       cukorrépagyár felállítására, ha azt nem találta eléggé közemberiséget
1393   II,   XVII|                  jobb szerette a vizet, s nem akart a szárcsákat nyugtalanító
1394   II,   XVII|              magukat az ilyen gőzkörhöz * nem szokott jó fiúk, s reszkettek
1395   II,   XVII|                Arról tudja az ember, hogy nem valami előkelő családból
1396   II,   XVII|            hallhatott minden bohóságot, s nem neheztel meg, ha véletlen
1397   II,   XVII|                  sem szólni, sem moccanni nem mer, mert az Angliában növeltetett,
1398   II,   XVII|                   eszme körül, mely, hogy nem volt múlandó, hiú tárgy,
1399   II,   XVII|                 mai napiglan hasonló – ha nem nagyobb – népszerűségnek
1400   II,   XVII|            neveztetik agarászegyletnek.~ ~Nem kételkedünk rajta, miszerint
1401   II,   XVII|                   tényezőjét tárgyalni.~ ~Nem tekintve azon csaknem misztikus,
1402   II,   XVII|       Magyarországon, sem pedig Erdélyben nem lehet képzelni előkelő házat,
1403   II,   XVII|            erdélyi urakat, hogy addig meg nem nyugszik, amíg egy agarat
1404   II,   XVII|         jelentékeny tényező az agár, mert nem is említve azt, hogy a legszebb
1405   II,   XVII|           tudományok s feszengő költészet nem cserélték ki a korszellemet.~ ~
1406   II,   XVII|               eszmecserék, higgadt ész és nem higgadt erszény kívántatnak;
1407   II,   XVII|                   ígértek, de tulajdonosa nem adá, s most erősen köti
1408   II,   XVII|                 minthogy csúzban szenved, nem lehet olyan szerencsés,
1409   II,   XVII|         nyughatatlan gróf és más, bőrükbe nem férő hazafiak a nemzetre
1410   II,   XVII|                   non nascitur, sed fit” (nem születés által lesz agárrá,
1411   II,   XVII|                mosolyognak, és szíveikben nem gondolnak semmi rosszat…
1412   II,  XVIII|           elejteni, s egyszer megbuktatva nem marad számára egyéb hátra,
1413   II,  XVIII|               kezd odaszokni, kiket többé nem a nábob jó bora és rossz
1414   II,  XVIII|                véleményre, azt bizonyosan nem tudom.~ ~A szép Csendey
1415   II,  XVIII|                  A szép Csendey Rezső, ki nem restelli, hogy a világ által
1416   II,  XVIII|            patentírozott * előtáncos, aki nem emlékezik rá, hogy találkozott
1417   II,  XVIII|               magáról, hogy rútabb embert nem látott magánál, de azért
1418   II,  XVIII|              iránti szerelmében, csak azt nem tudja, hogy mi fán terem
1419   II,  XVIII|               ahol az őrzött kép senkitől nem sejtve pihen?~ ~A közelgő
1420   II,  XVIII|            közelgő társulati ünnepély már nem messze volt.~ ~János úr
1421   II,  XVIII|            kopogtatott minden ajtót, s ki nem nyitott egyet is, amíg rá
1422   II,  XVIII|                 nyitott egyet is, amíg rá nem kiáltottak, hogy „Szabad!”
1423   II,  XVIII|             bizalma támadjon hozzá. Fanny nem várta, hogy Varga uram közelebb
1424   II,  XVIII|                 én is felállok.~ ~– Pedig nem volnék érdemes e különös
1425   II,  XVIII|         olyasvalamit rebegett, mintha meg nem foghatná, mivel adott okot
1426   II,  XVIII|               nincs e nők között, sejteni nem képes; kihez vonzódjék,
1427   II,  XVIII|                fog ő megjelenni, mint aki nem maga választja szerepét
1428   II,  XVIII|                   kigúnyolják, erényeiben nem hisznek, szépségeért gyanúsítani
1429   II,  XVIII|                   rejtve. Jaj neki, ha el nem érti azt, jaj neki, ha elérti,
1430   II,  XVIII|                jaj neki, ha elérti, és el nem tudja titkolni. Jaj neki,
1431   II,  XVIII|             titkolni. Jaj neki, ha vissza nem tudja adni, és jaj neki,
1432   II,  XVIII|             tekinthetne, mint édesanyját (nem Mayernét, hanem egy ideális
1433   II,  XVIII|                gyanánt szerethetne (ismét nem az igaziakat értve), arról
1434   II,  XVIII|               mondva, hogy Varga uram meg nem állhatá, miszerint dolmánya
1435   II,  XVIII|              közül, akik fel vannak írva. Nem tudom, kitől féljek, kihez
1436   II,  XVIII|              volna ismét.~ ~– Tessék.~ ~– Nem szóltam, édes barátom –
1437   II,  XVIII|                   ismeretlen világban. Én nem tehetek róla, hogy önt úgy
1438   II,  XVIII|               ilyen idős, mint nagyságod, nem ilyen szép, de igen jó volt,
1439   II,  XVIII|         Folytassuk a felvett tárgyat.~ ~– Nem, nem, nagyságos asszonyom,
1440   II,  XVIII|                 felvett tárgyat.~ ~– Nem, nem, nagyságos asszonyom, bocsánat
1441   II,  XVIII|           asszonyom, bocsánat szavaimért, nem addig, amíg határtalan,
1442   II,  XVIII|                   kimondhatlan hálámat ki nem fejezem nagyságod iránt.
1443   II,  XVIII|              óráimban egy szép delnő, egy nem ezen világból való angyal
1444   II,  XVIII|                kérdésre felelni próbálok. Nem tartom legelőször is szükségesnek,
1445   II,  XVIII|                  ki magamat? – akik iránt nem lehet nagyságodnak teljes
1446   II,  XVIII|               lehetnek okok, miknél fogva nem éppen kívánatos nagyságod
1447   II,  XVIII|               éppen semmi észrevételekkel nem kísérni.~ ~Hm, hm. Néha
1448   II,  XVIII|                elismert jó tulajdonságait nem találja eléggé ajánlatra
1449   II,  XVIII|                helyezheti, és csalatkozni nem fog.~ ~Fanny olvasá a mutatott
1450   II,  XVIII|                   e név tulajdonosnéjának nem lehet gyűlöletes jellemmel
1451   II,  XVIII|             másoktól is kérdezősködni, ha nem azt fogják-e egy szívvel,
1452   II,  XVIII|               helyre állíthassak mellé, s nem volna rám nézve nagyobb
1453   II,  XVIII|                felelt Varga. – Igaz, hogy nem is látni messze földön oly
1454   II,  XVIII|                  ajtó.~ ~És belép rajta – nem azon arc, azon alak, mit
1455   II,  XVIII|             sovány kéz, melyek csuklóban, nem tudom mi okbul, szörnyű
1456   II,  XVIII|              felékesítve, s miután kezeit nem tudja megmozdítani anélkül,
1457   II,  XVIII|             megölelni, megcsókolni; ah ez nem az.~ ~Hátul jön ő, nagynénje,
1458   II,  XVIII|               jutott ideje láthatni.~ ~De nem is volt itt arra nagy szükség,
1459   II,  XVIII|           tekintetben tehát csak annyiban nem hasonlít az érdemes kisasszony
1460   II,  XVIII|                   amelyből embertől észre nem vehető módon sikerült Varga
1461   II,  XVIII|                 melyet a szónoklattan még nem határozott meg, s mely örökké
1462   II,  XVIII|                jószága mellett (értsd: ez nem a te jószágod, nem férjedé,
1463   II,  XVIII|              értsd: ez nem a te jószágod, nem férjedé, hanem a Kárpáthy-családé),
1464   II,  XVIII|               rendes szokás (ezt te talán nem is tudod, hogyan tudnád?);
1465   II,  XVIII|              bennünket látsz és a pernek, nem Rudolfné jóságának, ahogy
1466   II,  XVIII|                    csaknem gyermek, haha, nem vehettem rá magamat, haha;
1467   II,  XVIII|                  te idődben voltam, de én nem adtam el magamat gazdagságért,
1468   II,  XVIII|         iparkodott azokat megcáfolni.~ ~– Nem, nem; de el kellett utaznia
1469   II,  XVIII|               azokat megcáfolni.~ ~– Nem, nem; de el kellett utaznia Bécsbe
1470   II,  XVIII|               utazni. Ha a léghajósok még nem találták fel a léggömb kormányozhatásának
1471   II,  XVIII|           mindenki ellenében, de legalább nem is volt azoknak sem élök,
1472   II,  XVIII|                 szeretetben, egy kerubim, nem is férfi a neje mellett,
1473   II,  XVIII|              belőle mind a hárman: Rudolf nem azért jó férj, mert neje
1474   II,  XVIII|                    mert ő kerubim. Rudolf nem olyan férj, mint egy és
1475   II,  XVIII|               lehet a szívedben.)~ ~Flóra nem tűrheté, hogy más irányt
1476   II,  XVIII|                 szaporodott, de mindeddig nem találkozhattunk kegyeddel,
1477   II,  XVIII|                 mely egészen felbuzdít.~ ~Nem használt az. Hiába felelt
1478   II,  XVIII|                 ez nagyon természetes, ez nem is lehet máskülönben. Egy
1479   II,  XVIII|                Fanny szemeit érzé kiégni; nem rejté el, arca bíborvörös
1480   II,  XVIII|              monda:~ ~– Való. És az anyát nem pótolja ki senki.~ ~Azokból
1481   II,  XVIII|                  Eszékiné volt, bizonyára nem pótolhat senki. Senki. Senki.
1482   II,  XVIII|                   elfogadhassam; ha talán nem gondolná célszerűnek az
1483   II,  XVIII|          aktáinkat megismertetni…~ ~– Óh, nem, nem, nem! Értem, értem!
1484   II,  XVIII|               megismertetni…~ ~– Óh, nem, nem, nem! Értem, értem! Hagyjuk
1485   II,  XVIII|          megismertetni…~ ~– Óh, nem, nem, nem! Értem, értem! Hagyjuk őket
1486   II,  XVIII|                kedves szomszédnő, hogy ön nem fog rám féltékeny lenni
1487   II,  XVIII|        tulajdonságaik mellett éppen azzal nem bírnak, amiért valakinek
1488   II,  XVIII|                 csókjaival halmozá el, és nem bírt egy szót szólani.~ ~–
1489   II,  XVIII|               Fanny –, mondja ön: ugyebár nem egy hideg ügy hozta e házba,
1490   II,  XVIII|                      Óh, istenem… – Flóra nem tudott mit felelni, hiszen
1491   II,  XVIII|                        Ne mondja ön, hogy nem úgy van; engedjen e boldog
1492   II,  XVIII|           lábaihoz ne boruljon; amit hogy nem tehetett, odaborult Flóra
1493   II,  XVIII|                  Ha megígéred, hogy erről nem beszélünk többé semmit,
1494   II,  XVIII|                  annyi dolgod lenne, hogy nem győznéd magad, aztán meg
1495   II,  XVIII|               észrevételt akart tenni, de nem juthatott hozzá barátnéja
1496   II,  XVIII|                  Óh, ezt ne gondold, hogy nem önzésből teszem – monda
1497   II,  XVIII|                  életében soha ily jóízűn nem nevetett.~ ~Ez a Szentirmayné
1498   II,  XVIII|                  festett múzsákra, mintha nem tudná, hogy ki az a Fanny.~ ~–
1499   II,  XVIII|     Kárpáthy-családfa dicsőítésére.)~ ~De nem fogott többé a fegyver.
1500   II,  XVIII|                magát kinevetni, állva már nem győzte.~ ~Marion kisasszony
1501   II,  XVIII|               lőtte meg nyúl helyett. Meg nem foghatta, hogy hol vettek
1502   II,  XVIII|                egy hétig?~ ~– Ha ugyan ki nem vertek innen – viszonza
1503   II,  XVIII|                 haza.~ ~Marion kisasszony nem tagadhatott meg magától
1504   II,  XVIII|                        Reménylem, hogy ön nem szedte ki a kerekeimet,
1505   II,  XVIII|               szoktam kiszedetni, de arra nem volt még eset, hogy a vendégeim
1506   II,  XVIII|                      János úr most igazán nem tudta, hogy engedelmet kérjen-e
1507   II,  XVIII|             kérjen-e vagy bocsánatot.~ ~– Nem tesz semmit – suttogá nagy
1508   II,  XVIII|               protezséjának az iméntiért. Nem akartam e nevezetes személyt
1509   II,  XVIII|              figyelmes pártolásába. Vajon nem lépek-e valahol ismét egy
1510   II,  XVIII|           gondviselés alatt hagyom, ámbár nem tudom, hogy Szentirmay féltékenysége
1511   II,  XVIII|            Szentirmay féltékenysége miatt nem gyűl-e meg a Kárpáthy-kastély
1512   II,  XVIII|                   kárpátfalvi határból ki nem érünk, mert nem tudod, hogy
1513   II,  XVIII|               határból ki nem érünk, mert nem tudod, hogy hol méltóztatik
1514   II,  XVIII|                   Oly hang ez, melyet rég nem hallottak e falak.~ ~A vén
1515   II,  XVIII|                   esik neki nehezen, hogy nem mondhatja el senkinek, hogy
1516   II,  XVIII|                   ugyan a fiskális, de az nem arra való ember. Neki elég
1517   II,    XIX|                 ki mit és kit szeret, kik nem szeretik egymást.~ ~Nem
1518   II,    XIX|                   nem szeretik egymást.~ ~Nem volna csoda egy új asszonynál,
1519   II,    XIX|                Fannynak elég finom érzése nem lett volna barátnéja gyöngédségét
1520   II,    XIX|          szorongattatást okozott. – Fanny nem hallgathatá el az öreg tisztviselő
1521   II,    XIX|                  az az egy hiányzik, hogy nem szeretetreméltók.~ ~Szemtirmayné
1522   II,    XIX|           Legelőbb is a férfiak.~ ~A tény nem az enyim, hanem azé a két
1523   II,    XIX|                magáéról, mert azzal éppen nem gondol, amellett heves,
1524   II,    XIX|           szenvedélyes; ha indulatba jön, nem válogatja a szót, nem nézi,
1525   II,    XIX|                jön, nem válogatja a szót, nem nézi, férfiak vannak-e körüle
1526   II,    XIX|               tehát tisztelni kell, tehát nem lehet vele úgy bánni, mint
1527   II,    XIX|                fog neked udvarolni, és te nem utasíthatod őt el, hanem
1528   II,    XIX|           magasabb más embernél, s akinek nem szabad onnan az oszlop tetejéről
1529   II,    XIX|             nagyságos úr. Ezen cím nélkül nem tudom, hogy ismerné-e őt
1530   II,    XIX|             mindig azon panaszkodik, hogy nem tud enni. Nagyon kellemetes
1531   II,    XIX|                hogy megterhelte magát; ha nem kínálod, megharagszik, és
1532   II,    XIX|               utána: báró Málnay Georges (nem György) – kellemetes ember.~ ~–
1533   II,    XIX|             minthogy oly szeretetreméltó, nem lehet félteni senkit, hogy
1534   II,    XIX|                tovább: gróf Louis Karvay. Nem is lehet őt képzelni másképp,
1535   II,    XIX|              hozzád, hogy lássa, mennyire nem tudsz neki megfelelni; valóságos
1536   II,    XIX|               elharagszik esztendőkig, és nem mondja meg, hogy miért;
1537   II,    XIX|                hogy neki mi tetszik és mi nem. Hanem tessék azon másoknak
1538   II,    XIX|                  örömest tesz jót, de azt nem kívánhatják tőle, hogy őket
1539   II,    XIX|                  egész Magyarországon, de nem nemesembert még csak irnokai
1540   II,    XIX|              szívhez vannak kulcsaink. És nem volna utolsó vállalat őt
1541   II,    XIX|              igazat adnak, senki címét el nem felejtik, és a magukéval
1542   II,    XIX|                    s örömest visszaadják, nem csinálnak komoly képet,
1543   II,    XIX|                    ahol mindenki vigad, s nem nevetkéreznek, ahol más
1544   II,    XIX|                regényíró is munkájából ki nem felejt, ha azt akarja, hogy
1545   II,    XIX|                   és olvassák, mert ha ők nem vennék, nem tudom, hogy
1546   II,    XIX|                    mert ha ők nem vennék, nem tudom, hogy kinek a számára
1547   II,    XIX|                  ismerheted.~ ~Kárpáthyné nem állhatá meg, hogy ne ásítson.~ ~–
1548   II,    XIX|                   ő nincs sehol? Tehát őt nem fogja soha látni ez életben
1549   II,    XIX|             ismerősök, s talán csak Flóra nem vette észre őt, vagy azok
1550   II,    XIX|                   megemlékezzék róluk. Az nem lehet; e nemes arcnak nemes
1551   II,    XIX|                kérdezé Flórától:~ ~– És – nem hagytál ki senkit?~ ~– De
1552   II,    XIX|                 Pedig nagyon érdekes név. Nem találod ki?~ ~– Nem én! –
1553   II,    XIX|                  név. Nem találod ki?~ ~– Nem én! – szólt Fanny egészen
1554   II,    XIX|             tartom őt az egész világon, s nem ismerek férfit, ki vele
1555   II,    XIX|                   együgyű volt magától ki nem találni, hogy más név nem
1556   II,    XIX|                 nem találni, hogy más név nem maradhatott ki onnan az
1557   II,    XIX|              onnan az övénél, melyről még nem szóltak.~ ~Flóra azt hivé,
1558   II,    XIX|                  mondunk róluk.~ ~– És az nem emberszólás, és mi csak
1559   II,    XIX|                   egymás előtt beszélünk, nem adjuk tovább, amit hallunk.~ ~–
1560   II,    XIX|                hallunk.~ ~– Annyi, mintha nem is szólnánk, csak gondolkodnánk.
1561   II,    XIX|              arisztokrata főispánné neve. Nem tudom micsoda előszeretetből
1562   II,    XIX|                   gondol is, az neki mind nem tetszik. Lássa meg, hogy
1563   II,    XIX|                kés a villára van téve, le nem ül az asztalhoz; ha künn
1564   II,    XIX|                  úgyhogy abban a szobában nem lehet virágot tartani, ahol
1565   II,    XIX|                dohányzik; a lovakat ugyan nem hajtja, de megesik rajta,
1566   II,    XIX|           delnőtől.~ ~– Ennek a neve után nem írunk semmit, könnyű lesz
1567   II,    XIX|                  az országban. Azt persze nem szükség tudnod, hogy Dezsőcske
1568   II,    XIX|           emberekre figyelmezni, de én le nem tudnék egy embert írni,
1569   II,    XIX|              mégsem okulni, mert hiszen ő nem tudott figyelni, nem embereket
1570   II,    XIX|             hiszen ő nem tudott figyelni, nem embereket kiismerni. Lelke
1571   II,    XIX|               olyan. Ez természet nála és nem szokás.~ ~– Hát még ki?~ ~–
1572   II,    XIX|                 hibáiban, de akitől azért nem kell félned, mert téged
1573   II,    XIX|             elárulni, rágalmazni, bántani nem fog. Hát ezt kitalálod-e?~ ~
1574   II,     XX|              szokott haragudni arra, akit nem ismer. Természetesen nem
1575   II,     XX|                  nem ismer. Természetesen nem hölgyeket értünk. Mennyivel
1576   II,     XX|               megkezdésére. És ez valóban nem rossz gondolat a terített
1577   II,     XX|                   fiatalember, akinek még nem volt annyi esze, hogy inkább
1578   II,     XX|         aranyfoglalatban. Úgy, hogy éppen nem lehet rossz néven vennünk
1579   II,     XX|                   most élő nemzedék előtt nem szükség fejtegetnünk. Egészen
1580   II,     XX|                 vagyok valamennyiben, meg nem vonnám csekély tehetségeimet
1581   II,     XX|            osztályai számára az emberi és nem emberi társaságoknak vannak
1582   II,     XX|                         Úgy hiszem uraim, nem szükség önök előtt említenem,
1583   II,     XX|               agár az urát? Ellenkezőleg, nem pszichológiai igazság-e
1584   II,     XX|        korbácsütésektől jajveszékelő agár nem az idegennek, hanem urának
1585   II,     XX|                tejben-vajban füröszti is, nem találja kedvét, hanem visszaszökik
1586   II,     XX|                 hű eb? Elveszti étvágyát, nem érdekli semmi többé, kimegy
1587   II,     XX|               sírhalmához, ott lefekszik, nem eszik és nem iszik többé,
1588   II,     XX|                   lefekszik, nem eszik és nem iszik többé, s hetednapra – – (
1589   II,     XX|              homlokát dörzsölni János úr, nem tudva, hogy mint mondja: „
1590   II,     XX|                   kezdtek.~ ~„– Uraim, én nem frivol tréfából beszélek.
1591   II,     XX|                    csak egypár hű barátom nem hagyott el és az agaraim.
1592   II,     XX|                 egy, azt az ágyam alól ki nem lehetett verni, és a többi
1593   II,     XX|                Zúgás; egy hang: „Hisz így nem az agarak, hanem a firkászok
1594   II,     XX|        aranybillikomot fog nyerni. Ami ki nem telik a társaság pénztárából,
1595   II,     XX|                  Kárpáthy jószágán, miért nem az övén. Nagy ellenszenvre
1596   II,     XX|                    indítványának e részét nem vihette keresztül, mert
1597   II,     XX|              magunkat sem értjük, mert ha nem tekinteném azt, hogy méltóságos
1598   II,     XX|                  egész éhenkórász fajt, s nem tartom érdemesnek rá, hogy
1599   II,     XX|              illetlen vonatkozásokkal meg nem bántja János úr kedvenc
1600   II,     XX|                   pecérek beavatkozása el nem csillapítá az ingerült vitát.~ ~
1601   II,     XX|              melyet semmi körülményben el nem vesztett, meg nem dorgálja
1602   II,     XX|         körülményben el nem vesztett, meg nem dorgálja a még folyvást
1603   II,     XX|           mindenkinek elmondá, hogy ő meg nem foghatja, hogy csepp étvágya
1604   II,     XX|                  jó naiv tréfa volt, mely nem rosszul hangzott egy olyan
1605   II,     XX|                 őket meghódítom, de velök nem harcolok, és tőlök nem félek.~ ~
1606   II,     XX|              velök nem harcolok, és tőlök nem félek.~ ~Ily mondások után
1607   II,     XX|         megfordulni, és tovamenni, mintha nem hinné képesnek ellenfelét,
1608   II,     XX|                   érinteni, amit soha meg nem bocsát. Neki a népszerűség
1609   II,     XX|                   volt minden, s borokban nem volt mód választani. Az
1610   II,     XX|        szomszédjaikkal kezdve beszédet, s nem törődtek vele, hogy az eredeti
1611   II,     XX|              dámának, gróf Kereszthynének nem kellene adnunk az elsőbbséget,
1612   II,     XX|               eszébe, miszerint két jelen nem levő férfiúért poharat emeljen,
1613   II,     XX|                  és újra elolvasá, mintha nem emlékeznék egészen a levél
1614   II,     XX|                szerető szív képzelhet, és nem fogja azt irigyelni; nem!
1615   II,     XX|                  nem fogja azt irigyelni; nem! örülni fog más örömének,
1616   II,     XX|                  megírja jövetele napját. Nem jön ólálkodva, meglepve,
1617   II,    XXI|                    hanem ha valaki még ki nem nyitotta az ajtaját, azt
1618   II,    XXI|                  különben ragadós; én még nem ismertem embert, akinek
1619   II,    XXI|        magyarázzák meg a kutyáiknak, hogy nem ő a róka.~ ~A delnők többnyire
1620   II,    XXI|         társaságnál. Ilyesmit agarászatra nem szokás vinni.~ ~Amint az
1621   II,    XXI|               hihetőleg légyott.~ ~Amióta nem láttuk, meglehetős gömbölyűséget
1622   II,    XXI|                 testi, sem lelki bajokkal nem vesződik, kinek a feje sem
1623   II,    XXI|        Kárpáthyhoz –, ha én önnek volnék, nem tartanék olyan házibarátot,
1624   II,    XXI|        ellenállhatlanság hírével bír.~ ~– Nem vagyok féltékeny, nagyságos
1625   II,    XXI|                Akkor meg ha önnek volnék, nem jönnék parforce vadászatra *
1626   II,    XXI|                  ezt udvarlásnak nevezik, nem kacagna. De hiszen mellette
1627   II,    XXI|        megjegyezhetni, miszerint termetét nem hajtja eléggé előre, a derekát
1628   II,    XXI|                 térd igen alacsonyan áll, nem, nem az a baj, a kengyel
1629   II,    XXI|                 igen alacsonyan áll, nem, nem az a baj, a kengyel igen
1630   II,    XXI|                       Nagyon jól van így, nem szükség megigazítani.~ ~
1631   II,    XXI|           észrevehetné, miszerint az öreg nem dől a bal felére. Ball vállán
1632   II,    XXI|                  maga után. A világért le nem dörzsölné azt onnan, s mihelyt
1633   II,    XXI|              mentét, elcsukja és soha fel nem fogja venni többé.~ ~A társaság
1634   II,    XXI|                  a jutalmak kiosztatni. A nem lovagló hölgyek és férfiak
1635   II,    XXI|                  tegye azt!~ ~– Miért ne? Nem tartasz engem jó lovasnak?~ ~–
1636   II,    XXI|                  neki kezét.~ ~– Ugye, ön nem haragszik ezért rám, én
1637   II,    XXI|                  elérté a tekintetet.~ ~– Nem, nem. Azt nem kívánom, hogy
1638   II,    XXI|             elérté a tekintetet.~ ~– Nem, nem. Azt nem kívánom, hogy elmaradj.
1639   II,    XXI|             tekintetet.~ ~– Nem, nem. Azt nem kívánom, hogy elmaradj.
1640   II,    XXI|                 rókafogások alkalmával el nem szokott maradni, eléggé
1641   II,    XXI|               Csak Kárpáthy nyughatatlan. Nem találja helyét. Lemegy lovászaihoz,
1642   II,    XXI|                  valami baj találná érni! Nem bokros-e az a ló?~ ~– A
1643   II,    XXI|              bukdácsolva baktatott előre, nem mintha gyorsabban futni
1644   II,    XXI|                   mintha gyorsabban futni nem bírna, de hogy erejével
1645   II,    XXI|             nyomában, a többi sereghajtót nem is számítva.~ ~A róka meg-megállt.
1646   II,    XXI|                közt lehetne, mert az agár nem úszik örömest; de odáig
1647   II,    XXI|                    Hogy ezt János úr mind nem láthatja! Kérdezzetek meg
1648   II,    XXI|                 közben meglapul, de Matyi nem ugrik rajta keresztül, mint
1649   II,    XXI|                   kifárasztja. A róka már nem is védte magát, csak futott
1650   II,    XXI|                 miatt mind ez ideig észre nem vették.~ ~Ez ő!~ ~Flóra
1651   II,    XXI|                hasztalan vágtatnak utána, nem bírják megközelíteni, csak
1652   II,   XXII|                  ügyelne az ily beszédre? Nem való az. Rémeket, iszonyatot
1653   II,   XXII|                Mit jelentene ez?~ ~„Ha te nem volnál boldog, nem volnék
1654   II,   XXII|                  Ha te nem volnál boldog, nem volnék én boldogtalan!”~ ~
1655   II,   XXII|                   Teréz.~ ~Amire semmi rá nem vehette volna Terézt, hogy
1656   II,   XXII|                   egészen veszélyen kívül nem tudja, s néhány napig még
1657   II,   XXII|                 életet, eszméletet; többé nem beszélt értetlen, idegen
1658   II,   XXII|            reszketése elárulja, amit soha nem szabad embernek megtudni.~ ~
1659   II,   XXII|             idegen erszényeket halásznak, nem idegen boldogságot.~ ~És
1660   II,   XXII|                 megtörni, meglopni e nőt, nem volna-e ez őrült merénylet
1661   II,   XXII|           szerelmet. De milyen szerelmet? Nem megvetné-e azt ő maga is?~ ~
1662   II,   XXII|               kezeit kezeikbe tartják, és nem gondolnak arra, hogy ő e
1663   II,   XXII|                  arra, hogy ő e részvétet nem érdemli! Hogy vonnák vissza
1664   II,   XXII|                boldog volna most, ha soha nem tanulta volna e szenvedélyt
1665   II,   XXII|           szenvedélyt megismerni, ha soha nem bocsátotta volna lelkét
1666   II,   XXII|                   nyugalmas mezei lakban, nem törődve mással, mint virágaival.~ ~
1667   II,   XXII|              asszonyt! Tán ha meghal, túl nem bírta volna őt élni.~ ~Minden
1668   II,   XXII|            meggyógyulása, addig senkit el nem fogadott magánál. Néha megengedték
1669   II,   XXII|                 megőrizze; olvasni sokáig nem lesz neki szabad, s majd
1670   II,   XXII|                  megosztandja. Egyébiránt nem tudja, hogy én most megyek,
1671   II,   XXII|               tudja, hogy én most megyek, nem akartam egy búcsúzási jelenettel
1672   II,   XXII|                   ha Fanny ébren van-e, s nem lesz-e rá nézve alkalmatlan,
1673   II,   XXII|                 most távozott el.~ ~Fanny nem szólt rá semmit. Csak kezét
1674   II,   XXII|                    Nemsokára fölkelhetek. Nem haragszik ön meg, ha valamit
1675   II,   XXII|            lehetsz felőle, hogy rám nézve nem lehet nagyobb gyönyörűség,
1676   II,   XXII|               percben elfoglalhatod, s ha nem tetszik az, és szebbet óhajtasz,
1677   II,   XXII|                    fényes estélyeket…~ ~– Nem úgy értettem. Komoly, jótékony
1678   II,   XXII|             mosolygott, és sokáig, sokáig nem bocsátá el férje kezét kezéből.
1679   II,   XXII|                  vele, sohasem hagyta el. Nem vágyott semmi társaság után.
1680   II,   XXII|             örömmel elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz, mint tettetni
1681   II,  XXIII|               egyéniségeket, mint az övé, nem szabad egyszer látni és
1682   II,  XXIII|              semmiféle férfi látogatót be nem szabad bocsátani. Tehát
1683   II,  XXIII|             szitkozódék az érkező –, most nem tudtam, hogy melyitek a
1684   II,  XXIII|               vendég lábaszárára, hogy az nem bánta volna, ha nem hozott
1685   II,  XXIII|               hogy az nem bánta volna, ha nem hozott volna neki pipát.~ ~–
1686   II,  XXIII|               Sajnálom, hogy nargilával * nem szolgálhatok.~ ~Abellino
1687   II,  XXIII|                 kérdezték tőle, hogy mért nem sürgeti az ellened indított
1688   II,  XXIII|          Kecskerey pedig úgy tett, mintha nem az ő kedvéért beszélne,
1689   II,  XXIII|                   tapodhatta, s addig meg nem nyugodott, míg egy kezébe
1690   II,  XXIII|                   kezébe akadt ollónak ki nem tekerte a nyakát.~ ~Kecskerey
1691   II,  XXIII|               tágas teremben alá s fel –, nem kétlem, miszerint ezentúl
1692   II,  XXIII|           Köszönöm az estélyeket, de most nem vagyok elég gazdag, hogy
1693   II,  XXIII|                   Ah, kár volna érted, ez nem neked való mulatság. Annál
1694   II,  XXIII|                   jó tőled a gondolat; de nem az említett mesterség. Te
1695   II,  XXIII|                  szerelmes vagy-e?~ ~– Az nem; hanem attól tartok, hogy
1696   II,  XXIII|                hogy e nő elégült? Mert az nem lehet, hogy erre férje képes
1697   II,  XXIII|         igényeidtől megfosszon.~ ~– De ez nem lehet, ez nem lehet. Ily
1698   II,  XXIII|                       De ez nem lehet, ez nem lehet. Ily gyalázatot nem
1699   II,  XXIII|                 nem lehet. Ily gyalázatot nem tűrnek el törvényeink.~ ~
1700   II,  XXIII|                      Édes barátom. Én meg nem foghatom, miért mondod ezeket
1701   II,  XXIII|           mefisztó, sem bérelt cicisbeo * nem leszek.~ ~Az érdemes gentleman
1702   II,   XXIV|                 oly egészséges volt, hogy nem is panaszkodhatott.~ ~El
1703   II,   XXIV|                  hagyni vérezni a szívet, nem hagyni könnyezni a szemet,
1704   II,   XXIV|                  sóhajtól, egy pirulástól nem engedve magát meglepetni,
1705   II,   XXIV|            rettegett, megtörtént.~ ~Flóra nem feledkezett el ígéretéről;
1706   II,   XXIV|                   tesz kérdéseket, amikre nem köszönné meg, ha feleletet
1707   II,   XXIV|            Kárpáthynét gondolta.~ ~Rudolf nem kérdezősködött tovább, hanem
1708   II,   XXIV|                 unatkoznak; látja őket be nem fejezett toalettel, olykor
1709   II,   XXIV|              akármely közönséges ember, s nem tartják magukat mindig abban
1710   II,   XXIV|               kötelességévé teszi magának nem udvarolni idegen hölgyeknek.
1711   II,   XXIV|                   kikben az érzés való és nem szenvelgés, rendesen igen
1712   II,   XXIV|                 mennyire imádja, többször nem szükség azt előhoznia. A
1713   II,   XXIV|         méltánylatra.~ ~Így Fannyra nézve nem volt oly kínszenvedés a
1714   II,   XXIV|        természetesebbnek találni, s többé nem volt előtte oly képtelenség
1715   II,   XXIV|              Mégis jobb lett volna őt így nem látnia!~ ~A menet keresztülvonul
1716   II,   XXIV|                    Ah, jobb lett volna őt nem látni így és nem hallani.
1717   II,   XXIV|                 volna őt nem látni így és nem hallani. Most már nemcsak
1718   II,   XXIV|                 jobban meglássék. Eleinte nem ismerte fel egyszerre ez
1719   II,   XXIV|                 férfiút? Mert ok nélkül ő nem szokott fáradni sehova.~ ~
1720   II,   XXIV|                 Óh, mi szép volt!~ ~Fanny nem mert rá e pillanatban feltekinteni.
1721   II,   XXIV|                nehány szót kimondani:~ ~– Nem szabad táncolnom, uram.
1722   II,   XXIV|               sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehet szerencséje, s azzal
1723   II,   XXIV|             hátrahúzódott.~ ~Fanny sokáig nem merte felütni szemeit, mintha
1724   II,   XXIV|           üdvözletet, és úgy tett, mintha nem félne tőle.~ ~– Amilyen
1725   II,   XXIV|            társaságra nézve, hogy nagysád nem táncol, éppoly nagy nyereség
1726   II,   XXIV|             nyereség ez nekem, ki szintén nem táncolok – monda a bajnok
1727   II,   XXIV|                   lábát a kezébe vette. – Nem fog terhére lenni nagysádnak,
1728   II,   XXIV|      fővárosunkban fogja tölteni.~ ~– Még nem bizonyos.~ ~– E szó kétségbeejt.
1729   II,   XXIV|              udvariatlan férj volna, hogy nem sietne teljesítni neje óhajtását?~ ~–
1730   II,   XXIV|         teljesítni neje óhajtását?~ ~– Én nem mondtam senkinek, hogy én
1731   II,   XXIV|                  előre, hogy ott lesznek, nem meglepetés rá nézve. Mondjunk
1732   II,   XXIV|                    amit e percben érzett? Nem, nem árulta el magát. Csak
1733   II,   XXIV|               amit e percben érzett? Nem, nem árulta el magát. Csak annyit
1734   II,   XXIV|               Csak annyit mondott:~ ~– Én nem hiszem, hogy mi Pestre menjünk.~ ~
1735   II,   XXIV|           lélegzete, midőn azt mondá: „Én nem hiszem, hogy Pestre menjünk.”)~ ~
1736   II,   XXIV|                 alá vezette Rudolfot, már nem tudom, azért-e, hogy őt
1737   II,   XXIV|                   Igazi belle alliance! * Nem, rosszul mondtam, rút, affreuse
1738   II,   XXIV|                   is érzéki.~ ~– Nono; én nem kívánom, hogy nőm kedveért
1739   II,   XXIV|               kérdés tőled Rudolf. Mintha nem tudnád, hogy szokás fiatal
1740   II,   XXIV|               azután hatvanezer forinttal nem tesz. Ezt nem azért mondom,
1741   II,   XXIV|                   forinttal nem tesz. Ezt nem azért mondom, mintha Kárpáthynénak
1742   II,   XXIV|               delnő, csakhogy azért éppen nem látom át, hogy miért ne
1743   II,   XXIV|              akarta emelni ez asszonyt, s nem gondolt reá, hogy azon emlékekkel,
1744   II,   XXIV|             sohasem hazudság, ő álhíreket nem költ, hanem kitudja a legmélyebben
1745   II,   XXIV|                   kifűzéséhez fogott.~ ~– Nem volnék én e munkára alkalmas? –
1746   II,   XXIV|              mellette, és aki engem észre nem vett, az Rudolf volt.~ ~
1747   II,   XXIV|                   azért sem fogja elérni; nem, nem! Azért is megmutatjuk,
1748   II,   XXIV|              azért sem fogja elérni; nem, nem! Azért is megmutatjuk, hogy
1749   II,   XXIV|                Azért is megmutatjuk, hogy nem félünk tőle, hogy csak annyiba
1750   II,   XXIV|               vesszük, mint azelőtt, hogy nem törődünk vele.~ ~Ezeket
1751   II,   XXIV|                cseppet sem félnek tőle.~ ~Nem, nem, egy cseppet sem. És
1752   II,   XXIV|                   sem félnek tőle.~ ~Nem, nem, egy cseppet sem. És minden
1753   II,   XXIV|               elfeledett, amiért jött, és nem bánta volna, ha soha vége
1754   II,   XXIV|                 bánta volna, ha soha vége nem szakad e cáfolatoknak.~ ~–
1755   II,   XXIV|              kedved?~ ~– Majd holnap.~ ~– Nem, nem. Ma kell megmondanod.
1756   II,   XXIV|                     Majd holnap.~ ~– Nem, nem. Ma kell megmondanod. Látod,
1757   II,   XXIV|                   nap a te haragoddal. Az nem volna tőled szép, ha meg
1758   II,   XXIV|                  volna tőled szép, ha meg nem engesztelnél.~ ~– Engedd
1759   II,   XXIV|               tennem bűnömet; három óráig nem voltam hozzád közel, három
1760   II,   XXIV|                 hozzád közel, három napig nem távozom el tőled. Ámbár
1761   II,   XXIV|                hiába mondanál, mert azzal nem kerülnéd ki, hogy magadviseletéről
1762   II,   XXIV|                   rajtakapták.~ ~– Ah, ez nem megy barátom, engem nem
1763   II,   XXIV|                   nem megy barátom, engem nem csalsz meg. Te akarsz hazudni?
1764   II,   XXIV|                lelket cseréltem veled? Az nem lehet, mondj nekem igazat.~ ~
1765   II,   XXIV|                  a rossz kedvre, az ember nem is tréfálhat veled.~ ~–
1766   II,   XXIV|                   akartál elküldeni, mert nem voltam kívánatodra elég
1767   II,   XXIV|               komoly, én pedig tréfás; de nem megfordítva, hogy én kérdezek
1768   II,   XXIV|                 Óh, ha megmondanám, akkor nem lenne többé talány. Találd
1769   II,   XXIV|           csókolni.~ ~– De kiről hát?~ ~– Nem kínozlak vele. Elmondom.
1770   II,   XXIV|       inkvizícióra álltam elő vele. Nekem nem tetszik, engem nyugtalanít,
1771   II,   XXIV|        barátságban vagy.~ ~– Ah!… – Flóra nem tudott mit mondani a csodálkozás
1772   II,   XXIV|              egyebet várt volna, csak ezt nem… Ez valóban meglepő! – Más
1773   II,   XXIV|                  ellenkezőre okot?~ ~– Te nem. De környezeted. Ez a Kárpáthyné
1774   II,   XXIV|                csak becsületére válik, de nem a világ előtt. A világ előtt
1775   II,   XXIV|                   igazságtalan.~ ~– Talán nem egészen. E nő múltjában
1776   II,   XXIV|                 te gyermek vagy, te sokat nem értesz, és nem is fogsz
1777   II,   XXIV|                   te sokat nem értesz, és nem is fogsz érteni. Vannak
1778   II,   XXIV|                  tartom, addig őt a világ nem meri elítélni, addig ő nincs
1779   II,   XXIV|            magával talál rántani?~ ~– Ezt nem értem.~ ~– Ha azt fogják
1780   II,   XXIV|                  vagy?~ ~– Ok nélkül?~ ~– Nem ok nélkül. Ő egy csoport
1781   II,   XXIV|          környezetében él, kik bizonyosan nem használnak egy nő hírének.
1782   II,   XXIV|                   tarts annak; a többivel nem törődöm.~ ~– S ha én is
1783   II,   XXIV|                bebizonyítom előtted, hogy nem vagyok könnyelmű, nem vagyok
1784   II,   XXIV|                hogy nem vagyok könnyelmű, nem vagyok gyönge – még irányodban
1785   II,   XXIV|                   amíg ön e szavát vissza nem vonja.~ ~Rudolf mosolyogva
1786   II,   XXIV|          Kedvetlenül feküdt le. De sokáig nem tudott elaludni.~ ~Az a
1787   II,   XXIV|            legerősebb lények a világon, s nem is volt, nem is lesz soha
1788   II,   XXIV|                   világon, s nem is volt, nem is lesz soha gyönge, könnyelmű
1789   II,   XXIV|              férfiúi önérzet.~ ~Ily hamar nem volt szabad megadnia magát.~ ~
1790   II,   XXIV|              felébredt!~ ~Pedig ki tudja, nem az ábrándozó nő téveteg
1791   II,    XXV|                elmésség, gyöngéd hízelgés nem hangzott ajkairól, mint
1792   II,    XXV|                 oly szenvedélyesen forrók nem voltak csókjai, soha annyi
1793   II,    XXV|            csókjai, soha annyi ittas öröm nem sugárzott szemeiből; soha-soha
1794   II,    XXV|            sugárzott szemeiből; soha-soha nem volt ily szép.~ ~Rudolf
1795   II,    XXV|                   volt, és ez édes órában nem akarta azt nejének előhozni.~ ~
1796   II,    XXV|               Rudolf elbámult.~ ~– Látod, nem vagyok oly könnyelmű, mint
1797   II,    XXV|                 könnyelmű, mint gondolod, nem vagyok gyönge, még irányodban
1798   II,    XXV|                  sem, pedig szeretlek, és nem tiltja senki, hogy szeresselek.~ ~
1799   II,    XXV|                  Mindaddig, míg ön vissza nem vonja megalázó véleményét
1800   II,    XXV|                   kényszerítve, meggyőzve nem, nem, soha!~ ~Ezt a szót,
1801   II,    XXV|              kényszerítve, meggyőzve nem, nem, soha!~ ~Ezt a szót, a kegyelemkérés,
1802   II,    XXV|                 minden veszve volna.~ ~De nem. Azért is ő fogja kényszeríteni
1803   II,    XXV|               távozni hazulról egy hétre. Nem mondja meg nejének, hogy
1804   II,    XXV|            győznie kell. Az öreg Kárpáthy nem törődik az egésszel; ő örül
1805   II,    XXV|                  neki, ha neje jól mulat. Nem kell hozzá nagy bűvészet,
1806   II,    XXV|                   búcsúzék el tőle Flóra. Nem volt az a szerelem tettetése,
1807   II,    XXV|                   hintóban, mely közelít, nem nő ül, hanem férfi. Kárpáthy
1808   II,    XXV|          megismert távolból is, de embert nem tudott megkülönböztetni.~ ~–
1809   II,    XXV|          szemekkel tekinte rá.~ ~– Hiszen nem Flóra jő – hebegé remegve.~ ~–
1810   II,    XXV|              szokatlan magaviselete, de ő nem tartott semmi igényt a gyanakodásra. –
1811   II,    XXV|            jelenlétében mondani egy nőnek nem gentleman tréfa.~ ~Ebéd
1812   II,    XXV|               könyvtáramat.~ ~A választás nem volt nehéz.~ ~Fanny az ebéd
1813   II,    XXV|                   súlya alatt egyetlen be nem vallott, nem keresett gondolatnak,
1814   II,    XXV|                  egyetlen be nem vallott, nem keresett gondolatnak, amidőn
1815   II,    XXV|               jelent volna meg előtte, az nem rettentené úgy meg.~ ~Nem
1816   II,    XXV|                 nem rettentené úgy meg.~ ~Nem rejtőzhetett sehova előle.
1817   II,    XXV|             úrnőjük közellétét éreznék, s nem akarnának hátramaradni tőle.~ ~–
1818   II,    XXV|                  elszórni kár lett volna. Nem volt az az igaz gyöngye
1819   II,    XXV|                  milyen sárga. Szegény. Ő nem találja férjét. Valami kegyetlen
1820   II,    XXV|                   mellé ülteté, s az neki nem párja; milyen halavány,
1821   II,    XXV|                azt hivé, hogy érti. Pedig nem értette.~ ~A kétségbeesés
1822   II,    XXV|                  Ki előtt? A világ előtt? Nem. Férje vagy Rudolf neje
1823   II,    XXV|                    ha az, ki meglopatott, nem tudja annak értékét, de
1824   II,    XXV|                vendégét. Csak egy percre; nem tetszett az hosszabbnak
1825   II,    XXV|                  egyébkor, Fannynak pedig nem lehetett a kertbe menekülni,
1826   II,    XXV|                már szobájába lép.~ ~Fanny nem halavány most, hanem lángtól
1827   II,    XXV|             reszkető hangon a hölgy magát nem tartóztatva többé. – Mikor
1828   II,    XXV|                 az Isten. Egész életemben nem volt férfi képe szívemben,
1829   II,    XXV|               kellett azt újra felidézni? Nem látta ön, hogy futottam
1830   II,    XXV|                  ön elől, ahol megjelent? Nem az ön karjai tartottak-e
1831   II,    XXV|                kerüljön engemet, ha szán. Nem szerelmet, csak szánalmat
1832   II,    XXV|                 gyöngéden Rudolf. – A nők nem gyöngék.~ ~– No akkor szent
1833   II,    XXV|                hangzottak a szavak, miket nem bírt elfeledni többé.~ ~
1834   II,    XXV|                   valamit? Angyalarca azt nem mutatta soha….~ ~ ~ ~
1835   II,   XXVI|             fölfedezések~ ~Néhány hónapig nem látjuk ismerőseinket. Úgy
1836   II,   XXVI|                   köröket, ami bizonyosan nem csekély lendületet ad a
1837   II,   XXVI|                  egész téli szezon. Addig nem is beszéltek sem bálokról,
1838   II,   XXVI|                estélyekről, amíg ő vissza nem jött. Ilyesmit elrendezni
1839   II,   XXVI|            kedély- és nedélydús családhoz nem volna tanácsos másodszor
1840   II,   XXVI|               megváltozott azóta, soha rá nem ismernél. Az a szép rózsaarc
1841   II,   XXVI|           kitalálta a gondolatok élét, el nem kacagta volna rá magát.
1842   II,   XXVI|                 beszélsz!~ ~Abellino arca nem bírta elrejteni a dühöt,
1843   II,   XXVI|                  avatva.~ ~Csak Kecskerey nem szánta. Ő nem szán senkit,
1844   II,   XXVI|                   Kecskerey nem szánta. Ő nem szán senkit, aki szerencsétlen;
1845   II,   XXVI|               Hahaha.~ ~Abellino minderre nem ügyelt.~ ~– Ki lehet az,
1846   II,   XXVI|                  ellen, amilyet még ember nem látott.~ ~Többen azok közül,
1847   II,   XXVI|                ártatlanok az egészben, ők nem dicsekedhetnek Kárpáthyné
1848   II,   XXVI|                  volt az.~ ~– Uraim! Önök nem veszik észre, hogy helytelen
1849   II,   XXVI|              helytelen és nemesemberekhez nem illő tréfát követnek el
1850   II,   XXVI|                  hogy én férfi vagyok, és nem engedem, hogy előttem egy
1851   II,   XXVI|                   szerencsés.~ ~A klubban nem hozták többet elő Kárpáthynét.~ ~
1852   II,  XXVII|               lazúrját * semmi drágakőhöz nem lehet hasonlítani, annál
1853   II,  XXVII|                gömbölyű orcáira feküdtek. Nem sírt, egészen komoly volt,
1854   II,  XXVII|                 hogy mit akar mondani, de nem találná rá az igazi szót. –
1855   II,  XXVII|               anyjához, mely után a jó úr nem tehetett egyebet, mint hogy
1856   II,  XXVII|              hallgatózott, ott fülelt, ha nem sír-e a gyermek; minden
1857   II,  XXVII|            beszélnek.~ ~– Igen, de én meg nem akarom, hogy odabenn meghallják,
1858   II,  XXVII|                 maradt állva, és egy hang nem repült el szájáról.~ ~–
1859   II,  XXVII|                Előtte összefolyt a világ; nem látott ő senkit, nem hallott
1860   II,  XXVII|               világ; nem látott ő senkit, nem hallott semmit, csak őt
1861   II,  XXVII|                    Odaállt ágya mellé, és nem szólt egy szót is. Szemei
1862   II,  XXVII|                 elfojtott zokogás hallik. Nem lát ő, nem hall ő semmit.
1863   II,  XXVII|                zokogás hallik. Nem lát ő, nem hall ő semmit. Csak a haldoklóra
1864   II,  XXVII|                 alig hallhatólag.~ ~János nem hallja, nem eszmél reá,
1865   II,  XXVII|          hallhatólag.~ ~János nem hallja, nem eszmél reá, mit mondott
1866   II,  XXVII|                   lázasabban piheg, fejét nem bírja egy helyen tartani.
1867   II,  XXVII|              beteg lázas küzdése, vérerei nem lüktetnek oly sebesen, keze
1868   II,  XXVII|               lüktetnek oly sebesen, keze nem oly forró többé; lélegzetvétele
1869   II,  XXVII|              anyja gyermekemnek.”~ ~Flóra nem tud felelni neki, csak fejével
1870   II,  XXVII|                    csak fejével int. Hang nem jön ajkára; fejét félrefordítja,
1871   II, XXVIII|               fordulok. Egy óránál tovább nem maradok ki.~ ~– Nem jó volna,
1872   II, XXVIII|                tovább nem maradok ki.~ ~– Nem jó volna, ha elkísérném
1873   II, XXVIII|                  is szoktak ám járni.~ ~– Nem szükséges, jó barátom. Nem
1874   II, XXVIII|                Nem szükséges, jó barátom. Nem félek én.~ ~Azzal leszállt
1875   II, XXVIII|          akárkinek a földön.~ ~A két öreg nem iparkodott őt visszatartani;
1876   II, XXVIII|              Megtudta, hogy az Rudolf, és nem bírta megérteni, hogy jön
1877   II, XXVIII|                 meg újra.~ ~És a kézműves nem kérdé a főúrtól: „Hát önt
1878   II, XXVIII|                ide kellett jönnöm. Lássa, nem tudtam volna élni; megölt,
1879   II, XXVIII|               érzés? Most már tudom, hogy nem öl meg, most már megpróbálom,
1880   II, XXVIII|            mindenik betűjét.~ ~– Ön előtt nem szégyenlem e gyöngeséget –
1881   II, XXVIII|                 nemes szíve van, ki engem nem fog kigúnyolni.~ ~Rudolf
1882   II, XXVIII|                  fog kigúnyolni.~ ~Rudolf nem felelt semmit, de félrefordítá
1883   II, XXVIII|                 arcát. Isten tudja, miért nem akarta, hogy most ez ifjú
1884   II, XXVIII|              múlik nálam nélkül otthon.~ ~Nem lehetett őt erőtetni, a
1885   II, XXVIII|                   a szán készen várt reá; nem állhatta meg, hogy meg ne
1886   II, XXVIII|              Rudolf elgondolkozott.~ ~Hát nem érdemelt-e meg ennyit azon
1887   II, XXVIII|                 Eltévedt lovásza, ki urát nem találta, már nyugtalanul
1888   II,   XXIX|                  különös öröm miatt, vagy nem is tudom minek nevezzem,
1889   II,   XXIX|                  is tudom minek nevezzem, nem lelem helyemet. Én halálomat
1890   II,   XXIX|                  Kérlek, ne mondj ellent. Nem félek én attól; vágyódom
1891   II,   XXIX|                  rendült össze.~ ~– Öreg, nem jó helyen járunk. Eltévedtél
1892   II,   XXIX|                hálószobája.~ ~– Tudom. De nem jöhetek el mellette soha,
1893   II,   XXIX|                   maradt, ahogy ő hagyta. Nem ezen szobában halt meg,
1894   II,   XXIX|                   szobába, soha egy betűt nem olvastam abból. Szentség
1895   II,   XXIX|               Elmegyünk, Rudolf. Már most nem jövök vissza többet soha.
1896   II,   XXIX|             vastáblák jönnek. Érzem, hogy nem kell őt itt többé felkeresnem.
1897   II,   XXIX|                 és örökkévaló, midőn majd nem ébredek fel többet. Legelső
1898   II,   XXIX|                   hogy milyen jó lesz, ha nem kell kiszállni belőle többé.
1899   II,   XXIX|                   is összerágta tollát, s nem látta a betűket, melyeket
1900   II,   XXIX|                   leírt… Csak János arcán nem volt szomorúság.~ ~Úgy beszélt,
1901   II,   XXIX|                 az. Én bírtam mindezt, és nem voltam boldog. Lelke legyen
1902   II,   XXIX|             bolondsága menti rosszaságát. Nem! Arról meg akarok nyugodva
1903   II,   XXIX|             akarok nyugodva lenni, hogy ő nem ronthatja meg gyermekem
1904   II,   XXIX|                mint lettem volna én, s ha nem fogja is őt szerethetni
1905   II,   XXIX|                   anyja gyermekemnek!” Én nem felejtettem azt el. És most
1906   II,   XXIX|             örökségül!~ ~A jó öreg sokáig nem bírt szóhoz jönni, midőn
1907   II,   XXIX|                magát Abellinónak nevezte. Nem számlálom el azon vétkeit,
1908   II,   XXIX|                   elpazarolván az enyimet nem örökölheti; maga kereste,
1909   II,   XXIX|                kibékülés helyett koporsót nem küld, ha ő cselszövényeivel
1910   II,   XXIX|            hajadon lelki üdvét megrontani nem törekszik, sohasem lettem
1911   II,   XXIX|                  dicsőítsen meg az égben, nem lett volna gyermekem, ő
1912   II,   XXIX|                  Mi lesz belőle? Dolgozni nem tud, semmihez sem ért, sohasem
1913   II,   XXIX|            lelkének hová lenni. Magát meg nem öli ő, mert a kéjencek nem
1914   II,   XXIX|                nem öli ő, mert a kéjencek nem tudnak öngyilkosok lenni.
1915   II,   XXIX|                   lenni. Ne is legyen az! Nem kívánom. Éljen és maradjon
1916   II,   XXIX|                  ideje megtérni Istenhez. Nem kívánom, hogy kolduljon,
1917   II,   XXIX|                  kívánom, hogy kolduljon, nem kívánom, hogy szükséget
1918   II,   XXIX|               adassék, hanem amely nap ki nem vette, az az ügyvédnek marad,
1919   II,   XXIX|              senki azt adósság fejében le nem foglalhatja, és soha egy
1920   II,   XXIX|                 napot is előlegezni abból nem szabad. Amidőn pedig János
1921   II,   XXIX|                  valóban így nevezhetek s nem puszta szokásból. Az első
1922   II,   XXIX|                   kedvesebb emléket tudom nem hagyhatnék. Harmadik jó
1923   II,   XXIX|                   a másik öreg, de nyelve nem akart mozogni.~ ~– …Neki
1924   II,   XXIX|                  sötétebb idők szülöttét, nem használhat már az új, boldogabb,
1925   II,   XXIX|                   úr semmit sem evett, és nem ivott.~ ~Ő azt mondá, hogy
1926   II,   XXIX|                ivott.~ ~Ő azt mondá, hogy nem akar a szent kenyér és bor
1927   II,   XXIX|             ételekkel ellakni, s holnapig nem eszik semmit.~ ~Vén cselédje
1928   II,   XXIX|                 estétől fogva egy falatot nem érintett az öreg.~ ~ ~ ~
1929   II,    XXX|                   mint aki sírni akar, és nem tud. Végre kitört a szó
1930   II,    XXX|              szemfödél, címerek, fáklyák. Nem félt a koporsótól úgy, miként
1931   II,    XXX|                  mindenki azt mondá, hogy nem lehet ráismerni, úgy elváltozott
1932   II,   XXXI|       összeszedjük, azt is megtudjuk, ami nem igaz.~ ~Jerünk legelébb
1933   II,   XXXI|                jegyzi meg erre, hogy ő ki nem állhatja a virágokat, mert
1934   II,   XXXI|               semmiféle erdejében vágatni nem szabad.~ ~– De mi lelte
1935   II,   XXXI|             bolond volt. Most Abellinónak nem marad más, mint bebizonyítani,
1936   II,   XXXI|                sem az abból született fiú nem érvényes.~ ~Óriási kacaj
1937   II,   XXXI|                   ismét valaki tudni.~ ~– Nem kell miatta aggódni; az
1938   II,   XXXI|                könnyelmű szerelemben, azt nem rótták fel neki vétkül,
1939   II,   XXXI|             kilátásaiból alásüllyedt, azt nem bocsáthatták meg neki. Ő
1940   II,   XXXI|           járjanak csókolózni, mert ő azt nem szereti hallgatni; azonfelyül
1941   II,   XXXI|              mosolygással –, hogy azoknak nem hagyományozott semmit, akik
1942   II,   XXXI|            másvilágon, haneha az angyalok nem tudnának magyarul, tudjon
1943   II,   XXXI|                    De az unokaöccsét csak nem merte kitagadni.~ ~– Esztendei
1944   II,   XXXI|               vágjon.~ ~Míg élt e nő, meg nem mertek előtte állani, s
1945   II,   XXXI|                   mertek előtte állani, s nem tudtak egy okos szót váltani
1946   II,   XXXI|            Betegek, akik az orvosságot be nem veszik.~ ~ ~ ~Vessünk most
1947   II,   XXXI|            Abellinóra nézve. Kivált ha be nem bizonyíthatja, hogy a kérdéses
1948   II,   XXXI|       helyettesíttetett.~ ~– Azt pedig be nem bizonyíthatja – szól Griffard
1949   II,   XXXI|       szemhunyorítás, egy ránc a homlokon nem mutatja, hogy ő maga is
1950   II,   XXXI|                eziránt tudakozódni kezde, nem sírtak ugyan, mert az árt
1951   II,   XXXI|                   Jánosné, s ámbár miránk nem hagyott semmit – a fukar,
1952   II,   XXXI|           szívének. Reményli, hogy Rudolf nem lesz oly kegyetlen, miszerint
1953   II,   XXXI|           fosztani; hanem utánanézend, ha nem találna-e örökre megsiratott
1954   II,   XXXI|                   oly kegyes volt, hogy – nem küldte vissza.~ ~Másszor
1955   II,   XXXI|             egyetlenegy unokáját még csak nem is láthatta, ha még csak
1956   II,   XXXI|              észre ne vegye senki, azután nem bánja, ha meghal – s a többi,
1957   II,   XXXI|             levelével eldicsekedni, s azt nem akarta, hogy kezének írása
1958   II,   XXXI|                nála néhány hetet.~ ~Teréz nem állhatott ellent a szíves
1959   II,   XXXI|                 gondolhatni, hogy itt tán nem eléggé becsülik; az egész
1960   II,   XXXI|            szemekkel, amik előtt tettetni nem lehet.~ ~De még másvalakit
1961   II,   XXXI|                 nőnek szemére vetni, hogy nem anya.)~ ~– No de az illúzió
1962   II,   XXXI|              gerjeszthet ellene szívében. Nem ismerte Flóra szívét.~ ~
1963   II,   XXXI|               eleven tatár lovon – Rudolf nem állhatja meg, hogy meg ne
1964   II,   XXXI|                alak, melynek a nők ellene nem állhatnak, s most is életre-halálra
1965   II,   XXXI|                 arany, mely miatt Pestről nem mozdulhat ki, csupáncsak
1966   II,   XXXI|                  elutazik, s addig vissza nem jön, amíg bennetart; de
1967   II,   XXXI|                   neki büntetése az, hogy nem érez, nem gondolkozik, és
1968   II,   XXXI|              büntetése az, hogy nem érez, nem gondolkozik, és mégis óhajt
1969   II,    Veg|              érzetében ezt a csekélységet nem iparkodnának arra fordítani,
1970   II,    Veg|                    amidőn a gazdag magyar nem tartá magát a magyar nemzet
1971   II,    Veg|               mintaképei e torzalakoknak? Nem hiszem, és nem állítom;
1972   II,    Veg|             torzalakoknak? Nem hiszem, és nem állítom; annyi bizonyos,
1973   II,    Veg|                  de unokaöccse jelleméhez nem találtam semmi szépíteni,
1974   II,    Veg|        kiengesztelni valót. Az ő botlásai nem hibák, hanem bűnök. Embernek
1975   II,    Veg|                   jellemzésére okvetlenül nem szükségeltetnék.~ ~Nem helyeslik,
1976   II,    Veg|         okvetlenül nem szükségeltetnék.~ ~Nem helyeslik, hogy két nagy
1977   II,    Veg|                   regénybe, kiknek azután nem adtam szerepet. Én e két
1978   II,    Veg|                ismeretlenség vádja nélkül nem írhat, mint nem írhattak
1979   II,    Veg|              vádja nélkül nem írhat, mint nem írhattak hőskölteményt a
1980   II,    Veg|         végletekig vitt purizmust * azért nem szeretem, mert újabb időkben
1981   II,    Veg|                 összehasonlított jellemét nem értő nyelvészek annyira
1982   II,    Veg|          helyettesítni; természetesen itt nem tudományos műszavakat s
1983   II,    Veg|                   tudományos műszavakat s nem azoknak alkotóit értettem,
1984   II,    Veg|              művemet, s ami hibáit még én nem ismerem, legyenek szívesek
1985   II,    Veg|              szívesek felfedezni. Tanulni nem szégyen, és én szeretem
1986   II,    Meg|               Azért csináltam, mert eddig nem volt, s szükség volt rá.
1987   II,    Meg|                 sem cáfolhatott meg, hogy nem olyan volt mindaz. Apor
1988   II,    Meg|                   volt igazi életismeret (nem mindenütt), de amint ezen
1989   II,    Meg|             tulajdonságai nemes székével (nem „Stuhl * ”, hanem „Kern * ”).~ ~
1990   II,    Meg|                 kettő élő alak volt, s én nem tartottam jó ízlésnek élő
1991   II,    Meg|            hollótollal (még akkor érctoll nem volt) egészen az acélmetszés
1992   II,    Meg|       megpróbáltam, amíg csak tökéletesen nem hasonlított az eredetihez.
1993   II,    Meg|           cselekszel, akkor idvezülsz; ha nem tudod, akkor elkárhozol.~ ~(
1994   II,    Meg|                dalok költője.~ ~– Hát már nem veszem el a Jennyt. Megtudtam
1995   II,    Meg|                   sok pénze van. Már most nem veszem el.~ ~Tehát a szerelmes
1996   II,    Meg|                    amit nyert benne – azt nem.~ ~Később aztán a szép Jenny
1997   II,    Meg|                 kell olvasnom az egészet, nem találok benne kiigazítani
1998   II,    Meg|                  kell vallanom, hogy „ma” nem tudnám ezt így megírni,