Kötet, Fezejet

   1    I,      I|            parciális * özönvízből embert és barmot kiszabadít.~ ~E sajnos
   2    I,      I|           megerednek az égnek csatornái, és eszébe juttatják az embernek,
   3    I,      I|                 úgy kitanulták a laposok és dombosok minden tekervényeit,
   4    I,      I|                  hintó okuljon a példán, és kikerülje a helyet.~ ~A
   5    I,      I|          mindegyiknek fokos van akasztva és két pisztoly. Övig csak
   6    I,      I|               aztán nagyot cserdít közé, és még ő haragszik.~ ~Benn
   7    I,      I|                agár felemelé első lábát, és végighúzá annak orcáján.
   8    I,      I|                arcánál, de az arcvonások és e szemek oly szokatlanul
   9    I,      I|                   Az ember sietett élni, és hamarább megszűnt élni,
  10    I,      I|               éjjel fel kell neki kelni, és káromkodni fog, ha enni,
  11    I,      I|                  verje fel a kocsmárost, és beszéljen vele per kend.~ ~
  12    I,      I|             valami hízelgő megszólítást, és hogy azt nemesembernek mondani,
  13    I,      I|          instálni egy kis gorombaságért, és semmit sem lehetett olyan
  14    I,      I|                  Jöjjön kend ki gyorsan, és szolgáljon kend ízibe!~ ~
  15    I,      I|            Nyisson kend nekünk szobákat, és készítsen vendégséget; bort
  16    I,      I|        vendégséget; bort nekünk, tokajit és ménesit; fácánhúst, árticsókát
  17    I,      I|                nagy alázatosan a süvegét és kezébe fogta, s nagy csendes
  18    I,      I|           engedelmet kérnem, hogy tokaji és ménesi borom nincs, a fácánjaim
  19    I,      I|             komázik vele. Ezt nem várta, és még jobban mulattatá.~ ~
  20    I,      I|             szőnyegeket, tábori székeket és asztalokat hurcoltak elő,
  21    I,      I|               rakatott meg ezüsttálakkal és billikomokkal, s nagy ezüstvedrekben
  22    I,      I|                 lábait. Gyárfás, a poéta és Vidra, a bohóc, ott álltak
  23    I,      I|                  bohócok, parasztleányok és agarak. Különben mind szemenszedett
  24    I,      I|             csavargott úrtól úrhoz, írva és nyomatva köszöntő, beköszöntő,
  25    I,      I|            köszöntő, beköszöntő, üdvözlő és magasztaló, installationalis, *
  26    I,      I|              beiktatásokra, lakadalmakra és keresztelőkre, nem különben
  27    I,      I|           palotáról palotára henyeséggel és hízelgéssel keresik kenyeröket.
  28    I,      I|              mutatott feltátott szájára, és elkezde rángatózni.~ ~–
  29    I,      I|             bohóc torkába a jóféle egrit és ménesit, ki nagy sokára
  30    I,      I|                poéta megvakarta az orrát és szólt:~ ~ ~„Mily kicsiny
  31    I,      I|              személyek: a bohóc, az agár és a poéta.~ ~A nagy úr lassankint
  32    I,      I|             hanyatt veté magát a földre, és behunyá szemeit.~ ~Gyárfás
  33    I,      I|               rád hegedűle halál.”~ ~ ~ ~És a cigány nem mozdult meg
  34    I,      I|          keresztúti gáton saját szemeink és a csapláros szemei láttára
  35    I,      I|               miután a vele levő emberek és igavonó állatok három óra
  36    I,      I|             republikánusnak lenni, római és görög neveket hordani; a
  37    I,      I|                 la russe * váltotta fel, és az emberek mindig ugyanazok
  38    I,      I|              voltak; csak öltönyt, elvet és jellemet változtattak, néha
  39    I,      I|              Varszky, azután meg Waroff, és hazajött végre mint Herr
  40    I,      I|              konyhájába betört jövevényt és szolgáját, szörnyűképpen
  41    I,      I|                   én utaztam Egyiptomban és Marokkóban, háltam elég
  42    I,      I|                én nevem nemes Bús Péter, és én meg vagyok vele elégedve.~ ~–
  43    I,      I|                   tehát maga nemes ember és kocsmáros; nem tesz semmit;
  44    I,      I|                János fejedelmi vér volt, és végtére ő is kocsmáros lett.
  45    I,      I|         maradnunk, van-e magának jó bora és szép leánya, hein? *~ ~–
  46    I,      I|                  úrral? Megyek be hozzá, és megmondom neki, hogy én
  47    I,      I|              akarok a szobájában aludni. És én gentleman vagyok, kit
  48    I,      I|             emberre, hanem a víg danolás és ordítozás hangjai vezetőül
  49    I,      I|                  hegedűvel kezében, ének és zene, versrikácsolás, ittas
  50    I,      I|           versrikácsolás, ittas ujjongás és kacaj össze-vissza oly pokoli
  51    I,      I|                    szolgáltattak szemnek és fülnek, aminőt csak képzelni
  52    I,      I|           megszólalt.~ ~– Jó estét uraim és dámáim, van szerencsém önöknek
  53    I,      I|                    magokat miattam uraim és dámáim, tessék folytatni
  54    I,      I|               egy van még a hazán kívül, és azt Kárpáthy Bélának hívják.~ ~–
  55    I,      I|                 Bélának kereszteltetett, és magyarul taníttatott. Béla!
  56    I,      I|              igazi gentlemannek.~ ~– Hm. És lám most jó hogy tud, mert
  57    I,      I|                   tegye ide az asztalra, és töltsön poharat nekem. Á
  58    I,      I|                 messieurs et mesdames! * És különösen az úr egészségére,
  59    I,      I|                az ember illendően éljen? És hogyan éljen? Ha az ember
  60    I,      I|              Párizsban, saját meute-ét * és écurie-t * tartottam, szeretőim
  61    I,      I|                 együtt phű!~ ~Itt kézzel és szájjal mutatá, hogy az
  62    I,      I|          verekesznek.~ ~– Hát aztán?~ ~– És annyira különc a magaviseletében,
  63    I,      I|                 éppen az utolsón voltam, és semmi sem segíthetett rajtam
  64    I,      I|                 rögtön tudósítottak.~ ~– És most az úr azért jött ugyebár,
  65    I,      I|                 gazdag betyár én vagyok, és nem haltam meg.~ ~Abellino
  66    I,      I|                 egy holt onklit keresek, és találok egy elevent; c'est
  67    I,      I|            ezután.~ ~– Üm, be nagylelkű; és ha ki nem fizetem, akkor
  68    I,      I|                betyár pajtásaim, hajdúim és léhűtőim falkaszámra és,
  69    I,      I|                  és léhűtőim falkaszámra és, ha azokra el nem megy a
  70    I,      I|         koporsóba: bankettek, pástétomok és parasztleányok majd a másikat
  71    I,      I|                  a másikat is odaviszik, és akkor mindene az enyim lesz,
  72    I,      I|                 a kisasszonyokat odahaza és a kiskutyákat detto! Au
  73    I,      I|              revoir! A viszontlátásig!~ ~És hányta folyvást a csókokat
  74    I,      I|           kihurcolni a szobából, ágyakat és asztalokat, miket János
  75    I,      I|               többire kinek mi gondja.~ ~És azzal szépen odatartá nagy
  76    I,     II|                divat szerint levetkezett és felgyürkőzött citoyen, frígiai
  77    I,     II|                  a csoport közé vegyült, és kiáltá mint a többi: „À
  78    I,     II|                 akik koldusokká lesznek, és olyanok, akik milliomosokká
  79    I,     II|              akik milliomosokká lesznek, és nem lövetnek főbe. Nehány
  80    I,     II|            történhetett meg nála nélkül, és Griffard úr sehonnan sem
  81    I,     II|                 fizetett havi béreikért, és lám, vagy egy, vagy más
  82    I,     II|              nagy férfiú bírt azon ritka és szeretetre méltó bátorsággal,
  83    I,     II|               Mindazon villák, pavilonok és tusculanumok * között, melyek
  84    I,     II|                 legszebb, legnagyszerűbb és legköltségesebb volt tagadhatatlanul
  85    I,     II|                épült a mindenféle nemzet és kor ízlésére készült mulatólak;
  86    I,     II|              minden pedáns klasszicitást és másfelől minden rokokóneműt,
  87    I,     II|                  tekervényest, a furcsát és a kényelmetlent.~ ~Nem volt
  88    I,     II|                  lánchídon * kezdve a fa és kéregből összerakott s téli
  89    I,     II|                tudni előre, melyik hídon és melyik úton közelít valami
  90    I,     II|                   közéjök ültetett agave és kaktusz-szörnyetegekkel;
  91    I,     II|            utánzott régi római lepények- és pogácsákkal, amilyenek Egeria *
  92    I,     II|              helyeken roppant szökőkutak és vízesések zuhogtak márványmedencébe
  93    I,     II|             köpenyét, pálcáját, kalapját és kesztyűjét, miket aztán
  94    I,     II|                is legújabb év vereteiből és jól belocsolva eau de Cologne-nyal *
  95    I,     II|         belocsolva eau de Cologne-nyal * és más illatszerekkel, hogy
  96    I,     II|                Abellino kalapja, pálcája és kesztyűi, a cselédek egymásnak
  97    I,     II|                   a chinéser, * lateiner és filiszter osztályok annyira
  98    I,     II|              osztályok annyira bámulnak, és nem tudnak elsajátítani.
  99    I,     II|                  fotelek, pamlagok, író- és könyvtartó asztalok ébenfából,
 100    I,     II|         újabbkori (1822) európai unalmat és költőietlenséget akarják
 101    I,     II|                omladékai közül ástak ki, és a tarka, fényes, aranyos,
 102    I,     II|                valók), híres divatköltők és híres paripák arcképei,
 103    I,     II|                kik verseket írtak hozzá, és hátukon hordozák.~ ~Mindez
 104    I,     II|              hogy a bankárnak igen ügyes és a kor ízlését ismerő komornyikja
 105    I,     II|                   arca még egészen piros és simára levén borotválva,
 106    I,     II|                elevenedik, fogsorai épek és fehérek, kezei is különösen
 107    I,     II|               kezei is különösen finomak és simák, mint szokott rendesen
 108    I,     II|               ismét Párizsban láthatjuk. És még annál is jobb újság
 109    I,     II|               osztályból áll, földmívelő és prókátor; ott ugyan némely
 110    I,     II|               tesz, hogy „Birtokon belül és birtokon kívül”. Mármost
 111    I,     II|            Párizsba jön, akármilyen úton és zajjal jön is. E napokban
 112    I,     II|           miszerint titkok igenis voltak és lesznek is a szívek és tárcák
 113    I,     II|            voltak és lesznek is a szívek és tárcák fenekén, és azért,
 114    I,     II|                szívek és tárcák fenekén, és azért, hogy a pénzvilágot
 115    I,     II|              kettőt, hogy nyerjek négyet és így tovább. Nyíltan beszélek.
 116    I,     II|                  beszélek. Én sokat adok és sokat veszek. Ön e pillanatban
 117    I,     II|                 merem hozni, hogy rajtam és a toledói mórokon kívül
 118    I,     II|                kívül tette-e azt valaki, és fogja-e ezután utánozni.~ ~–
 119    I,     II|                fog ön adni egy másodikat és így tovább. Pénzét igen
 120    I,     II|                 Így tehát bort se igyam, és lépcsőre se menjek, mert
 121    I,     II|                 azután megszüntetné.~ ~– És az?~ ~– Ha ön megházasodnék.~ ~–
 122    I,     II|                 meg, hogy nem ülök lóra, és nem fogok kezembe fegyvert.~ ~–
 123    I,     II|                  volt szabad kávét innom és a hajamat beillatszereznem.
 124    I,     II|                 dandy. – Nincs gyilokrul és méregrül szó, még csak azon
 125    I,     II|                bennök méreg, csak lúdmáj és nyalánkságok. Egy jóllakás
 126    I,     II|                 belőle, rá jó veres bor, és kész a gutaütés.~ ~– Nem
 127    I,    III|                 előtt annyi ingerrel bír és oly veszedelmes. Mozdulataiban
 128    I,    III|                 az ermenonville-i csalit és személyei magyar főurak –
 129    I,    III|           kihajtva.~ ~Az ifjú arcán öröm és meglepetés tükrözi magát,
 130    I,    III|                  léptekkel eléjök indul, és megszólítja őket.~ ~– Ah,
 131    I,    III|      kapaszkodjék valamelyikünk karjába, és beszélgessünk.~ ~A kézműves
 132    I,    III|            neveztek, karjába ölté kezét, és odavonta maguk közé.~ ~–
 133    I,    III|               leülök, előveszem könyvét, és olyankor úgy tetszik nekem,
 134    I,    III|         megtekinteni azon díszműmintákat és egy gót ízlésű templomfelszerelést,
 135    I,    III|                Oktalanság biz az, uraim, és én magam sem tudom magamnak
 136    I,    III|               mérföldnyire * van hozzám, és én nem lehetek közöttük,
 137    I,    III|                kiesik a könny szememből, és én nem tudom elmondani,
 138    I,    III|             köztük Voltaire, Montesquieu és Rousseau. Az épület félben
 139    I,    III|                 Itt nyugszik a természet és igazság férfia.”~ ~ ~ ~Nem
 140    I,    III|    szigetecskével, hová csak najádokat * és tilinkós faunokat kell képzelni,
 141    I,    III|               íme látunk itt egy kákával és vízi tulipánnal benőtt mocsárt,
 142    I,    III|                  mocsár van körös-körül, és azóta nem látogatja Rousseau
 143    I,    III|                évben már több tudományos és irodalmi folyóiratunk keletkezett;
 144    I,    III|               egyéb tér, mint a versírás és a könyvnyomtatás, melyen
 145    I,    III|              hivatás, mint hogy szántson és vessen, míg azon ifjaknak,
 146    I,    III|            Majláth, akik már nostrasok * és nem ismeretlen nevek.~ ~
 147    I,    III|                  elődei: a hunok, avarok és pecsenégek. Városait, nagyobb
 148    I,    III|                nem kell várakoznunk.~ ~– És a legfőbb, amit elfeledtél –
 149    I,    III|                távozik önmagától; poéták és népzenészek fenn nem tartják
 150    I,    III|                 végit veti. E szó akarni és nem akarni. Ha mi azt mondjuk,
 151    I,    III|                azokban nemes, életrevaló és szép; akarunk ki-ki saját
 152    I,    III|           kimívelni, ami fajunkat emeli; és viszont nem akarunk hiú
 153    I,    III|                mondja: „Én nem olvadok!” és szikrátvet a napban. A népek
 154    I,    III|                hogy életrevalók vagyunk, és tisztelni fogják törekvéseinket;
 155    I,    III|                élet fog virulni, szárazi és vízi utainkon megélénkül
 156    I,    III|               nyelv felhat szalonjainkba és divattá válik, nagyobb városainkban
 157    I,    III|          egyleteink, nemzeti színházunk. És mindezt csak akarnunk kell.~ ~–
 158    I,    III|                 akarnunk kell.~ ~– Szép. És ki fogja e szent akarást
 159    I,    III|               megkérdem tőled: „Akarod-e és hiszed-e őket magaddal vihetni?”~ ~–
 160    I,     IV|               szokták; steeplechase-ek * és lóversenyek rendezései,
 161    I,     IV|                 ki a színházakat lesújtó és felemelő közvélemény, fütty
 162    I,     IV|              felemelő közvélemény, fütty és taps; itt határoztatott
 163    I,     IV|                 vége felé a narancsvirág és a heliotropium * kiszorította,
 164    I,     IV|        kiszorította, most már a narancs- és a napraforgóvirág a cselédszobákba
 165    I,     IV|       száműzetett, jelenleg a geránium * és melaleuca * között oszlanak
 166    I,     IV|                kívántak, mivel most jött és még fiatal, s mellőzendi-e
 167    I,     IV|                még több: egy színészhez, és ami legtöbb: jól él a férjével.
 168    I,     IV|                 kik onnan Párizs előkelő és nem előkelő világát látva
 169    I,     IV|             érkezeink oda Rudolf gróffal és társaival, midőn a történet
 170    I,     IV|            Mindannyi meghiúsult törekvés és fiaskó * után sem engedé
 171    I,     IV|      beszélhessen, hogy úgyszólván éjjel és nappal otthon legyen nála?~ ~–
 172    I,     IV|             magadnak azt a száz aranyat, és találd ki! – szólt rá lord
 173    I,     IV|             kocsim ajtaját kinyitotta, s és egy rubelt adtam neki.~ ~–
 174    I,     IV|               egy rubelt adtam neki.~ ~– És aki az én redingote-omat *
 175    I,     IV|           végigöntötte – szólt a lord –, és én egy pofont adtam neki
 176    I,     IV|                  szenzitív magyar gróf – és akire én rábíztam, hogy
 177    I,     IV|               van isten kegyelméből.~ ~– És az én erszényemből – dörmögé
 178    I,     IV|                ürítik. Tehát amint Damon és Phyllis * az asztalhoz ülnek,
 179    I,     IV|               mögé tányérral hóna alatt; és miután a tábornok szemközt
 180    I,     IV|           viszonttalálkozás örömére.~ ~– És azután? – kérdé a lord.~ ~–
 181    I,     IV|                regényeit: ki meddig élt, és hogyan halt meg.~ ~– Mi
 182    I,     IV|              rajta. – Már öt perc egyre, és én elkésem – azzal felkeresé
 183    I,     IV|                  az finommá teszi a bőrt és érzékennyé az idegeket;
 184    I,     IV|        eltávozottak helyett újak jöttek, és akik ott maradtak, megszólták
 185    I,     IV|              térdre esik a herceg előtt, és könyörög, hogy legyen iránta
 186    I,     IV|               herceg kivesz két aranyat, és markába nyomja: „Nesze fiam;
 187    I,     IV|             markába nyomja: „Nesze fiam; és ne félj semmit, ezután is
 188    I,     IV|                hogy kezével hozzányúlna, és eltávozott az erkélyszobából.~ ~–
 189    I,     IV|                 neki:~ ~– Nagyon érdekes és új. Csak tegnapelőtt olvastam
 190    I,     IV|               aki innen elmegy. Kegyelem és irgalom, uraim!~ ~Debry
 191    I,     IV|                  hogy a szakállát festi, és harminc rendbeli álhajat
 192    I,     IV|                haját, s ismét újrakezdi, és nagyon haragszik, ha a parókájára
 193    I,     IV|              fedetlen fővel.” – Mindezek és még mások készen valának
 194    I,     IV|              elegáns úr hajtja, a kocsis és a vadász hátul ülnek a kupéban.~ ~–
 195    I,     IV|              Hirtelen széket toltak alá, és leültették.~ ~– Minden nyerve
 196    I,     IV|             Szentpétervárott, Velencében és itt Párizsban?~ ~– Ahol
 197    I,     IV|                 drámát, mely Shakespeare és Hugo Victor darabjait mind
 198    I,     IV|           gazdája zsebébe pedig a tallér és louisdor; * hasztalan kiabáltak
 199    I,     IV|            művészi arcjáték, kitűnő hang és ragyogó érzelem jutalmául
 200    I,     IV|               jutalmául osztogatott taps és koszorú egy oktalan barom
 201    I,     IV|                oktalan barom csaholására és ugrándozásira pazaroltatik.~ ~–
 202    I,     IV|               más, mint matrózok, diákok és débardeurök, * s még jóravaló
 203    I,     IV|           népével tölt meg; a fokhagyma- és pálinkaillatú páholyokból
 204    I,     IV|            színház, a Théâtre Français * és az Académie Royale de Musique
 205    I,     IV|                Algeri-t”, * ezt a kopott és divatból kiment operát,
 206    I,     IV|             lehetne emelni egy művésznőt és a másikat megbuktatni mellette.~ ~–
 207    I,     IV|              Zelmira két első felvonását és utána azt a kiállhatatlan
 208    I,     IV|                  Ugyanazon este a diadal és a bukás, egyfelől a taps,
 209    I,     IV|         holnaputánra van kitűzve Zelmira és La Italiana; * most sietve
 210    I,     IV|            monsieur Oignont * felkeresni és idehívni.~ ~Az ifjú ember
 211    I,     IV|       elhatározta magát, vevé a kalapját és eltávozott.~ ~– Hát ti semmit
 212    I,     IV|                  odafordulva, hol Rudolf és társai álltak egy szegletben.~ ~–
 213    I,     IV|                   melyen csupa művésznők és műbarátok valának jelen,
 214    I,     IV|          miellenünk? Mi közönség vagyunk és ő színész, mi fizetünk és
 215    I,     IV|                és ő színész, mi fizetünk és ő játszik; ha tetszik tapsolunk,
 216    I,     IV|                  vagy levessem frakkomat és itt hagyjam? – Az elsőbbi
 217    I,     IV|               visszaérkezett az alispáni és bárónői mésalliance-ból *
 218    I,     IV|               olyan ember, aki tapsokkal és füttyökkel kereskedik. Nagy
 219    I,     IV|         tekintélyű férfiú, kitől az írók és művészek sorsa függ.~ ~Az
 220    I,     IV|             iránt, a taps, koszorúhányás és versszórás dolgában hamar
 221    I,     IV|       elhatározott fütty, mert az unalom és hidegség sokkal lesújtóbb
 222    I,     IV|            nyilatkozat, mint a pisszegés és fütty, mely gyakran visszahatást
 223    I,     IV|                 Ilyenformán megköttetett és ratifikáltatott az egyesség
 224    I,     IV|               Rudolf lecsüggeszté fejét, és hallgatva ment végig társaival
 225    I,      V|            terjedve Moszkautól Velencéig és Bécstől Párizsig és Londonig;
 226    I,      V|            Velencéig és Bécstől Párizsig és Londonig; beszéltek róla,
 227    I,      V|                 mint most Lind Jennyét – és ennek alig múlt harminc
 228    I,      V|                  alig múlt harminc éve – és most senki sem emlékszik
 229    I,      V|          becsületesség, a nyíltszívűség, és ez volt valódi jelleme,
 230    I,      V|          tökéllyel tükrözé magát arcán – és ez volt művészete.~ ~A hír
 231    I,      V|                 két híres embert, férfit és hölgyet, kik azt hitették
 232    I,      V|             művésze egymást megszerette, és e szeretet nem múlt el soha,
 233    I,      V|                  a két híres művész férj és feleség lett, s azóta kettős
 234    I,      V|                  kiütött a harc az orosz és francia császár között,
 235    I,      V|            Hamburgot; operájok nem volt, és Jozefine játszott drámai
 236    I,      V|              koszorúit, de aki odavitte, és onnan visszahozta hervadatlanul,
 237    I,      V|                 emlékére arany-, ezüst-, és bronzpénzeket verettek,
 238    I,      V|                ban nyolcvanszor hallgatá és tapsolá meg egymás után
 239    I,      V|         elhidegülnek iránta, megszokják, és nem veszik többé észre előnyeit,
 240    I,      V|          remekelt, fitymáló bírálatokkal és üres padokkal. Később azt
 241    I,      V|                 mondják, hogy megvénült. És ha jön egy szerencsés vetélytársné,
 242    I,      V|            intrikái, gyűlöletes szerepek és utoljára a sziszegés.~ ~
 243    I,      V|             halltatott tetszése szerint, és süllyedhetett a tengerbe,
 244    I,      V|             közönség tapsol Catalaninak, és ez sérti a madame-ot.~ ~
 245    I,      V|              férj, haljon meg ő is vele… és olyankor feledve volt a
 246    I,      V|                 feledve volt a színvilág és az egy napig élő dicsőség!~ ~
 247    I,      V|              szerepét, széttépni lapjait és papucsával rágázolni; de
 248    I,      V|                     Tudom, Jeanette.~ ~– És tapsolni fognak neki, koszorúkat
 249    I,      V|                 Jozefine lehajolt hozzá, és megcsókolá homlokát.~ ~–
 250    I,      V|                   hogy azt tegyék velem, és ha tennék is, mit vehetnek
 251    I,      V|               azt lefoglalja, az tolvaj, és azt megbüntetik.~ ~– Légy
 252    I,      V|           megbüntetik.~ ~– Légy nyugodt, és ne gondolj arra többet.~ ~–
 253    I,      V|                   kik önben a művészetet és nem személyes kellemeit
 254    I,      V|              kigyulladt, ajkai remegtek, és keble hevült.~ ~– Tisztelem
 255    I,      V|                  hogy visszavonulhasson, és ő nem használta azt, hanem
 256    I,     VI|              parterre-en, * a karzatokon és a loge infernale-ban (alvilági
 257    I,     VI|             keresztül, mely a pénztárak- és előcsarnokokban tolong,
 258    I,     VI|                jól elrendezé földszinten és karzatokon; most az előőrsöket
 259    I,     VI|            álland e meglepetés; koszorúk és gyémántos diadém a művésznő
 260    I,     VI|              művésznő számára, pisszegés és talán fütty a vetélytársnénak.~ ~–
 261    I,     VI|                  dámák szépségflastromot és zsebórákat, az nem ide tartozó
 262    I,     VI|            kezdeni kellene, mert Nemours és Berry hercegnők már páholyaikban
 263    I,     VI|            vannak.~ ~– Mit nekem Nemours és Berry hercegnők? – kiálta
 264    I,     VI|               páholyait intve, serkentve és buzdítva őket; egy páholyban
 265    I,     VI|               mágnás ült, István, Rudolf és Miklós. Hozzájok is benyitott
 266    I,     VI|                 jeladásait.~ ~Végre dob- és trombita-szakadtából befejeződött
 267    I,     VI|              készen állt már, a koszorúk és versek repülőfélben, úgy,
 268    I,     VI|              hogy vihar ne legyen szemét és eső nélkül, repülő koszorúk
 269    I,     VI|                  nélkül, repülő koszorúk és kavargó versek kezdtek aláözönleni
 270    I,     VI|                feledkezik így el magáról és a közönség iránti tiszteletről,
 271    I,     VI|               kegyencétől ez zsenialitás és bámulatos lélekjelenlét.~ ~
 272    I,     VI|         értelmében térdig járt a versben és bokrétában, ami a tisztelt
 273    I,     VI|           tetszett, minden pillanata ölt és elevenített, minden mozdulata
 274    I,     VI|                megint rákezdték a tapsot és a brávókiáltást.~ ~– Megőrült
 275    I,     VI|               elfeledkezék Semiramisról, és térdre roskadt. Azt hiszik
 276    I,     VI|                 Ez kétségbeejtő!~ ~Ilyen és hasonló aposztrófok * tölték
 277    I,     VI|                hogy felszalad Rudolfhoz, és kiveszi belőle, nincs-e
 278    I,     VI|         bosszúsan Abellino, s felugrott, és otthagyta a páholyt.~ ~–
 279    I,     VI|             futok.~ ~– Fuss, de sípokért és druszáidért (oignon = hagyma).
 280    I,     VI|             tehetni, most takarodjék ön, és küldjön maga helyett koszorúba
 281    I,     VI|         dicsőségesen végződött; közönség és szereplők meg voltak elégedve
 282    I,     VI|                 harmadik karzaton nagyot és cifrát ásítani, végignyúlva
 283    I,     VI|                közönség hallá az ásítást és a csattanást, nehányan nevettek,
 284    I,     VI|           Mainvielle ekként ére véget.~ ~És ezt nevezték 1822-ben „pompás
 285    I,    VII|                  az opéra comique-ban, * és balett-táncosnőknek udvarolt.
 286    I,    VII|                 gyönyöröket ígér.~ ~Arc- és testbőre, mint az ezüsttel
 287    I,    VII|              cseresnye, s termete karcsú és délceg. De mit arc, termet
 288    I,    VII|               délceg. De mit arc, termet és szemek? Mit ér a holt leírás
 289    I,    VII|          olthatlan tüzéről, mely világít és éget, mely kínoz és epeszt,
 290    I,    VII|              világít és éget, mely kínoz és epeszt, mely boldogít és
 291    I,    VII|                 és epeszt, mely boldogít és elvarázsol? Volna-e bátorsága
 292    I,    VII|               volt róla egyenlő fogalma, és ha egy társaságban vannak
 293    I,    VII|       kicsapongásig víg, holnap ábrándos és méla, és ezért őrjöngnek
 294    I,    VII|                 holnap ábrándos és méla, és ezért őrjöngnek a férfiak
 295    I,    VII|              sorába, ő maga volt a morál és legszigorúbb erény példaképe –
 296    I,    VII|                ha a hölgy megtartja azt, és cserébe a magáét küldi vissza,
 297    I,    VII|                   hogy ez annak felesége és többé nem szabad; a férfi
 298    I,    VII|           Kereshet mind a két fél új nőt és új férjet, és ezt annyiszor
 299    I,    VII|                 fél új nőt és új férjet, és ezt annyiszor ismételheti,
 300    I,    VII|                feleségül ne bírta volna, és Chataquéla mind valamennyi
 301    I,    VII|            megtartá a kötelezett hűséget és női erényt, ameddig tudniillik
 302    I,    VII|               harcolt vele együtt bátran és hősileg a törökök ellen,
 303    I,    VII|                szerelem lakik e szívben, és azt elérni mégis milyen
 304    I,    VII|                  ember tehát nőül venné, és azután idő jártával ismét
 305    I,    VII|                  kell, pedig mily könnyű és édes az ő bírhatása!~ ~Ez
 306    I,    VII|                még bírja a nő szerelmét, és ez a régi lord Byron, és
 307    I,    VII|                 és ez a régi lord Byron, és ez oly magasan áll korának
 308    I,    VII|                 szívéből kitörölhesse.~ ~És az ifjú óriások azért nem
 309    I,    VII|                  egzotikus hölgy termeit és szívét; a termek nyitva,
 310    I,    VII|                 ki mennyire haladt már – és ha felvetik a végeredményt,
 311    I,    VII|            minden gyulladásnál nagy dob- és harangszót kellett ütni,
 312    I,    VII|              minthogy itt úri előfogatok és postakocsik úgysem robognak
 313    I,    VII|                vörös téglafalakkal, nagy és sűrűn egymás mellett álló
 314    I,    VII|                 egész nap itt dolgoznak, és éjszaka mennek rongyot keresni.~ ~
 315    I,    VII|               kórház * haldoklók számára és a Sainte Pélagie * börtön
 316    I,    VII|              egészen össze volt locsolva és bekormozva, s a lovak zablájába
 317    I,    VII|           azalatt bezárta a gyermekeket, és azok most mind odaégnek.~ ~–
 318    I,    VII|            sikátorok be vannak omolva.~ ~És valóban úgy tetszék, mintha
 319    I,    VII|           Chataquéla. – Gyorsan lábtót * és kötelet ide! – S azzal nem
 320    I,    VII|              társaival egy hosszú lábtót és kötelet hozott elé; a lábtót
 321    I,    VII|               lenni, a hölgy veszve van; és mindez omló zsarátnakzápor
 322    I,    VII|                delnő felért a tűzfalra – és karján hozá fel a megtalált
 323    I,    VII|              ragyogtak, arca derült volt és boldog. Hogy fogják áldani
 324    I,    VII|              majd a nyomorú viskókban! – És hogy kigúnyolják majd a
 325    I,    VII|                 előre mondók, lesz tréfa és anekdota ez akrobatai produkcióról
 326    I,    VII|                tettét százféle toldással és megfordítással adták elő,
 327    I,    VII|                  legjobban folyt a tréfa és elméncség e tárgy fölött;
 328    I,    VII|            herceg, Debry márki, Fennimor és a többi.~ ~– Nyomon vagyok,
 329    I,    VII|                 férfiúnak, ki velem jő!” és rögtön akadt vállalkozó.
 330    I,    VII|             hiszem, hogy Chataquéla volt és leendő férjei valamelyikét
 331    I,    VII|                  szólt nevetve Abellino, és a többi is nevetett utána
 332    I,    VII|           bosszúságnak, embergyűlöletnek és megvetésnek, hogy akik ránéztek,
 333    I,    VII|              legyen.~ ~– Ajánlatom rövid és gyorsan végbemehet. Én elveszem
 334    I,    VII|                fog halni; ez a harmadik; és akkor ön kötelezve van magát
 335    I,    VII|                     Azzal vette kalapját és eltávozott.~ ~Abellino arca
 336    I,    VII|              Rudolf becsületüggyé tette, és ez természetes volt, nehogy
 337    I,    VII|                egy tekintet elég ok ölni és halni. Szegény embernek
 338    I,    VII|         Fölkeresé személyesen Kárpáthyt, és szemére veté, hogy szerződésüket
 339    I,    VII|                bizonyosan csak kötekedés és feltűnési vágy, mely vissza
 340    I,    VII|               hátat fordíta a bankárnak, és elkezdett fütyölni.~ ~Ez
 341    I,    VII|                neki, hogy vigyázzon reá; és elfeledett csak egy szót
 342    I,    VII|           megjósolni, ki volt azon ifjú, és fogja-e őt újra látni.~ ~
 343    I,    VII|                sétál, valahova lép, zöld és piros lesz a táj, s elhagyja,
 344    I,    VII|            vonulnak előtte, utána. Áldás és rágalom. Most egymáshoz
 345    I,    VII|                   az el fog jönni érted, és azután meg fog szeretni. –
 346    I,    VII|                 elsápad, elhomályosul. – És azután nem fogsz szeretni
 347    I,    VII|               alkotá, összekötve a hindu és európai viseletből az eszményit.
 348    I,    VII|               varázspalack jót jövendöl, és annak teljesülnie kell.~ ~
 349    I,    VII|                vágy vagy csaló varázslat és múló álmak foglalkodtaták
 350    I,    VII|        felszökött, száz munkához fogott, és mind abbahagyta.~ ~Egyszer
 351    I,    VII|                  mellé, susogott fülébe… és annyiszor álmodta ezt.~ ~
 352    I,    VII|               szerelemmel, odaült mellé… és a delnő most is attól tartott,
 353    I,    VII|               akit várt, akit szeretett, és az nem volt álom többé,
 354    I,    VII|                arcát láttam magam előtt, és nem tudtam megszólítani.~ ~–
 355    I,    VII|                 magam is utána rohanjak, és ott vesszünk el együtt a
 356    I,    VII|               így nehézkedett a kötélre. És én nem tehettem többé azt,
 357    I,    VII|                  Legszebb a halál tűzben és szerelemben – ahogy hazámban
 358    I,    VII|                   Menj vissza férjedhez, és válj el tőle azonnal! Én
 359    I,    VII|                   Én utánad fogok menni, és nőül veszlek, szeretni foglak,
 360    I,    VII|               hoznak: reám.~ ~– Közöttük és közötted állok! – szólt
 361    I,    VII|               nap múlva követni fogja.~ ~És itt helyén van megkérdenünk: „
 362    I,    VII|       megkérdenünk: „Tréfa ez vagy való? És ha való, miben alapszik?”~ ~
 363    I,    VII|                  Megmondjuk.~ ~Nem a máj és lép betegsége ez, hanem
 364    I,    VII|            betegsége ez, hanem a léleké, és többnyire nagy lelkeké,
 365    I,    VII|                  üresnek látta a világot és haszontalannak mindent,
 366    I,    VII|          fáradságára, szelleme küzdésére és szíve legmélyebb szeretetére
 367    I,    VII|            legmélyebb szeretetére méltó, és az – ha nem egyéb – a haza.~ ~
 368    I,    VII|              egyszer elment a színházba, és tapasztalá, hogy sohasem
 369    I,    VII|             egész világ rendkívül rútnak és ostobának tetszett előtte.
 370    I,    VII|            kedélyes gróf Eszéki Sándornő és fiatal tizenhét éves unokája,
 371    I,    VII|                nagyságú festett legyezőt és a könyökig érő szarvasbőr
 372    I,    VII|               magát kerevete szögletébe, és sehova sem néz; micsoda
 373    I,    VII|                között, mert legmakacsabb és legfinomabb vitatkozó társát
 374    I,    VII|             minden munkát hazai művészek és mesteremberek által teljesíttethessünk;
 375    I,    VII|                vesztegetik el vagyonukat és ami annál több, szellemüket;
 376    I,    VII|                 annak okvetlen szegénnyé és kicsinnyé kell lenni.~ ~–
 377    I,    VII|             boldog ember. Lássa Rudolf – és ön még nincs harminc esztendős.~ ~
 378    I,    VII|                őt valaha megtanítsa élni és érezni?”~ ~Azonban illőnek
 379    I,    VII|                  el a leghíresebb férfit és a leghíresebb asszonyt Angliában.~ ~–
 380    I,    VII|                sem tudunk – monda Rudolf és gondolá magában: „Ez a kis
 381    I,    VII|             csillagkeresztes hölgy.”~ ~– És ki volt ama híres férfi
 382    I,    VII|                  ki volt ama híres férfi és nő? – kérdé Flórától, mint
 383    I,    VII|                elhalványult, halántékain és fehér homlokán az erek lüktetése
 384    I,    VII|            elhagyta minden érzékeit.~ ~– És ki volt a nő? – kérdé elszorult
 385    I,    VII|                tőle elválhatott volna.~ ~És az indu nő kötelességének
 386    I,    VII|                szent Pálra változtató.~ ~És csodálatos! Amint ismét
 387    I,    VII|                  szavalt ma ez a Mars.~ ~És akárhová nézett, mindent
 388    I,    VII|                rá.~ ~Azonban a hallgatás és bámulat elég válasz volt.~ ~
 389    I,    VII|            Rudolf hirtelen vevé kalapját és búcsúzott.~ ~– Sietnem kell
 390    I,    VII|                 mind a két fél megnyert, és egyik sem vesztett el! Nem
 391    I,    VII|               ami élénk képzelőtehetsége és ügyessége mellett máskor
 392    I,    VII|                szokott neki sikerülni.~ ~És most leverten vevé észre,
 393    I,    VII|                  jelent meg; első fohász és első könny a bezárt gyermekévek
 394    I,    VII|                  vonást igazíta a képen, és íme az arc most tökéletesen
 395    I,    VII|              hasonlított élő mintájához, és szerelem és mosoly sugárzott
 396    I,    VII|                  mintájához, és szerelem és mosoly sugárzott rajta.~ ~
 397    I,    VII|                  ajkaihoz emelé a képet, és meg csókolá azt. Arcán az
 398    I,    VII|              előtte a világ.~ ~Nyugodtan és jókedvvel fogott úti készületeihez… –
 399    I,   VIII|            hivatalos foglalkozásban jár, és hogy még ma pálinkát nem
 400    I,   VIII|             falakra függesztve az ország és város celebritásai arcképben
 401    I,   VIII|                  kenőccsel; nyaka hosszú és előre görbült, feketére
 402    I,   VIII|               gomblyukba, ujjain karika- és pecsétnyomó gyűrűk úgy belédagadva,
 403    I,   VIII|             leányok fonták gyászfűzekből és virágokból, úgyhogy a szegfűkkel
 404    I,   VIII|         virágokból, úgyhogy a szegfűkkel és rózsákkal ékes füzérek hosszan
 405    I,   VIII|                  jegyző úr, hány akó bor és hány bevert fej van neki
 406    I,   VIII|                fej van neki a rovásán!~ ~És kisült a lajstromból, hogy
 407    I,   VIII|               van mindenféle vendégségbe és lakodalomba, és ha egyszer-másszor
 408    I,   VIII|              vendégségbe és lakodalomba, és ha egyszer-másszor jókedvéből
 409    I,   VIII|                pedig citromot kell tűzni és szalagot kötni.~ ~– Ejnye,
 410    I,   VIII|                Befejezi a menetet az úri és fakó szekerek rende, melyek
 411    I,   VIII|                körültűzködve szekéroldal és lószerszám zöld gallyal
 412    I,   VIII|                  lószerszám zöld gallyal és repülő kendővel.~ ~Így érkeznek
 413    I,   VIII|       fogadásokat tesznek egymás között, és az mind borba megy.~ ~Nemsokára
 414    I,   VIII|             Lőrinc, a leghíresebb vadász és agarász a környékben, oly
 415    I,   VIII|                Bandi, a legpompásabb ivó és verekedő az országban, ki
 416    I,   VIII|                 tud, mint egy nílusi ló, és sohasem látta őt senki holtrészegnek.~ ~
 417    I,   VIII|               termete alacsony, de izmos és ügyes, viselete népies,
 418    I,   VIII|             hosszú, földig érő sörénnyel és farkkal, egy percig sem
 419    I,   VIII|            nyugton maradni, egyre táncol és ágaskodik.~ ~Odaállítják
 420    I,   VIII|                 karikását, egyet rikolt, és három szökéssel kinn van
 421    I,   VIII|               ágaskodni. Két lábra állt, és zabláját harapta dühödten,
 422    I,   VIII|              hosszúra ereszté a kantárt, és felkészülve várt, az ő lova
 423    I,   VIII|          lenyúlik egészen Püspökladányig és fel Nádudvarig és Tiszafüredig;
 424    I,   VIII|         Püspökladányig és fel Nádudvarig és Tiszafüredig; abban bizony
 425    I,   VIII|                 gát választja el a rétet és kaszálót az ingoványtól.~ ~
 426    I,   VIII|                nekibőszült állat nem lát és nem érez, minden erejét
 427    I,   VIII|              menekülhetni, oldalt kapta, és iszonyú lökéssel feltaszítá
 428    I,   VIII|                  a földön fetrengő lovat és lovagot, bakkecskeszerű
 429    I,   VIII|                 a vad, hirtelen megállt, és nyakát hátrakapta. Egy ügyesen
 430    I,   VIII|            azután végignyúlt a pázsiton, és megszűnt élni.~ ~A népség
 431    I,   VIII|                eközben minden tanácsbeli és a főbíró háza előtt meg
 432    I,   VIII|             névnapjára a vidék nemessége és cigánysága, s amidőn színészek
 433    I,   VIII|        teletöltötte, ki kell inni menten és a szomszédnak átadni, ilyenformán
 434    I,   VIII|                 földön heverők ordít nak és nyögnek, az utolsó hős birkózásnak
 435    I,   VIII|                 az ablakon minden széket és asztalt, a földön fekvők
 436    I,   VIII|             játszani, s eldűl tele fővel és üres erszénnyel.~ ~Mint
 437    I,   VIII|                 amennyi kell, hogy igyál és kártyázzál velök mint nemes
 438    I,   VIII|             urakat, akikkel együtt ittál és kártyáztál egész esztendeig,
 439    I,   VIII|               négyre kitelik az uraságod és nemességed, addig oly úr
 440    I,   VIII|           Látszik a szeméből is, hogy úr és nem paraszt! Minden mozdulatja,
 441    I,   VIII|           társaság azonnal felkapta azt, és sokkal szebbnek találta
 442    I,   VIII|                 tudva van, igen jó öblös és gyakorlott torok kívántatik,
 443    I,   VIII|           akkoriban még új tudomány volt és igen nehéz, miután kivitelére
 444    I,   VIII|                  ököllel mutatva Miskára és kiáltva: – „Megöllek! megöllek!” –
 445    I,   VIII|               mondanom, hogy az Alföldön és különösen a Bánságban van
 446    I,   VIII|              bánnak, mint szolgálóikkal, és szolgálóikkal, mint feleségeikkel.
 447    I,   VIII|   hímtársaságokat erdőknek virág nélkül, és nem volna igazam, mert hiszen
 448    I,   VIII|          mozgásba hozza nemcsak a torkot és tüdőt, hanem az észt és
 449    I,   VIII|                  és tüdőt, hanem az észt és szívet is, eszébe juttatja
 450    I,   VIII|                   cimboráitól, hajdúitól és parasztleányaitól. Csak
 451    I,   VIII|                 hevességet férfiasságnak és a figyelmetlenséget komolyságnak;
 452    I,   VIII|         tudománynál, s ha felült lovára, és ha egy szót sem szólt is,
 453    I,   VIII|                 magát, s bárha a közjogi és alkotmányos viták alatt
 454    I,   VIII|           Százhúszezer forinton! Hát hol és mikor találtál te ennyi
 455    I,   VIII|         öszvegeket is volt szokás nyerni és veszteni.~ ~Csak egyet nem
 456    I,   VIII|                 kihirdették a vármegyén, és most én is nemesember vagyok;
 457    I,     IX|            találták benne, ha a bolondok és henyék által emelt hiúság
 458    I,     IX|         míveltséget; a honszeretet árán, és még akkor is kérdés marad,
 459    I,     IX|              szellem; a családfő nejével és gyermekeivel idegen nyelven
 460    I,     IX|                  volt szokás gyakorolni, és ez a legtörzsökösebb magyar
 461    I,     IX|                  másik megtanult diákul, és lett prókátor, a corpus
 462    I,     IX|                  előtte éhen holt poéták és vándor komédiások siralmas
 463    I,     IX|                  csillagai az éjszakának és első csillagai a hajnalnak.~ ~
 464    I,     IX|         találandunk többeket a míveltség és haladás küzdterén, kik a
 465    I,     IX|            országában a magyar nemzetnek és Magyarországon a műveltségnek.
 466    I,     IX|              műveltségnek. Ellenség volt és irtatlan erdő előttük, utánuk!~ ~
 467    I,     IX|           Kisfaludy, Kölcsey, Vörösmarty és Bajza, még akkor mind ifjú
 468    I,     IX|                   hirdetendők művészetet és hazai nyelvet, s megcáfolák
 469    I,     IX|                  kölcsönözni; húsz férfi és hölgy Erdély legelőbbkelő
 470    I,     IX|              rokonszenvek a konferenciák és klubok útján leszivárogtak
 471    I,     IX|          magánybüszkeségre volt értve.~ ~És ha egy tíz órai vegyes ülés
 472    I,     IX|           meghagyott tuhutumi szakállal, és megismernők bennök egyenkint
 473    I,     IX|                Bélát, Fennimort, Liviust és a többi ősmagyar főurakat,
 474    I,     IX|                  összegyülekeztek, nejei és leányai ellen hódító hadjáratot
 475    I,     IX|                  hol őt vérig szúrhatja, és azt e bántás ellen senki
 476    I,     IX|              beszélnek, mint vadászatról és divatkelmékről, a hölgyek
 477    I,     IX|        öltözékeikhez, a közvélemény sújt és emel, hol valakit kegyence
 478    I,     IX|              közönség oly kíváncsisággal és kedvvel jár az országgyűlési
 479    I,     IX|           rendkívül megteltek mindennemű és osztályú hallgatósággal,
 480    I,     IX|                beszédet, s lesz éljenzaj és pisszegés.~ ~Fontos kérdés
 481    I,     IX|                 hovadűlésétől függ egyik és másik párt diadala vagy
 482    I,     IX|                  egy hosszadalmasságáról és kifejezései laposságáról
 483    I,     IX|          felkiált: „Halljuk!” utána száz és azután ezer meg ezer kiáltás
 484    I,     IX|                  vegyesen foglalt el nő- és férfihallgatóság, egy csoport
 485    I,     IX|           összegyűlni, kivéve egy helyet és az a templom, ott is az
 486    I,     IX|              orgona mellett szokott ülni és a rituálékban együtt énekelni.~ ~–
 487    I,     IX|                  szereti magát hallatni, és bír művészi hajlamokkal.
 488    I,     IX|               rajta, selyemgallérú frakk és kasztorkalap. Képzelhetitek,
 489    I,     IX|                 évesnél, termete nyúlánk és delien karcsú, arca teljes
 490    I,     IX|               delien karcsú, arca teljes és életszínű, mely e percben
 491    I,     IX|             nagyon oda, mert észreveszi, és elriad. Bárcsak az ördög
 492    I,     IX|                 hogy őneki elmondhassák. És azzal megszökött.~ ~Az eltűnése
 493    I,     IX|               nehány percig időzött ott, és aztán kísérőnéjével együtt
 494    I,      X|                közpénztár kezelője volt, és volt neki öt szép leánya.~ ~
 495    I,      X|             nevelték; nem alacsony munka és házi foglalkozás között,
 496    I,      X|                 ezek a gazdag földesurak és bankárok, akik szüntelen
 497    I,      X|              fodrászok, selyemkereskedők és virágárusok, és segítik
 498    I,      X|         selyemkereskedők és virágárusok, és segítik fogyasztani a családfő
 499    I,      X|                   elment a virágárushoz, és vett rajta egy ananászt.~ ~
 500    I,      X|                 még tán uzsoráskodik is, és senki iránt sincs olyan
 501    I,      X|                elmene fel a városházára, és kifizetvén a pénztárban
 502    I,      X|              hogy nem sajnálták rózsához és eperhez hasonlító ajkaikat
 503    I,      X|                  beállani, ahhoz értesz, és legalább van mire támaszkodnod;
 504    I,      X|              majd mutat dolgot az isten, és még bizonyosan mindnyájan
 505    I,      X|             minthogy csinos hangja volt, és tudott valamennyire énekelni,
 506    I,      X|              ezen a pályán legkönnyebben és legdicsőbben szerezhető
 507    I,      X|           teljesíti a maga kötelességét, és boldogság fog a házba hullani
 508    I,      X|             házba hullani ajtón, ablakon és kéményen.~ ~Mayerné asszonynak
 509    I,      X|               egyik rettentő sok kalapot és főkötőt készített, másik
 510    I,      X|             kétségtelenül nagy kényelem, és sokáig lehet mellette élni.~ ~
 511    I,      X|            mennyire haladt vállalatában, és az olyan jólesik!~ ~Ez ösztön
 512    I,      X|                 abból ismét panasz lesz, és családi panaszokat hallgatni
 513    I,      X|                valami irtózatos dolog.~ ~És azután vannak panaszok,
 514    I,      X|                megtarthatta, bár szegény és kaputja rongyos (ami ugyan
 515    I,      X|              igazgatótól, ha akarja.~ ~– És aztán nem is oly fényűzés
 516    I,      X|          vásárlott mindent; csupán Felsz és Huber uraknál többet vett
 517    I,      X|             válaszolt, vette a kalapját, és ment legelőbb is Felsz és
 518    I,      X|                és ment legelőbb is Felsz és Huber urak boltjába; megtudta,
 519    I,      X|            kettéhasítja, darabokra tépi, és más egyéb legkevésbé szokásos
 520    I,      X|         tigrisszívet váltott; dühös volt és kérlelhetetlen, hallani
 521    I,      X|                 visszafojtotta a szókat, és hallgatott. Végre egy napon
 522    I,      X|                 volt egyéb, mint egy ágy és számtalan orvosságos üveg.~ ~
 523    I,      X|             volna jönni, hogy a csipkéit és selyemkendőit csak nem itta
 524    I,      X|               libériás inas hozott neki, és azt a sokszor említett földesúr
 525    I,      X|              földesúr, majd egy negyedik és egy ötödik – és ki tudná
 526    I,      X|                 negyedik és egy ötödik – és ki tudná hányadik? És ezek
 527    I,      X|                    és ki tudná hányadik? És ezek mind igen nagy tisztelői
 528    I,      X|                     Négy leány lett nagy és deli. Egyik szebb volt,
 529    I,      X|               bárók, főnemesek, bankárok és más nagy urak.~ ~Vette ugyan
 530    I,      X|                találkozik ezen grófokkal és bankárokkal, azok úgy tesznek,
 531    I,      X|                   Még most kurta viganót és fodros nadrágocskát viselt,
 532    I,      X|                 az is tizenkét éves már, és idestova felnőtt hajadon
 533    I,      X|          szüzességről, miket a nagy urak és nagy szellemek által kigúnyolt
 534    I,      X|               kérelmemet foganatosítsam, és ez önre nézve sok kellemetlenségnek
 535    I,      X|                  hercegprímásig felmenni és elmondani előtte azon okokat,
 536    I,      X|                  Fannyt elvinni a háztul és magánál tartani örökre.~ ~–
 537    I,      X|                hangzott mindenfelől.~ ~– És miért? Szeretném tudni,
 538    I,      X|                  felkeresse mindegyiket, és megelőzze Terézt, ha netán
 539    I,      X|                 lehet, nem szabad tenni, és ha elkezdi, csúfot lát vele.~ ~
 540    I,      X|               száraz ember, csupa praxis és józan okosság, emellett
 541    I,      X|               családapa, kinek három fia és két leánya volt.~ ~Chlamek
 542    I,      X|                patvaristáját, * hajdúját és a pörös feleket, akiket
 543    I,      X|                tanácsot kérni jöttem ide és – és pártfogást.~ ~– Micsoda?
 544    I,      X|           tanácsot kérni jöttem ide és – és pártfogást.~ ~– Micsoda?
 545    I,      X|                  pedig az ön háza Sodoma és Gomorrha, * mely tárva-nyitva
 546    I,      X|        eljegyzette a mélységes poklokkal és botránykoztatására szolgál
 547    I,      X|                ahol csak kicsapongó fiak és elbúsúlt apák vannak, mindenütt
 548    I,      X|                áldotta meg önt az isten, és az úr hogy tette őket világcsúfjaivá,
 549    I,      X|                 emlékezik már reá az úr? És most ezt is el akarja adni
 550    I,      X|                 is el akarja adni az úr? És haragszik, ellenkezik, fűhöz-fához
 551    I,      X|               élete szerencsétlen legyen és gyalázatos, halála órája
 552    I,      X|                 halála órája elhagyatott és megátkozott, s a halálon
 553    I,      X|                  s a halálon túl irtózat és pokol tüze! S az úr még
 554    I,      X|                 vacogtak a fogai ijedség és borzalom miatt.~ ~– Azt
 555    I,      X|              levegye róla kezeit örökre, és adja át neki tisztán és
 556    I,      X|                  és adja át neki tisztán és békességesen; mert ha pörre
 557    I,      X|             pörre engedi jönni a dolgot, és további kifogásokat tesz –
 558    I,      X|                  ennyi. Magát ajánlotta, és ment. Alig talált ki az
 559    I,      X|               Azzal visszafordult ismét, és sietett hazafelé.~ ~Otthon
 560    I,      X|                 folyt a beszéd, a panasz és jajveszékelés Teréz követelése
 561    I,      X|                 köpenyedet, tégy kalapot és készülj!~ ~– Minek, papa? –
 562    I,      X|         kifejezni. Fanny lesütve szemeit és egy szalagot tekergetve
 563    I,      X|               akarok maradni az anyámnál és a nénéimnél.~ ~– Az anyádnál
 564    I,      X|               nénéimnél.~ ~– Az anyádnál és a nénéidnél? És lenni az,
 565    I,      X|                 anyádnál és a nénéidnél? És lenni az, ami ők?~ ~Azzal
 566    I,     XI|           országit egy szempillantásban. És monda néki: „Ím én neked
 567    I,     XI|               őket, amire isten parancsa és a világ ítélete átkot kiált?
 568    I,     XI|                 kezdve, mióta az aranyat és a szerelmet ismerik, a szerelem
 569    I,     XI|                 volt az istenség jelképe és a pénz az ördögé. Oly ritka
 570    I,     XI|                az ördögért? Nagyon sűrű. És a szégyen mindig azé, aki
 571    I,     XI|            szégyen mindig azé, aki elád, és nem azé, aki vesz.~ ~Szerény,
 572    I,     XI|              felviszi őt a magas hegyre, és megmutatja neki a gazdag,
 573    I,     XI|              neki a gazdag, az örömökben és élvezetekben határtalan
 574    I,     XI|         élvezetekben határtalan világot, és azt mondja neki: „Nézd,
 575    I,     XI|                  lesz, ki el nem szédül, és azt mondja: „Távozzál tőlem,
 576    I,     XI|                lehet, de fölfelé soha. – És mégis annyian elesnek!~ ~ ~ ~
 577    I,     XI|              hogy az emberi szívben a jó és rossz indulat egy bölcsőben
 578    I,     XI|            Amelyiket ápolják, az nő meg, és elhagyja testvérét, a nevelés
 579    I,     XI|                  percére munkát szabott, és azt számon kérte; egyetlen
 580    I,     XI|              csírájában levő gondolatot, és kitépte onnan. Hiába, elébb
 581    I,     XI|            mindent titkon jól tudott is, és ez felemelte, megtisztítá
 582    I,     XI|              benne, önbizalomhoz jutott. És ez drága kincs! Kár, hogy
 583    I,     XI|              testvérét, ki hintóban ült, és brabanti * csipkéket viselt,
 584    I,     XI|                 lesz, maradjon Fannynak. És a leány is keresett már. –
 585    I,     XI|                tud lenni, s megél birtok és mások könyörülete, segítsége
 586    I,     XI|         könyörülete, segítsége nélkül!~ ~És Fanny munkáját igen jól
 587    I,     XI|                 viseltetett Teréz iránt, és kezét megkérte. De Teréz
 588    I,     XI|             házassága szerencsétlen volt és magtalan, s mire nője meghalt,
 589    I,     XI|                  meghalt, megvénült ő is és Teréz is. Teréz sohasem
 590    I,     XI|         lármásabb lakókat eltávolította, és a legcsekélyebb házbért
 591    I,     XI|               házbért fogadta el csupán. És amellett sohasem beszéltek
 592    I,     XI|                  szőke, göndör fürtökkel és szenvedélyes, kék szemekkel,
 593    I,     XI|              elhanyagolt vagy közönséges és viszont semmi keresett úriasság,
 594    I,     XI|                  egyiránt kimívelt lélek és test szokott adni. A leány
 595    I,     XI|                erőteljes, ez szenvedély- és érzelemgazdag – azonban
 596    I,     XI|        felállítva.~ ~Hogy Fanny szépsége és erényes magaviseletének
 597    I,     XI|                  tartózkodik, hogy mikor és hol lehet őt látni. Ah!
 598    I,     XI|               előle az utcán megszökött, és egyik sem bírta megbocsátani
 599    I,     XI|        tartogatják, ki még csak istenről és gyermeteg vigalmakról eszmél;
 600    I,     XI|              megőszült, míg összeroskad, és akkor is szeretitek; ti
 601    I,     XI|      Legtöbbnyire fogadásokat is tettek, és vesztettek e tárgy felett,
 602    I,     XI|                 ahogy szokás lóversenyek és agárfuttatások alkalmával.~ ~
 603    I,     XI|            állítá fel, miszerint legjobb és legcélszerűbb modor nők
 604    I,     XI|              elfogadá a küldött virágot. És ez ügyesen volt kigondolva.~ ~
 605    I,     XI|                 meg, elejté azt kezéből, és sírva futott át Krammnéhoz,
 606    I,     XI|              fejük alá téve a kulcsokat, és örvendve hallgaták, amint
 607    I,     XI|                  egyik oldaloltár előtt, és magában gyönyörködött a
 608    I,     XI|               könny megered szememből.~ ~És kendőjét szemére tartá az
 609    I,     XI|               szegényt?~ ~Azután elment, és egy szót sem szólt többet
 610    I,     XI|              utána. Vigyázzon asszonyom, és mondja meg azoknak, kik
 611    I,     XI|                 belőle. Csupán szorgalom és nagyon kevés költség kívántatik
 612    I,     XI|                  pénzt, s titokban ének- és zenemestereket fogadott
 613    I,     XI|           egyedül vele tudatta a dolgot. És ez volt a hiba, hogy Terézzel
 614    I,     XI|               pályatársai fölé emelheti… És többé nem volt kedve az
 615    I,     XI|               megmutatta neki a világot, és mondá: „Ezt mind neked adom,
 616    I,     XI|              neked adom, imádj engemet!” És neki nem jut eszébe a felelet: „
 617    I,     XI|       gondolkozik, mint lehetne országát és népét boldogabbá tenni?
 618    I,     XI|                   büszkék lennének arra, és iparkodnának azt – megérdemelni.~ ~
 619    I,     XI|           Sietteté Krammnét a karzatról, és csalódott szívvel tért haza.~ ~
 620    I,     XI|          ábrándjait, nagyravágyó céljait és csalódását. Megvallá, hogy
 621    I,     XI|                  mert érzi, hogy szédül, és nem bír saját szívével többé.~ ~
 622    I,    XII|      hálaérzetével tudott volna fizetni, és most megtudva, hogy titkos
 623    I,    XII|          lekötelezve látja magát iránta, és fél, retteg tőle, nem mer
 624    I,    XII|          bizalmatlanságot költ szívében, és irtózik az eszmétől, hogy
 625    I,    XII|                  elmondott neki mindent, és kérte, hogy védje, oltalmazza
 626    I,    XII|                leányt, a leány egy mást, és mind a ketten boldogtalanok.~ ~
 627    I,    XII|                valami viszony volt közte és Boltay között fiatal korukban,
 628    I,    XII|                   mint a hegedű?~ ~Teréz és Fanny ezalatt egy utcára
 629    I,    XII|                 rejtve, lábaihoz omolva, és zokogott fuldokolva.~ ~–
 630    I,    XII|                 ne félj! – rebegé Teréz, és minden íze reszketett. –
 631    I,    XII|                  hangzott, amit a gyaluk és fűrészek pokolbeli, kísértetes
 632    I,    XII|                  valami különösen csinos és amellett egyszerű polgári
 633    I,    XII|                  az apám is különc volt, és minden tagja családomnak
 634    I,    XII| keresztülhangzott –, de meghalt szegény. És én akkor megfogadtam, hogy
 635    I,    XII|                szép legyen, mint ő volt, és oly szépen énekelje a „Stabat
 636    I,    XII|             énekelje a „Stabat mater”-t. És már nyolc év óta járók a
 637    I,    XII|                 év óta járók a világban, és nem találtam, akit kerestem
 638    I,    XII|            egyszóval nem lehetett enyim. És most uram, ebben a kicsiny
 639    I,    XII|                lyánkát, ki szép, erényes és énekel, és én azt el fogom
 640    I,    XII|                 szép, erényes és énekel, és én azt el fogom venni, mármost
 641    I,    XII|                   ott keresgélt valamit, és azután írt nagy sebesen.~ ~–
 642    I,    XII|           ezalatt készen volt az írással és keresgéléssel, odainté Kárpáthyt
 643    I,    XII|                 forintot ezüst húszasban és harminc krajcárt kongó vörös
 644    I,    XII|                 négy, öt, hatszáz forint és négy forint meg harminc
 645    I,    XII|                 kezébe hatszáz forintról és ennek kiszámított négy forint
 646    I,    XII|               Vigye el ön uram a pénzét, és írja alá a nyugtát, mert
 647    I,    XII|             családapa hatszáznégy forint és harminc krajcárt adott által
 648    I,    XII|              megjuhászodik, megszelídül. És azután nincsen kedvesebb
 649    I,    XII|                elébbi tetteit jóvátegye. És akkor – akkor prédára jutott
 650    I,    XII|                 azazhogy bocsánatot kér, és megisszuk az áldomást, melynél
 651    I,    XII|          imposant * arccal volt ellátva, és hangja képes lett volna
 652    I,    XII|             reggel szekérre ült Terézzel és Fannyval, s úti készületeiből
 653    I,    XII|        fiatalember?~ ~Sándor csodálkozva és boszonkodva kezde a kérdezőre
 654    I,    XII|             számadást kész vagyok bárhol és bármikor kielégíteni.~ ~
 655    I,    XII|                kihívás párbajra.~ ~– No, és mi jogon akar ön egy más
 656    I,    XII|                   mert az fogadott apám, és nincsen jelen, s minden
 657    I,    XII|               nincsen jelen, s minden jó és balszerencse, bukás vagy
 658    I,    XII|                 azt, hogy mennyi időre – és így nincs uraságtoknak mit
 659    I,    XII|                   Voltam Waterloo alatt, és kaptam érdemrendet.~ ~Konrád
 660    I,    XII|           arasznyira a kard hegye előtt, és az ember senkit sem hívhat
 661    I,    XII|             kényességeken.~ ~– Az időről és helyről majd tudósítják
 662    I,    XII|                  azzal vevék kalapjaikat és eltávoztak.~ ~– Ennek a
 663    I,    XII|                  Boltay mester műhelyét, és Barna Sándor úr után tudakozódott.~ ~
 664    I,    XII|                 embernek tartá: – Rudolf és – Miklós.~ ~Mit írhatnak
 665    I,    XII|             monda a hajdúhoz fordulva –, és mindenekfelett elfogadom.~ ~
 666    I,    XII|             illedelmesen meghajtá magát, és eltávozott. Fél óra múlva
 667    I,    XII|                  óra múlva eljött Rudolf és Miklós.~ ~Ah, ha e percben
 668    I,    XII|                  tudja merre, s az imádó és az imádott egymással szemben
 669    I,    XII|                 Sándortól, nehogy Konrád és Livius oly embereket adjanak
 670    I,    XII|               megköszöné szívességeiket, és nagyon jólesett neki, hogy
 671    I,    XII|             felült a hintóba, hol Rudolf és Miklós vártak reá, távolabb
 672    I,    XII|                 napirenden levő országos és közemberiséget érdeklő tárgyakra
 673    I,    XII|           boldogságát látja maga előtt – és abból egy napot sem ígér
 674    I,    XII|             Konrád, Livius, egy seborvos és egy szolga. – Az utóbbi
 675    I,    XII|                  tokokban a pisztolyokat és a sebészi műszereket.~ ~
 676    I,    XII|            egyezkedni, mint a kiindulási és a lőtávolság és az első
 677    I,    XII|               kiindulási és a lőtávolság és az első lövés felett. Ez
 678    I,    XII|                 egyenesen magáévá teszi, és azt vissza nem vonja.~ ~
 679    I,    XII|           sértett, még a városba viszik, és rögtön nem amputálják, könnyen
 680    I,    XII|            megállt, felemelé a pisztolyt és célzott. Arcán valami szokatlan
 681    I,    XII|               volna a tüdejébe.~ ~Rudolf és Miklós akkor a két ellentanúhoz
 682    I,    XII|                 patzenhäusliban * tollat és tintát kerítve, annak rendi
 683    I,   XIII|            dáridóval szokták azt megülni és ületni; elsőbb ugyan Kárpáthy
 684    I,   XIII|                  Lembergi szemfényvesztő és tűzijátékos törte a szenet
 685    I,   XIII|               tűzijátékos törte a szenet és szalamiát * a rakétákhoz.
 686    I,   XIII|                  fel nem tartotta volna, és halálos ellensége leendett
 687    I,   XIII|           cigányait, poétáit, színészeit és parasztmenyecskéit. Ez mind
 688    I,   XIII|           kedvéért hat napi utat tegyen, és ha mindezek itt volnának
 689    I,   XIII|               kényelem, a rakoncátlanság és dévajság senkitől meg nem
 690    I,   XIII|                 az ő vendégei, cselédjei és kutyái.~ ~Ilyen mulatságok
 691    I,   XIII|               felügyelete alatt, a nádor és az egész ország szemei előtt,
 692    I,   XIII|               rögtön elnevessék magukat, és kibéküljenek.~ ~E példabeszéd
 693    I,   XIII|            szüntelen háboríták kedélyét. És ő nem volt azon ember, aki
 694    I,   XIII|           amilyet még nem kapott soha.~ ~És újra mosolygott fel-felkiáltva,
 695    I,   XIII|               építtetett oda harangokkal és orgonával ellátva, s alapítványt
 696    I,   XIII|                azáltal, hogy sokáig élt, és várakoztatta őket halálára,
 697    I,   XIII|             moslékszag miatt, s istállón és esztrangán * keresztül kellett
 698    I,   XIII|               termek, kifestve, táblázva és szőnyegezve, nem különben
 699    I,   XIII|              megrakva nagybecsű képekkel és ellátva titkos ki- és bejárásokkal
 700    I,   XIII|           képekkel és ellátva titkos ki- és bejárásokkal s alattomos
 701    I,   XIII|              nagyon megrongálta a vérhas és váltóláz, s emberei lassankint
 702    I,   XIII|        szerzeménye. A park tele szarvas- és dámvaddal, s azok számára
 703    I,   XIII|                  Kárpáthy Kupa három nap és három éjjel, midőn a tatárok
 704    I,   XIII|               Bécsből aláhozott énekesek és virtuózok zengedezének;
 705    I,   XIII|             történt valamely tablókkal * és görögtüzekkel ékesített
 706    I,   XIII|                   kasznárok, kocsmárosok és árendások számadásai, kik
 707    I,   XIII|              midőn e számadásokat átnézi és helybenhagyja, legszámosabb
 708    I,   XIII|            minden létező tudományait ki- és betanulván visszatérett,
 709    I,   XIII|         emelkednek, telve lévén okiratok és bevégzett számadások múmiáival,
 710    I,   XIII|                 kosztra, amidőn hombárok és szalonnás kamrák kecsegtető
 711    I,   XIII|                  kitüntetésre érdemes.~ ~És a nagy világért rá nem lehetett
 712    I,   XIII|          méltóságos úr, a jószágigazgató és a hajdú. Kárpáthy arca ez
 713    I,   XIII|                    kondorultak * tarkója és halántéki körül. Szépen
 714    I,   XIII|              modor, pontos alkalmazkodás és múlhatatlan tisztelet; bajusza
 715    I,   XIII|              jószágról kelt évi kiadások és bevételek lajstroma.~ ~Hallgassuk
 716    I,   XIII|                 volna, nem csírádzik ki, és megvan.~ ~– Jól van, Péter
 717    I,   XIII|               repce, s attól lett fekete és savanyodott meg.~ ~– No
 718    I,   XIII|                   mely származik a juhok és igásbarmok dögbőreiből,
 719    I,   XIII|            készpénzen vette hozzá a fát, és nem bírt egyebet előállítani
 720    I,   XIII|                  s az megnézte a bányát, és húszezer forintot ígért
 721    I,   XIII|                 tisztességes asszonyokra és leányokra vetnék szemeiket.
 722    I,   XIII|                     A kegyes hagyományok és alapítványok.~ ~– Ne is
 723    I,   XIII|         Azonkívül egy csomó folyamodvány és körív van még hátra.~ ~–
 724    I,   XIII|                 év végével mégis kétszáz és nehány ezer forint készpénze
 725    I,   XIII|                mögé, soha többé napfényt és kalamárist nem látandók.~ ~
 726    I,   XIII|                  asztaláról lehullottak, és amiket később egy nemzedék
 727    I,   XIII|                    Azzal meghajtá magát, és lábával hátraseperve elkotródott,
 728    I,   XIII|             levegőbe hajigálja a nyulat, és úgy kapja el. Csakhogy neki
 729    I,   XIII|                  hogy az urát megbecsüli és nem lopja meg, holott az
 730    I,   XIII|                 hogy az urát mulattassa. És éppen azért őt is oly kiválólag
 731    I,   XIII|                 poétát, Lokodi direktort és Matyi agarat, s ha meghalna,
 732    I,   XIII|           mélyebben vágta a görbe fésűt, és állát beleegyengette nyakravalójába,
 733    I,   XIII|               kezével, hármat köhentett, és monda:~ ~– Kaptam a méltóságos
 734    I,   XIII|             peták, * a többi megevődött, és megivódott; summa summarum:
 735    I,   XIII|                  zsebkendővel, spárgával és téli kesztyűkkel; ujjai
 736    I,   XIII|               udvarra, hátratéve kezeit, és meg sem mozdult.~ ~A fiskális
 737    I,   XIII|            mozdult.~ ~A fiskális megállt és várta, míg meg fog fordulni.
 738    I,   XIII|            ügyésznek.~ ~– Üljön le az úr és írjon.~ ~A nagy úr hangjában
 739    I,   XIII|                Csináljon neki borítékot, és írja rá: Nagyságos Kárpáthy
 740    I,   XIII|                 ég keleti kárpitja bíbor és rózsa, karmazsin és sáfrán
 741    I,   XIII|                bíbor és rózsa, karmazsin és sáfrán színeiben égett,
 742    I,   XIII|              várva várt ismerősök, távol és közel rokonok, talán maga
 743    I,   XIII|                   aki játszik öregapákat és egy éltes asszonyság, aki
 744    I,   XIII|                Hát miért az előszobámban és nem a színházamban?~ ~–
 745    I,   XIII|               minden hozzá való fegyvert és öltözetet, a diákok meg
 746    I,   XIII|                   felköté nyakravalóját, és begombolá, amint illett.~ ~–
 747    I,   XIII|                        Tudom – monda Pál és lódult a paphoz, kinél tulajdonképpen
 748    I,   XIII|             tartották, s látva félelmeit és szorongattatásait, mindenféle
 749    I,   XIII|                ecetes ugorkáról van szó, és rögtön folytatá: „…vízzel
 750    I,   XIII|                 visszament a szószékből, és egy szót sem szólt. Csakugyan
 751    I,   XIII|      Kárpáthy-családot, annak minden fi- és leányágon lévő ivadékit
 752    I,   XIII|                   sóhajta fel magában –, és ki lesz pótolva, amit a
 753    I,   XIII|              máskor; cigányok, színészek és diákok utasítva voltak,
 754    I,   XIII|                 miszerint ökör fog sülni és bor fog csurogni az ereszről,
 755    I,   XIII|               hideglelés, köszvény, guta és más nemszeretem vendég kerülgetné
 756    I,   XIII|            pitvarba, ahol Ábrahám, Izsák és a többi zsidó pátriárkák,
 757    I,   XIII|             Jancsi úr adott nekik áldást és ötven aranyat, s rábízta
 758    I,   XIII|                  öregek számára volt bor és égett szesz, s az asszonyoknak
 759    I,   XIII|              volt mit megszólani ifjakon és öregeken.~ ~Feljutva a palotába,
 760    I,   XIII|                   erősíté az esperes úr, és a jelenlevők mind egyhangú
 761    I,   XIII|             porcelán vedrekben.~ ~Arany- és ezüstedényekben egy egész
 762    I,   XIII|                  dal, zene, pohárcsörgés és vidám beszédek vegyültek
 763    I,   XIII|               harcias ének mellett fehér és rózsaszín fényben meredtek,
 764    I,   XIII|                 lesz benne; találgatták, és senki sem találta ki.~ ~
 765    I,   XIII|                  az asztal mellett, Kiss és Kutyfalvi.~ ~A hajdani pünkösdi
 766    I,   XIII|                Kárpáthy-kastélyt. Iszony és rémület szállt vendégül
 767    I,   XIII|             részvétüket tudtul adhassák. És aki már egyszer ott volt,
 768    I,   XIII|                  viseltetett tiszteletét és hódolatát nyilvánítsa.~ ~
 769    I,   XIII|           gyógyszert sem akar használni, és senkit sem akar látni, csupán
 770    I,   XIII|                   Harmadnap még a hajdúk és kulcsárok is átvándoroltak
 771    I,   XIII|        esztendeig ápolt s annyi viaszkot és faggyút felemésztett férfias
 772    I,   XIII|               bársonybugyogót, harisnyát és csatos cipőt, mellyel otromba
 773    I,   XIII|                barát, hivatalnok, cseléd és bohócbul más, mint Kiss
 774    I,   XIII|       jószágigazgató, Palkó, a vén hajdú és Vidra, a cigány. Még a poéta
 775    I,   XIII|       elmondhassa ugyanazt. Ő is átment, és gratulált. Hiába, még a
 776    I,   XIII|               fogytak volna ki azon bohó és nevetséges kalandok meséiből,
 777    I,   XIII|               nevetségesebb, esztelenebb és balgatagabb ember nem lehetett.
 778    I,   XIII|               tisztviselőivel, hajdúival és cselédjeivel, hogy méltóztatott
 779    I,   XIII|             miszerint ágyából felkelhet, és nekik levelet írhat értésökre
 780    I,   XIII|               annál csak maradjanak meg, és őhozzá többet képpel se
 781    I,   XIII|                kasznároknak, birkásoknak és írnokoknak, utoljára a hajdúk
 782    I,   XIII|            írnokoknak, utoljára a hajdúk és cselédek közt is megtevé
 783    I,     Sz|                múlt században Amerikában és Franciaországban volt elterjedve~ ~
 784    I,     Sz|           mesdames! – Egészségükre uraim és hölgyeim!~ ~ ~ ~babuka –
 785    I,     Sz|               babuka – a büdösbanka régi és nyelvjárási neve~ ~badinage –
 786    I,     Sz|              majd a pasák férfi ivadékát és az ezredesi rangot elnyert
 787    I,     Sz|                Italiens folytatása a II. és a IX. kerület határán~ ~
 788    I,     Sz|                  az 1848-as Életképekben és 1849-ben az Esti Lapokban,
 789    I,     Sz|               növény, melynek gyökeréből és leveléből kék festéket nyernek~ ~ ~ ~
 790    I,     Sz|             festéket nyernek~ ~ ~ ~Damon és Phyllis (Damón és Phüllisz) –
 791    I,     Sz|                  Damon és Phyllis (Damón és Phüllisz) – vsz. Démophoon
 792    I,     Sz|               Phüllisz) – vsz. Démophoon és Phüllisz (nem Damón és Phüntiasz
 793    I,     Sz|         Démophoon és Phüllisz (nem Damón és Phüntiasz a két hű barát).
 794    I,     Sz|        direktórium alatt – 1795 októbere és 1799 novembere között~ ~
 795    I,     Sz|        mitológiában; Numa király kedvese és tanácsadója~ ~eh bien –
 796    I,     Sz|                  főúr~ ~ ~ ~Hébé – Zeusz és Héra lánya, az ifjúság istennője,
 797    I,     Sz|        szereplője~ ~Heszperidák – Atlasz és az Éj leányai, kik az ókori
 798    I,     Sz|              Homburg – játékbarlangjáról és fürdőjéről híres üdülőhely
 799    I,     Sz|          ascendenti et descendenti – le- és felmenő ágon~ ~indigenál –
 800    I,     Sz|         üzletháza; a múlt századi Bástya és Kecskeméti utca sarkán,
 801    I,     Sz|                  két haza – Magyarország és Erdély~ ~kodicillus – végrendelet (
 802    I,     Sz|                 üzletháza; a régi Kőrösi és Kecskeméti utca sarkán Pesten,
 803    I,     Sz|         főistentől származik a villámlás és a dörgés~ ~Le voilà – Íme
 804    I,     Sz|                   az ipar, a kézművesség és a tudomány istene az ó-itáliai
 805    I,     Sz|             által alapított, templomáról és vallásos keretben berendezett
 806    I,     Sz|                  generosus – tekintélyes és nemes~ ~peristyl – oszlopokkal
 807    I,     Sz|              iskolája; e világi papokból és laikusokból álló egyesületnek
 808    I,     Sz|                szegény gyerekek tanítása és a vallásos érzület ápolása,
 809    I,     Sz|                    utca Párizsban a III. és IV. kerület határán~ ~redingote –
 810    I,     Sz|              főleg a politikai foglyokat és a sajtóvétség miatt elítélteket
 811    I,     Sz|           hajbodor (Schneckerl)~ ~Sodoma és Gomorrha – palesztinai városok,
 812    I,     Sz|                miatt kénköves, tüzes eső és földrengés által pusztultak
 813    I,     Sz|                   esernyőnyelet, porolót és nádszéket készítenek~ ~species –
 814    I,     Sz|            kezdősorai; Palestrina, Haydn és Rossini is megzenésítette~ ~
 815    I,     Sz|         szuplikáns – a református iskola és egyház számára adományokat
 816    I,     Sz|             francia főnemesi rang a báró és a gróf között~ ~vitézsarkantyú –
 817   II,    XIV|          Abellinóval, s ilyenkor a nábob és a pünkösdi király egymásra
 818   II,    XIV|               azután látni őt elhervadni és mondhatni: „Én hervasztottam
 819   II,    XIV|                azt hiszi, hogy rászedik, és éppen akkor szedik rá, mikor
 820   II,    XIV|             ellene esküdött, mindig néz, és sohasem lát; óh, ezek a
 821   II,    XIV|         férjekkel, bolonddá tett apákkal és gyámapákkal, kik őrt állanak
 822   II,    XIV|             sikere van: őket meglophatni és kinevethetni; s egyúttal
 823   II,    XIV|               magának, ha a könnyelműség és az édes bűnök kerítőjévé
 824   II,    XIV|           valótlanságokat fogsz mondani, és nem segítesz rajta. Lődd
 825   II,    XIV|           legbelső szobájába, leültette, és maga eléje állt, hogy mármost
 826   II,    XIV|                  életre van kárhoztatva, és soha nálam nélkül egy lépést
 827   II,    XIV|              lépést az utcára nem teend, és ha végre megsokallom az
 828   II,    XIV|                  lakhatott volna holtig, és én nem háborgattam volna
 829   II,    XIV|               Jobb lesz, ha leül mellém, és megérti végig; így ni. Én
 830   II,    XIV|                  várjon halálom órájára, és ha én meghaltam, ne őrá
 831   II,    XIV|                törvényes örökösre marad, és eddigelé ő a törvényes örökös.
 832   II,    XIV|                  aki engem örökölni fog, és engem még a föld alatt is
 833   II,    XIV|             tőzsérek, uzsorások kezeibe, és éppen ugyanaz, aki halálom
 834   II,    XIV|                 ahogy bántott ő engemet; és ez nem lesz egyéb, mint
 835   II,    XIV|                  adta nekem e biztatást, és hogy visszatértem emberek
 836   II,    XIV|                mindenki hitte halálomat, és magamhoz tértem, erőt, kedvet
 837   II,    XIV|               álom. Meg fogok házasodni, és most hallja ön, ami e részben
 838   II,    XIV|                  ennyi szokatlan fogalom és sejtés keletkeztére.~ ~–
 839   II,    XIV|               ajánlata engem megtisztel, és meglep; ön másfél millió
 840   II,    XIV|                mondja, hogy ez a keserű, és a keserűre, hogy ez az édes.
 841   II,    XIV|            legmagasabb körökig felhatott és egyúttal erényeié. A patvarba!
 842   II,    XIV|                  a tolvajok felkeressék, és ellopják azt tőle. Íme,
 843   II,    XIV|               mint hogy nejévé esküszöl, és őt tisztelni fogod. Ha kívánod,
 844   II,    XIV|                 elhallgatunk e dologról, és én nem fogok vele többet
 845   II,    XIV|                  nem fog ellentállhatni, és az ajánlatot bizonyosan
 846   II,    XIV|          ajánlatot bizonyosan elfogadja. És nem leend boldog. Mi által
 847   II,    XIV|                elkábul ennyi fény előtt, és azután az ajánlat tiszteletre
 848   II,    XIV|           gondolkozom.~ ~– Éjjel-nappal? És semmiről sem gondolkozol
 849   II,    XIV|               viszed helyettem a munkát, és azután a jövedelemben osztozunk.
 850   II,    XIV|                 Látod, nekem nincs fiam, és te egészen oly fiú vagy,
 851   II,    XIV|                 mintegy áldásképpen.~ ~– És azután – folytatá a mester –,
 852   II,    XIV|                asszonyt hozasz a házhoz, és énnekem gyönyörűségem lesz
 853   II,    XIV|                 Boltay mester kérdezett, és felelt is magának. Sándor
 854   II,    XIV|                  reménytelenül szeret.~ ~És mégis ezt tartá mentő gondolat
 855   II,    XIV|                    A falusi élet gondjai és élvei egészséges tápot nyújtottak
 856   II,    XIV|         parasztemberek beszéde, a rendes és mégis változatos foglalkozás
 857   II,    XIV|                    A leány felsóhajtott, és nem felelt semmit.~ ~– A
 858   II,    XIV|                 jómódú, munkás kézműves, és amellett deli, férfias alak,
 859   II,    XIV|                őt boldogítani tudná.~ ~– És te nem akarnál hozzája menni? –
 860   II,    XIV|              együtt boldognak láthatnák. És a sors másképpen akarja.~ ~
 861   II,    XIV|                már azokról gondolkoznia, és semmi se jő neki többé véletlenül.~ ~
 862   II,    XIV|                minden gondolatomat az ön és nagynéném örömére szentelni;
 863   II,    XIV|             okosodott.~ ~– Örökké iszik, és parasztlányokkal vigad.~ ~–
 864   II,    XIV|                lelke eltévedezett a múlt és jelen eseményei közt, látó
 865   II,    XIV|               mellyel önmagát is ámítja, és hiú ábránd, mely valónak
 866   II,    XIV|               leányok nem tudnak aludni, és álmodnak ébren.~ ~Hol jártak
 867   II,    XIV|           emlékéből a szomorú ifjú arcát és a bohó vén emberét, kik
 868   II,    XIV|                 őt nőül akarják venni.~ ~És ilyen a világ. Egy ifjú
 869   II,    XIV|                 a leány másba szerelmes, és azon más tán ismét reménytelenül
 870   II,    XIV|                ismét reménytelenül eped, és ez így megy tovább az életen
 871   II,    XIV|              tovább az életen keresztül, és senki sem tud boldog lenni,
 872   II,    XIV|              senki sem tud boldog lenni, és így fut egyik csillag a
 873   II,    XIV|              egyik csillag a másik után, és sohasem éri el egymást.~ ~
 874   II,    XIV|            szíven, minő a rózsa töviseé, és azután mindig ez édes fájdalomról
 875   II,    XIV|                 meg, mint volt szeretve, és azután ott a csendes hant
 876   II,    XIV|           kárhozattól mentene meg: anyja és testvérei.~ ~Őket, ha gazdag
 877   II,    XIV|             suttogott az ingerlő ábra.~ ~És a bosszú, a megtorlás; találkozhatni
 878   II,    XIV|                egyenlő név teszi jogossá és egy kezei közül kiragadott
 879   II,    XIV|          napfáklyát, * az fog vezetni jó és rossz világokon keresztül,
 880   II,    XIV|               szót kimondod: „szeretem”, és akkor másra gondolsz, mint
 881   II,     XV|               vadász a veremben~ ~Boltay és Teréz egy szóval sem mondtak
 882   II,     XV|     természetökben feküdt nem dicsekedni és nem panaszkodni vele.~ ~
 883   II,     XV|                megmondani, hogy kicsoda, és azután iparkodott, hogy
 884   II,     XV|                  csizmáit csókolva össze és hullatva tenger mennyiségű
 885   II,     XV|                mintha leszegezték volna, és sem azt nem mondta neki,
 886   II,     XV|               hogy isten éltesse sokáig, és jutalmazza meg minden égi-földi
 887   II,     XV|             akinek rossz leányai vannak, és az enyimek rosszak, nagyon
 888   II,     XV|            megjavulnak; óh, bár vakultam és süketültem volna meg azóta!
 889   II,     XV|            megsokalltam a hosszú tűrést, és kifakadtam, és kiadtam,
 890   II,     XV|            hosszú tűrést, és kifakadtam, és kiadtam, ami lelkemen volt. „
 891   II,     XV|             tetszik velök együtt laknom, és magamat általok tartatnom,
 892   II,     XV|               vitessem el a gardróbomat, és éljek nálok nélkül olyan
 893   II,     XV|                megcsúfoltatok” – mondám, és levetém a ruhákat, amiket
 894   II,     XV|               amíg Istennek úgy tetszik, és meghalhatsz, ha megeléglette
 895   II,     XV|                  állíta elé az asztalra, és kényszeríté, hogy egyék,
 896   II,     XV|                 Szépen ellesznek együtt, és nem lesz semmi baj.~ ~–
 897   II,     XV|                 előtt, hogy minden jó bő és meleg legyen, s hogy melyik
 898   II,     XV|            fognak majd a leányok odahaza és a galant ifjú urak nevetni,
 899   II,     XV|                    Igen, igen, a leányok és a galant ifjú urak odahaza.~ ~
 900   II,     XV|                körébe, utolsó leányához, és – tudja a többit.~ ~Hatvanezer
 901   II,     XV|                  ba eladja: – az erényt. És a hatvanezer forinttal jól
 902   II,     XV|               hogy szíveskedjék felülni, és ne mutassa a kocsis előtt,
 903   II,     XV|             láttára.~ ~Vevé is a gyeplőt és ostort a kocsis kezéből,
 904   II,     XV|                  értesíteni fogja Terézt és Fannyt Mayerné jöveteléről
 905   II,     XV|                  bánjanak vele nyájasan, és ne mutassanak valami rémületes
 906   II,     XV|              sírt, fuldoklott, átölelte, és csókolta ahol érte. Fanny
 907   II,     XV|                 nem háborította.~ ~Fanny és Teréz ezalatt a Mayerné
 908   II,     XV|                szomorú állapotba jutott, és nem tudok sem sírni, sem
 909   II,     XV|               most jónak látta hallgatni és vigyázni. Gyanította, sejtette
 910   II,     XV|            mintha minden szavát elhinné, és amellett mint az árnyék,
 911   II,     XV|                fogni, hogy lutriba tett, és quinternót * csinált, de
 912   II,     XV|                még néminemű előkészülési és törvény szabta szertartásai
 913   II,     XV|                  által ragadtatva lenni, és viszont, hogy Boltay mesternek
 914   II,     XV|                  felőle, miszerint Teréz és Fanny hasonló titoktartásra
 915   II,     XV|              helyzet az, miszerint Teréz és Fanny között is nagyon észrevehető
 916   II,     XV|               tartják. Teréz hideg hozzá és bizalmatlan. A leány unatkozik
 917   II,     XV|           bizalmatlan. A leány unatkozik és szerencsétlennek érzi magát
 918   II,     XV|                  korán reggel kiszökött, és segített szappanyozni; kisöpörte
 919   II,     XV|        tartalmazó lapot találta behajtva és benedvesítve. Azok bizonyosan
 920   II,     XV|             fekete volt, mint a bársony, és fényes, mint az acél, s
 921   II,     XV|           elfútta a gyertyát maga előtt, és behunyta szemeit.~ ~És csak
 922   II,     XV|                   és behunyta szemeit.~ ~És csak azután lassan merte
 923   II,     XV|      mondanivalója lehetett a leányához, és soha jobb alkalma nem volt
 924   II,     XV|                  egy bevallott szeretője és több nincs, s ez aztán életszükségeiről
 925   II,     XV|                 vélte látni ravasz arcát és ez arcon keresztül ravasz
 926   II,     XV|              lelkét, s szemeit lehunyta, és füleit eltakarta, hogy ne
 927   II,     XV|                 önkénytelen reszketésén, és alig hallhatólag rebegé:~ ~–
 928   II,     XV|           bizonyosan elmegyek melletted, és meg nem szólítalak. Igaz
 929   II,     XV|                kicsinyek!~ ~Ezen együgyű és számtalanszor hallható óhajtás
 930   II,     XV|          házasélet kellemetlen oldalait. És a leány mind jól tudta,
 931   II,     XV|            hagyták beszélni a leányukat. És most, tudod mi történt a
 932   II,     XV|                  hamar el tudtak ítélni. És most ők mondják azt, hogy
 933   II,     XV|                 látják, s nem kérdik, ki és mi. A promenádon karonfogva
 934   II,     XV|                   s az emberek elhiszik, és keresik a barátságukat.
 935   II,     XV|                 egész világ beszél róla, és irigykednek rá. Persze,
 936   II,     XV|            sokszor jót akarnak a szülék, és a legrosszabb lesz belőle;
 937   II,     XV|                   nem – suttogá a leány, és reszketett, mintha lázban
 938   II,     XV|                   hogy leánya nem fázik. És azután jó hosszú ideig elhallgatott.
 939   II,     XV|                  fog attól, amit megtud, és mégis meg akarja azt tudni.~ ~–
 940   II,     XV|                hogy az egész világ sötét és sajtszagú.~ ~Mayerné asszony
 941   II,     XV|                  elvenni!” Igen: elvenni és visszaadni. Attól őrizkedjél
 942   II,     XV|                esküdve, ez komisz diákok és incifinci negyedvér mágnásgyerekek
 943   II,     XV|      szűztisztaságot ellopja, elrabolja, és ez tulajdon leánya becsülete,
 944   II,     XV|                 a bársony, gyönyörű száj és fölséges termet!… Nem tehettem
 945   II,     XV|               vánkosai közé vetve magát, és azután még sokáig hánykódott
 946   II,     XV|                 iszonyattal, gyűlölettel és undorodással. Csak a késő
 947   II,     XV|           lebegett eszmélete előtt, álom és való, tudat és képzelet.~ ~
 948   II,     XV|               előtt, álom és való, tudat és képzelet.~ ~Az ember sokszor
 949   II,     XV|            Mayerné már korábban felkelt, és ki is ment, míg ő aludt;
 950   II,     XV|           kicsinyt a papramorgó.~ ~Fanny és anyja egyedül maradtak a
 951   II,     XV|                 reggelt kívánt anyjának, és kezet csókolt neki, melyet
 952   II,     XV|           odavonta magához leánya fejét, és megsúgta neki a kérdezett
 953   II,     XV|             virágait, megeteté madarait, és dalolt igen-igen jókedvűen.~ ~
 954   II,     XV|             János úr még egyszer Boltayt és Terézt, s azon vette magát
 955   II,     XV|                  prűd, ízetlen vonakodás és minden kacérság nélkül,
 956   II,     XV|                 ifjú gavallérok, szellem és vagyon arisztokratái, gourmand *
 957   II,     XV|            öregurak, kiknek csak a szeme és a szája élvez már gyönyörűséget;
 958   II,     XV|                gavallérok, kik a szépség és élvezet műkiállítását kívánják
 959   II,     XV|                   hallott, evett, ivott, és amit mások láttak, hallottak,
 960   II,     XV|                 láttak, hallottak, ettek és ittak.~ ~Ilyenforma elemekből
 961   II,     XV|      keresztülutaztával, soron kívül is, és minden a legfényesebben
 962   II,     XV|                  alatt, sőt a föld alatt és a víz alatt sincs; de van „
 963   II,     XV|                   művészetismerő, mívelt és tudós férfinak tartatik.
 964   II,     XV|           egyesül a címer, pénz, szellem és szépség arisztokráciája.
 965   II,     XV|             történik.~ ~Elébb a művészek és művésznők szavalnak, énekelnek,
 966   II,     XV|             csupán nehány dandy – ifjabb és vénebb – marad hátra poharazni
 967   II,     XV|                    marad hátra poharazni és kártyázni.~ ~Ebből láthatja
 968   II,     XV|              estélyeken legkisebb illem- és erkölcssértés sem szokott
 969   II,     XV|               divatszépségek, a művészek és művésznők, a napló író kékharisnyák
 970   II,     XV|                 a napló író kékharisnyák és a versmondó költők, a dandyk,
 971   II,     XV|                 vette, hogy vendégei jól és fesztelenül mulassanak.
 972   II,     XV|               amit senki sem ért jobban, és mindenkit lát, mindenkire
 973   II,     XV|           egyenesen a háziúr elé vezeti, és bemutatja.~ ~– Kecskerey
 974   II,     XV|           sajnállak!~ ~Fennimor felkelt, és nem játszott többet. Ha
 975   II,     XV|                 okoz.~ ~Vesztett fogadás és mellőztetés, pénzveszteség
 976   II,     XV|               mellőztetés, pénzveszteség és a győztes, a nyerő általi
 977   II,     XV|             mégis jobbnak látta felállni és kimenni a szobából.~ ~Abellino
 978   II,     XV|             vajon ne legyen-e nagylelkű, és ne békítse-e ki maga iránt.~ ~
 979   II,     XV|               fogja venni.~ ~– Óh, igen, és a leány nagyon látszott
 980   II,     XV|              elragadó szépségű kebelére. És ez arc, e halványpiros,
 981   II,     XV|               összhangzók ismét az arcok és a rózsás áll szerelemgödröcskéivel,
 982   II,     XV|       üdvkívánatokkal halmoztatott el.~ ~És Abellinónak mindezt néznie
 983   II,     XV|                   s minden tekintet gúny és kacagás volt reá.~ ~A dandy,
 984   II,     XV|                magát, ajkait összehúzta, és fehér volt, mint a fal.~ ~
 985   II,     XV|             félbeszakadt nevetés, jókedv és előadás; mindenki iparkodott
 986   II,     XV|               mindenki iparkodott komoly és hallgató képet ölteni.~ ~
 987   II,     XV|                 túlsó felén ül Fennimor, és egyre nyer, néha bennhagyja
 988   II,     XV|                 szerencsétlen a kártyán, és szerencsétlen a szerelemben!
 989   II,     XV|            ölelése elől, egy új József * és Potifárné. Sőt kénytelen
 990   II,     XV|            elevenig hat. Abellino sápad, és elfagy a dühtől. Amit Fennimor
 991   II,     XV|             talál! Kárhozat, kárhozat.~ ~És egyre veszt.~ ~Alig látja
 992   II,     XV|           senzitív ifjú, ajka tajtékzik, és szava a düh erőködésében
 993   II,     XV|                 szót is, de melle zihál, és szemeit elfutja a vér. Társainak
 994   II,     XV|             jókedvre hangol. Fennimornak és Abellinónak tanácsolják,
 995   II,     XV|                  megtudta, hogy Fennimor és Abellino összevesztek a
 996   II,     XV|        elrendezéseért egy ezerforintost, és egy óranegyed múlva az egész
 997   II,     XV|            alszik, az Abellino, Fennimor és monsieur Griffard.~ ~ ~ ~
 998   II,    XVI|              találkozásuk lőn Abbellinó- és Fennimornak.~ ~Így hívják
 999   II,    XVI|          helyeselhető, de mégis használt és bevett intézvény. Vannak
1000   II,    XVI|                  kettő Fennimoré: Livius és Kalácsi (az excellenciás