Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            Jöjjön közelebb kend! – kiálta a kocsmárosra erőtetett,
 2    I,      I|              De már azt kikérem! – kiálta a bohóc. – Az nekem atyámfia,
 3    I,      I|     Gyárfás? Hol kuttog a poéta? – kiálta összevissza; pedig ott áll
 4    I,      I|           kend szemtelen tolvaj! – kiálta rá a nagy úr. – Hisz ez
 5    I,      I|            csalárd semmirekellő! – kiálta fel az úr. – Így szedsz
 6    I,      I|   ventrebleu! * Eh, sacrebleu! * – kiálta a jövevény (ennyit tanult
 7    I,      I|             signore contadino! * – kiálta utána az idegen.~ ~– Megkövetem,
 8    I,      I|           ha gondolhattam volna! – kiálta felugorva a chevalier, s
 9    I,      I|      Hiszen nem ajándékot kérek! – kiálta végre szóhoz juthatva. –
10    I,      I|        tulajdon bőrömre:~ ~– Eh! – kiálta fel türelmetlenül Abellino,
11    I,      I|        koporsóba?~ ~– Koporsóba! – kiálta fel összerendülve az öreg,
12    I,      I|    Hagyjatok mindent, ahogy van! – kiálta az öreg. – Nem kell semmihez
13    I,     II|     viszonzott.~ ~– Monseigneur! – kiálta az ifjú merveilleux („csodálatos”
14    I,     II|                 Ah, ez gyalázat! – kiálta Kárpáthy felugorva fektéből. –
15    I,     II|          az nekem?~ ~– Vagy úgy? – kiálta a bankár homlokát megütve. –
16    I,     II|          kielégíteni.~ ~– Miből? – kiálta föl dühvel Abellino. – Ha
17    I,    III|              De már azt tagadom! – kiálta egyszerre mind a két ifjú
18    I,     IV|          Ohó, ez kissé sok lesz! – kiálta fel e szóra Iván herceg,
19    I,     IV|          üveg? A gróf úr elájul! – kiálta tréfásan Debry.~ ~– Halljuk
20    I,     IV|             Debry! Ne rágalmazz! – kiálta tréfás feddőzéssel Rudolf,
21    I,     IV|            már valaki beleszólt! – kiálta bosszúsan felpattanva Abellino.~ ~–
22    I,     IV|         minekünk ezt megtudnunk? – kiálta fel egy türelmetlen hang.~ ~–
23    I,     VI|      Nemours és Berry hercegnők? – kiálta büszkén a szép asszony,
24    I,     VI|           Megőrült ez az Oignon? – kiálta Kárpáthy elég hallhatólag,
25    I,     VI|          pillanatban egy férfihang kiálta az első karzatról:~ ~– Au
26    I,     VI|                Va-t'en! (Eredj!) – kiálta bosszúsan Abellino, s felugrott,
27    I,     VI|    karzatokra! Fel a karzatokra! – kiálta Abellino. – Ha kell botrány,
28    I,     VI|      karzatokra! Előre, barátom! – kiálta elhatározottan.~ ~Annyi
29    I,     VI|        tüdőket.~ ~– Itt vagyunk! – kiálta az első diadallal a legfelső
30    I,    VII|                Ide, ide, madame! – kiálta ekkor hirtelen egy nemes
31    I,    VII|             Uraim, ez irtóztató! – kiálta Chataquéla a körülállókhoz
32    I,    VII|          önre bízni?~ ~– Én, én! – kiálta hevesen Chataquéla. – Gyorsan
33    I,    VII|  előidézett, s erős, csengő hangon kiálta:~ ~– Előre, uraim! Hozzátok
34    I,    VII|                Ah, ez bolondság! – kiálta fel Iván. – Ti oly könnyen
35    I,    VII|       fejért!~ ~– Áll a fogadás! – kiálta Abellino kacagva, s megragadá
36    I,    VII|         maga elé.~ ~– Mit tevél! – kiálta ijedt tekintettel. – Megcsókolál,
37    I,   VIII|           a zászlót, s diadalmasan kiálta a legényre:~ ~– Ne is gondold
38    I,   VIII|             Nem kell az a kalap! – kiálta rekedten a legyőzött lovas,
39    I,   VIII|               Ide azt a poharat! – kiálta végre Bandi, s hozzáfogott
40    I,   VIII|          Hát ez micsoda új módi! – kiálta Miska, amint beereszteték,
41    I,   VIII| selyemkendőjével.~ ~– Hát aztán! – kiálta Jancsi, ki kezdett dühbe
42    I,      X|             Mit! Melyik leányom? – kiálta fel Mayer.~ ~Hirtelen annyifelé
43    I,      X|          egy bornyú a vágóhídon! – kiálta rá végre epés kifakadással
44    I,      X|           rendkívüli pokróc hangon kiálta rá, daróc mimikával kísérve
45    I,      X|         gipszfigurának.~ ~– Mi?! – kiálta még nagyobb tüdőfeszítéssel
46    I,      X|       úrnak pártját fogom fogni? – kiálta az asszesszor oly hangon,
47    I,    XII|               Mit cselekszik ön? – kiálta rá egyszerre mind a két
48    I,    XII|           Helyre! Helyre, uraim! – kiálta Rudolf véget vetendő a gyöngédtelen
49    I,   XIII|         mit tátja kend a száját? – kiálta Jancsi úr a háta mögött
50    I,   XIII|          ereszd a szádon többet! – kiálta rá Jancsi úr, – Ha az befog
51    I,   XIII|          évre. Most megbotránkozva kiálta Jancsi úr a széke mögött
52   II,    XIV|     millióra.~ ~– Másfél millió! – kiálta fel elszörnyedve a kézműves,
53   II,     XV|                 Hajts Pozsonyba! – kiálta János úr nyugtalan sietséggel,
54   II,     XV|           árt.~ ~– Ah, házasság! – kiálta Griffard úr – ön megházasodott?~ ~–
55   II,    XVI|        rajta.~ ~– Ah! orgyilkos! – kiálta fel Kárpáthy a döfés fájdalmára,
56   II,     XX|        nagyon szereti. – „Mi az? – kiálta Málnay – krumpli? – De már
57   II,     XX|          Uram, ne mondja tovább! – kiálta le a karzatról Marion kisasszony –,
58   II,   XXII|             ezeret! Ne is egyet! – kiálta örömmel János úr, hogy neje
59   II,  XXIII|       volna.~ ~– Ördög és pokol! – kiálta fel dühösen Abellino kiszakítva
60   II,   XXVI|                Ah, ez infámia! * – kiálta fel magánkívül Abellino.~ ~
61   II,   XXVI|   megcsókolni.~ ~– Ki az? ki az? – kiálta Abellino megragadva Kecskerey
62   II,    XXX|     Meghalt… ~ ~– Lehetetlen az! – kiálta Rudolf, és sietett János