Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            állatnak létezni, ki iránt való tiszteletében a két úriember
 2    I,      I|           egészen megváltozott iránta való szándéka.~ ~– Hát mit tud
 3    I,      I|             van hát azon elszörnyedni való, hogy egy egeret megsütnek?
 4    I,      I|             nem az alföldi urak közül való.~ ~Levetve bő, kurta gallérú
 5    I,      I|                Borom rossz. Nem úrnak való. Szolgálóm pedig csúf, mint
 6    I,      I|       palástul az abroszt, s pokolnak való rossz alexandrinus verseket
 7    I,      I|              Béla! Hát nemes embernek való név az? Szerencsémre az
 8    I,      I|              cervelle. * Ez főbe lőni való! Mais v'la. * A szerencse
 9    I,     IV|           magának a gendarmerie-vel * való megismerkedésre, a publikum
10    I,      V|        Tharaud; nagyobb a hír, mint a való; én nem hiszem, hogy azt
11    I,     VI|             diadal, mert nem közőlünk való szerzette.~ ~– Ahán! Ti
12    I,    VII|               regélni, lett legyen az való avagy sem.~ ~Így, a hangzás
13    I,    VII|               Vagy ha a jobb körökből való, hogy nem dicsekszik vele?
14    I,    VII|       szalamander * a nemesi körökből való.~ ~– Halljuk az adatokat! –
15    I,    VII|          megkérdenünk: „Tréfa ez vagy való? És ha való, miben alapszik?”~ ~
16    I,    VII|             Tréfa ez vagy való? És ha való, miben alapszik?”~ ~Honnan
17    I,   VIII|            ide. Ki látta azt: a vágni való ökröt szekér után kötni?
18    I,   VIII|              karszékében. Mindez arra való volt, hogy a ma esteli ivásnál
19    I,   VIII|        hónapra kapsz tőlem elprédálni való pénzt ezer forintot, az
20    I,   VIII|               több nemes cimboráimmal való játszás közben. Még többet
21    I,     IX|    mulatságban bármely jobb családból való kisasszonyt hazai nyelven
22    I,     IX|              vad fátum vagy iskolából való kicsapatás e tüskés pályára
23    I,     IX|       hallgatósággal, mert már előtte való nap híre futamodott, hogy
24    I,    XII|              fiúnak hasonló, nem neki való mulatságoktól.~ ~E zavartól
25    I,   XIII|          fiának keresztelését hátrább való dolognak tekintse holmi
26    I,   XIII|             van, az nem okos embernek való.~ ~Egy negyed múlva hozta
27    I,   XIII|               a nemszeretem dolgokkal való kibékülésben, ha olyan ménkű
28    I,   XIII|             hordtunk már minden hozzá való fegyvert és öltözetet, a
29    I,   XIII|            észrevette, hogy barmoknak való könyvet vitt fel a katedrára,
30    I,   XIII|          magadnak ezek közül a hozzád való legények közül, mert ebben
31    I,   XIII|              talált a paraszt kedvére való vőt, egy kurta suhancot,
32    I,   XIII|              rémítőbb a puszta kézzel való harcnál. Kutyfalvi kisujján
33   II,    XIV|            mondott, de mégis tagadom. Való! Úgy van az általánosan,
34   II,     XV|               hogy melyik esztendőrül való divatú valami, az iránt
35   II,     XV|         társalgáson, valami egymástól való tartózkodás, hogy néha az
36   II,     XV|               szülőknek gyermekeikért való imádságukat tartalmazó lapot
37   II,     XV|               abban semmi kárhoztatni való, a leány boldogabb, mint
38   II,     XV|              eszmélete előtt, álom és való, tudat és képzelet.~ ~Az
39   II,     XV|                Minden csak e világból való. A vallás csak poézis.~ ~–
40   II,     XV|           izenettel, hogy az estélyre való meghívást elfogadja, s üdvözletét
41   II,   XVII| parasztleányok hazaküldettek, ki hová való volt, a maga falujába.~ ~
42   II,   XVII|          részeiből is történtek előre való ígérkezések e nevezetes
43   II,  XVIII|              olyan kedves?~ ~E szavak való, mélyen érzett jelentősége
44   II,  XVIII|          delnő, egy nem ezen világból való angyal virrasztott ágyam
45   II,  XVIII|           személyére nézve a hozzájok való ragaszkodás. Ellenkezőleg,
46   II,  XVIII|               Éppen nagyságod korából való.~ ~– És házassága boldog? –
47   II,  XVIII|        beszédet folytatná, monda:~ ~– Való. És az anyát nem pótolja
48   II,  XVIII|              fiskális, de az nem arra való ember. Neki elég bosszúság
49   II,     XX|              nyílt Talleyrand korából való udvaronci tehetségeit legnagyobb
50   II,    XXI|               berek, egészen rókáknak való ország. Innen a mulatólak
51   II,   XXII|          ügyelne az ily beszédre? Nem való az. Rémeket, iszonyatot
52   II,  XXIII|             volna érted, ez nem neked való mulatság. Annál okosabban
53   II,   XXIV|              Emberek, kikben az érzés való és nem szenvelgés, rendesen
54   II,    XXV|             koránsem volt oly kedvére való hely, mint Kárpátfalva.~ ~
55   II,    XXV|              az rettentő játék, és ha való, akkor még rémítőbb.~ ~Kocogás
56   II,   XXVI|               pisztollyal és hurokkal való gyilkolásoknak s a corpus
57   II,   XXVI|            delicti hogyan és miképpen való eltüntetésének, elásva,
58   II,   XXIX|               mintha már ő is közéjök való volna. János kivette őt,
59   II,   XXXI|  látogattatott anyát imádott leányára való emlékezéstől meg akarjon
60   II,   XXXI|               az ő vénsége pedig arra való, hogy azon köröknek, mikben
61   II,    Meg|             ennek a mesének az alapja való, a földje termőföld, az