Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        utána. – Én leszidom őket, ők nem elégesznek meg, mennek
 2    I,     II|  gazdagságaik vannak otthon, hogy ők kölcsönözhetnének nekem;
 3    I,     IV|     húzogassák a palackokból, míg ők azoknak tartalmát ürítik.
 4    I,      V|          számításain! Rémültökben ők adták azt a tanácsot a Deboureux-nek,
 5    I,      V|          kihívás volt ellenökben; ők tért nyitottak neki, hogy
 6    I,     VI|       hitetni el a világgal, hogy ők vetélytársnéik ellen nem
 7    I,     VI|      tudta elfelejteni, miszerint ők az okai, hogy ma Mainvielle-né
 8    I,     VI| druszáidért (oignon = hagyma). Ha ők a végletekre mennek, megyünk
 9    I,     VI|            megyünk mi is oda.~ ~– Ők! ők! De kik azok az „ők”?
10    I,     VI|        megyünk mi is oda.~ ~– Ők! ők! De kik azok az „ők”? Hiszen
11    I,     VI|           Ők! ők! De kik azok az „ők”? Hiszen ha csak egyet ismernék
12    I,    VII|          ifjú már nem volt sehol; ők azon pillanatban, midőn
13    I,    VII|           ez esetre készíteni. Ha ők is jelen lettek volna, akkor
14    I,    VII|        egy szó, egy tekintet elég ok ölni és halni. Szegény embernek
15    I,    VII|          között az a hit él, hogy ők nem tartoznak vele senkinek.~ ~
16    I,    VII|      szellemerőt adott a sors, de ők kikerülték, nem keresték
17    I,   VIII|  állapotban kellene lennünk, mint ők, márpedig olyankor olvasni
18    I,   VIII|    takarodjék ki a szobából, csak ők maradjanak egymással egyedül.~ ~
19    I,   VIII|      átviszi. Hol nők vannak, ott ők nem tudnak mulatni, vagy
20    I,   VIII|      kifizettem az ezer forintot, ők atyafivá fogadtak, a diplomát
21    I,     IX|           diadalát ünnepelhették. Ők nagyon drágán vásárlák meg
22    I,     IX|           boldog öntudatban, hogy ők nemcsak az igazi életbölcsesség
23    I,      X|     nehogy a többiek megtudják, s ők is fizetésjavítást követeljenek.
24    I,      X|       nénéidnél? És lenni az, ami ők?~ ~Azzal megfogá a leány
25    I,     XI|      polgári körökben nincs annyi ok félteni a leányokat, mert
26    I,     XI|          oly kinccsel bír, amivel ők nem: ártatlansággal. Minő
27    I,     XI|     bement, akkor meg bezáratták. Ők maguk azután a padlásszoba
28    I,    XII|            Miklós.~ ~Mit írhatnak ők ez árva fiúnak ők, a nagyok,
29    I,    XII|        írhatnak ők ez árva fiúnak ők, a nagyok, a nemzet ünnepeltjei,
30    I,    XII|          ki lehessen jelen – mint ők mondják – a tragikomédián.~ ~–
31    I,   XIII| dolmányban.~ ~Ez is oly ősz, mint ők; együtt nőttek fel, együtt
32    I,   XIII|          nagy teremben ebédelnek, ők azalatt az előszobában Dobozyt
33   II,    XIV|      nagyra fognak nőni; ha egyéb ok nem volna is, mely Kárpáthyt
34   II,    XIV|         bele; lássa, ez elégséges ok arra, hogy halálos ellenségek
35   II,    XIV|           szeretnek, s akit annyi ok van szeretni. Nem, senkit,
36   II,     XV|         levetém a ruhákat, amiket ők vettek nekem, előkerestem
37   II,     XV|      nagyon szeret. Ezt nem volna ok miért tagadni. Szeresd te
38   II,     XV|     magukat viselniök, mint ahogy ők viselték. Mindeniknek volt
39   II,     XV|         megszerette, elszöktette; ők elébb kiátkozták, kitagadták,
40   II,     XV|         el tudtak ítélni. És most ők mondják azt, hogy hiszen
41   II,     XV|      dolgokrul firkálni, de azért ők is csak azt nézik, hogy
42   II,     XV|  házigazdáé. – Magyarul beszélve: ők adják a pénzt az estélyekhez,
43   II,    XVI|     határozottan kijelenték, hogy ők pisztolyra nem engedik őket
44   II,    XVI|            a többit majd elvégzik ők.~ ~A tanúk gyanítani kezdék
45   II,    XVI|           valamelyik elesik, mint ők maguk.~ ~A vívók újra szemközt
46   II,   XVII| viseltetnek, mintha éreznék, hogy ők képezik az állatvilág arisztokráciáját,
47   II,    XIX|        gondolaton kacagniok, hogy ők most teljes elszántsággal
48   II,    XIX|  vásárolják, és olvassák, mert ha ők nem vennék, nem tudom, hogy
49   II,    XIX|            vigadtak afölött, hogy ők most hogy megszólták a világot.~ ~ ~ ~
50   II,     XX|       illendő, hogy hallgathassák ők is, és nyilatkozhassanak.~ ~
51   II,     XX|         kérdem és újra kérdem, mi ok tarthatna engemet vissza
52   II,     XX|      egyéniségei az országnak. Mi ok tarthatna engemet ettől
53   II,     XX|      arcát, ez csak annál erősebb ok volt az obligát ostromlásra.~ ~–
54   II,   XXIV|          az érdemes férfiút? Mert ok nélkül ő nem szokott fáradni
55   II,   XXIV|           kellene választania? És ők karöltve járnak. Igazi belle
56   II,   XXIV|          hogy gyönge nő vagy?~ ~– Ok nélkül?~ ~– Nem ok nélkül.
57   II,   XXIV|                Ok nélkül?~ ~– Nem ok nélkül. Ő egy csoport üres
58   II,    XXV|          eloszlottak, késő estve, ők ismét kettecskén maradtak.~ ~
59   II,   XXVI|        hogy rájuk ne gyanakodjék, ők ártatlanok az egészben,
60   II,   XXVI|           ártatlanok az egészben, ők nem dicsekedhetnek Kárpáthyné
61   II,   XXXI|           a szép szemeknek, hanem ők is elmondák:~ ~– Nagynénénk (!)