Kötet, Fezejet

 1    I,    III|         szikrátvet a napban. A népek át fogják látni, hogy életrevalók
 2    I,     IV|            szerelmes leveleimet adja át kisasszonyának.~ ~– No,
 3    I,      V|         karján jelen meg, kit éveken át makacsul szeret – lassankint
 4    I,      V|         miként az. Hosszú éjszakákon át ott ült a beteg ágya szélén,
 5    I,     VI|           kudarcot, nehogy mi vegyük át a szerepet.~ ~Abellino ezzel
 6    I,     VI|             két-három lépcsőt ugrott át egyszerre, Fennimor nem
 7    I,    VII|            bírná.~ ~Egész éjszakákon át ébren van. Vén dajkája,
 8    I,    VII|         szivárványos színek derengik át, a mezők zöldje s a hajnal
 9    I,    VII|      egyszerre égő rózsafény derengi át! – Asszonyom, akit vársz,
10    I,    VII|               új vágyak hullámzottak át erein, új színt nyert előtte
11    I,   VIII|           holdnyi birtok gazdája, ki át szokott néha rándulni egy
12    I,   VIII|         borjúból felnövekszik, télen át csak elvannak csendesen,
13    I,   VIII|              építtetni, hol a nyáron át lakom.~ ~Jancsi úr előtt
14    I,      X|          fejét néha egész éjszakákon át, hogy hol, melyik ágában
15    I,      X|             el tud lenni egész télen át a kályha mellett, s tizenkét
16    I,      X|        valami álmos ördögnek engedik át lelkületüket, mely a legvilágosabb
17    I,      X|             legkisebbik leányát adja át nekem. Én fel fogom őt nevelni
18    I,      X|          róla kezeit örökre, és adja át neki tisztán és békességesen;
19    I,     XI|             kezéből, és sírva futott át Krammnéhoz, zokogások közt
20    I,     XI|           elején nem személyesen adá át Krammnénak az újabb háromszáz
21    I,    XII|            Teréz holmiját szállítsák át még azon az éjjel az ő saját
22    I,    XII|            érdeklő tárgyakra hajlott át a beszéd, oly lelkesüléssel
23    I,    XII|            egészen ellenfelének adta át magát.~ ~Ehhez látni azt
24    I,    XII|            megrepedt, s egész életén át nagyot fog hallani.~ ~Nagyothallani!
25    I,   XIII|          Kárpáthy Ábel, akkor térvén át református hitre, roppant
26    I,   XIII|              miket hosszú évek során át egynehány számkivetett egéren
27    I,   XIII|       elkölteni.~ ~A többi számadást át sem tekinté Jancsi úr. Minek?
28    I,     Sz|            volt, s abból alakították át a gyermekágyas asszonyok
29   II,    XIV|         belül nagy változásokon ment át a nábob; termete annyira
30   II,    XIV|      mesterre –, legelsőbb is essünk át azon, hogy magamat bemutassam.
31   II,    XIV|   hitestársamul. Engem hosszú éveken át „jó bolond” címmel ismert
32   II,    XIV|             én neked egész üzletemet át akarnám adni?~ ~– Ah uram,
33   II,    XIV|             tréfa. Miért adná ön azt át nekem?~ ~– Mert látod, én
34   II,     XV|        minden nemes vonakodás dacára át kellett cserélni nagy hatású
35   II,     XV|           feléről a másikra helyezve át magát nagy zörejjel. – Az
36   II,     XV|        sokszor fél, remeg egész éjen át, s midőn reggel azután felébred,
37   II,     XV|           mellette, a fedett ablakon át senki sem látja őket, az
38   II,   XVII|         annak ellenségéhez szegődött át, Kutyfalvi Bandihoz, s ekként
39   II,   XVII|      kérdésével, s csak akkor engedé át annak az elsőbbséget, midőn
40   II,   XVII|               János úr sokkal jobban át van hatva eszméje nagyszerűségétől,
41   II,  XVIII|          uramtól nejéhez, hogy nézze át, s ha történetesen kifelejtett
42   II,  XVIII|              Fanny érzékenyen ölelte át, mintha örökké ott akarná
43   II,    XIX|           gyúlt arccal. Most értette át a tréfát, s elszégyenlé
44   II,    XIX|              hivé, hogy e tréfa után át kell ölelni barátnéját,
45   II,     XX|        indítványa formulázására tért át.~ ~– Minélfogva bátor vagyok
46   II,    XXI|           egy perccel később ugratja át az árkot Kárpáthyné; karcsú
47   II,    XXI|             kézzel odaöleli magához, át a nyeregbe. A nő ájultan
48   II,   XXIV|             előtt.~ ~Két kínos héten át mindig azon gyötörte lelkét,
49   II,   XXIV|       csakhogy azért éppen nem látom át, hogy miért ne próbálhatna
50   II,    XXV|              ábrándjai mindenikhez s át jelentést, apró regéket
51   II,    XXV|           zokogva, fuldokolva ölelje át, mondhatlan kín és mondhatlan
52   II,  XXVII|              s kérte őt, hogy menjen át vele más szobába.~ ~– Miért?
53   II, XXVIII|            egyenesen a nyomon, s adj át két agarat nekem, én az
54   II, XXVIII|            az ifjúra. Most világlott át eszén, hogy hiszen e nő,
55   II, XXVIII|             fájdalmát, melyet éveken át elrejtve hordozott. És amidőn
56   II,   XXIX| legérdemesebbnek fog ítélni, nyújtsa át a község előtt a menyasszonyi
57   II,   XXIX|            két fülke között töressék át a közfalat, hogy ne legyen
58   II,    XXX|     veszteségen fájdalom nélkül esik át, s új atyát és anyát nyer
59   II,   XXXI|           még a másvilágra se menjen át józanon. Végrendeletében
60   II,     Sz|           török vízipipa, mely vízen át szűri meg a füstöt~ ~née
61   II,    Meg|              a jelen kiadásnál újból át kell olvasnom az egészet,