Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         kiálta összevissza; pedig ott áll mellette a jámbor, hátul
 2    I,      I|               nem ez az, aki előttünk áll.~ ~– Eh, ventrebleu! * Eh,
 3    I,     II|        parasztság csak két osztályból áll, földmívelő és prókátor;
 4    I,     II|               ő csaknem a halál révén áll, s életműszerei annyira
 5    I,    III|              valami régi templomforma áll, annak egy oszlopára szintén
 6    I,    III|              minden büszkesége, s nem áll előttünk egyéb tér, mint
 7    I,     IV|           Montmartre * északi oldalán áll egy háromemeletes ház, jelenleg
 8    I,     IV|              vadász, a lord két lábra áll, a vadász megrohanja, a
 9    I,     VI|              loge infernale-ban mikor áll fel Kárpáthy a tükör előtt.
10    I,     VI|              meg ne tudják.~ ~– Amott áll az első galéria közepén,
11    I,     VI|           gyáva fickó, s ez önnek jól áll; hanem gentlemaneket nem
12    I,    VII|              Az egész mindössze abból áll, hogy ha egy férfinak megtetszik
13    I,    VII|              Byron, és ez oly magasan áll korának minden arszlánai
14    I,    VII|        keresni.~ ~Az utca egyik végén áll a La Pitié kórház, * hol
15    I,    VII|           fogadni – fejet fejért!~ ~– Áll a fogadás! – kiálta Abellino
16    I,    VII|           elfogadni, különben jogában áll a jelenvoltak bármelyikének
17    I,   VIII|           különös foglalatosság abból áll, hogy ott egy ital pálinka
18    I,   VIII|             egy csoport fiatal legény áll kurta, térdig érő, bő gyolcs
19    I,   VIII|   Legeslegelöl mind a fiatalok között áll a tavalyi pünkösdi király.~ ~
20    I,   VIII|              fogjuk látni, mely abból áll, hogy egy nagy üres teremben
21    I,   VIII|              minden ember háta mögött áll, teletöltötte, ki kell inni
22    I,     IX|     legnagyobb gyönyörtől, mely ebben áll: használni tudni.~ ~Kiknek
23    I,     IX|              oly magasan, oly tisztán áll nyilvános jellemében, hogy
24    I,     IX| férfihallgatóság, egy csoport jurátus áll fekete atilladolmányokban,
25    I,     IX|             ott ahol az a sok jurátus áll…~ ~Ilyen tanulságos beszélgetés
26    I,     IX|      hórihorgas kamasztól, aki előtte áll. Most ismét előtűnik; hogy
27    I,      X|         Gomorrha, * mely tárva-nyitva áll a világ bolondjainak; ön
28    I,    XII|             meg aztán két-három gléda áll előttünk, s minket hátul
29    I,   XIII|       ezüstgombos mellényt.~ ~Mögötte áll Palkó, a vén hajdú zsinóros
30    I,   XIII|         mellette egy másik teríték is áll. Az más névnapokon is ott
31   II,    XIV|                midőn díszes úri hintó áll meg háza előtt, melyből
32   II,    XIV|          hanem összetöröm, aki utamba áll, összetöröm, mint egy rossz
33   II,     XV|               meghunyászkodnék, nekem áll az a legnagyobbik, s nagy
34   II,     XV|              Dunába ugrani, hanem így áll a dolog:~ ~Abellino (ismét
35   II,     XV|            Pozsony városát, úgy ahogy áll, minden benne levőkkel együtt,
36   II,     XV|           mind a két félnek érdekében áll, hogy a házasság az esküvő
37   II,     XV|               a gömbölyű tükör előtte áll, s egyszerre véletlenül
38   II,     XV|      csókolódó galambbal; most is ott áll az arcképed alatt, amit
39   II,     XV|               ugyan ellenkező póluson áll az iránytűd. Diable, neked
40   II,     XV|            ismét az arcok és a rózsás áll szerelemgödröcskéivel, miken
41   II,   XVII|               lehetett. A nagy úr ott áll közel, mit gondolhatott
42   II,  XVIII|      fiatalember, ki abban a gyanúban áll, hogy álnév alatt verseket
43   II,  XVIII|             egy tőkehal; íme, ezekből áll az új télikert, mely Kárpátfalván
44   II,  XVIII|              rég megboldogult leányom áll mellettem, most már emlékezem
45   II,  XVIII|          képzelé, hogy megholt leánya áll előtte a nagyságos asszony
46   II,  XVIII|             csontjait; összefüggésben áll vele a két rendkívül sovány
47   II,    XIX|          egész odáig, ahol a te neved áll, mind olyanokat talált,
48   II,    XIX|         Galambcsípések!~ ~– Legfelyül áll az arisztokrata főispánné
49   II,    XIX|           parázsra tennék, aki előtte áll, mert bizonyos lehet róla,
50   II,    XXI|             jobb térd igen alacsonyan áll, nem, nem az a baj, a kengyel
51   II,    XXI|       összecsattogtatva fogait szembe áll a két agárral. – Azok meghökkenve
52   II,    XXI|           maradnak el mögötte.~ ~Most áll még csak elő Matyi, az ordas,
53   II,   XXIV|           múlva a nagy gyűlésteremben áll Rudolf, s nemes, lelkesült
54   II,   XXIV|    köszöngetve, sőt később egy székre áll fel, hogy jobban meglássék.
55   II,   XXIV|                hogy még mindig előtte áll… Végre sokára föltekinte,
56   II,   XXIV|              arra jártam, ahol Rudolf áll, legalább tízszer elmentem
57   II,    XXV|         tekintsen amoda távol, ott is áll egy magányos jávorfa. Lombozata
58   II,   XXIX|              mely alatt egy fehér pad áll… Ez volt az ő kedvenc helye –
59   II,   XXIX|           melybe tenni fognak, készen áll már hálószobámban, mindennap
60   II,   XXIX|       sírkövemet, mely szintén készen áll múzeumomban, tegyék az övé
61   II,    Veg|              része, csupa epizódokból áll. Én magam sem találok számára