Kötet, Fezejet

 1    I,      I|           szól Bús Péter morogva, s oda se néz, hanem bemegy a konyhába
 2    I,      I|             komédiásai játszanak, s oda hozatja a legelső énekesnőket
 3    I,    III|           jegyezve Rousseau neve, s oda felállva éppen ráláthatunk
 4    I,    III|        fajunk lejátszta szerepét, s oda fog térni, hová elődei:
 5    I,     IV|              Azon percben érkezeink oda Rudolf gróffal és társaival,
 6    I,     IV|             a szerencsétlen inasnak oda kellett állani kisasszonya
 7    I,     IV| természetesen ahova a dámák mennek, oda sietnek a férfiak is, egyszóval:
 8    I,      V|  művészetének él, ha nem veti magát oda a világ zajának hasonló
 9    I,      V|              Nem. Elvitetem magamat oda, félholtan vitetem a nézők
10    I,     VI|          Minden szem, minden látcső oda volt fordulva, minden tenyér
11    I,     VI|            kell őket csitítani.~ ~– Oda ne menjen ön uram, mert
12    I,     VI|            nem viselnek.~ ~Abellino oda irányzá látcsöveit.~ ~–
13    I,     VI|    végletekre mennek, megyünk mi is oda.~ ~– Ők! ők! De kik azok
14    I,    VII|         kezemnél fogva, hogy menjek oda.~ ~– Ön bement, s egy bölcsőjében
15    I,    VII|             a figyelmet, s mindenki oda nézett. Rudolf maga is követé
16    I,   VIII|          tintával, ahogy a tollakat oda szokták verni.~ ~Még csak
17    I,   VIII|             kisült, hogy nem is ért oda hamarább, csupán csakhogy
18    I,   VIII|            bokrai közé vette magát, oda látták becsörtetni, s egész
19    I,   VIII|        vetéseken, gyakran visszatér oda, ahol meggyaláztatott, de
20    I,   VIII|          már többen a lovasok közül oda kezdettek hozzá seregleni,
21    I,     IX|           körül; ne nézzetek nagyon oda, mert észreveszi, és elriad.
22    I,     IX|          Valóban ő volt az – mondák oda alant. – Ez ördögség Bélától!~ ~
23    I,      X|           kérdezik, hogy ki vetette oda – ha egy napon maga az asszony
24    I,      X|            úr bűnbánó képpel lépett oda hozzá, mintha. ő vétett
25    I,      X|          tisztes kisasszonyt. Hová? Oda valamelyik merveilleux mellé?
26    I,      X|         lépjen a virágágyakba, mert oda kakastaréj * meg vitézsarkantyú *
27    I,      X|          magához akarja venni, adja oda isten hírével, önnek marad
28    I,      X|         leányát magához venni, adja oda minden feltétel alatt, levegye
29    I,     XI|           idő óta gyakran küldözött oda egy fiatal legényt, első
30    I,     XI|    magasztos ének!~ ~Erre csakugyan oda kellett fordulnia, hogy
31    I,    XII|         Harmadik vasárnap maga jött oda Abellino.~ ~A jámbor asszonyság
32    I,    XII|     korukban, vagy talán azért ment oda, mert Boltay urain fogadott
33    I,    XII|          volna.~ ~– Óhajtanám, hogy oda ment volna! – ordíta az
34    I,    XII|            amely fa mellett álltam, oda fúródott a golyó; hát diszkréció
35    I,   XIII|        roppant templomot építtetett oda harangokkal és orgonával
36    I,   XIII|          rávetették a fejöket, hogy oda menjenek játszani. A honorárium
37    I,   XIII|        talpadi erdőmnek; vágtassunk oda, ott bevárhatjuk, míg a
38    I,   XIII|             embernek, hogy ültessen oda még egynehány seprűnyelet,
39    I,   XIII|             szomszédja poharába, ha oda nem néz. Az alsóbb rendű
40   II,    XIV|        furfangot gondoltak ki, hogy oda bejuthassanak; majd átöltözött
41   II,     XV|     virtusokban neveltek fel, eredj oda! Azok az emberséges emberek
42   II,     XV|           vagyok a szobában. Mindig oda képzelem az ablakot, ahol
43   II,     XV|            múlt el egy nap is, hogy oda ne jött volna, s számtalanszor
44   II,    XVI|               bűneiért vezekelni.~ ~Oda nem követjük, ha visszajön,
45   II,   XVII|             nagyon meglátszik, hogy oda szokta törülni a tollat,
46   II,   XVII|           az emberek egymást húzzák oda. Mindenki arra gondol, hogy
47   II,  XVIII|      ripőkjei és menyecskéi csalnak oda, hanem a szép nő, az elhírhedett,
48   II,  XVIII|         felére nézett a papirosnak, oda, ahol már semmi sem volt
49   II,  XVIII|            szívénél fogva mindenütt oda fogja vonni a magnetikus
50   II,     XX|            pedig úgy tettek, mintha oda sem hallgatnának, szomszédjaikkal
51   II,     XX|      pillanatában egy szolga lépett oda Szentirmaynéhoz, s egy levelet
52   II,    XXI|            sem tudja honnan termett oda, Varga uram ugrott Fanny
53   II,    XXI|     figyelmeztesd őket, ott könnyen oda lehet veszni.~ ~Palkó rögtön
54   II,   XXII|            s gyöngéden tapasztá azt oda.~ ~Fanny megfogá mindkét
55   II,   XXIV|             gyermekek is emlegetik; oda kellett nyújtania szívét
56   II,   XXVI|           egész csomó gavallért húz oda magával, kik elhagyják tekeasztalaikat,
57   II, XXVIII|             hadd menjen, hadd vigye oda bánatát, és felejtse ott;
58   II,   XXXI|          Egy banda cigányt állított oda ágya fejéhez, akik parasztnótákat
59   II,   XXXI|        menyecske, s kaptam volna én oda a házhoz, fogadom, hogy
60   II,   XXXI|         gyermek. Ő gyalog is elmegy oda, ha térden állva kell is