Kötet, Fezejet

 1    I,      I|             s mind a négy ló kiáll, elébb kikiabálják magokat a lovakra,
 2    I,     II|     beszédét, egy zsebbeli tükörből elébb körülnézve magát, ha sima
 3    I,     II| kockáztatott vállalat a világon; ön elébb meghalhat, mint rokona,
 4    I,     II|               Természetesen, nehogy elébb meghaljak, mint nagybátyám.~ ~–
 5    I,     II|    biztosítékok forognak kérdésben. Elébb megpróbálom, hogy tudom
 6    I,    III|             egy egész fejjel mindig elébb jár, míg a másik hátrább,
 7    I,     IV|         adod azt az ebet?” A pimasz elébb gorombául felelt azt mondva,
 8    I,      V|        fördőkre mehet vele; úgy, de elébb egyszer még fel kell lépnie,
 9    I,     VI|     mindjárt dolga Mainviellenének, elébb több apróbb szereplők végzik
10    I,    VII|        fogságra még gyermekkorában. Elébb fogságra, azután uralkodásra,
11    I,    VII|          egy égő gerenda alatt kell elébb keresztülbúni. Most egy
12    I,    VII|           féloldala. Ha tíz perccel elébb történik, mindkettőt odatemeti.~ ~
13    I,    VII|        felelt semmit.~ ~Tehát Byron elébb meghalt, mint Chataquéla
14    I,    VII|          ezen lapokra jutott volna, elébb más lapokat fellett végigforgatnia,
15    I,   VIII|            valamelyik ló fél fejjel elébb van nála, olyat harap rajta,
16    I,   VIII|    hajtatott, a jámbor népség aztán elébb nagy vivátokat kiáltott
17    I,   VIII|       paripáját.~ ~Az idegen legény elébb ott volt a zászlónál, s
18    I,   VIII|       legény. Itt a síkon te jártál elébb, meg vallom, jobb lovad
19    I,   VIII|            rajta vannak, hogy minél elébb megszöktessék őket a társaságból;
20    I,      X|           kérdezi, miről beszéltek, elébb egymásra néznek, nehogy
21    I,      X|       miszerint nem hiába mondám az elébb, hogy „követelem”, mert
22    I,      X|             tennék, ami mondva van, elébb megkérdik: „Miért?”~ ~–
23    I,     XI|            és kitépte onnan. Hiába, elébb a gyomot kellett kiirtani,
24    I,    XII|              Le kell fizetni mentül elébb, ugyanazon pénzben, forintot
25    I,    XII|         Sándort, hogy nem kívánna-e elébb reggelizni.~ ~– Köszönöm –
26    I,    XII|           híven megkísérték a tanúk elébb a felek kibékítését. Abellino
27    I,    XII|          hogy a nagyobb távolságból elébb lőjön, s akkor, ha nem talált,
28    I,   XIII|     iratcsomagokkal, miket Péter úr elébb az odasiető hajdúk karjaiba
29    I,   XIII| bizonyíttatnak, e következők:~ ~Itt elébb félbeszakítá az olvasást
30    I,   XIII|       Micsoda pipa? Nem tudja, hogy elébb templomba kell menni, imádkozni,
31    I,   XIII|        harangoznak még?~ ~– Várjon! Elébb meg kell izenni a papnak,
32    I,   XIII|             felkérni, megígértetvén elébb vele, hogy prédikálni nem
33    I,   XIII|              A poétának meg kellett elébb mutatni a verset, amit el
34    I,   XIII|             ideje alatt Lokodi uram elébb ködfátyolképeket fog mutogatni,
35    I,   XIII|   vaskapcsokkal volt összefoglalva; elébb azokat kell harapófogakkal
36   II,    XIV|           hogy használjam azt minél elébb. Most közelget az ő neve
37   II,    XIV|   másodikkal megismertetni.~ ~Tehát elébb meg fogja Fanny kezét Sándor
38   II,    XIV|            az, Boltay bácsi, mentől elébb, annál jobb –, hanem menjen
39   II,    XIV|               Lássa Boltay papa, az elébb önnek mondám, hogy vegyen
40   II,     XV|           magát Boltay úr lábaihoz, elébb a kezeit, azután a térdeit,
41   II,     XV|             ő bizony a kertek alatt elébb otthon akart lenni, mint
42   II,     XV|            erejével ki akart menni. Elébb a padláson akart hálni,
43   II,     XV|       zongoraszobájával szomszédos; elébb ugyan saját szobáját akarta
44   II,     XV|        megszerette, elszöktette; ők elébb kiátkozták, kitagadták,
45   II,     XV|        elmondani, s úgy örült, hogy elébb kimondhatá az áment, mint
46   II,     XV|           maradt.~ ~Nagy titkolózva elébb körülnézett, ha nem hallja-e
47   II,     XV|           az ajtóban, mert a kocsis elébb hazaért, s jöttét hírül
48   II,     XV|            illedelemmel történik.~ ~Elébb a művészek és művésznők
49   II,    XVI|             kardokat átadnák nekik. Elébb magukat helyezék el, ketten
50   II,  XVIII|        szeretetnek, maradjon, ahogy elébb mondta.~ ~– Igenis. Azt
51   II,    XIX|          megszólják a világot.~ ~De elébb annyit kellett ezen a gondolaton
52   II,     XX|           hogy a harcias asszonyság elébb megfogja két vaskos markával,
53   II,     XX|           asztalnál ülne, viszonza, elébb végiggondolva a frázist,
54   II,     XX|           kézzel a pecsétet, miután elébb szívéhez szorítá a levelet,
55   II,   XXII|           úr kapott e megbízáson, s elébb megtudva Teréztől, ha Fanny
56   II,  XXIII|       szöktettél egy Budhurból.~ ~– Elébb felelj arra, van-e még itt
57   II,    XXV|          sehova előle. Bár legalább elébb látta volna meg, hogy ideje
58   II, XXVIII|           itt, uram? – szólt Rudolf elébb visszanyerve hidegvérét,
59   II,    Veg|    véleményét és illető megrovásait elébb meghallhassam, s szólhassak
60   II,    Meg|            őseredeti magyar alakot, elébb a maga tüskés kopáncsaiban *