Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          gerendára.~ ~Azok menten szót fogadtak; a folyvást kacagó
 2    I,      I|              János úr ezalatt egy szót sem szólt; életében első
 3    I,      I|       tompa, rekedt hangon nehány szót mormogott fülébe, mire az
 4    I,     IV|          Abellino –, különben egy szót sem fogok szólni.~ ~Megszavaztatott
 5    I,    VII|          ezúttal Abellino vitte a szót az erkélyteremben, jelen
 6    I,    VII|      Rudolf, könnyeden odavetve a szót Kárpáthyhoz.~ ~– Hogyan? –
 7    I,    VII|            és elfeledett csak egy szót is szólni hozzá, csak annyit
 8    I,    VII|          hetivásárok alatt magyar szót hallani.~ ~– Legyen úgy,
 9    I,    VII|       lapokat, termeinkben magyar szót, magyar zenét fog hallani,
10    I,    VII|     Rudolf, nem jólesik öntől ily szót hallanom. Lássa, én kegyeskedő
11    I,   VIII|          felült lovára, és ha egy szót sem szólt is, különb ember
12    I,     IX|         nagy része, midőn e három szót kell a teremben elmondania: „
13    I,      X|            végre maga kezdé meg a szót.~ ~– Nézze néném, milyen
14    I,      X|          e szavakon; felkelt, egy szót sem válaszolt, vette a kalapját,
15    I,      X|     emberek, akiktől egy illetlen szót nem lehet hallani, kik kezet
16    I,      X|       valaha valamelyik egy rossz szót tőlem? Tán bizony én valami
17    I,      X|      önnek volnék.~ ~Mayer úr egy szót sem felelt. Ez a tanács
18    I,      X|          zokogva fuldokolt nehány szót, hogy ő ezt sohasem cselekvé.~ ~–
19    I,      X|       Mayer úr az egész alatt egy szót sem szólt, ő csak dühét
20    I,     XI|             Azután elment, és egy szót sem szólt többet Krammnéhoz.~ ~
21    I,    XII|         nem érdemes vesztegetni a szót, s azzal megfordult, hogy
22    I,    XII|         Barna Sándor úr… (az „úr” szót erősen megnyomva, hogy a
23    I,    XII|  hivatalos hidegséggel vevé fel a szót – Kik lesznek önnek tanúi?
24    I,    XII|      jólesett neki, hogy azok egy szót sem vesztegettek arra, hogy
25    I,    XII|           meg nem siketültem. Egy szót sem hallok abból, amit magam
26    I,   XIII|          beszél kend?~ ~– Én? Egy szót sem szóltam.~ ~– No. Ez
27    I,   XIII|           be megint.~ ~A fiskális szót fogadott, kiment, szappant
28    I,   XIII|   visszament a szószékből, és egy szót sem szólt. Csakugyan az
29    I,   XIII|     valami beszédet, de abból egy szót sem hallott senki, olyan
30    I,   XIII|       szája elé, mert nem értik a szót.~ ~Az a jó szokás volt Jancsi
31    I,   XIII|         van, úgyhogy már egy okos szót sem lehet vele szólni. Értette
32   II,    XIV|     magának. Sándor nem szólt egy szót is, lesüté szemeit, elhalaványult,
33   II,    XIV|            midőn az oltár előtt e szót kimondod: „szeretem”, és
34   II,     XV|        felett senki sem szólt egy szót is, mintha megnémultak volna.~ ~
35   II,     XV|          gondoskodik.~ ~Fanny egy szót sem válaszolt. Mayerné abbanhagyta
36   II,     XV|      vendégeket.~ ~Aki erre azt a szót ejtené ki száján, hogy Kecskerey
37   II,     XV|        szerencsét!~ ~Fennimor egy szót sem szólt, ő adott éppen
38   II,     XV|      válik. Abellino nem szól egy szót is, de melle zihál, és szemeit
39   II,   XVII|     nagynénjének, és alig bírta e szót elrebegni:~ ~– Szeressen
40   II,  XVIII|         senki, akitől egy őszinte szót várhasson, akire egy őszinte
41   II,  XVIII|            megbodorítva. Két okos szót sem lehet vele beszélni.~ ~
42   II,  XVIII|           ruhát, orvosságot és jó szót osztva közöttük; nemcsak
43   II,  XVIII| szomszédnő – kezdé a félbehagyott szót Marion kisasszony valami
44   II,  XVIII|           A szép hölgyeknek adott szót megszegni lehetetlen. Akit
45   II,  XVIII|       halmozá el, és nem bírt egy szót szólani.~ ~– Ah, istenem,
46   II,  XVIII|         hozzá, adjunk neki egy jó szót, egy buzdítást, tegyünk
47   II,    XIX|             Ámbár lesznek, akik e szót ismét nonszensznak fogják
48   II,    XIX|    indulatba jön, nem válogatja a szót, nem nézi, férfiak vannak-e
49   II,    XIX|       valami gondatlanul kiejtett szót ellessen tőled. Valóságos
50   II,     XX|    körülfogja, ki – hogy az igazi szót alkalmazzuk – divatba hozta
51   II,   XXIV|           nő, alig bírta e nehány szót kimondani:~ ~– Nem szabad
52   II,    XXV|           nem, nem, soha!~ ~Ezt a szót, a kegyelemkérés, a meghódolás
53   II,    XXV|        hogy elveszítse azt.~ ~Egy szót sem szólt többé, megkeményíté
54   II,  XXVII|           nem találná rá az igazi szót. – Mondjad, mondjad! Ne
55   II,  XXVII|           mellé, és nem szólt egy szót is. Szemei könnytelenek
56   II,   XXIX|   visszagondoltam magamban minden szót, amit mondott, láttam őt
57   II,   XXIX|       mialatt senki sem szólt egy szót is.~ ~Azután Rudolf ismét
58   II,   XXXI|     állani, s nem tudtak egy okos szót váltani vele, s most halála
59   II,    Veg|        barátaim (komolyan értve a szót) véleményét és illető megrovásait