Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            nem lehet azt mozdítani.~ ~Emberek elrekedtek, hámok, istrángok
 2    I,      I|               erre a csárdára, hol az emberek nem kapnak enni.~ ~Gyárfás
 3    I,      I|    megfeneklett, s miután a vele levő emberek és igavonó állatok három
 4    I,      I|           russe * váltotta fel, és az emberek mindig ugyanazok voltak;
 5    I,      I|               hogy tudnak itt élni az emberek. Ah, mon cher hajdú * ott
 6    I,      I|             De hisz énelőttem a rossz emberek egészen másformán írták
 7    I,     II|               a pénzvilágot kormányzó emberek valamit megtudnak, az váltig
 8    I,     IV|             még őelőtte is ismeretlen emberek bírják, s az a havi fizetés
 9    I,      V|            éghajlat alatt, ama barbár emberek, kikről mi forró égalj művelt
10    I,      V|              valami paszkvill; óh, az emberek mindenre képesek.~ ~– Tehát
11    I,      V|               mai fölléptére bizonyos emberek, kiknek nincsen egyéb dolguk,
12    I,     VI|              opera először adatik, az emberek nem tudhatják, mikor tapsoljanak;
13    I,     VI|         művész pályáján még az idegen emberek szerencsétlensége is befolyást
14    I,    VII|      füstfelleg közepett történik. Az emberek odalenn elcsendesültek,
15    I,    VII|          ismerős, megunt, elutasított emberek. De ah, egy új mégis van
16    I,    VII|               komolyság őriz, hogy az emberek utána ne őrüljenek. Tekintetének
17    I,    VII|          elemekben láthatók, hanem az emberek szíveiben. is.~ ~Rudolf
18    I,    VII|              más szemekkel látott, az emberek jobbak, szebbek voltak,
19    I,   VIII|           mellőlök, hisz ezek veszett emberek, akik az ünneplő nép közé
20    I,   VIII|           tagjai többnyire azon fajta emberek, kikre magányperceikben
21    I,   VIII|               betyárszemináriumok úri emberek számára. Ha poéta volnék,
22    I,     IX|            közéletnek, álomból ébredő emberek, kik maguk sem akarják hinni,
23    I,     IX|      mosolygott, ahogy szoktak fiatal emberek feszengeni, midőn észreveszik,
24    I,      X|           után.~ ~Vannak olyan boldog emberek, akik sohasem akarják azt
25    I,      X|           mind igen derék, illedelmes emberek, akiktől egy illetlen szót
26    I,      X|        mosolyogni, szerelmet tettetni emberek előtt, kiket először látnak
27    I,     XI|        mennyországhoz, mint a szegény emberek!~ ~Mennyi bűn van, amibe
28    I,     XI|                Nem. Ez csak a szegény emberek leányainak bűne.~ ~Ős időktől
29    I,     XI|               hinni, hogy az egyszerű emberek nem értenek a mulatsághoz. –
30    I,     XI|               tudjátok, jólétben úszó emberek, milyen gyönyör, milyen
31    I,     XI|           köznapi fogalmakkal bajlódó emberek, kik megszerettek egy leányt,
32    I,    XII|               tizenkét órakor ebédelő emberek nem tudnak gyűlölni?~ ~Sándor
33    I,   XIII|         szegények többnyire gyermekes emberek, s aztán, akik utánok jönnének
34    I,   XIII|         udvaron mint jönnek-mennek az emberek, ki-ki készületeket tesz,
35    I,   XIII|                   No már most kimehet emberek elejbe.~ ~– Merre a pipám?~ ~–
36    I,   XIII|         árendások s más afféle apróbb emberek, magukat Abellino úri kegyeibe
37   II,    XIV|       biztatást, és hogy visszatértem emberek csodájára a halál országából,
38   II,     XV|              leányod, akit emberséges emberek becsületben, virtusokban
39   II,     XV|               oda! Azok az emberséges emberek téged sem fognak eltaszítani,
40   II,     XV|         falusi házában s maga fajtájú emberek iránt nagyon vendégszerető
41   II,     XV|              ugyan, de jó, becsületes emberek. Milyen ezer szerencse rád
42   II,     XV|        nagybátyját kiengeszteli, s az emberek elhiszik, és keresik a barátságukat.
43   II,     XV|            szokták is az urak szegény emberek leányát elvenni!” Igen:
44   II,     XV|           semmi, mert ez csak szegény emberek bűne. Legalább legyen róla
45   II,    XVI|                Franciaországban noble emberek nem is vínak mással. Hanem
46   II,   XVII|            míveltségű delnő, s vannak emberek, akik az ily hölgyek közelében
47   II,   XVII|           ilyen alacsony gondolkozású emberek levelei figyelembe sem vétetnek.
48   II,   XVII|                  Aztán ily esetnél az emberek egymást húzzák oda. Mindenki
49   II,  XVIII|               azok mind előkelő, nagy emberek, magas állású férfiak, feddhetlen
50   II,  XVIII|       gondolattól, hogy ilyen nagyúri emberek és asszonyságok életében
51   II,  XVIII|               előtt. Én igen egyszerű emberek közt nevelkedtem, s szerfelett
52   II,  XVIII|               hogy hol vettek ezek az emberek annyi jókedvet, mikor ő
53   II,  XVIII|       észrevette, hogy ővele bizonyos emberek komázni akarnak. Minden
54   II,    XIX|             kik jegyzeteket raknak az emberek nevei után, hogy előre tudják,
55   II,    XIX|         különben nagyobbrészint olyan emberek, akiket egyszer látunk,
56   II,    XIX|              miatt. Derék, becsületes emberek, akik mindenkit meghallgatnak,
57   II,    XIX|         gonosz felfedezéseket tesz az emberek legtitkosabb hibáiban, de
58   II,   XXIV|              látni szokta lelkével.~ ~Emberek, kikben az érzés való és
59   II,   XXIX| összegyűjthettem, különben becsületes emberek mind.~ ~Amíg végigmentek