Kötet, Fezejet

 1    I,      I|            Péter uram a szántóföldről jött meg lóháton; csak úgy lassan
 2    I,      I|                   És most az úr azért jött ugyebár, hogy a gazdag örökséget
 3    I,     II|               emigráns, ki csoporttal jött a diadalmas seregek hátuljában,
 4    I,     II|             utolsó ajtóhoz, midőn már jött a legelébb szaladó vissza,
 5    I,     II|       természetes; ön azon szándékkal jött hozzám, hogy nekem egészen
 6    I,    III|         szélrül megy, Magyarországból jött, gyalog utazva be kölcsönös
 7    I,    III|       Amerikából a harmadik fedezeten jött.~ ~Csodaképpen hozzátehetjük,
 8    I,     IV|         pártolni kívántak, mivel most jött és még fiatal, s mellőzendi-e
 9    I,     IV|          hangon.~ ~Ezalatt a társaság jött, ment, változott az erkélyen,
10    I,     IV|                Hogy négy év előtt ide jött, az egekig emeltük, dicsőítettük,
11    I,      V|        rosszul bír rejteni.~ ~– Miért jött, Jeanette? – kérdé halkan
12    I,      V|          Jeanette kétségeskedő arccal jött vissza.~ ~– Az igazgató
13    I,     VI|           adva Zelmirának, ki dühösen jött a színpadra pokolnak ajánlva
14    I,    VII|             már ekkor, minden ablakon jött ki a láng.~ ~Lejutva a földre,
15    I,    VII|               azt állítják, hogy vele jött vadásza grófnak címezé az
16    I,    VII|             Az ismeretlen azonban nem jött elő.~ ~Egy délben legjobban
17    I,    VII|        tovagördültek a hintók; nem az jött, akit várt.~ ~Már a délután
18    I,   VIII|             Márton nótáját. Ezek után jött közvetlen a két felpántlikázott
19    I,   VIII|           pünkösdi palatínus.~ ~Végre jött a pünkösdi király. Lova
20    I,   VIII|              ő is szerencsét próbálni jött a pünkösdi királyságért.~ ~–
21    I,   VIII|               vadat keresni. A nézőbe jött lovasok ezalatt a magas
22    I,   VIII|              fickó” csikósnak öltözve jött a pünkösdi királyságért
23    I,     XI|           módjában, mert Abellino nem jött el többé vasárnaponkint
24    I,    XII|                Harmadik vasárnap maga jött oda Abellino.~ ~A jámbor
25    I,    XII|            ember, hogy aki látogatóba jött, megijedt tőlök.~ ~Másnap
26    I,    XII|            Egyszerre díszes úri hintó jött be az utcába, s éppen Boltay
27    I,    XII|           ajtó is, melyen Boltay uram jött az előterembe az érkezett
28    I,    XII|                hányiveti délcegséggel jött karonfogva az ezüstnyárfa
29    I,   XIII|            itt van; tulajdon szekerén jött. Vajon hol lophatta?~ ~–
30    I,   XIII|             együtt; négy banda cigány jött; Bihari is itt van, a rektor
31    I,   XIII|         Kassay Lőrinc most az egyszer jött a maga lován, annak meg
32    I,   XIII|            következtében az az ötlete jött, hogy neki kell legelőször
33    I,   XIII|              megsüttetni.~ ~Ezek után jött a városbeli fiatalság, egy
34    I,   XIII|              még más valaki is el nem jött, akit legkevésbé vártál!~ ~–
35    I,   XIII|       névnapot köszönteni; csak azért jött le Pozsonybul, de az az
36   II,    XIV|                 Boltay mester még nem jött egészen helyre gondolataiból,
37   II,    XIV|                 Hirtelen jó gondolata jött. Úgy van, ez elejét veszi
38   II,    XIV|           egész a terítés idejéig nem jött a szobába, csak akkor jelent
39   II,     XV|            engedé magának a beszédhez jött Mayerné által elmondatni
40   II,     XV|            egész család nagyon ritkán jött úgy össze, hogy mindnyájan
41   II,     XV|      veszedelmes örömöt, azt a kapóra jött alkalom fölötti meglepetést,
42   II,     XV|             először nem tudná, honnan jött e szó. Szemei Mayerné szemeivel
43   II,     XV|             hogy anyja lélekkísértőül jött hozzá.~ ~– Fázol te Fáni?~ ~–
44   II,     XV|               egy nap is, hogy oda ne jött volna, s számtalanszor mondá,
45   II,     XV|          férjhez vittek valahova. Úgy jött hozzám, mint az őrült. Kérdezte,
46   II,     XV| Tulajdonképpen a derék banquier azért jött le Párizsból, melyet még
47   II,     XV|              János úr! – szólt a vele jött férfira mutatva.~ ~Kecskerey
48   II,   XVII|       elolvasván azt, azon gondolatra jött, hogy összeszedve a nábob
49   II,   XVII|        versenyt futott az indítványba jött magyar akadémia kérdésével,
50   II,     XX|            ezen valamelyik esperes úr jött élete párjával. Amott egy
51   II,    XXI|          valahára mégis eljött!”~ ~Ki jött el? Hát ki más, mint a legdaliásabb
52   II,   XXIV|         megilletődés látszott. Amerre jött, hangos éljenkiáltás hirdeté
53   II,   XXIV|            mindent elfeledett, amiért jött, és nem bánta volna, ha
54   II,    XXV|             hogy miért sír.~ ~– Miért jött ön ide? – kérdé szenvedélytől
55   II,   XXVI|        estélyekről, amíg ő vissza nem jött. Ilyesmit elrendezni sajátszerű
56   II,   XXVI|         gyorsabb eszű ember, ki azért jött ide, hogy nevetni fog, s
57   II,   XXXI|           egyik esztendő a másik után jött. Teréz csak mindig ott maradt