Kötet, Fezejet

 1    I,      I|          kétes némberi alak – kiről hirtelen nehéz megítélni: felesége-e
 2    I,      I|             kicsodák, micsodák? Azt hirtelen kivenni nem lehet, mert
 3    I,      I|             nagy úr, s azzal mintha hirtelen valamit meglátott volna,
 4    I,      I|             lenyelhesse.~ ~A hajdúk hirtelen kapták a palackokat, s kezdek
 5    I,     II|        Moniteurben, ha Mr. Griffard hirtelen nagy mennyiségű papírjait
 6    I,     II|        szerint abból, hogy az ember hirtelen felemelkedett a két lábhegyére,
 7    I,     II|             irtóztak a házasságtól, hirtelen valami elérzékenyült órában
 8    I,     IV|   egzaltálva, fatigálva * vagyok.~ ~Hirtelen széket toltak alá, és leültették.~ ~–
 9    I,     IV|        ötvenezer frankod! – kiálték hirtelen kirántva tárcámból ötven
10    I,      V|            mint szeretném, ha ön ma hirtelen megbetegednék.~ ~– Jeanette,
11    I,      V|    Tisztelem Deboureux urat – szólt hirtelen elhatározva magát –, játszani
12    I,     VI|            áriát el nem énekelheti, hirtelen feltalálta magát, s egy
13    I,     VI|             közönség kedvence volt, hirtelen kikapott egy finálét, s
14    I,     VI|          Ennyi magánhangzóra azután hirtelen egy mássalhangzó következett,
15    I,     VI|             s ha azután akad valami hirtelen kezű ember, aki rögtön előteremti
16    I,    VII|              madame! – kiálta ekkor hirtelen egy nemes akcentussal kiejtett
17    I,    VII|            sokat tanakodva magával, hirtelen kikapcsolá az öltönyét elöl
18    I,    VII|             körülállókkal törődnék, hirtelen leveté magáról a kasmír
19    I,    VII|            éri az égő gerendát, s a hirtelen eloltott részt sikerül az
20    I,    VII| huszonnégyen lehettek.~ ~Chataquéla hirtelen egy rövid dorongot hurkolt
21    I,    VII|            nyakába, s azzal sietett hirtelen magára venni felöltönyét.~ ~
22    I,    VII|         Azután gondom lesz rá, hogy hirtelen meghaljak; ez a második.
23    I,    VII|          elég válasz volt.~ ~Rudolf hirtelen vevé kalapját és búcsúzott.~ ~–
24    I,   VIII|         azonban, amint odaugratott, hirtelen kikapta Varju uram kezéből
25    I,   VIII|            ötven lépésnyire voltak, hirtelen nagyot durrantott ostorával
26    I,   VIII|         vagy paripája dühén, amidőn hirtelen a sebes roham közepett lebontakozik
27    I,   VIII|          vagy mi is ott maradunk.~ ~Hirtelen, mint a futó tűz terjedt
28    I,   VIII|               Ekkor egy ostorcsapás hirtelen a szemét találta a bikának.
29    I,   VIII|         volt már áldozatához a vad, hirtelen megállt, és nyakát hátrakapta.
30    I,   VIII|          fojtó hurkot nyakán érezve hirtelen új ellenének fordult; de
31    I,   VIII|       fekvőt nem bántotta. A hajdúk hirtelen kezdték kifelé cepelni Jancsi
32    I,   VIII|       ellenfele közel jutott hozzá, hirtelen karjai alá ugrott, s megmutatta
33    I,     IX|           társainak, hogy e percben hirtelen szaladnia kell a principálisához,
34    I,      X|           hogy a fennsőbb hatóságok hirtelen, mint szokás – előleges
35    I,      X|      leányom? – kiálta fel Mayer.~ ~Hirtelen annyifelé ment az esze,
36    I,   XIII|         alól, mert a tisztelendő úr hirtelen megbetegedett, nem végezhette
37    I,   XIII|         abból lehete megtudni, hogy hirtelen lekuporodott a báránykához,
38    I,     Sz|         piaci bódé~ ~peremptórius – hirtelen határozott, megsemmisítő~ ~
39   II,    XIV|     emberséges ember nem szokott.~ ~Hirtelen jó gondolata jött. Úgy van,
40   II,     XV|       egészen elrémülve, elpirulva, hirtelen lehajolt Mayernéhoz, s mielőtt
41   II,     XV|    önkénytelen hízelgéssel.~ ~Fanny hirtelen felrezzent. Ijedten tekinte
42   II,     XV|       szemeivel találkoztak, azután hirtelen felugrott az ágyába, félig
43   II,     XV|           attul félek, hogy egyszer hirtelen fog meghalni, mert nagyon
44   II,     XV|            végiggondolni.~ ~A leány hirtelen, vágyó, ösztönszerű sugallattal,
45   II,     XV|            ki is ment, míg ő aludt; hirtelen jókedvvel felkelt, felöltözött,
46   II,    XVI|          felek kezébe, mellyel azok hirtelen ki ne végezhessék egymást.~ ~
47   II,  XVIII|           el kellett utaznia Bécsbe hirtelen.~ ~– Ah, gondoltam, hogy
48   II,  XVIII|           kényszerítsék.~ ~János úr hirtelen észre térve elgondolá magában,
49   II,     XX|       főispánné egyszerre elájul!~ ~Hirtelen alkalmazott illatszerek
50   II,     XX|          bámulója a derék hazafinak hirtelen plajbásszal tárcájába jegyzé
51   II,    XXI|          hanyatlik hátra nyergéből, hirtelen megragadja karját, s izmos
52   II,   XXIV|             hozzá közelebb.~ ~Fanny hirtelen összeszedé magát, mintha
53   II,   XXIV|            Ah, megálljon ön – szólt hirtelen Flóra kibontakozva az ölelő
54   II,    XXV|         asszony a háznál.~ ~E szóra hirtelen eszére tért a hölgy, valóban
55   II,    XXV|             melyből eddig olvasott, hirtelen félretett, s zsebkendőjét
56   II, XXVIII|       kísérőjét elveszté szem elől, hirtelen megváltoztatta irányát,
57   II,   XXIX|         mind ott várnak már. Akiket hirtelen összegyűjthettem, különben