Kötet, Fezejet

 1    I,      X|               ablakon és kéményen.~ ~Mayerné asszonynak hozzá kellett
 2    I,      X|            foglalva a comptoirban, * Mayerné a konyhában, a gyermekek
 3    I,      X|         innen elment – folytatá újra Mayerné – soha fel nem kelt az ágyból,
 4   II,     XV|            vagyok az a szerencsétlen Mayerné – Fannynak az anyja! – zokogá
 5   II,     XV|         többit azután bízza énrám.~ ~Mayerné még egyszer újólag meg akarta
 6   II,     XV|            mindenféle kész öltözetet Mayerné számára, mert átallta őt
 7   II,     XV|        kérdezősködött; úgyhogy amint Mayerné teljesen fölequipírozva *
 8   II,     XV|             monológból egy betű sem. Mayerné nem veszett össze a leányaival,
 9   II,     XV|       csinálá ki a tervet, miszerint Mayerné (az anya!) ravaszul férkőzzék
10   II,     XV| szörnyetegeket festek. Ez az élet.~ ~Mayerné elgondolta, hogy hatvanezer
11   II,     XV|    értesíteni fogja Terézt és Fannyt Mayerné jöveteléről s megkérni őket
12   II,     XV|     testvérje özvegyének a szemét.~ ~Mayerné asszonyság meglátva leányát,
13   II,     XV|              ez a szcéna.~ ~– Ugyan, Mayerné asszonyom, ne térdepeljen!
14   II,     XV|          veszedelemben forgott, hogy Mayerné törekvései napvilágra hozzák,
15   II,     XV|        elhallgatta éjfélig. Eszerint Mayerné benne emberére talált; Boltay
16   II,     XV|             magának a beszédhez jött Mayerné által elmondatni azt a hosszú
17   II,     XV|             Fanny és Teréz ezalatt a Mayerné lakául szánt szobát siettek
18   II,     XV|         szokott előfordulni közöttük Mayerné neve, tehát alkalom sem
19   II,     XV|             nem tudhat afelől semmit Mayerné – tehát más oka volt idejönni.
20   II,     XV|    figyelmére méltatá, az bizonyosan Mayerné volt. A leány nem boldog.
21   II,     XV|             ebből valami.~ ~Emellett Mayerné folyvást oly alázatosan
22   II,     XV|      meglepetést, mely e pillanatban Mayerné arcára szökött. A másik
23   II,     XV|         kígyózva le egész térdeig.~ ~Mayerné nézte, sokáig nézte a leányt.
24   II,     XV|             az ingfodor szalagját.~ ~Mayerné egyre nézte a leányt. Bámulni,
25   II,     XV|            honnan jött e szó. Szemei Mayerné szemeivel találkoztak, azután
26   II,     XV|            te – így kezdé a beszédet Mayerné –, de nem hittem volna soha,
27   II,     XV|              egy szót sem válaszolt. Mayerné abbanhagyta e rohamot, egyet
28   II,     XV|             Hja – jah! – sóhajta fel Mayerné mintegy hangolásul, hogy
29   II,     XV|            akkor tán azt hitte volna Mayerné, hogy elaludt, s nem beszélt
30   II,     XV|               Itt megállt egy percre Mayerné, hogy időt engedjen Fannynak
31   II,     XV|             anyja beleszólt volna.~ ~Mayerné kis idő múlva ott kezdé
32   II,     XV|            percben testéhez érjen.~ ~Mayerné megnyugodott benne, hogy
33   II,     XV|              tudom, mi lelt? – szólt Mayerné. – Én sem tudok aludni,
34   II,     XV|          világ sötét és sajtszagú.~ ~Mayerné asszony nagyon jót nevetett
35   II,     XV|             Itt újra szünet állt be. Mayerné elkezdett sóhajtozni s Istent
36   II,     XV|            hinné az ember – folytatá Mayerné. – Egy úr, igen nagy úr,
37   II,     XV|              az úr nálunk – folytatá Mayerné, vánkosai egyik feléről
38   II,     XV|            észrevétel után megpihent Mayerné, s Fannynak ideje maradt
39   II,     XV|         aközben.~ ~Fanny látva, hogy Mayerné már korábban felkelt, és
40   II,     XV|         reggeli már készen várt reá, Mayerné azalatt kinn volt a konyhán,
41   II,     XV|            felőlem kérdezősködött?~ ~Mayerné szemei hamiska módon kezdtek
42   II,     XV|          leányom.” – gondolá magában Mayerné, s kezeit dörzsölé örömében.~ ~
43   II,     XV|       folytatá még erősebb nyomattal Mayerné –, mert az olyan hölgyek,
44   II,     XV|        szíves bácsi, hogy bevinné?~ ~Mayerné szemet, szájat meresztett.
45   II,     XV|          Haza akar menni leányaihoz (Mayerné megijedt), nekem vannak
46   II,     XV|      használva, suttogó szóval kérdé Mayerné:~ ~– Mikor jöhetek vissza
47   II,     XV|             átnyújtotta Boltaynak.~ ~Mayerné még egy titkos egyetértő
48   II,     XV|             majd hazatalál gyalog.~ ~Mayerné nemsokára ismét szerettei
49   II,     XV|           azzal bánt meg aztán, hogy Mayerné elmondá neki, milyen szép
50   II,     XV|            cselédféle egyéniség, kit Mayerné küldött a hímzett pamlaggal
51   II,     XV|        válaszfelirat, bérkocsiba ült Mayerné ugyanazon öltözetben, melyet
52   II,     XV|           inassal, ki régóta keresi. Mayerné asszonyság vár reá, itt
53   II,   XXXI|                Ha találkozott valaki Mayerné asszonysággal, s kérdezé,
54   II,   XXXI|        emlékül – tízezer pengőt.~ ~S Mayerné oly kegyes volt, hogy –
55   II,   XXXI|              a világ nyelvének, hogy Mayerné odamenjen érzékeny jeleneteket
56   II,   XXXI|        kitalálta az ellenszert, mely Mayerné nagyon kellemetlen látogatását