Kötet, Fezejet

 1    I,      I|         gát, hanem szabadon járhat alá s fel a víz, amerre neki
 2    I,      I|  négyszegletesre húzta, nehányszor alá s fel tolta mozgékony fejbőrét,
 3    I,      I|           az én kedves onklim lába alá! Vigyázzatok minden haja
 4    I,     II|         római isteneknek, s melyek alá egyszer valami tréfás ember
 5    I,    III|         járni, s az egyszerű emlék alá, mely tiszteletére emeltetett;
 6    I,    III|            szólt Rudolf kezét feje alá téve s egy leszakított fűszálat
 7    I,    III|        magát obsolet institúciói * alá, amint a civilizációval
 8    I,     IV|         asztalt hozat a rózsalugas alá, éppen ahogy Ovidius Naso
 9    I,     IV|        amint rátekint, majd a föld alá süllyed a szerencsétlen
10    I,     IV|             Hirtelen széket toltak alá, és leültették.~ ~– Minden
11    I,     VI|        egyszerű babérkoszorú hullt alá.~ ~E percben, mintha rögtön
12    I,    VII|   vendéglős fehér előkötővel, hóna alá vett sipkával fogadá, s
13    I,    VII|          zsinegről lógnak a lámpák alá, e szurtos keverékben csak
14    I,    VII|           ki őt csendesen bocsátja alá; ha az ifjú csak egy percre
15    I,    VII|          gerenda lassankint elkezd alá felé hajolni; a férfi jól
16    I,    VII|     gyermekek mind egy nagy akácfa alá voltak gyűlve, mely lombjaival
17    I,    VII|          szentély vagy becsületszó alá lezárva. Hanem azért titok
18    I,   VIII|            hosszú bojtok fityegnek alá, széles derékszíjának villogó
19    I,   VIII|            hull ismét vissza, maga alá szorítva lovagját, ki lábával
20    I,   VIII|         kivágott szeméből csorgott alá fekete szügyén a vér. Nem
21    I,   VIII|      jutott hozzá, hirtelen karjai alá ugrott, s megmutatta ő is,
22    I,     IX| spárgatakaró sem találtatott, mely alá valaki elrejthesse magát,
23    I,     IX|  tekintetéből jónak látta szavazat alá bocsátani, hogy az alsóház
24    I,      X|   megparancsolván, hogy azon födél alá ne merészeljen lépni, amely
25    I,      X|               Eközben hevesen járt alá s fel a szobában nagy lépésekkel,
26    I,     XI|         nekik, vermet ásunk lábaik alá, tükröt villogtatunk szemeikbe,
27    I,     XI|            mentek lefeküdni, fejük alá téve a kulcsokat, és örvendve
28    I,     XI|               Fanny egéből hullott alá, ő egészen mást vélt ott
29    I,    XII|          ön uram a pénzét, és írja alá a nyugtát, mert bizonyomra,
30    I,    XII|            Abellino egész nap járt alá s fel a városban, keresve,
31    I,    XII|          Két nevet olvasott egymás alá írva, két oly nevet, melyek
32    I,   XIII|   cseresnyefa aranyesőben hullatta alá szikrázó gyümölcseit…~ ~
33   II,    XIV|           korban vette őt gyámsága alá, midőn a szív már ismer!
34   II,    XIV|        Boltay nyugtalanul kezde el alá s fel járkálni. Mit cselekedjék?
35   II,     XV|            csipkeöltöny hullámzott alá pompás termetén, akkori
36   II,     XV|        ismerősét, neje kezét karja alá fűzé.~ ~– Kívánjon ön nekem
37   II,  XVIII|          pedig eldugják egy hombár alá, ahol senki rá ne találjon.~ ~
38   II,  XVIII|          nevek kerülnek mutatóujja alá, kik iránt ugyan ő mind
39   II,  XVIII|        alóli dolognak tartá a lába alá nézni, a tornácban úgy lépett
40   II,  XVIII|             úgy megjárkál örömében alá és fel kezeit összevissza
41   II,    XIX|            és legszigorúbb kritika alá esik, most kezdtek róla
42   II,     XX|          juhokat vevék pártfogásuk alá, sőt olyanok is vagynak,
43   II,     XX|         borítékára is kiírni a cím alá: „Kedves nőmnek, legnagyobb
44   II,    XXI|            tömött rendben omlottak alá éjfekete hajfürtei, félig
45   II,    XXI|      egyszerre megáll, farkát maga alá csapja, s összecsattogtatva
46   II,  XXIII|           sétálni a tágas teremben alá s fel –, nem kétlem, miszerint
47   II,   XXIV|             sétált vele kar-karban alá s fel a pompás gyülekezetben.~ ~
48   II,   XXIV|    Kecskerey úr) éppen egy csillár alá vezette Rudolfot, már nem
49   II,    XXV|   ajándékot, s kísérgették az úton alá s fel, amidőn egyszerre
50   II,    XXV|            tárgyakról, és sétáltak alá s fel a kertben. És Rudolf
51   II,   XXIX|       Nevem van ráírva, semmi más. Alá e sorok vannak vésve: „Élt
52   II,    XXX|       futkostak a folyosókon fel s alá. Rudolf még fel volt öltözve,
53   II,    XXX|  enyészetesen hangzott a sírboltba alá a földön keresztül; maguk
54   II,   XXXI|           pamlagvánkost gyűrt maga alá, azokon ül, hogy magasabb
55   II,   XXXI|           öreg az ellenzék zászlói alá?~ ~– Volt rá gondja! – nevetett
56   II,    Veg|      műítészeinket, vegyék bonckés alá szerény művemet, s ami hibáit