Kötet, Fezejet

 1    I,      I|        Micsoda száz forintot? – kérdé a tréfás úr. – Hát mondtam
 2    I,      I|    ünnepélyes, vontatott hangon kérdé Jancsi úr:~ ~– Az úr egy
 3    I,     II|        ingelőjét.~ ~– Hogyan? – kérdé figyelve a bankár, ki előre
 4    I,    III|  találkozástól vonjuk el önt? – kérdé amaz futó mosollyal arcán.~ ~–
 5    I,    III|        rokonai vannak otthon? – kérdé Rudolf.~ ~– Senkim a jó
 6    I,    III|       hogy meg vagyunk halva? – kérdé István.~ ~– Azt.~ ~– De
 7    I,     IV|       örömére.~ ~– És azután? – kérdé a lord.~ ~– No ez derék.
 8    I,     IV|           Honnan késik ez el? – kérdé egy az ott maradottak közül,
 9    I,     IV|         fogtok mozdítani, he? – kérdé Abellino odafordulva, hol
10    I,     IV|        talál lépni ellenetek? – kérdé Miklós, ki ezt nagyon természetesnek
11    I,     IV|       Hát viszed-e őket haza? – kérdé Rudolf hallgató társától.~ ~–
12    I,      V|         Miért jött, Jeanette? – kérdé halkan Jozefine kezével
13    I,    VII|       ezt meg tudják gátolni? – kérdé a delnő.~ ~– Mit tehetnek
14    I,    VII|       baja azon asszonyoknak? – kérdé Chataquéla egy odaérkező
15    I,    VII|           Miért nem tevé azt? – kérdé a hölgy kimondhatatlan epedéssel.~ ~–
16    I,    VII|        ama híres férfi és nő? – kérdé Flórától, mint ahogy gyermekeket
17    I,    VII|              És ki volt a nő? – kérdé elszorult hangon, midőn
18    I,    VII|      kegyednek.~ ~Flóra ámultan kérdé:~ ~– Miért?~ ~– Hogy egy
19    I,   VIII|           Kinek hínak, öcsém? – kérdé a pünkösdi királytól~ ~–
20    I,   VIII|   királyságod.~ ~– Hát aztán? – kérdé Miska legkisebb megütközés
21    I,     IX|        tartott.~ ~– Nos? Nos? – kérdé a korifeus hazaérkező társaitól. –
22    I,      X|    elment a színházigazgatóhoz. Kérdé, hogy mi fizetése van lányának.~ ~
23    I,      X|              Hát hol fekszik? – kérdé megerősítve hangját.~ ~–
24    I,      X|     készülj!~ ~– Minek, papa? – kérdé Fanny rosszul nevelt leányok
25    I,      X|    asztalon.~ ~– Mit mondtál? – kérdé Mayer leányához lehajolva,
26    I,     XI|  gondolt.~ ~– Miért sóhajtál? – kérdé tőle.~ ~– Szegény Matild! –
27    I,    XII|       úr, ki most itt bement? – kérdé Sándor a kapustól.~ ~– Kárpáthi
28    I,   XIII|   válasszon közülök számodra? – kérdé magyarázó hangon Jancsi
29    I,   XIII|         hát megelégszel vele? – kérdé Jancsi úr a lyánkától.~ ~
30    I,   XIII| legkevésbé vártál!~ ~– Ki az? – kérdé Jancsi úr örömtől ragyogó
31    I,   XIII|      maradt? Mért hagytad el? – kérdé Jancsi úr sürgető örömmel
32   II,    XIV|        akarnál hozzája menni? – kérdé az öreg elszomorodva.~ ~–
33   II,    XIV|          Adjak kosarat hozzá? – kérdé a dévaj lyánka.~ ~– Nem
34   II,     XV|       használva, suttogó szóval kérdé Mayerné:~ ~– Mikor jöhetek
35   II,     XV|  aranyommal tartozol.~ ~– Én? – kérdé Abellino ingerülten.~ ~–
36   II,  XVIII|          édes jó Varga bácsi? – kérdé mosolyogva Fanny. – Ha semmit
37   II,  XVIII|      Méltóztatik parancsolni? – kérdé olyan hangon, mintha minden
38   II,  XVIII|       bírni.~ ~– Milyen e nő? – kérdé a jó öregtől.~ ~– Valóban
39   II,  XVIII|           azzz – a – kis idő? – kérdé piquant, szaggatott hangoztatással
40   II,    XIX|        ez arra, amit mondtam? – kérdé Szentirmayné nevetve.~ ~–
41   II,    XIX|       megnevezzem őt előtted? – kérdé tréfás bosszúsággal Flóra.~ ~–
42   II,    XXI|          Hát a Matyi hol van? – kérdé Fanny széttekintve.~ ~–
43   II,    XXI|       sokáig kezében tartva azt kérdé:~ ~– Hát én ne féltselek
44   II,  XXIII|         hősöm, én trubadúrom? – kérdé Kecskerey. – Bizonyosan
45   II,   XXIV|       és útra készült.~ ~Rudolf kérdé tőle, hogy hová megy.~ ~–
46   II,   XXIV|    Szabad egy szóra bejönnöm? – kérdé Rudolf megállva az ajtóban
47   II,   XXIV|        én e munkára alkalmas? – kérdé Rudolf.~ ~Flóra szelíden
48   II,    XXV|         e vesztegzár tartani? – kérdé végre egy napon Rudolf kifakadva.~ ~–
49   II,    XXV|      remegve.~ ~– Hát ki más? – kérdé János. Bárkit rajta kívül
50   II,    XXV|            Miért jött ön ide? – kérdé szenvedélytől reszkető hangon
51   II,   XXVI|   könnyeden beszélhet felőle? – kérdé Livius Rudolfhoz fordulva. –
52   II,   XXVI|     szólt Kecskerey.~ ~– Kit? – kérdé Abellino villogó szemekkel. –
53   II,   XXVI|         érdekel téged ez ügy? – kérdé Kecskerey elcsodálkozva.~ ~–
54   II, XXVIII|       újra.~ ~És a kézműves nem kérdé a főúrtól: „Hát önt mi hozza
55   II,   XXXI|        öreget e bohóságokkal? – kérdé valaki.~ ~– Hát lehet azt